A magyar fiatalok foglalkoztatásának mutatója historikusan elmarad a nyugat-európaiakétól, így a 15–24 éves korcsoport foglalkoztatásában mindenképpen van potenciál – nyilatkozta az Indexnek az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány vezető elemzője a nemzetgazdasági miniszter korábbi kijelentéseivel kapcsolatban. A fiatalok foglalkoztatási mutatója az Európiai Uniós átlag alatt van, nagyjából 10 százalékkal. Itt bőven van tennivalója a kormánynak.
A Nemzetgazdasági Minisztérium január elsejei közleménye szerint a növekedés helyreállításához három, ráadásul összefüggő területen szükséges előrelépni:
Bár a politikától nem szokatlan, az utóbbihoz fájóan nem szabtak határidőt, mégis talán ez a legérdekesebb pont. Nagyon fontos, hogy a világjárványt és az orosz–ukrán háború hatását munkaerőpiaci válság nélkül vészelte át a magyar gazdaság. A legutóbbi, októberi adatok szerint a foglalkoztatottak létszáma 4 millió 745 ezer fő volt.
A fiatalok (15–24 éves) korcsoportjában 273 ezer főt foglalkoztattak októberben, foglalkoztatási rátájuk 27,6 százalék volt – ezt a számot érdemes megjegyezni és a továbbiakban külön figyelemmel kísérni. A legjobb munkavállalási korú (25–54 éves) népesség foglalkoztatási rátája 88,2 százalék volt, míg az idősebb (55–64 éves) korosztályban 9,7 százalék. Összehasonlításként: 2022 januárjában a 15–74 éves foglalkoztatottak létszáma 4 millió 644 ezer fő volt.
A munkanélküliek aránya az aktív népességen belül 4,1 százalék. Így gyakorlatilag teljes foglalkoztatottság van Magyarországon.
És talán pontosan ez adja a nehézséget, így a vállalás mindenképpen nagyívű és minden egyes százalékos emelkedés komoly erőfeszítéseket igényel, ugyanakkor az Orbán-kormányok már bizonyítottak a munkaerőpiaci vállalásaik betartása kapcsán: például az utóbbi 10 évben közel 1 millió új munkahely jött létre. Jó eséllyel várhatjuk, hogy a folyamatos kihívásokra továbbra is jó válaszok érkeznek. Pásztor Szabolcs az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány vezető elemzője szerint a lépéseket most is egyértelműen a kormányzatnak kell megtenni. Az Index megkeresésére így foglalta össze a kormány terveit:
a 2024-es látványos növekedési cél eléréséhez szükségesek lesznek a kedvező munkaerőpiaci dinamikák is. A jelzett korcsoport esetében a foglalkoztatás bővülésének sok szálon jelentkező hatásai vannak: a bővülő fogyasztás pörgeti a gazdaságot és adóbevételeket is hoz, az esetleges megtakarítások – a hazai tendenciákat ismerve – pedig leginkább az állampapírpiacon csapódnak le.
A korábban ismertetett adatok alátámasztják, hogy a fiatalok foglalkoztatásának mindenképpen van növekedést generáló hatása, ráadásul még mindig szerényebb szintű a vonatkozó mutató nagysága. 2022-ben Magyarországon közel 10 százalék volt azon 15 és 24 év közöttiek aránya, akik nem álltak alkalmazásban és nem is tanultak. Ez a mutató a 2023-as EU-s és magyarországi tetőzés után látványosan javult, azonban még mindig tovább csökkenthető.
Pásztor Szabolcs arra is rávilágított, a KSH tavaly nyáron arról számolt be, hogy a március–májusi időszakban a fiatalok (15–24 éves) korcsoportjában a foglalkoztatottak száma 262 ezer fő volt, a foglalkoztatási rátájuk pedig közel 27 százalék. A fiatalok foglalkoztatásának mutatója historikusan elmarad a nyugat-európai mutatók mögött.
Tehát a fiatalok foglalkoztatásában mindenképpen van potenciál. A magyar mutató az EU-s átlag alatt van nagyjából 10 százalékkal.
A fejlettebb országokban a kormányzat megteremti annak a lehetőségét, hogy akár a felsőfokú tanulmányok mellett, akár nyári munkában dolgozhassanak a fiatalok, és tapasztalatokat szerezzenek. A dél-európai országokban a fiatalok munkavállalása azonban sokszor kétségbeejtő. Széles körben ismert már az ún. mamahotel-jelenség, valamint Dél-Olaszországban és Spanyolországban a fiatalok munkanélkülisége. Ezekben az országokban rugalmatlanok a munkaerőpiacok, és nem csak a fiatalok szempontjából.
Alapvetően komolyabb problémának látom, hogy a felsőoktatásban a fiatal hallgatóknál azonosítható egy olyan réteg, amelyik még nem rendelkezik egyértelmű vízióval a tanulmányai és majdani munkába állása kapcsán
– tette hozzá Pásztor Szabolcs, és kiemelte, hogy a munka és elmélet egyensúlyának megtalálása következetesebb döntéseket eredményezhet a hosszabb távú munkába állás kapcsán. További fontos lehetőséget a földrajzi atlasz nyújt. Magyarországon hosszú ideje megfigyelhető a munkanélküliség regionális mutatóinak heterogenitása. Alapvetően évtizedes probléma, hogy a központi régióban már több területen kimerült a munkaerő-tartalék, míg máshol akut munkaerőtöbblet van. Ezen eddig szinte az összes kormány igyekezett úrrá lenni, inkább kevesebb, mint több sikerrel.
Ugyanakkor ezt az anomáliát a beruházások célzott megvalósításával, az ingázást elősegítő intézkedésekkel lehet enyhíteni, illetve azt sem szabad elfelejteni, hogy a minimálbér és a garantált bérminimum folyamatos emelésének is vannak foglalkoztatást ösztönző hatásai.
Nagy Márton ráadásul pont egy olyan területen tett vállalásokat, amely Pásztor Szabolcs megfogalmazása szerint valójában a teljes nyugati világ problémája is. Sok szektorban beszűkült, vagy már ki is merült a munkaerő-tartalék ebben a civilizációban.
Így állami beavatkozások mindenképpen szükségesek lesznek az aktivitás növelésére.
Bár eddig sehol sem találtak érdemi megoldást a munkaerőpiaci kihívásokra, amennyiben a bevándorlás ösztönzését nem tekintjük helyes megoldásnak. Pásztor Szabolcs szerint a bevándorlás ösztönzése több országban okoz jól látható feszültséget, és kevésbé hasznos az akut munkaerőhiány kezelésére.
A megoldás inkább a munkafolyamatok újraszervezésében, a digitalizációban, a mesterséges intelligencia hasznosításában lehet. Az átmeneti időszakban pedig megoldást kínál az ideiglenes jellegű vendégmunka, de elsőként a határon túli magyar munkaerő-tartalék kiaknázása.
Megítélésem szerint nagyobb szerepet kell vállalniuk a helyi munkaügyi központoknak a foglalkoztatási lehetőségek feltárásban, és nem lehet elégszer hangsúlyozni azokat az intézkedéseket, amelyek a magyar munkavállalók mobilitásának növekedését igyekeznének célozni. A magyar munkavállaló a legkevésbé mobil kategóriába tartozik, és ezt mindenképpen enyhíteni szükséges. Ezt célzottan és következetesen szükséges végrehajtania a kormánynak.
A másik probléma az infláció és a munkaerőpiac közötti kapcsolat. Magyarországon jelentős dezinfláció van: novemberben átlagosan 7,9 százalékkal nőttek a fogyasztói árak, míg tavaly januárban 25,7 százalékon tetőzött a mutató. Ha a kérdést elméleti oldalról közelítjük, akkor viszonylag könnyű dolgunk van, hiszen ahhoz az úgynevezett Phillips-görbéhez kell fordulnunk, amely az infláció és a munkanélküliség között fordított kapcsolatot feltételez:
A koncepció azt sugallja, a munkanélküliség alacsonyabb szintje mellett, gyorsabban emelkednek a munkabérek. Mindez fordítva is igaz: a magasabb munkanélküliségi szint vontatottabb béremelkedést, később áremelkedést hozhat magával.
Ezt érdemes szem előtt tartania Nagy Mártonnak. A gazdasági döntéshozóknak figyelniük kell a munkanélküliség és az infláció kapcsolatára is. „A Phillips-görbe működését csak részben láthattuk az utóbbi, megváltozott inflációs időszakban Magyarországon, ugyanis a KSH adatai szerint a foglalkoztatás ugyan új rekordra emelkedett 2023 augusztusa és októbere között, azonban a munkanélküliek száma is enyhén növekedett” – húzta alá Pásztor Szabolcs.
Az infláció nexusában a foglalkoztatás emelkedésének egyik oka lehetett, hogy a fogyasztás korábbi szintjét fenntartandó többen beléptek a munkaerőpiacra, vagyis az emelkedő árakat látva dolgozni kezdtek, vagy növekedett a munkában töltött idejük. Ilyen formában az árak emelkedési ütemének csökkenése után ők akár ki is léphetnek a munkaerőpiacról, így ismét lefelé korrigálhat a foglalkoztatás.
AZONBAN A kedvező kereseti lehetőségeket látva ennek hatása mérsékeltebb lehet.
Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány vezető elemzője szerint mindez rövidtávú kapcsolatot takar, hosszabb távon az együttmozgás már kevésbé egyértelmű, ugyanis alkalmazkodnak a változó feltételekhez.
„A várakozásokkal kiegészített Phillips-görbe szerint a gazdaság hosszú távon a munkanélküliség természetes rátájára áll be. A szakirodalom szerint a munkanélküliség természetes rátája nagyjából 2–5 százalék környékén mozog, és abból, hogy a kormányzat igyekszik emelni a foglalkoztatás szintjét, arra lehet következtetni, hogy idehaza még nem teljesen érte el természetes rátáját a munkanélküliség (legalábbis a kormány szerint).”
Összességében a nemzetgazdasági miniszternek igaza lehet abban, hogy a reálbérek jelentik a kulcspontot – a reálkeresetek 2022 augusztusa óta először szeptemberben tudtak növekedni. Hiszen ettől nemcsak a fogyasztás élénkülhet – ami az államháztartásnak is ideális –, hanem sokkal komplexebb hatást eredményezhet egy markáns reálbér-növekedés. Ha a kormány előre akar lépni az aktivitásban, elsősorban a fiatalok foglalkoztatására kell megoldást találnia, a területei megosztottságon túl.
(Borítókép: Nagy Márton és Orbán Viktor. Fotó: Papajcsik Péter / Index, Fischer Zoltán / MTI)