„A most beállított költségvetés semleges a gazdasági növekedésre, így a növekedés miatt a költségvetési egyensúly nem sérül” – mondta az Indexnek a nemzetgazdasági miniszter egy háttérbeszélgetésen. Nagy Márton leszögezte: az egyensúly és a növekedés kérdésében a miniszterelnök rajzolta fel a megoldást, és végül egy jó kompromisszumot kötött a két tárcavezetővel. Nagy Mártont az új intézkedéscsomagról is kérdeztük.
„A gazdaság helyreállításában ciklikusan és jó úton halad a kormány. Összességében pozitívak vagyunk és fokozatosan visszatérünk a 4-5 százalékos növekedési pályára. A gazdasági normalizáció 2025-ben, illetve 2026-ban következhet majd be, hiszen nemcsak a növekedésre kell fókuszálni, hanem az egyensúlyra is” – hangoztatta Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) hétfői konferenciáját követően az Indexnek.
Szerinte az egyensúly és a növekedés összhangja összeért.
A költségvetési hiány 2026-ra majd 3 százalékra csökken. „Most persze a versenyképességgel és a hosszú távú növekedéssel is foglalkoznunk kell, ezért elkészítettünk egy versenyképesség-javító csomagot.” Ezzel kapcsolatban Nagy Márton megosztotta lapunkkal: nem érzi úgy, hogy a gazdaságpolitikusoknak mindenkinél okosabbnak kell lenniük. Ezért a vállalatokat bevonva készítették el az új versenyképességi csomagot.
Ennek értelmében elsősorban nem a kormány javaslata a csomag, hanem a vállalati szektoré. „Több mint 1400 vállalatot kérdeztünk meg, és számos szektorral folytattunk egyeztetéseket.” A miniszter szerint olyan csomag jön, ami nem felülről mondja meg, hogy miként kell a kormány célkitűzéseit – például a digitális vagy zöld átállást – támogatni.
Nem okoskodni kell, a vállalati szektor kockáztatja a pénzét, és sok mindent jobban tud.
Nagy Márton hangsúlyozta, amikor a kormány versenyképességről beszél, akkor nem makroszinten értekezik: „konkrét javaslatokat sorolunk fel és megoldásokat vázolunk. Nemcsak nagy szavakat szeretnék kiemelni, hanem célzott, konkrét javaslatokat teszünk a csomagba.”
Nagy Márton a napokban Törökországban elmondta, hogy szerinte az Európai Unió rossz válaszokat ad a kibontakozó globális támogatási versenyre, ugyanis a maastrichti fiskális kritériumokhoz való visszatérés helyett – az Amerikai Egyesült Államok és Kína példáját követve – a közpénzek minél nagyobb részét kellene az EU-nak a versenyképesség növelésére fordítania.
AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK ÉS KÍNA A KÖVETKEZŐ ÖT ÉVBEN ÖSSZESSÉGÉBEN A GDP-JÜK TÖBB MINT 20-25 SZÁZALÉKÁT KÖLTIK MAJD A GAZDASÁGRA, EZÉRT AZ ÉVES KÖLTSÉGVETÉSI HIÁNYUK VÁRHATÓAN 7-8 SZÁZALÉKOS LESZ.
A tárcavezető a körülményeket értékelve kijelentette, ha az Európai Unió a gazdaság támogatása helyett a költségvetési hiány 2-3 százalékos szinten tartásához ragaszkodik, akkor az a versenyképesség feladását jelenti.
Nagy Mártonnak a rendezvényt követően felvetettük, hogy Magyarország is elkezdi szűkíteni a költségvetés mozgásterét, hiszen ismét fókuszba került a 3 százalékos költségvetési hiány elérése. A nemzetgazdasági miniszter erre úgy reagált, a jelenlegi szabályok mellett a gazdasági pálya a növekedést és az egyensúlyt együtt szolgálja: „Hiszen ha valaki észreveszi, akkor a 4,5, a 3,7, illetve a 2,9 százalékos GDP-arányos költségvetési hiánycél a következő évekre megegyezik a kamatkiadások mértékével, ami azt jelenti, hogy az elsődleges egyenleg nulla lesz.”
Tehát a költségvetés semleges lesz a gazdasági növekedésre nézve.
„Se nem ösztönző, se nem visszahúzó. Így tudjuk megteremteni azt, hogy a növekedés miatt ne sérüljön az egyensúly. Ez egy jó kompromisszum, és ezt meg is vitattuk a kormányon belül. A miniszterelnök feltette a táblára, a megoldás pedig a pénzügyminiszter és a gazdasági miniszter közötti kompromisszumban öltött képet” – mondta az Indexnek.
A tárcavezető szerint más kérdés, hogy uniós szinten hogyan gondolkodunk a költségvetési hiányról. „Az Európai Unióban vissza kell térni a gazdasági kormányzás lényegéhez. E tekintetben markáns álláspontot képviselek: a zöld- és digitális átállásnak nagyon erősen beruházásintenzívnek kell lennie. Nem mellesleg az elektromos autógyártás fenntartási költségei jelentősek, ezekbe a költségekbe be kell szállnia a kormányoknak, hogy a technológiai átállás megvalósuljon.”
Nagy Márton szerint az Európai Unió költségvetési pénzzel nem akar ebbe beszállni, miközben láthatóan az Egyesült Államok és Kína nagyon erősen támogatja ezeket a folyamatokat. „Ugyanakkor Magyarország aláveti magát ennek a feltételrendszernek, ezért van a költségvetési hiány tekintetében a 4,5–3,7–2,9 százalékos pálya.”
A tárcavezető aláhúzta: stagflációt emlegetni napjainkban a makrogazdasággal kapcsolatban „butaság”. „Hiszen ez nem egy adott évi, hanem hosszabb strukturális állapotot ír le – magas az infláció és alacsony a növekedés. Ez Magyarországon nem igaz. Januárban az infláció már 3,8 százalékos volt, és hamarosan visszatér majd a 3 százalék körüli szintre, a növekedés pedig a 4 százalékra. A tavalyi recesszió csak átmeneti volt, 2025-ben már látni fogunk egy 4 százalékot meghaladó növekedést, gazdasági árstabilitás mellett” – összegezte az Indexnek.
Nagy Márton az előttünk álló időszak legnagyobb feladatának az óvatossági motívum oldását jelölte meg, ám szerinte ennek a helyreállása már jól látható. „Nagy kihívás az exportdinamika fenntartása a jármű- és akkumulátoripar tekintetében. Az exporttal kapcsolatban lassulást látunk az Európai Unióban, ez visszakanyarodik az elektromos autózás elterjedéséhez és a technológiai váltáshoz. Úgy tűnik, hogy kezd áthelyeződni a hangsúly a fogyasztásról az export felé: az exportdinamika fenntartásán dolgoznunk kell. Ez valahol egy összeurópai kérdés” – összegezte.
A nemzetgazdasági miniszter megjelenésével a magas nyomású gazdaságpolitika is beköltözött a napi diskurzusba. Nagy Márton híresen ezt a megközelítést preferálja, többször is kifejtette ezzel ide vonatkozó álláspontját. Az ezzel kapcsolatos kritikákra azt mondta: „zaj és káosz van a fejekben. Hiszen a magas nyomású gazdaság nem csak arról szól, hogy magas növekedés legyen, és ezt segítse a kormány, hanem arról is, hogy ebben az esetben magas nyomás alá kerülnek a vállalatok. Hiszen úgy kell növekedniük, hogy közben az inputköltségek – bér- és energiaköltség – fedezzék azt. És nem tudják a végtelenségig növelni árbevételeiket ahhoz, hogy feljebb tornásszák profitjukat. Tehát a költségüket kell csökkenteni, vagyis költséghatékonyabbnak kell lenniük, vagy termelékenyebbnek.”
Nagy Márton szerint így valójában mérethatékonyságról van szó.
„Ezért szoktam azt mondani: a magas nyomású gazdaság kivált egy konszolidációs folyamatot, főleg az építőiparban, a kereskedelemben, az élelmiszeriparban – utóbbi már megkezdődött. És ha a cégek megveszik egymást, az azt jelenti, hogy nagyobbak, tehát hatékonyabbak lesznek, és úgy növekednek, hogy ki tudják gazdálkodni ezt a profittömeget. Így lesz meg a folyamatos béremelkedésre is a fedezetük.” Tehát ellentétben a rendszeres kritikákkal, a béremelkedés következtében nemcsak erőteljesebb növekedés lesz, hanem nagyobb hatékonyság is.
(Borítókép: Kolumbán Kitti / Index)