A Paks II. projektben különleges szerepet tölt be a nukleáris biztonság, több specializált szakterületen is foglalkoznak vele: ezek közül a DSA (Deterministic Safety Assessment) a pontos előrejelzések és a negatív események elkerülésének tudománya. Ennek a nemzetközileg elismert szakértője, Bánáti József, a Paks II. projekt DSA szakterület vezetője, aki most belement a részletekbe.
Bánáti József, a Paks II. projekt Deterministic Safety Assessment (DSA) szakterület vezetője, Magyarországon és Skandináviában szerzett jelentős tudással rendelkezik a nukleáris biztonság területén. Szakértelmét különösen a negatív események elkerülésének tudománya terén mutatja meg – olvasható a Magyar Épitők oldalán közzétett interjúban.
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen (BME) kezdődött pályafutása, amit a KFKI Atomenergetikai Kutatóintézetében folytatott. Finnországban szerzett PhD-t, majd Norvégiában és Svédországban dolgozott kutatóként és oktatóként. 2017-ben tért haza Magyarországra, hogy részt vegyen a Paks II. projektben. Már 1985-ben számítógépen készítette a diplomamunkáját.
Ekkoriban már a diplomamunkám lehetséges témáján kezdtem el gondolkodni, és az a fiatal mérnökcsapat, akikkel Pakson megismerkedtem, javasolt is egy témát. Így a gőzfejlesztő vízszint-szabályozásának numerikus szimulációján és behangolásán dolgozva készítettem el a diplomamunkámat.
A számítógépes szimuláció a mai világban már megszokott dolognak számít, de amikor Bánáti József a szakdolgozatát írta, ez még korántsem volt így.
„Miközben a többieknek időpontot kellett foglalniuk a lyukszalagos, szobaméretű komputerekhez, én az első személyi számítógép típusok egyikén, egy Sinclair Spectrumon dolgoztam, amelynek egy Junoszty gyártmányú tévé volt a monitora” – mesélte.
Bánáti József karrierje során különböző területeken dolgozott, beleértve a gőzfejlesztő vízszint-szabályozásának numerikus szimulációját és a Paks I. erőmű zónamonitorozó rendszerét.
Kutatásai Finnországban és Norvégiában a PMK (Paksi Modell Kísérlet) biztonsági kísérleteiben, valamint a TEMPO nevű szoftver fejlesztésében is megmutatkoztak. Svédországban, a Ringhalsi Erőműnél dolgozott a teljesítményemeléshez szükséges biztonsági elemzéseken. A svéd politikai és energetikai változások miatt döntött úgy, hogy hazatér Magyarországra.
Első munkahelye így a csillebérci MTA Központi Fizikai Kutatóintézet (KFKI) lett.
Az ország legnagyobb önálló tudományos központja, ahol több mint 4000 kutató foglalkozott részecske- és magfizikával, reaktorfizikával, informatikával és még sok minden mással. Itt, a KFKI-ban ismerkedett meg és dolgozott a VVER On-Line Analysis (VERONA) rendszer fejlesztésével, mely a paksi erőmű első zónamonitorozó és adatvizualizációs rendszere volt.
Ezen az operátor már összefoglaló ábrákat, zónatérképeket látott teljes adatsorokkal, és így rögtön észlelhette, hogy milyen paraméter, milyen tartományban milyen értékeken áll. A rendszer továbbfejlesztett változata ma is működik a Paks I.-es blokkvezénylőkben. A Paks II. projektben Bánáti a tervezett VVER 1200-as reaktorok biztonsági elemzéseiért felel. A DSA egy speciális terület, amely az események hatásait modellezi és szimulációkkal vizsgálja.
A csapat feladata, hogy előrejelezze a tervezett rendszer biztonságát és független elemzéseket készítsen. Budapesten, a Paks II. projekt szponzorálásával rendezték meg a CAMP (Code Application and Maintenance Program) éves nemzetközi találkozóját, ahol Bánáti József is részt vett.
A konferencián a Paks I. erőmű 4-es blokkját is meglátogatták. Bánáti József tudományos munkássága közel 80 szakcikket, konferenciaanyagot és kutatási jelentést foglal magában. Mint a DSA vezetője, kulcsfontosságú szerepet tölt be a Paks II. projekt nukleáris biztonságában és fejlesztéseiben.
A pozícióm a DSA szakterület vezető. A Deterministic Safety Assessmentben a »safety« – a biztonság szó egyértelmű, hogy mit takar, de a determinisztikus szót kibontanám egy ellendefinícióval: ami determinisztikus, az nem probabilisztikus, tehát nem valószínűség alapú. A Probabilistic Safety Assessment (PSA) azt mondja meg, hogy egy adott eseménynek mekkora a bekövetkezési gyakorisága, tehát a végén milyen valószínűséggel történik meg egy következmény.
Mint Bánáti József szavaiból kiderül, a GIDROPRESS az előzetes biztonsági jelentésében dokumentálta, hogy a magyar Nukleáris Biztonsági Szabályzatban előírt összes üzemzavari szituációkra hogyan fog reagálni a rendszer, kifejezetten tág biztonsági ráhagyással.
„A megközelítés kulcsa az, hogy ha netán egyszerre több berendezés is üzemképtelenné válna, a redundáns biztonsági rendszerek hogyan tudják lekezelni az egész folyamatot és a kritériumparaméterek (nyomás, hőmérséklet, üzemanyag burkolathőmérséklet, akár dózis terhelés tekintetében) elérnek-e valamilyen határértéket, illetve sérül-e bármely fizikai gát.”