A Mol-csoport pénteki döntése értelmében egyszerre nem terheli a fogyasztókat a kötelező jövedéki adóemelés, ugyanakkor ahogy arra a Századvég energia- és klímapolitikai üzletágvezetője rávilágított, közel sem nyugodott meg a nemzetközi olajpiac. Magyarországon pedig akár 20-23 forinttal is drágulhatnak az üzemanyagok január 1-jére.
„Úgy döntöttünk, hogy a fogyasztók érdekeit figyelembe véve két részletben érvényesítjük a kötelező jövedékiadó-emelést: az első emelésre január elsején, a másodikra pedig nagyjából január 15-én lehet számítani, először 20, majd 21 forinttal” – jelentette be az Index hasábjain pénteken Orosz András, a Mol magyarországi kiskereskedelmi igazgatója.
Azt már előre lehetett tudni, hogy a Pénzügyminisztérium az uniós előírásokhoz igazodva január elsejétől kénytelen megemelni a jövedéki adót. Így összességében 41 forintos drágulás jöhet a benzinkutakon. Orosz András mostani bejelentése értelmében a Mol két részletben érvényesíti a kötelező jövedékiadó-emelést: január elsején, illetve a hónap közepén megosztva, először 20, majd 21 forinttal hajtják végre az adóemelést.
Ahogy arra Bujdos Eszter, a holtankoljak.hu ügyvezetője az ATV-ben rávilágított, a kétlépcsős adóemelés nélkül január elsején egy 40 literes tankolás esetén 1600 forintos többletköltséggel kellett volna számolni december 31-hez képest. Szerinte amennyiben a kutak többsége követi a Mol példáját,
ÚGY JANUÁR ELSEJE ÉS JANUÁR 15-E KÖZÖTT A BENZIN LITERENKÉNTI ÁRA ÁTLAGOSAN 566 FORINT, A GÁZOLAJÉ 603 FORINT LESZ.
Összehasonlításként: ugyanaz az adatbázis szerint december 30-án a 95-ös benzin literenkénti átlagára 543,8, míg a gázolajé 580,6 forint körül volt. (Óriási lehet a szórás, december 27-én még azt olvashattuk, hogy az év utolsó péntekétől a 95-ös benzin esetén 570, míg a gázolajért 593 forintot kell fizetni literenként.) Ugyanakkor abban biztosak lehetünk, hogy a Mol döntésének köszönhetően az adóemelés az árakba egyszerre, ténylegesen nem épül be. Külön érdekesség, hogy ezt a Mol-csoport a termékeiken lévő árréséből hajtja végre, ugyanis a vállalat ezzel a lépéssel betartja az adójogszabályokat. A 41 forintos emelést papíron az árakban érvényesítik, azonban a kedvezménynek megfelelően csökkentik a termék kereskedelmi árát.
Pedig lenne neki tér: idén szeptemberben több mint 100 forinttal többet kellett fizetni a kutakon az üzemanyagokért. Amennyiben a tavalyi év azonos időszakát vizsgáljuk, úgy 130-160 forinttal olcsóbb most a kiskereskedelmi ár. Fontos arra is kitérni, hogy más uniós országokhoz képest
MAGYARORSZÁGON JÖVŐRE IS AZ EGYIK LEGALACSONYABB JÖVEDÉKI ADÓ LESZ AZ ÜZEMANYAGOKON, EZT TOVÁBB TERHELI AZ ÁLTALÁNOS FORGALMI ADÓ. Ugyanis az üzemanyagot terhelő adót is megadóztatja a kormány.
Az üzemanyagárakat döntően külső tényezők, világpiaci folyamatok, globális konfliktusok, keresleti és kínálati viszonyok befolyásolják. Ettől függetlenül elmondható, hogy Magyarországon az árak tartósan a regionális középmezőnyben vannak, és ezen a jövedékiadó-emelés sem változtat. Régiós szinten Magyarországon összességében versenyképesek az üzemanyagárak.
Idén az üzemanyagpiaci kiskereskedelemben jelentős forgalom-visszaesés volt tapasztalható, nagyjából 15-20 százalékos. Ez összefügg azzal, hogy tavaly az üzemanyagár-sapka miatt magasabb volt a forgalom. Ennek az intézkedésnek a terhét a Mol hosszú hónapokon keresztül volt kénytelen viselni.
IDÉN KORRIGÁLTA A PIAC A TAVALYI TÖBBLETET.
És hogy mekkora ereje van a Mol döntésének? A Portfolió a bejelentést követően megkérdezte a főbb piaci szereplőket. A Shell egy rövid reakcióban válaszolt: „A Shell Hungary Zrt. a jövedéki adóemelést a szabályozásnak megfelelően és a piaci trendek figyelembevételével hajtja végre.”
A Mol piaci részesedése a meghatározó a hazai üzemanyagpiacon, ennél fogva „a piaci trendek figyelembevétele” akár a Mol árazásának követését is jelentheti – írta a lap. Feltehetően a kiskutak szintén lekövetik a kétlépcsős emelést. A Holtankoljak.hu ügyvezetője szerint a nagyvállalat bejelentése azt a célt szolgálja, hogy elkerüljék a tumultust a kutakon az év utolsó napján.
Hortay Olivér, a Századvég energia- és klímapolitikai üzletágvezetője az Indexnek úgy nyilatkozott, hogy a legnagyobb kockázatot alighanem a közel-keleti helyzet eszkalációja jelenti. A globális olajexport meghatározó része a Hormuzi-szoroson keresztül jut ki a Perzsa-öbölből a világpiacra, a Közel-Keletről Európába érkező szállítmányok nagyja pedig áthalad a Báb el-Mandeben. Mindkét szoros viszonylag könnyen támadható, így – bár jelenleg úgy tűnik, hogy a szereplőknek nem érdekük a szállítmányok akadályozása – a helyzet változása hirtelen drámai ármozgásokat és ellátási nehézségeket eredményezhet. Ezen felül azoknak a kockázatoknak a jó része, amelyektől egy éve tartottak az elemzők, továbbra is fennállnak. Kína gazdasági növekedése egyelőre jócskán elmarad a várttól, de ha az ázsiai nagyhatalom magára találna és az energiaigényei emelkedni kezdenének, az Európát is fokozott versenyre késztetné a cseppfolyósított gázszállítmányokért. Az EU energiaellátása továbbra is feszes, így egy hideg tél, a takarékos magatartás változása, vagy a vállalati aktivitás növekedése újabb ártüskéket eredményezhetne, bár utóbbit éppen a magas árszintek akadályozzák.
Természetesen az energiaszektor tekintetében is fontos összegezni az idei évet. Az európai gázpiacon – példátlanul a turbulens 2022-es évet követően – 2023 nyarára új egyensúlyi helyzet állt elő, ami önmagában jó hír – összegezte az Indexnek Hortay Olivér. Szerinte a fogyasztás szinte valamennyi tagállamban jelentősen csökkent. Ám a rossz hír, hogy az új egyensúlyi árszint az energiaválság előtti két és félszerese, a konkurens nagyrégiók árainak többszöröse, és a piac jóval kiszámíthatatlanabbá vált a korábbinál.
Utóbbira jó példa, hogy augusztusban egy ausztrál LNG-üzemben kilátásba helyezett sztrájk – a magas gáztárolói töltöttség ellenére – még úgy is kétszeres áremelkedést idézett elő az európai piacokon, hogy Ausztráliából nem érkezik számottevő mennyiségű gáz Európába. Márpedig a magas és kiszámíthatatlan árak miatt egyre több vállalat dönt úgy, hogy az új beruházásait már nem Európában valósítja meg, ami tartós versenyképességi kihívás elé állítja a kontinenst.
A szakértő arra is kitért, hogy a globális olajpiacot leginkább két erő mozgatta az idei évben. A romló gazdasági kilátások miatt a keresleti várakozások is időről időre csökkentek, ami lefelé nyomta az árakat. Ezzel párhuzamosan azonban az olajnagyhatalmakat tömörítő kartell, az OPEC – Oroszországgal együttműködve – mesterségesen több lépcsőben szűkítette a kínálatot, amivel igyekezett ellentartani az árak csökkenésének.
MINDEN JEL ARRA UTAL, HOGY AZ OPEC-ORSZÁGOK A VÁRTNÁL KEVÉSBÉ VESZIK FIGYELEMBE A NYUGAT ÉRDEKEIT.
Hiszen a kitermelés csökkentésével nemcsak saját hasznukat növelték, hanem segítettek stabilizálni az orosz költségvetést is, valamint megnehezítették – és megnehezítik ma is – a nyugati országok infláció elleni harcát. Sokatmondó, hogy a kartell vezetője, Szaúd-Arábia csatlakozik a BRICS-csoporthoz, tranzakcióiban egyre nagyobb arányban igyekszik eltávolodni a dollár alapú elszámolástól, és hogy az OPEC kitiltotta a nyugati médiacsoportokat az üléséről.
Ahogy arra Hortay Olivér is kitért, Európa szempontjából meghatározó esemény volt az orosz olajtermékekre kivetett embargó februári hatálybalépése, ami jelentősen átalakította az ellátási láncokat. Érdekes módon az Izrael és Hamász közötti háború egyelőre nem okozott akkora mozgásokat az olajárakban, mint amekkora kockázatot a további eszkaláció jelenthet. Úgy tűnik, hogy a piaci szereplők még nem tulajdonítanak nagy valószínűséget annak, hogy a világ ellátásához nélkülözhetetlen Hormuzi-szoroson vagy az Európa szempontjából meghatározó Báb el-Mandeb-szoroson tartós fennakadásokra kerül sor.
A villamosenergia-piacon szimbolikus eseménynek tekinthető, hogy Németország tavasszal – a gazdasági és műszaki racionalitás, valamint a társadalmi elvárások ellenére – az utolsó atomreaktorait is leállította. Emellett az év talán legmeghatározóbb fejleménye, hogy a Nyugat szankciós politikájának fókusza Oroszországról fokozatosan Kínára került át, így egy egészen új dilemmával szembesült. Az EU eddig a megújuló energiahordozókra kívánta alapozni jövőbeli energiaellátását, ami azonban elképzelhetetlen a kínai együttműködés nélkül, hiszen például a napelempanelek 90 százaléka Kínában készül.
Márpedig, ha az Európai Unió központi intézményrendszere a fosszilis tüzelőanyagokat fokozott ütemben ki szeretné vezetni, az atomenergiát jóindulattal is a tűrt kategóriába sorolja, és a kínai kapcsolatok felszámolásával a zöld technológiák útját is elzárná, nem világos, hogy hogyan biztosítható a közösség ellátása.
Hortay Olivér szerint az energiaválságnak koránt sincs vége. A korábban tárgyalt magas árszinten, versenyképességi kihívásokon és piaci kockázatokon kívül, a problémák a háztartások szintjén is intenzíven megjelennek, és az európaiak egyre nagyobb részének megélhetési nehézséget okoznak. A nemzetközi kutatások rámutatnak, hogy két év alatt Európában több mint kétszeresére emelkedett azoknak az aránya, akik anyagi okból nem képesek kellő mértékben felfűteni otthonukat, vagy befizetni rezsiszámláikat.
Hiába csendesedett el a vihar az energiatőzsdéken, az új árszinteket sokan nem tudják kigazdálkodni, így azokban az országokban, amelyek nem nyújtottak kellő védelmet, vagy kivezették tarifatámogatásaikat, tömegek kerültek kiszolgáltatott helyzetbe, ami – a társadalmi feszültségeken túl – negatív spirált indíthat be.
A közelmúltban például a brit hatóságok egy újabb tarifaemelést helyeztek kilátásba, mert ahogyan egyre több háztartás fizetésképtelenné válik (a brit statisztikai hivatal szerint a lakosság 41 százalékának gondot okoz a rezsiszámlák befizetése), az energiarendszer költségviselőinek száma csökken, így az árakat emelni kell, amivel azonban újabb családok kerülnek nehéz helyzetbe.
A helyzet az EU-ban sem sokkal jobb, az adatok egyértelműen rámutatnak, hogy azokban a tagállamokban, amelyekben a brüsszeli felhívásoknak megfelelően kivezették a rezsitámogatásokat, a megemelkedett díjak szinte azonnal tömegeknél okoztak megélhetési problémákat. „Az energiaválság tehát nem ért véget, és a szakpolitikának továbbra is célszerű védeni a lakosságot a magas áraktól, mert ha azokat ráengedik a háztartásokra, annak súlyos társadalmi következményei lesznek” – összegezte az Indexnek Hortay Olivér.
(Borítókép: Akos Stiller / Bloomberg / Getty Images)