Az Index terméktesztsorozatának vonata ezúttal a táblás tejcsokoládék állomására érkezett meg. Ez alkalommal is vállalkozó kedvű kollégák, na meg szakértő segítségével értékeltünk. Lássuk az eredményt!
A Magyar Élelmiszerkönyvben fellelhető információk szerint a tejcsokoládé olyan termék, amely kakaótermékekből, cukrokból és tejből vagy tejtermékekből áll. A tejcsokik esetében legalább 30 százaléknyi kakaó szárazanyagra, valamint minimum 18 százalék tej szárazanyagra van szükség, amely részben vagy egészen dehidratált teljes tejet, félig vagy teljesen fölözött tejet, tejszínt, vagy részben vagy teljesen dehidratált tejszínt, vajat vagy tejzsírt, továbbá legalább 4,5 százalék tejzsírt tartalmaz.
Az étcsokoládéhoz a kakaóbabból nyert kakaómasszán, illetve az antioxidánsokban gazdag kakaóvajon felül gyakorlatilag más nem szükséges, így amennyiben pusztán ez a két összetevő van jelen, akkor beszélhetünk 100 százalékos étcsokoládéról. Ugyanakkor a kiskereskedelmi forgalomban elérhető étcsokikat cukor hozzáadásával teszik élvezhetővé.
Az étcsokitól eltérően azonban a tejcsokinál nincs kakaóvaj-tartalomra vonatkozó kikötés. Ez kiskaput nyit egyes tömeggyártók számára, hogy maradéktalanul, vagy nagy részben elhagyják a kakaóvajat, és helyettesítő zsiradékokkal pótolják azt. Ez a zsiradékcsere, valamint a cukortartalom növelése a két fő költségcsökkentő megoldás, továbbá a gyenge alapanyag használata, és a csokoládé így keletkező hibáinak elfedése különféle aromákkal. Ha pedig az alapanyagok arányának elrontása következtében a sok cukortól „kiszőkül” a termék, bevetik a színezést.
A „rendes” tejcsoki összetétele: kakaómassza, kakaóvaj, zsíros (vagy teljes) tejpor és cukor. Plusz legtöbbször technológiai okból valamennyi lecitin, illetve elterjedt a vanília használata (normális csokinál a természetes vanília, nem etilvanillin). A legjobb csokikészítők szeretik mellőzni a vaníliát, hogy semmi ne nyomja el a csokoládé alap ízjegyeit. Ezzel szemben a tömegárunál általában az erős vaníliaízesítés jellemző, mely az alapanyag esetlegesen gyenge minőségét segít elfedni – hívta fel a figyelmet Zala Viktor, a Sweetic Csokoládé Manufaktúra ügyvezetője.
A jó csokoládéhoz a szakszerű temperálás vezet el, mely kialakítja a kívánt kristályszerkezetet. Ha ezt a műveletet jól végzik el, azaz a gyártás lépéseinek és a csokoládé fajtájának megfelelő különféle hőmérsékletekre melegítik-hűtik-mozgatják pont a megfelelő időben és kellő szakszerűséggel, formába öntés után hűtőben utókezelve, akkor az eredmény szobahőmérsékleten stabil, fényes felületű, egyszerre lágy, selymes és roppanós csokoládé lesz.
Ehhez azonban minden részletre oda kell figyelni. Sokszor látni üzletekben kiszürkült csokoládét, mely gyakran morzsálódik, nem roppan. Ezt vagy a szakszerűtlen temperálás okozza, vagy a rossz helytelen tárolás, mely tönkreteszi a temperálás eredményét. Rosszabb esetben csokoládénak hívott, de kakaóvaj helyett egyéb olcsó zsírokkal-olajokkal készült tucattermékről van szó, melynek soha nem is volt lehetséges a temperálása – avatott be a szakma rejtelmeibe Zala Judit, a Sweetic csokoládémestere.
A csokoládé egy nagyon gazdag íz- és élményforrás, több ízösszetevő található benne, mint a vörösborban. Ráadásul ma már az is közismert, hogy a jó csokoládé egészséges élelmiszer. Azonban a tömegtermelésben előállított változatok nem ilyenek: ezeknél spórolási céllal olyan alapanyagokkal váltják ki a csokoládé nemesebb összetevőit, amelyek mind az élményt, mind a csokoládé jótékony hatását tönkreteszik. Például a nemes és drága kakaóvaj helyett hidrogénezett növényi zsírt (margarin) használnak, amely kifejezetten elfedi az ízeket. Ezt a veszteséget gyakran aromákkal kompenzálják. Jellemzően töméntelen mennyiségű cukrot raknak bele, ami minden egyéb összetevőnél olcsóbb, így le tudják csökkenteni az értékesebb csokoládéösszetevők arányát
– mutatott rá Zala Viktor.
„Akit érdekel, hogy mit fogyaszt, és élvezni is szeretné azt, annak érdemes megfizetnie a különbséget, és figyelni a termékcímkét, elkerülve a csokoládénak hívott másodrendű termékeket. Csokoládét nem azért fogyasztunk, hogy olcsón jóllakjunk, hanem az élvezeti értéke miatt. Ráadásul a pozitív élettani hatás sem mellékes. Márpedig ha így állunk, akkor inkább kóstoljunk ritkábban és kisebb mennyiségben jó csokoládét, mint gyakran sok rosszat” – adott útravalót a tesztünket szakértőként segítő Zala házaspár, akik szerint fényt jelent az alagút végén, hogy az elmúlt években a tömegcsokoládék minősége is javuláson ment keresztül. „Azonban ha olcsó a csoki, az szintén biztosan nem lesz jó, ott van valami huncutság” – mondta Zala Judit.
Terméktesztünk során a tömegtermelésben előállított, a kiskereskedelmi forgalomban mindenki által könnyen elérhető, megfizethetőbb táblás tejcsokoládékat vettük górcső alá. Összesen 16 terméket teszteltünk látvány, állag, illat, valamint íz alapján. Mind a négy kategóriában 1-től 10-es skálán értékeltük a terméket, a maximális pontszám így 40 lehetett. Bár tesztünk és annak végeredménye is szubjektív alapokon nyugszik, a minél objektívebb kép megalkotása érdekében vakteszt során pontoztunk. Terméket szolgáltatott többek között a kifli.hu, valamint az Aldi.
Elsőként a Torras hozzáadott cukrot nem tartalmazó tejcsokija „támadta meg” ízlelőbimbóinkat. Szemcsés, kicsit poros, de kellemes ízű csokival találkoztunk. Lehetett érezni a kakaóvajat, „nincs benne annyi élelmiszeripari trükk, és a fénye is rendben volt” – hangzott el. „Basic, de jó” – érkezett a frappáns összegzés. Így nem is volt más hátra, mint a pontozás. Volt, akinél az íz 8-ast, míg másnál csak 4-est ért, végül teljesen átlagos értékelések születtek. (Átlagösszpontszám: 22,3.)
Egy újabb kevésbé ismert márka tette próbára magát. A Venchi tejcsokija kimondottan kakaóillatot kölcsönzött, bár egyik kóstolónk szerint egyáltalán nem volt illata. A jól roppanó csoki savanykás utóízt hozott magával, amit selymes, krémes állag kísért, ez pedig nugátos érzést váltott ki. A pontszámok nem szöktek az egekbe, valószínűleg nem ezt a csokit keresnénk a boltok polcain. (Átlagösszpontszám: 19,1.)
Valószínűleg a Les Création sem elsőként ugrik be annak, akinek tejcsokira fáj a foga. Volt, akinek nagyon nem tetszett a lyukacsosság, az orrok pedig ezúttal is megosztott pontozást hoztak: volt olyan, aki nem érzett illatot, míg más intenzív kakaót vélt felfedezni. Ahogy az ízben is a – savanykásabb – kakaóbabjegyek köszöntek vissza leginkább, amit lágy, krémes állag kísért, kissé fogba ragadósan. Az ízlésbeli különbségeket jól leképezték az erre a csokira adott ízértékelések: volt maximális pont, de 5-ös is akadt. Ennél vékonyabban azonban nem fogtak a tollak, így összességében egy kellemes csokiélmény után emeltünk magunkhoz egy pohár vizet. (Átlagösszpontszám: 23,5.)
A híres Stühmer gyártó csokija volt a következő próbázó. Már az illata is rendkívül biztató volt, amit roppanás követett. „Az intenzív illat és a roppanás is tetszik” – hangzott el. Az orr és szem után a száj sem csalódott. Kellemesen lágy, tejes ízt kaptunk, picit szemcsésen. „Egy minőségi csokoládé nem túl krémes, a túlzott krémesség arra enged következtetni, hogy plusz adalékok kerültek a csokoládéba” – hívták fel a figyelmet szakértőink. A Stühmer csokija azonban épp jó krémességet hozott, legalább is az értékelések erre engedtek következtetni, a tollak ugyanis igencsak vastagon fogtak. Az ízélmény egy 7-esen kívül kizárólag 8-as, illetve 9-es osztályzatokat kapott, ebből kifolyólag pedig az összpontszámok is magasak lettek. Úgy tűnik, a Stühmer nemcsak szaloncukorban jó. (Átlagösszpontszám: 32.)
Egy igencsak ismerősen csengő, és sokak számára kellemes emlékeket idéző gyártó tejcsokoládéja lépett a színpadra. A Boci jellegzetes ízű csokiját egy szóban úgy lehetne összefoglalni, hogy cukorsokk. Az eddigi termékekhez képest érezhetően jóval édesebb csoki jött szembe velünk. „Matt felület, semmi karakter, rengeteg cukor.” Az alacsony pontszámok – némi meglepetésre – azonban elmaradtak, ami talán a márka iránti nosztalgiának tudható be, az íznél még egy 10-es értékelés is befigyelt. (Átlagösszpontszám: 21.)
Vettünk egy nagy levegőt, ittunk néhány korty vizet, és újult erővel folytattuk utunkat, aminek következő állomása a Lidl saját márkás táblás tejcsokija volt. Az illattal nem volt gond, hozta az átlagos, tejcsokikra jellemzőt. „Nem jó, de nagyon nem.”, „Nagyon tapad, furcsa a mellékíze, marja a torkom.”, „Később jön ki az íz, ami valójában csak cukor.”, „Botrányos íz, mintha romlott lenne.” Ezúttal a nem túl jó kommentek a pontszámokban is visszaköszöntek. Főként az íz során érzékeltettük elégedetlenségünket, amely mindössze egy 5-ös értékelést hozott, a többi ez alatt alakult, de volt, aki buktatott. (Átlagösszpontszám: 15.)
Tudtuk, hogy innen csak felfelé vezet az út, a Ritter Sport tejcsokija igazolta is ez irányú gondolatainkat. A jellegzetes íz és illat telibe talált minket, volt, aki egyből rávágta, hogy ez biztosan Ritter. Édes, mégis jellegzetes ízt kölcsönzött. Volt, aki szerint „valószínűtlenül krémes”, más műízt érzett, míg egy kóstolónk szerint illata nincs, de az íze kellemes. Meglepően alacsony, és meglepően magas összértékelés is született, amiből végül egy közepes teljesítményre futotta. (Átlagösszpontszám: 19,4.)
Újabb csoki, újabb ismert márka. Tibi csokija klasszikus, karakteres, könnyen felismerhető ízt hozott. Túlságosan édesnek és töménynek találtuk: „erős, de nem kellemetlen illat, viszont nem finom”, „túlságosan vaníliaízű”. 1-es, de 7-es ízértékelés is született, a „tömegcsoki” ezáltal pont egy erős hármassal ment át a teszten. (Átlagösszpontszám: 20.)
A Sweetic kézműves csokija „darkmilkként” némiképp kilógott a sorból, de egyből szembe- és orrbaszökött, mi a különbség egy tömeggyártásban készült, illetve egy kézműves csoki között. Már az állagából leszűrhető volt, hogy minőségi termékkel van dolgunk. Kevésbé intenzív illatot árasztott, ám a kakaóbab jól kivehető volt. Az ízében is a kakaó dominált, ezáltal keserűbb volt, mint az eddigi versenyzők, ám a sok tömény cukor után kifejezetten kellemesen hatott. „Savanykás-dohányos íz, a parasztgyomornak túl gourmet” – érkezett a frappáns értékelés. Karakteres, ám „furcsa” íze megosztotta kóstolóinkat, a „háztáji jegyek” azonban összességében jól vizsgáztak. 3-as, valamint 9-es ízosztályzatok is érkeztek. (Átlagösszpontszám: 29,6.)
Egy, a tömegkategóriában felsőbb osztályúnak számító gyártó tejcsokija érkezett. A Lindtet valószínűleg senkinek nem kell bemutatni. A gyártó Lindor csokija dupla élményt nyújtott, hiszen belül tejcsokikrémet tartalmazott. Ez pedig sokakat megvett – na meg persze az íz is. Illata nem hagyott mély nyomot bennünk, az előző termék után pedig sokként hatott az édessége, ám a nugátos, lágy állagot összességében finom íz kísérte. „Elterült az íze a szánkban, mint Alföldön a furulyaszó.”, „Ez itt a tíz pont helye.” És valóban volt is 10-es osztályzat az ízre, nem is egy. A kellemes élmény végül jó összértékelésben öltött képet. (Átlagösszpontszám: 31,6.)
Némiképp unalmas külsővel nézett ránk a Merci terméke. A szintén ismert, és idehaza közkedvelt márka tejcsokija azonban nem okozott csalódást. A kellemes állagot finom íz kísérte. „Egyszerű, de finom, kicsit édes, de nem túlzóan” – érkezett a tömör, ám lényegre törő summázat. Az értékelések átlag felett alakultak. Köszönjük a Mercinek, amely ízével kapcsolatban nem volt ritka a 9-es osztályzat, sőt egy 10-es is született. (Átlagösszpontszám: 27,4.)
Ezt követően ismét „alámerültünk”, ahová az Aldi saját márkás tejcsokija húzott minket magával. Lehet, hogy az előző termékek viszonylagos jó szereplése miatt, de ez a csoki egyikünkre sem hatott túl kellemesen. A szemcsésséget még el tudtuk volna nézni, de a torokmarásba forduló furcsa ízt már kevésbé. „Nagyon rossz.”, „Jó, hogy soha nem vettem ilyet.” A jellemzésekből leszűrhető, hogy a pontszámok sem verdesték az eget. Egy 6-os ízt tudott összekaparni, inkább a 2-esek, 3-asok repkedtek. (Átlagösszpontszám: 15,5.)
Ezt követően csalódásban volt részünk, aminek tárgya a híres Cadbury tejcsokija volt. Bár a látvány és az illat rendben volt, túlságosan édes, erőteljes ízt produkált és beleragadt a fogunkba. „Jó az állaga, de kellemetlen az utóíze.”, „Vanília és cukor töméntelen mennyiségben, ami elviszi a fókuszt a csokiról.” Volt, akinél bukott az íz, ám 8-as is akadt. (Átlagösszpontszám: 18,8.)
Hazai vizekre eveztünk a Szerencsi tejcsokija által. A roppanás után kesernyés ízben volt részünk, kicsit mintha avas beütése lett volna a csokinak. „Ízetlen, csúnya a kinézete és a színe.” Összességében erős 3-asra vizsgázott a hazai gyártó terméke. (Átlagösszpontszám: 21,9.)
Jött a sokak által várt csoki, a Milka, azonban szereplése elmaradt a várttól. Nem túl jellegzetes illatot követően szájpadlásra és fogba ragadós, cukorsokkos élményt kaptunk a durván édes íznek köszönhetően. Az íz értékelésénél nagy volt a szórás. Volt, aki épp csak átengedte 2-essel, ám jó néhány 8-ast is bekarcoltunk. (Átlagösszpontszám: 23,4.)
Nem gondoltuk volna, hogy az utolsó terméknél dobjuk majd le az ékszíjat. A Siena tejcsokijának már a színében is volt valami nem túl bizalomgerjesztő. Volt, aki meg sem szerette volna kóstolni, ám némi biztatásra végül megtette – minden bizonnyal azóta is bánja. Gyakorlatilag értékelhetetlen, csokoládéra csak nyomokban emlékeztető terméket kaptunk. Az íz mindössze két kollégánál kapott 2-est, a többiek pótvizsgára küldték – teljes joggal. (Átlagösszpontszám: 7,6.)
Az Index nagy tejcsokoládétesztjének élmezőnye az alábbiak szerint alakult:
Korábban az Index már több terméket is kóstolt. Térképünkre felkerültek a csokimikulások, a szaloncukrok, a csipszek, a májkrémek, a kalácsok és a tormakrémek, valamint kísérleteztünk sáskákkal, lisztkukacokkal és tücskökkel is. Terítékre kerültek a túrórudik, túródesszertek, de jégkrémek és kávéitalok is mosolyt csaltak az arcunkra, és az ízesített alkoholmentes söröket is kipróbáltuk. Mogyorókrémteszt során néztük meg, le lehet-e győzni a Nutellát, de a legjobb gyümölcsteákat is kerestük. Legutóbb pedig mézeskalácslanden landoltunk.
(Borítókép: Szollár Zsófi / Index)