A péntek esti moszkvai terrortámadás sajnos jól reflektál arra, hogy a kormány gazdasági céljai között szereplő óvatossági motívum oldása mennyire bonyolult. A döntéshozók már tavaly hangot adtak annak, hogy a gazdaság helyreállításában „az első a bizalom kérdésköre”. Ugyanis az európai rekordinflációs szint következtében Magyarországon földbe állt a fogyasztás, a lakosság megtakarítási rátája pedig emelkedett.

A folyamat azon túl, hogy nehezíti az élénkítést, a fogyasztásalapú adórendszerre is csapást mér. Így a kabinet egyértelműen azt kommunikálja: oldani kell az óvatossági motívumot.

Ugyanakkor itt egyszerre két kommunikáció ütközik egymással:

• a fiskális oldal nem győzi hangsúlyozni, hogy itt az ideje a növekedésnek, és az idei év az élénkítésről szól. (Bár látható, hogy az év elején beharangozott 4 százalékos növekedés 2-3 százalékra olvadt március végére – ahogy azt a pénzügyminiszter a héten bejelentette.)
• Az optimista kijelentésekkel szemben politikai oldalról azt is kommunikálják, hogy „a veszélyek korában élünk”. És ezt rendre alátámasztják az orosz–ukrán frontról érkező hírek vagy éppen azok a drámai képek, amelyeknek az egész világ szemtanúja lehetett péntek este Moszkvában.

A két kommunikáció nem oltja ki egymást, ám érdemes velük mélyebben foglalkozni: itt az ideje a beruházásoknak és a fogyasztásnak, vagy jön a fegyverkezés, hiszen bármikor kitörhet egy világháború – utóbbira a miniszterelnök reflektált pénteken a reggeli interjújában. Egy pozitív kommunikációs panel ütközik egy negatívval.

A magyar néplélek hatása a gazdaságra

Korábban írtuk, hogy a lakossági fogyasztás és a vállalatok beruházási kedve a földbe állt. Tavaly a kiskereskedelmi forgalom 7,9, a beruházások összességében 8,5 százalékkal csökkentek az egy évvel korábbihoz képest. Érdemi fordulatról még nem lehet beszélni. Ugyanakkor reményre adhat okot, hogy a hagyományosan magas kereskedelmi forgalmú decemberrel megegyeznek a januári adatok, valamint a lakáshitelek az idei év első hónapjában több mint megduplázódtak 2023 januárjához képest.

A Magyar Nemzeti Bank a legutóbbi kamatdöntésénél ezt így összegezte: „A lakossági bizalmi indikátor elmúlt hónapokbeli alakulása az óvatossági motívum fokozatos oldódására utal.”

Az Index megkeresésére Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) elnöke leszögezte: „alapvető szabály, hogy a növekedés és az infláció mértéke félig a reálgazdasági eseményektől és félig a várakozásoktól függ. Nagyon sok múlik azon, hogy a gazdasági szereplők mit várnak a jövőtől.”

Közgazdaságilag nehezen értelmezhető a néplélek, ugyanakkor Magyarországon a rendszerváltás óta az emberek döntéseiben ott van, hogy könnyen lehet baj abból, ha nem gondolkoznak reálisan. A magyar emberek általánosságban óvatosak, néha túlzottan is. Ezt tapasztalhattuk most is, amikor a gazdasági környezetünk külső bizonytalanságai miatt óvatosságból megtakarítottak, ami egyrészről jó, mert a pénzügyi tudatosság fejlődését mutatja, másrészről a túlzott aggodalom a fogyasztás jelentős visszaesését okozta. A másik oldalon meg ott a politika, ami az ismeretei és a rendelkezésére álló információi alapján azt mondja: lehetünk bizakodóak, hiszen Európában az egyik legjobb a növekedésünk, elképesztően magas a működőtőke-beáramlás, és a munkaerőpiac végig stabil lábakon állt.

Parragh László azt is kiemelte, hogy ezért hangsúlyozta az MKIK Gazdasági Évnyitóján: rendre eltér egymástól a politikai várakozás és a reális fogyasztói magatartás. Ezek különböznek egymástól, „az a fordulat, amit a politika vár, láthatóan lassabban következik be”. Az MKIK elnöke szerint a tavalyi utolsó negyedévben megtorpant a fordulat, és most az első negyedév üteme sem túl kecsegtető. „Szembesülni kell azzal, hogy ez lassúbb lesz. Biztos vagyok benne, hogy majd az óvatossági motívum oldódik, de lassabban, mint ahogy ezzel számolnak” – összegezte az Indexnek.

Parragh László szerint az óvatossági motívum oldásában tovább segítene, ha a kamatszintek csökkennének. A magas kamat akadályozza a szereplőket a fogyasztásban, és „az elmaradt fogyasztásnak a pótlását is lassítja. Az is látható, az állam által finanszírozott beruházások szintje brutálisan esett, nap mint nap olvashatjuk, hogy milyen beruházásokat halaszt el a kabinet. Az uniós források lassúbb ütemben érkeznek, és a lakásépítési számok megint csak mélyponton vannak”.

Az MKIK elnöke úgy véli, hogy társadalmi átrendeződés is megfigyelhető. Szerinte az elmúlt időszakban, akiknek megfelelő mértékű jövedelmük volt, azoknak a megtakarításai magasabbak lettek. Ám akiknek nem változott a jövedelmi szintje, azok egyszerűen nem tudtak megtakarítani: „a megtakarítási hiány ezekben a társadalmi rétegekben még nyomasztóbbá vált”. Parragh László szerint

„Bizonyos rétegeknél tagadhatatlan, hogy nagyon sok forrás áll rendelkezésre. Ám náluk is bejön a képbe az óvatossági faktor. Azt gondolják, még várnak egy kicsit, hogy mi lesz a háborúval, megindul-e a német gazdaság, egyáltalán milyen üzenet jön a munkahelyükről és a gazdaságból, esetleg az esti híradóból. És ennek alapján hozzák meg a döntéseiket” – összegezte Parragh László.

Az MKIK elnöke szerint azt is fontos a szem előtt tartani, hogy napjainkban a „fiskális és monetáris politika, vagyis a gazdaságpolitika mozgástere erősen korlátos, külső körülmények által befolyásolt. Elég egy gondolatkísérlet arra, hogy mit jelentene az orosz–ukrán háborúban akár csak egy fegyverszünet bejelentése, vagy ellenkezőleg, NATO-csapatok küldése. Mit érne akkor a gazdaságpolitikai eszköztárunk?”

Mit tehetnek a politikusok?

A magyar döntéshozók leginkább azt tehetik, hogy előrelátóan kommunikálnak, preventíven küldik az üzeneteket, és a döntéseket nemcsak lebegtetik, hanem végre is hajtják. Nem hoznak váratlan, semmiből érkező döntéseket, illetve nem üzengetnek nyilvánosan egymásnak – összegeztük még egy korábbi cikkünkben.

Korábban Virovácz Péter, az ING vezető elemzője rávilágított, ha a különadók példáját vesszük alapul, akkor elmondható, hogy egy vállalat jóval nehezebben tud tervezni, amennyiben bizonytalan, hogy a jövőben esetlegesen egy új adót vetnek ki arra a szektorra, amelyben éppen tevékenykedik. Mivel a beruházások megtérülése jellemzően hosszabb távú, ezért akár a rövid, akár a hosszabb távú szabályozói bizonytalanság jelentősen csorbíthatja a beruházási kedvet. Önmagában persze nem elvárható, hogy soha semmilyen adó vagy szabályozás ne változzon.

„Ám nem mindegy, hogy ezek a változások milyen gyakoriak, mennyi időt kapnak a vállalatok vagy a háztartások az alkalmazkodásra, az új szabályokkal való tervezésre. Illetve mennyire zajlik a nyilvánosság előtt vagy a nyilvánosság bevonásával a szabályok átalakítása. A transzparencia ugyanis az egyik olyan tényező, ami javíthatja a gazdasági szereplők bizalmát.” Majd az ING vezető elemzője leszögezte, hogy a szabályozói környezet körüli bizonytalanság csökkenése tudná tompítani az óvatossági motívumot.

(Borítókép: Kaszás Tamás / Index)