Nemcsak a Földön, de az űrben is ádáz piaci verseny zajlik. Mindez korunk egyik legnagyobb értékéért, a kommunikációért. A várakozások szerint a globális műholdas kommunikációs piac a jelenlegi 25 milliárd dollárról 2030-ra 40-45 milliárd dollár értékűre emelkedik. A kulcs az alacsony pálya, ami alacsonyabb költségszintet és világszerte zökkenőmentes kommunikációt jelent. A szabályozás azonban elengedhetetlen.
Napjainkban az információhoz való azonnali hozzáférés nemcsak elvárás, hanem követelmény is. Ezt teszik lehetővé az alacsony Föld körüli pályán keringő (Low Earth Orbit – LEO) műholdak. A Boston Consulting Group (BCG) tanulmánya azt tárja fel, hogy a LEO-k miként alakíthatják át a globális kommunikációt és a kapcsolódó ágazatokat. A LEO-műholdak használata ugyanis áttöréshez érkezett, és ez gyökeresen megváltoztathatja a kommunikációs technológiákat.
A hagyományos műholdakkal összehasonlítva a LEO-technológia gyorsabb kommunikációt biztosít kisebb késleltetési idővel. Ezek a műholdak kisebbek, mint hagyományos társaik, megépítésük és fellövésük olcsóbb – emellett a jövőben várhatóan még tovább csökken a költségszint. Az első generációs LEO-műholdak ezrei álltak már pályára, az újabb változatok pedig egyre nagyobb számban érkeznek. Ráadásul ezek nem a meglévő műholdak helyébe lépnek majd, hanem azokat kiegészítve egyfajta hibrid megoldást nyújtanak, ezáltal zökkenőmentes kapcsolaton alapuló új felhasználási lehetőségeket teremtve a Föld minden pontján.
Az elemzés szerint
a globális műholdas kommunikáció piacA a jelenlegi 25 milliárd dollárról 2030-ra 40-45 milliárd dollár értékűre emelkedik.
A közelmúltig a legtöbb műhold magasan a Föld felett, geostacionárius pályán (GEO) körözött, viszonylag lassú, kis sávszélességű kapcsolatot kínálva az alkalmazások számára.
A LEO-műholdak a GEO-knál alacsonyabban, 500–2000 kilométeres magasságban keringenek a Föld felett. Ez pedig nagyobb sebességű, kisebb késleltetésű kommunikációt tesz lehetővé.
Az első generációs LEO-műholdak olyan felhasználási területeken kapcsolódnak be a kommunikációba, mint a precíziós mezőgazdaság, a flottakezelés, a tömegközlekedés és a mobiltelefonon keresztüli közvetlen szöveges üzenetküldés. (Az iPhone-ok SOS-szolgáltatása már most is LEO-műholdakat használ.)
A második generációs LEO-műholdak nagyobb antennákkal, és az adatokat közvetlenül a műholdak között továbbító megoldással is rendelkeznek majd, így
a jelenlegieknél akár ötször gyorsabb adatátvitelre is képesek lesznek feleakkora késleltetéssel és kevesebb földi állomással.
Az új piaci szereplők, köztük az Amazon Kuiper és a Telesat, valamint az olyan, már működő vállalatok, mint például a Starlink vagy az Eutelsat-OneWeb összesen több mint 45 ezer új LEO-műhold indítását tervezik.
A Google és az AT&T (American Telephone and Telegraph Company) együttesen 155 millió dollárt fektetett be az AST SpaceMobile-ba, hogy egy olyan konstellációt finanszírozzon, amely kifejezetten a már befutott szereplőkkel való versenyre hivatott.
Hosszabb távon a már fejlesztés alatt álló harmadik generációs műholdak videóhívásokat, videostreaminget és más adatgazdag alkalmazásokat fognak közvetíteni. A LEO műholdas összeköttetés azonban nem fogja helyettesíteni a meglévő technológiákat. A cél inkább az, hogy többféle megoldás egészítse ki egymást, olyan földfelszíni eszközökkel, amelyek képesek kommunikálni a LEO-műholdakkal, földi mobilhálózatokkal, új technológiákkal, például nagy magasságban lévő platformállomásokkal és más távközlési eszközökkel.
A technológiák ezen konvergenciája kulcsfontosságú a teljesen összekapcsolt világ megvalósításához, olyan fogyasztói és ipari alkalmazásokkal, amelyek a Föld minden pontján képesek biztosítani és használni a zökkenőmentes kommunikációt és adatátvitelt.
Mindehhez természetesen elengedhetetlen számos technológiai fejlesztés: egyebek mellett a mobiltelefonoknak más típusú antennára és a mainál nagyobb akkumulátor-teljesítményre lesz szükségük a LEO-műholdakhoz való kapcsolódás érdekében.
A BCG elemzése szerint a LEO-műholdakkal kapcsolatos legnagyobb kihívások a szabályozási oldalon tornyosulnak: kulcskérdés a frekvenciakijelölés és a globális szabványok meghatározása.
A műholdszabályozásról már folytak viták olyan globális eseményeken, mint a 2023-as ENISA (Európai Uniós Kiberbiztonsági Ügynökség) Telecom & Digital Infrastructure Security Forum, vagy a 2023-as ITU (International Telecom Union, Nemzetközi Távközlési Unió) Rádiókommunikációs Világkonferencia.
Jelenleg azonban úgy tűnik, egyetlen entitás sem tudja szabályozni az egész iparágat, megoldást leginkább a nemzeti kormányok együttműködése hozhat.
A műholdas szolgáltatóknak a nemzeti és nemzetközi szabályozások összetett hálójában kell navigálniuk, hogy olyan alapvető elemeket biztosítsanak, mint a leszállási jogok, a szolgáltatási engedélyek, a földi berendezések, továbbá a földi állomás átjárói engedélyei az egyes szabályozóktól szerte a világon.
Az elemzés szerint a LEO-műholdak növekvő száma egyre nagyobb kockázatot jelent a kommunikációs frekvenciák közötti interferencia szempontjából, ami előrevetíti, hogy idővel a szabályozóknak, kormányoknak össze kell fogniuk és át kell gondolniuk ezek rendszerét. Emellett szükség lesz olyan egységes globális keretrendszerre is, amely az adatvédelmi kérdésektől kezdve olyan új helyzetekre is kiterjed, mint például az űrszemét kezelése.
Utóbbi igen komoly kihívás, hiszen 2040-re akár több mint 100 ezer elavult LEO-műhold keringhet majd a Föld körül. Az űrszemét kérdése egyelőre „kívül esik” például az ITU jelenlegi mandátumán, de egyes szabályozók már tettek ez irányú lépéseket. Az Egyesült Államok Szövetségi Kommunikációs Bizottsága (FCC) nemrég arra kötelezte az üzemeltetőket, hogy küldetésük befejezését követő öt éven belül vonják ki műholdjaikat a pályáról.
(Borítókép: NASA / Newsmakers / Getty Images)