Az Autós Nagykoalíció ezúttal az Európai Unióban immár évek óta működő autós e-segélyhívó rendszerét mutatja be figyelemfelhívó-oktató sorozatában.
Sokan talán nem is tudják, hogy a 2018. március 31. után gyártott személyautók és kishaszongépjárművek tartalmaznak egy nagyon hasznos telekommunikációs rendszert, amelynek hivatalos neve: 112-es hívószámú fedélzeti e-segélyhívó rendszer.
De mi is ez a rendszer, pontosan hogyan működik, és miért érdemes tisztában lennünk azzal, hogy egyáltalán van ilyen az autónkban?
Az Európai Unió már 2010 előtt sürgette egy olyan telematikai rendszer kiépítését, amely a súlyosabb balesetet szenvedett közúti járművekben azonnali és automatikus segélyhívást kezdeményez. Végül 2015. április 29-én született meg az az EU-s rendelet, amely lefektette a rendszer főbb elemeit.
Ennek lényege, hogy
2018 tavaszától a járművek csak abban az esetben kaphatnak típusbizonyítványt az EU-ban, amennyiben az előírásoknak megfelelő e-segélyhívó rendszerrel szerelték fel.
Műszaki oldalról közelítve a rendszer magában foglal egy nyilvános hálózaton működő mobilkommunikációs eszközt, amely a jármű egyéb érzékelőinek adatait képes továbbítani az adott baleseti helyszínhez legközelebbi (vagy legalkalmasabb) segítségnyújtókhoz.
A rendszer a tagországokban egységes hívószám alatt működő 112-es segélyhívón alapul. Súlyos baleset esetén a segélyhívás automatikusan megvalósul, és – bár elsődlegesen hangátvitelre törekszik – nem feltétlenül szükséges hozzá, hogy az autóban ülők képesek legyenek kommunikálni a központtal, mert a jármű helyadatait, előzetes haladási irányát a jármű adatformátumban megküldi a központnak.
A rendszer képes arra, hogy a jármű vezetője vagy utasai saját maguk is kapcsolatba lépjenek a központtal. Erre a célra egy központi, könnyen elérhető felületen elhelyezett nyomógomb szolgál.
Fontos azonban megjegyezni, hogy a rendelet előírja a véletlenül kezdeményezett segélyhívások elkerülését a nyomógomb fizikai kialakításának köszönhetően. Ezért az „S. O. S.” gombok aktiválása általában legalább két mozdulatot vagy hosszabb gombnyomást igényel.
A rendelet részletesen tartalmazza azt is, hogy a rendszer milyen adatokat kaphat, mit és meddig tárolhat. A magánélet védelméről szóló részben kizárják, hogy az adatok a veszélyhelyzet elmúltával is rendelkezésre álljanak, az adatok folyamatos vagy múltbéli nyomon követése és lekérdezhetősége pedig nem lehetséges. Ezenkívül a rendszer memóriájából is folyamatosan törlődnek az adatok.
Azt nem lehet pontosan kihámozni a rendeletekből, hogy maga a segélyhívás milyen járműparaméterek együttállása esetén kezdeményeződik automatikusan. Annyi tudható, hogy az ütközés előtti sebesség, a légzsákok állapota vagy (amennyiben van) a borulásérzékelő adatai lehetnek irányadók, de fontos, hogy ezeket a paramétereket a gyártók egyedileg határozzák meg. Előfordulhat, hogy a hanghívással bejelentkező segélyközpont meglepi a jármű vezetőjét vagy utasait, amennyiben nem tudja, hogy járműve ilyen rendszerrel van felszerelve. Fontos, hogy
segélyhívó rendszerek már a 2018-as modellév előtti járművekben is megtalálhatók,
de mivel ezek még az egységes rendelet előtt gyártott autók, előfordulhat, hogy nem a 112-t, hanem a gyártó saját assistance központját hívja a rendszer, ezért javasoljuk, hogy a márkaszervizekben vagy a kezelési útmutatóból minden járművezető tájékozódjon a pontos működésről.
Az autók kezelési útmutatójában természetesen részletes leírást találunk az e-segélyhívó működéséről és jogi hátteréről is. Hasznos lehet, ha a járművünk átvételét követően áttanulmányozzuk a használati útmutatót, és megtanuljuk a manuális segélyhívás indítás módját is. A rendszer részeként a kocsiban GSM-telefonmodul és műholdas helymeghatározó rendszer működik függetlenül attól, hogy a járműben van-e fedélzeti navigáció vagy beépített telefon.
A rendszer csökkentheti a segítségnyújtásig eltelt időt, kiküszöbölheti, hogy a cselekvőképtelen sérültek segítség nélkül maradjanak.
Az e-segélyhívó a legalkalmasabb központot éri el a helyszín függvényében, az autó utasainak pedig semmilyen egyéb tennivalójuk nincs, és nem jelent hátrányt, ha az adott ország nyelvét nem beszélik a sérültek.