A hitelkamatok fokozatosan csökkennek, az infláció tartósan alacsony tartományba kerül és növekednek a reálbérek – világított rá az Indexnek adott interjúban Virág Barnabás, hogyan érezhetjük a mindennapi életünkben az alapkamat csökkentését. A Magyar Nemzeti Bank alelnöke azt is elárulta, mi alapján dönthet a jegybank Monetáris Tanácsa a következő kamatdöntő ülésén.
A februári kamatdöntő ülésen a 75 és a 100 bázispontos opciók ismét az asztalon lesznek. „A januári inflációs adat érvet adhat a kamatcsökkentés átmeneti felgyorsításához, ugyanakkor a Fed és az EKB kamatcsökkentéseinek kitolódása a 75 bázispontos ütem megtartása mellett szól” – árulta el interjúnkban Virág Barnabás. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) monetáris politikáért, pénzügyi stabilitásért és nemzetközi kapcsolatokért felelős alelnöke lapunknak beszélt arról is, hogy
Idén januárban a fogyasztói árak átlagosan már csak 3,8 százalékkal növekedtek, így az inflációs adat az MNB célsávjának felső határa alá csúszott be. Mi kellett ahhoz, hogy ilyen gyorsan érjen erre a szintre az infláció?
2023 tavasza óta nagyon erős és egyre szélesebb körű dezinflációt látunk a magyar gazdaságban. A történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy amennyiben egy gazdaságban az infláció 20 százalék fölé ugrik, az eseteknek csak kevesebb, mint felében sikerült az árak emelkedését két éven belül egy számjegyű tartományba szorítani. Egy éven belüli normalizáció mindössze az esetek kevesebb mint negyedében figyelhető meg. Jó pályán vagyunk, gyors dezinflációt sikerült elérni.
A januári adat már a jegybank 3 ±1 százalékos toleranciasávjába került. Két hatást érdemes külön is kiemelni:
Hazánkban az MNB elsőként mondta ki 2022 végén, hogy profit húzta inflációt lehetett megfigyelni Magyarországon.
A profit húzta infláció globális jelenség volt. A gyorsan emelkedő inflációs közegben nagyon sok gazdasági szereplő kihasználta az árazási erejét és a költségek növekedésénél nagyobb áremeléseket hajtottak végre. Ez a hatás a beszállítói lánc legkülönbözőbb pontjain jelent meg, és Magyarországon kifejezetten erős volt. 2022 év végén az akkor 20 százalék fölötti inflációnak akár egyötöde is ebből a hatásból adódhatott. Emiatt is volt kulcstényező, hogy a tavalyi év elején a Gazdasági Versenyhivatal, illetve a kormányzat együttesen több olyan intézkedést is hozott, aminek a célja a verseny erősítése, és ezen keresztül ennek a profit húzta inflációnak a letörése volt.
Látta a miniszterelnök szombati évértékelő beszédét?
Természetesen.
Orbán Viktor külön kitért a jegybankra, úgy fogalmazott, hogy a kormány az infláció letöréséhez a jegybank segítségére sietett. Korábban maga a miniszterelnök annak is hangot adott, hogy a jegybanknak beletörött a bicskája az inflációba. Most akkor ki mentett meg kit? És ki érkezett a fehér lovon?
A magas infláció aláássa a gazdaság növekedési képességét és a hosszabb távú fejlődés lehetőségét. Amennyiben az infláció bármilyen okból 20 százalék fölé ugrik, az egy borzasztó veszélyes helyzet. Minden gazdasági döntéshozónak cselekednie kell annak érdekében, hogy az inflációs ráta a lehető leggyorsabban ismét alacsony szintre süllyedjen.
Tehát ki érkezett a fehér lovon?
Maradjunk a tényeknél. A Magyar Nemzeti Bank 2021 tavaszán a világon az elsők között jelezte az elhúzódóan magas infláció veszélyét, és erre reagálva 2021 júniusában Európában elsőként indította el kamatemelési ciklusát. A 2023-as év tanulsága, hogy amennyiben a gazdaságpolitika meghatározó vektorai egy irányba mutatnak, jelen esetben az infláció letörésének irányába – a kormányzati és szabályozási politika kiegészíti a fegyelmezett monetáris politikát –, úgy az eredmények gyorsak és látványosak. A gazdaságpolitikai mix hatásaihoz hozzáadódott a globális energia- és a nyersanyagárak csökkenése, valamint az egyre óvatosabbá váló lakossági fogyasztás fegyelmező ereje is. 2023-at 25 százalék feletti inflációval indítottuk. Innen egy év alatt jutottunk el odáig, hogy januári inflációnk a régió egyik legalacsonyabb értéke lett.
Az infláció makacs jelenség, épp ezért tilos hátradőlni! Az infláció a következő hónapokban jó eséllyel még a toleranciasávunk felső szélének közelében marad, de ez év közepén bázishatások miatt átmenetileg ismét emelkedik. A gazdaságpolitikának hitelesen kell képviselnie, hogy az infláció ezt követően is tartósan alacsony szinten marad, és 2025-ben elérhető a 3 százalékos célérték. Az ebből következő bizalom a növekedés helyreállításának alapfeltétele.
Hogyan értékelné összességében a tavalyi évet?
A tavalyi év tétje gazdasági és pénzügyi stabilitásunk megőrzése volt. 2022 októberében olyan helyzetben volt a magyar gazdaság, ahol a folyó fizetési mérleg hiányunk a GDP több mint 8 százalékát tette ki, az inflációs rátánk 20 százalék fölé ugrott. Az állampapírpiaci hozamaink minden lejáraton két számjegyű tartományban voltak, és egyik évről a másikra az ország devizamérlege 10 milliárd euróval romlott csupán az energiaárak felrobbanása miatt. Magyarország akkor egy pénzügyi válság előszobájába került.
A Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanácsa 2022. október közepén határozott döntéseket hozott. Az effektív kamatszint emelésével a devizapiacon felléptünk a forint gyengülésére játszó pozíciófelvételek ellen, miközben a modern kori Magyarország történetében egyedülálló módon öt hónapig a jegybank devizatartalékából biztosítottuk a hazánk energiaimportjához szükséges devizát. E két lépés együtt gyors eredményeket hozott.
2023-BAN A GAZDASÁGPOLITIKA ÖNERŐBŐL TUDTA STABILIZÁLNI AZ ORSZÁG HELYZETÉT.
A folyó fizetési mérleg egyenlegünk egy éven belül óriási hiányról többletre váltott. 2022 októberében a Magyar Nemzeti Bank devizatartaléka 37 milliárd euró volt, ami az idei év januárjára historikus csúcsra, 46,5 milliárd euróra emelkedett. Egy sokkal stabilabb és biztonságosabb pozícióba kerültünk 2023 végére. Enélkül az aktuális viták bizonyosan nem arról folynának, hogy a 2024-es gazdasági növekedésünk 3, 3,5 vagy épp 4,0 százalék lehet-e.
Viszont a költségvetési hiány eléggé elszaladt.
Mindig intő jel, ha a nemzetközi összevetésben magasabb költségvetési hiány abszolút és relatív értelemben is rosszabb növekedési kimenettel párosul. Azt jelzi, hogy a gazdaság jövedelemtermelő képessége romlott, miközben kiadási oldalon forrásainkat alacsony hatékonysággal juttatjuk el a gazdaságba. A 2023-as év tervezésénél a világban is és hazánkban is hallhattunk olyan hangokat, hogy az infláció a növekvő adóbevételeken keresztül akár még segíthet is majd konszolidálni a Covid-járvány időszakában megugró költségvetési hiányokat. Egyértelmű cáfolatot kaptunk. A magas infláció a költségvetésben is komoly romboló erővel bírt a belső kereslet nagyon jelentős szűkülése miatt. A költségvetéseket infláción keresztül tartósan konszolidálni nem lehet.
A magas infláció gazdaságpszichológiai következményeivel még mindig nem foglalkozunk eleget. A tavalyi évben a fogyasztói bizalom mélyebb szinten állt, mint a koronavírus-járvány időszakában. Az infláció a vásárlóerőt gyengítő hatása mellett nagyon erős pszichés gátakat okozott. Mindenki hátralépett egyet, és csak a legszükségesebb dolgokat vásárolta meg. Hasonló hatás jelent meg a pénzügyi megtakarítások esetében is. A magas infláció erodálta a pénzügyi vagyon reálértékét, ezért a reálbér-emelkedés újraindulásának első szakaszában mindenki, aki csak teheti, a pénzügyi tartalékait próbálja meg visszaépíteni. Az idei év megnyeréséhez egy felelős, stabilitásorientált gazdaságpolitikával a pszichológiai gátakat is oldani kell.
A jegybank hogyan tudja oldani az óvatossági motívumot?
A bizalom tartós helyreállításának legfontosabb eszköze az alacsony inflációs környezet és a pénzpiaci stabilitás fenntartása lesz. Biztos vagyok benne, hogy az idei évben is két számjegyű tartományban alakul majd a nominális bérek növekedése Magyarországon. Fontos, hogy ehhez olyan stabilan alacsony inflációs közeg párosuljon, amely mellett jelentős és kiszámítható reálbér-növekedés jelenik meg a családoknál. Ha ez megvan, akkor a gazdaság működéséhez szükséges bizalom is gyorsan helyreáll.
Múlt hét szerdán megjelent az MNB január végi kamatdöntésének rövidített jegyzőkönyve. Két monetáris tanácstag is 100 bázispontos kamatvágást támogatott, mégis az óvatosabb 75 bázispontos kamatcsökkentés mellett döntöttek. A Monetáris Tanács a pénzpiacokon tapasztalható „zajjal” indokolta a döntését. Mit értett ezalatt a zaj alatt?
A Monetáris Tanács a kamatcsökkentési ciklusát 18 százalékról indította el tavaly májusban. Az alapkamat jelen pillanatban 10 százalékon áll. Soha korábban ilyen mértékű kamatcsökkentés ilyen rövid időszak alatt nem történt Magyarországon. Mindezt a pénzügyi stabilitásunk megőrzése mellett értük el. A Monetáris Tanács januári értékelése szerint a makrogazdasági fundamentumok javulása lehetővé tette volna a kamatcsökkentési ciklus gyorsítását: a 100 bázispontos kamatvágás reális opcióként az asztalon volt. Ugyanakkor
A KAMATDÖNTÉST MEGELŐZŐ BŐ EGY HÉTBEN OLYAN FOLYAMATOK INDULTAK BE, AMELYEK ELLEHETETLENÍTETTÉK EZT A LÉPÉST.
Egyrészt elindult egy káros szakmai vita a vállalati hitelek referenciakamatának átalakításáról. Ennek a piaci fogadtatása negatív volt, amely véleményre a hitelminősítők is ráerősítettek. Ehhez adódott hozzá az Európai Tanács február eleji ülését megelőzően a Financial Timesban megszellőztetett információ, amely szerint Magyarország pénzügyi nyomás alá kerülhet. Ilyenkor függetlenül attól, hogy maga a háttérinformáció helytálló volt-e vagy sem, a befektetők már a felvetésre is idegesen reagálnak.
Ez a két hatás együttesen a magyar gazdasággal kapcsolatos kockázati érzékelést rontotta, a kockázati felárainkat emelte. Átfogó mérlegelést követően végül a Monetáris Tanács nagy többsége úgy ítélte meg, hogy az esetleges gyorsításból adódó kockázatok fölülmúlnák annak várható előnyét, így maradt a 75 bázispontos csökkentés.
Hamarosan újabb kamatdöntés jön. Mennyire csendesedett el az előbb említett zaj, és milyen kamatcsökkentési tempót diktál a jegybank? Mekkora kamatcsökkentésre számíthatunk február végén?
Reményeim szerint mind a két vitapont nyugvópontra került. Közben azonban az is látszik, hogy a nagy jegybankok közül, a Fed és az EKB kamatcsökkentési ciklusuk megkezdésének időpontját a korábbi várakozásokhoz képest egyre inkább kitolják. Ez a folyamat a feltörekvő piacokra negatív hatással bír. Összességében a
A FEBRUÁRI KAMATDÖNTŐ ÜLÉSEN A 75 ÉS A 100 BÁZISPONTOS OPCIÓK ISMÉT OTT LESZNEK AZ ASZTALON. MINDKÉT OPCIÓ KAPOTT ÚJ ÉRVEKET. TELJESEN NYITOTT A KAMATDÖNTÉS KIMENETELE.
A januári inflációs adat érvet adhat a kamatcsökkentés átmeneti felgyorsításához, ugyanakkor a Fed és az EKB kamatcsökkentéseinek kitolódása a 75 bázispontos ütem megtartása mellett szól.
Ha a kettőt mérlegre kellene tenni, akkor az alacsony inflációs szint nem elég érv a 100 bázispontos csökkentés mellett?
Egy kamatcsökkentési ciklus menedzselése során nem elég csak a következő lépésben gondolkodni. Célunk egy olyan kamatcsökkentési pálya megvalósítása, ami egyszerre képes biztosítani a dezinfláció folytatását, a pénzügyi rendszerünk stabilitásának fenntartását, miközben egy olyan kamatkörnyezetbe érünk el, ahol a piaci alapú hitelezés is elkezd visszaépülni. Keskeny az ösvény, de ehhez kell megtalálni az optimális lépéseket. Hiszem, hogy a folyamat végén kialakuló kamatkörnyezetnek mindenki a nyertese lesz.
Nem érzi úgy a jegybank, hogy a kormány gyengítette a monetáris transzmisszió hatékonyságát? A kormányzatnak a szabályozáspolitikán keresztül folyamatosan voltak beavatkozásai a hazai monetáris transzmisszióba.
Azok a megoldások, amiket itthon is láthattunk magas inflációs időszakokban időről időre az asztalra kerülnek. Ebben nincs újdonság. A 60-as évtized vége, 70-es évtized első felének magas inflációs közegében Dél-Amerika szinte minden országa használt hasonló eszközöket. Az alapötlet minden esetben az volt, hogy belföldi kamatokat megpróbálják alacsonyabb szinten tartani a megtakarítók, a hitelfelvevők számára, miközben a külföldi befektetők felé mutatott kamatkörnyezet magasabb szinten marad. 19 esetből 19 esetben ez a típusú beavatkozás a monetáris transzmisszióba végső soron alacsonyabb gazdasági növekedést, magasabb kockázati felárakat, emiatt egy magasabb kamatkörnyezetet és egy magasabb szinten beragadó inflációt eredményezett. Ha 19-ből 19 esetben ez a stratégia kudarcot hozott, akkor nem érdemes abban bízni, hogy mi lehetünk a szerencsés kivételek.
A szinte havi rendszerességgel érkező beavatkozásoknak kimutatható növekedési hozadéka nem volt, ugyanakkor a magyar gazdaság befektetői megítélését folyamatosan tematizálta.
Ahhoz, hogy a magyar gazdaság ismét tartós és stabil növekedési pályára álljon, a monetáris transzmisszió megfelelő működésére is szükség van.
Mikor lehet indokolt ez a fajta kormányzati beavatkozás a monetáris transzmisszióba?
A kormányzati beavatkozásnak célzott módon van indokoltsága. Ilyenek például azon kamatsapka-megoldások, amelyek a legsérülékenyebb háztartásokat és vállalatokat védik. Amikor egyik évről a másikra az energiaárak egy háború miatt a többszörösére drágulnak, akkor annak következményeit nem lehet a legsérülékenyebb gazdasági szereplőkre ráengedni. A szolidaritásnak e téren is működnie kell!
Ennek épp ellenpéldája a jegybanki eszköztár elérhetőségének korlátozása a hazai megtakarítók esetében. Magas inflációs közegben kulcs a megtakarítások reálértékének védelme. Ehhez pozitív reálkamat-környezetre van szükség. Ha az ezt biztosító jegybanki eszköztár elérhetősége korlátozott, azzal pont a hazai megtakarítók kerülnek nehezebb helyzetbe, vagy mozdulnak el olyan irányba, ahol a magasabb kamatkiadásokat végül nem a jegybanknak, hanem – az inflációkövető lakossági papírokon keresztül – a költségvetésnek kell megfizetnie.
Mind az elemzők, mind pedig a befektetők gazdasági bővülésre számítottak, azonban a KSH adatai szerint ennek az ellenkezője történt. Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter a német gazdaság gyengélkedését és a túl magas reálkamatokat jelölte meg indokként. Mennyire helytálló ez a megállapítás?
Érdemes egészében vizsgálni, hogy mi történt 2023-ban. Az év elején várt másfél százalékos növekedés helyett 0,8 százalékpontos GDP-csökkenéssel zártuk a tavalyi évet. Minél jobban értjük a mögöttes okokat, annál könnyebb azonosítani a következő évek fenntartható gazdasági növekedésének receptjét. Az európai gazdaság – különösen a német – 2023 második felében lejtmenetbe került, aminek következményei a magyar ipar mutatóiban is egyértelműen érzékelhetőek.
Az év egészét tekintve ugyanakkor az eurózóna 0,5 százalékos növekedése megfelelt annak az értéknek, amit a 2022. végi prognózisok tartalmaztak. Hasonlóan fals a reálkamatokra történő folyamatos utalás. Magyarországon a reálkamatok 2023-ban éves átlagban –2,5 százalék körül alakultak. Az év első felében volt olyan időszak, amikor a reálkamat – a kamatszint és az infláció különbsége – mínusz 7-8 százalék volt. Sok megtakarítási termék – például bankbetétek – és támogatott hiteltermék reálkamata még ennél is lényegesen mélyebben alakult.
Ha igaz lenne az állítás, hogy a reálkamat erősen befolyásolta a gazdasági növekedést, akkor éppenséggel a belső kereslet növekedését kellett volna látnunk, ami nyilvánvalóan nem következett be.
Magas inflációs közegben nem a reálkamat határozza meg azt, hogy mennyi fogyasztás és beruházás képződik a gazdaságban. Sokkal fontosabbak a már említett gazdaságpszichológiai tényezők, a bizalom, az óvatosság hatása.
Pedig jelentős forrás állt a cégek rendelkezésére az államilag támogatott hitelprogramok keretében.
Pontosan. Ennek ellenére azt láttuk, hogy a Baross Gábor Újraiparosítási Hitelprogramban 30 százalék alatt volt a beruházási célú hitelfelhasználás, a Széchenyi Kártya Program Max+ esetében pedig 10 százalék alatt alakult ez a szám, miközben ezeknek a termékeknek a reálkamata mélyen negatív tartományban alakult. Minden ismert vállalati felmérés azt mutatja, hogy a beruházási döntések legfőbb gátja a keresleti kilátások bizonytalansága és az inflációval kapcsolatos félelem. A finanszírozás költségének kérdése nincs az 5 leggyakrabban említett faktor között. A magyar vállalatoknak több bankbetétjük van, mint hitelük. Épp ezért kulcs az infláció tartós letörése. Ha tartósan alacsony inflációs közeg felé mozgunk, akkor már idén jó esély van arra, hogy ezek az elhalasztott beruházások realizálódnak érdemben magasabb gazdasági növekedést okozva.
Korábban leszögezte, hogy a termelékenység és a versenyképesség növelésére van szükség Magyarország felzárkózásához és az infláció kordában tartásához. Bár a jegybanknak nyilvánvalóan az árstabilitás az elsődleges célja, hogyan járulhatnak hozzá a növekedéshez, felzárkózáshoz?
A termelékenység, a versenyképesség helyzete szorosan összekapcsolódik az inflációs pályával. Azt láthattuk, hogy ahol alacsonyabb a termelékenység és kisebb a verseny, ott a költségsokkok sokkal nagyobb fogyasztói áremelkedést okoztak. Önmagában a tartósan alacsony inflációs közeg újbóli eléréséhez elkerülhetetlen az, hogy a termelékenység területén is jelentősen előrelépjen a magyar gazdaság.
Mit tehet ezért a jegybank?
Az árstabilitás elérése és fenntartása, valamint a pénzügyi rendszerünk stabil működésének biztosítása önmagában képes katalizálni a folyamatot. Egy stabil és kiszámítható gazdasági környezetben gyorsabban realizálódnak új beruházások és terjednek el új technológiák.
Milyen stratégiával nyerhetünk a következő évtizedben?
Az elmúlt hónapokban élénk vita alakult ki a magas nyomású gazdaságpolitika lehetőségei körül. Az, hogy a gazdaságpolitika belépjen a kereslet tudatos menedzselésébe egy olyan közegben, amikor a növekedést leginkább a bizonytalan keresleti kilátások fogják vissza, ráadásul a gazdasági szereplőknek gyors átmeneteket kell megvalósítaniuk – energiafelhasználás, digitális és zöldműködés területén – indokolható. A mértékek és a célzott területek helyes eltalálásán múlik majd a siker. Látnunk kell, hogy egy Magyarországhoz hasonló, kis, nyitott gazdaság számára kulcsfontosságú a külső egyensúlyi pozíciónk stabilitásának megőrzése. A külső egyensúlyi többletünk megtartása fontos korlát.
A kilábalás épp ezért nem lehet fogyasztásalapú. A növekedés újraindításának a beruházásokra, azon belül is hangsúlyosan a technológiai átmeneteket gyorsító magán- és infrastruktúra-beruházásokra kell építenie.
Fókuszba kell helyezni a gazdaság kínálati oldalának bővítését és egy magas minőségű gazdaságot kell felépíteni. Amennyiben a magyar gazdaság egyre magasabb minőségű, egyre magasabb képzettséget igénylő munkahelyeket termel ki, akkor a hazai hozzáadott érték is emelkedik, aminek következtében a hazai cégek egyre magasabb béreket tudnak majd fizetni. Ez tartósan magasabb jövedelmi szintet és jólétet jelent majd a családok számára. Ehhez gyorsítani kell a technológiai átmeneteket, amelyben az ideérkező működőtőke-beruházásoknak is kulcsszerepe lesz. A gazdaság energiahatékonyságának javítása és az energiaszuverenitás erősítése terén is előre kell lépnünk. Ez a pont hangsúlyosan meg is jelent a miniszterelnök évértékelő beszédében. Egy egyre magasabb minőségű, magasabb hatékonyságú és termelékenységű gazdaság felé kell elmozdulnunk. Ez garantálhatja, hogy a gazdasági felzárkózásunk sikertörténet legyen.
Több, a médiában sokat szereplő közgazdász is nehezményezi az akkumulátorgyárak magyarországi térnyerését, mondván, ezzel a gyártóüzem-skatulyában ragadunk.
A vita sokszor csak a statikus helyzetértékelésére szorítkozik. Olyan kérdéseket járnak körbe, hogy van-e elég nyersanyagunk, van-e elég munkaerő, milyen környezeti következményekre számíthatunk. Ezeket a kérdéseket különösen az utóbbit megnyugtatóan kezelni és folyamatosan ellenőrizni kell. Amiről kevesebbet beszélünk, azok a dinamikus hatások.
Az akkumulátorgyárak megjelenésével Magyarország egy 21. századi technológiában domináns pozícióba kerül.
Ezt lehet jól használni, és bele is lehet kényelmesedni. Ha tárgyalási pozícióinkat arra használjuk, hogy az energiatárolás területén egyre aktívabban lépjünk be a beszállítói hálózatokba, a magas hozzáadott értékű kutatás-fejlesztési fázisokba, akkor ezzel sokat nyerhetünk. Az ide települő multinacionális cégek a magasabb hozzáadott értékű szegmenseket maguktól nem fogják felajánlani, ezt a magyar gazdaságpolitikának kell kiharcolnia.
Decembertől jelentősen nőtt a minimálbér és a garantált bérminimum, ráadásul Lázár János megállapodott a volánosokkal, hogy a buszvezetők már idén 20 százalék feletti béremelést kapjanak. A tanároknál, pedagógusoknál pedig végre megtörténik a 32 százalékos béremelés, amely jövőre tovább folytatódik. Tartanak ezek inflációnövelő hatásától?
A bérek folyamatos felzárkózása szükségszerű. Óriási nemzetközi verseny folyik a képzett munkaerőért. Ha ebben a versenyben nem tudunk helytállni, akkor a képzett munkaerő híján a felzárkózási pályánkat sem tudjuk befutni. Ezért is kell nagy hangsúlyt helyeznünk a termelékenység javítására, a képzésre, az oktatásra. Minél több magas minőségű, magas hozzáadott értékkel működő munkahelyünk lesz, annál könnyebb lesz a béreket is versenyképes tartományban tartani.
Veszélyeztet minket az a folyamat, amikor eljutunk abba az állapotba, hogy a bérszintet nem indokolja a termelékenység szintje?
Több mérésünk is azt mutatja, hogy több ágazatban jelenleg a bérek szintje még a termelékenység által indokolt szint alatt is van. Ez azt jelenti, hogy anélkül tudnak béreket emelni a cégek, hogy az számukra érdemi versenyhátrányt jelentene. Tegyük hozzá, hogy a magyar vagy a közép-európai bérszint nagyjából egyharmada a nyugat-európainak euróban kifejezve. Ezek még mindig olyan bérszintek, amelyek mellett nagyon jövedelmező módon lehet ebben a régióban termelni, szolgáltatni.
Visszatérve az inflációhoz: mi kell ahhoz idén, hogy tovább közelítsünk a 3 százalékos inflációs célhoz?
Azt az irányt, amit 2023-ban felépítettünk, 2024-ben is tovább kell vinnünk. A fegyelmezett, antiinflációs monetáris politikából nem engedünk. A Gazdasági Versenyhivatal elnöke épp a napokban jelezte, hogy a versenyhivatal 2024-ben is minden eszközzel az infláció további csökkentése és a verseny erősítése mellett áll. Emellett az idei év fontos feladata lesz, hogy a költségvetés esetében is egy hiteles, az egyensúlyt tartósan helyreállító pálya felé mozduljunk el. A teljes gazdaságpolitika szintjén vissza kell térnünk a 2010-es évtized sikerreceptjéhez: egyensúly és növekedés a fenntartható felzárkózás alapja.
Számolnak egy következő, akár világszintű nagy inflációs hullámmal?
A legnagyobb kockázatot továbbra is a geopolitikai környezet jelenti. Akár a vörös-tengeri konfliktus, akár maga az orosz–ukrán háború fejleményei komoly hatással bírnak a globális nyersanyagpiacok áralakulására. Az infláció makacs ellenfél. Egy geopolitikai konfliktusokkal terhelt közegben könnyen újra fellángolhat. Ezt láttuk a hetvenes évtized második felében, amit aztán csak nagyon súlyos reálgazdasági következményekkel sikerült ismételten leszorítani a 80-as évtizedben. Úgy érzem, a jegybankok tanultak a hetvenes évtized tapasztalataiból, ezért az akkorihoz hasonló drámai következményekre nem kell számítani. Ennek tudható be, hogy most a fejlett, nagy jegybankok körültekintően állnak a kamatcsökkentéshez.
Az alapkamat folyamatosan csökken, milyen hatással lesz ez a magyarok mindennapi életére?
Mindenki egyre szélesebb körben fogja érezni, hogy az infláció stabilan alacsony tartományba kerül, ami egyre jobban érezhetővé teszi a reálbérek növekedését. Közben a hitelkamatok is fokozatosan csökkennek. Becsléseink szerint hat-hét százalék között van az az alapkamatszint, ahol a piaci alapú hitelezés elkezd visszaépülni. Ez a hosszabb kamatfixálású, például jelzáloghiteleknél már megvalósult. Szép számmal találunk ezen kamattartományban, sőt ezalatt árazott ajánlatokat. A rövid oldali kamatok esetében az a reális forgatókönyv, hogy ez a szint az idei év közepére megvalósul.
Magyarország a 2004-es EU-csatlakozásakor vállalta, hogy előretekintően az eurót is bevezetjük. Matolcsy György korábban azt mondta, hogy ha Magyarország eléri az Európai Unió átlagos fejlettségi szintjének nagyjából 90 százalékát, akkor már felkészült lesz arra, hogy be lehessen vezetni az eurót. A kormány célkitűzése, hogy 2030-ig elérjük ezt a szintet. Ennek fényében mennyire lehet reális, hogy 2030-ban elkezdődjön az euró bevezetése?
Célunk a magyar gazdaság sikeres felzárkózása. Az addig vezető úton olyan ponton kell az euró bevezetéséről döntést hozni, ahol biztosítható, hogy a magyar gazdaság az euró átvételével is képes folytatni gazdasági fejlődését. Erre az elmúlt két évtizedben láttunk jó és rossz példákat is. Az euróérettség megítéléséhez a hagyományos nominális kritériumok nem elegendőek, a reálgazdasági érettség is szükséges. Ez utóbbira jelölte meg Matolcsy elnök úr a 90 százalékos gazdasági fejlettségi szintet. Ezen szint eléréséig bőven van feladat, amit a magyar gazdaságpolitikának az eurócsatlakozás kérdésétől függetlenül is teljesítenie kell.
Van még további két kérdés, ami nagymértékben befolyásolhatja majd a bevezetés időzítését:
Hogyan készül az MNB a digitális euró bevezetésére és térnyerésére?
Saját digitális jegybankpénz-fejlesztéseinknek párhuzamosan kell haladniuk az európai trendekkel. Készen kell állnunk, hogy abban a pillanatban, amikor az Európai Központi Bank váltást hajt végre ezen a téren, akkor megfelelő technológiai innovációkkal mi is képesek legyünk gyorsan reagálni. Hiszem, hogy a digitális jegybankpénzek még olcsóbb, még gyorsabb és még biztonságosabb megoldásokat hoznak majd a családok, a vállalkozások számára. Mindezt nemcsak országhatáron belül, hanem országhatáron átnyúló szolgáltatások esetében is. Két tévhitet e téren is érdemes eloszlatni. Egyrészt, ez nem lesz egyszintű bankolás. A digitális jegybankpénzt a jegybankok és kereskedelmi bankok közös megoldásai fogják működtetni. Másrészt, a készpénz nem tűnik el. A digitális pénz és a fizikai pénzek még nagyon sokáig párhuzamosan fognak létezni.
Az MNB tavaly veszteséges volt, és valószínűsíthető, hogy idén is jelentős negatív saját tőkével működik majd. Az európai elvárás hosszú távon mégis a pozitív saját tőke megléte. Milyen időtávon dolgozhatja le a veszteségét a jegybank?
A 2020 óta zajló folyamatos válságkezelések ára egyértelműen a jegybank mérlegében csapódott le. A koronavírus-járvány időszakában az MNB több mint 11 ezer milliárd forintnyi friss forrást juttatott a magyar gazdaságba, megalapozva a gyors helyreállást. Ezt követte az energiaválság és súlyos geopolitikai válságok sorozata, ahol az inflációval párhuzamosan a kamatok is jelentősen megugrottak. A költségek a jegybank mérlegében vannak, a hasznok pedig a gazdasági szereplők széles körénél jelentkeztek. A pozitív hatások a jegybanki programokban részt vevő vállalkozásoktól kezdve a bankrendszeren és a költségvetésen át a kamatsapkával védett családokig mindenhol megjelentek. A veszteség ledolgozásában is kiemelt szempont az infláció tartós leszorítása. Amennyiben ez bekövetkezik, az azt jelenti, hogy a hazai alapkamat szintje is fenntarthatóan alacsony pályára kerül.
Fontos kiemelni, hogy a jegybanknak nincs eredménycélja, prognózisaink természetesen vannak. Arra számíthatunk, hogy a jegybank eredménye már az idei évtől számottevően javulni fog. A jelenlegi kilátások mellett valahol 2026-ban lehet a fordulópont, ahol az eredménye visszatér a pozitív tartományba. Onnantól indulhat meg fokozatosan a negatív saját tőke visszapótlása. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a jegybank legfontosabb tőkeeleme a hitelesség. Nemzetközi példák sora mutatja, hogy negatív saját tőke mellett is lehet hiteles, stabilitásorientált gazdaságpolitikát vinni. Ez a kulcs. A kormány és az Országgyűlés – a jegybank javaslatát elfogadva – bölcs döntést hozott az elmúlt év végén a jegybanktörvény módosításával. Ez pont a rugalmasságot adta meg a Magyar Nemzeti Bank saját tőke kezelésében, amire a 2020-as évtized rendkívüli közegében szükség van.
(Borítókép: Virág Barnabás. Fotó: Papajcsik Péter / Index)