Az elmúlt időszakban számos hír érkezett az üzemanyagárakkal kapcsolatban. Fajsúlyos kérdés lett, hogy mennyibe kerül Magyarországon az üzemanyag, és az árat mely országokéhoz kell hasonlítani. Szerkesztőségünk számos olvasói levelet kapott a témával kapcsolatban, így elérkezettnek éreztük az időt arra, hogy egy Szájbarágó keretében tisztázzuk a legfőbb kérdéseket.
Igazából sosem múlt el, a korábbi benzinársapka óta a kormány és a Magyar Ásványolaj Szövetség között rendszeres volt az egyeztetés. A kormány számos tagja már januártól üzent a piaci szereplőknek – ha máshogy nem, akkor bújtatottan, csak utalva –, hogy az üzemanyagáraknak az elvárásuk szerint csökkenniük kell. Emlékezetes, decemberről januárra a járműüzemanyagok 8,2 százalékkal drágultak. Nagyjából ettől datálódik, hogy a kabinet ismét terítékre vette az üzemanyagár kérdését.
Április 8-án a nemzetgazdasági miniszter az Index kérdéseire leszögezte, hogy berendelte a Mol vezetőit az üzemanyagárak miatt, mert szerinte a korábbi megállapodással ellentétben felfelé kilógnak az árak a régiós középmezőnyből. Majd április 11-én tartották azt a tárgyalást, ahol a Magyar Ásványolaj Szövetség és a Mol képviselőit Nagy Márton felszólította: elvárása, hogy az üzemanyagáraknak – teljesítve a korábbi megállapodást – a lehető leghamarabb a régiós középmezőnybe kell kerülniük.
És április 19-e lett a fordulópont, hiszen a KSH először publikálta a régiós üzemanyagpiac adatait, benne a magyar benzin- és dízelárakkal. Ebben azt állítják, hogy a magyar benzinátlagár 3,2, a dízelé pedig 5 százalékkal haladta meg a régiós átlagárat. Így még azon a napon megkérdeztük Nagy Mártont, hogy milyen lépést fontolgat a kabinet. Már akkor kiemelte: nincs kizárva, hogy a szerdai kormányülést követően beavatkoznak az üzemanyagárakba. Múlt kedden pedig szintén az Index kérdéseit követően egyértelmű lett: Nagy Márton azt javasolja a kormánynak, hogy avatkozzon be az üzemanyagárakba. Végül szerdán ultimátumot kaptak a hazai szereplők: az áraknak vissza kell térniük a régiós átlaghoz, erre két hetet ad a kereskedőknek a kormány.
Az üzemanyagárakat számos tényező befolyásolja: azon túl, hogy itt is érvényesülnek a piac keresleti és kínálati szabályai, a nyersolaj ára, a makrogazdasági folyamatok, a geopolitikai konfliktusok, a profittartalom és a forintárfolyam együttesen mozgatják az árakat. A Magyar Ásványolaj Szövetség főtitkára ezt az Indexnek korábban úgy részletezte, hogy a benzin esetében a nyári specifikációra való áttérés szezonális hatása, a tervezett finomítói karbantartások és az ukrán dróntámadások miatti oroszországi finomítói kiesések voltak a fő mozgatórugók. A szövetség szerint az elmúlt időszakban a gázolajnál a gyenge kereslet ellensúlyozta a folyamatos finomítói karbantartások okozta kínálat-visszaesést. Eközben növekszik az európai dízelimport is, amely – a forintárfolyam jelenlegi stabilitása mellett – ugyancsak árnövelő hatást gyakorolt a hazai és régiós üzemanyagárakra.
Talán ez a legfontosabb kérdés. Egyrészt a Központi Statisztikai Hivatal minden pénteken nyilvánosságra hozza új méréseit, másrészt a Magyar Ásványolaj Szövetség is publikálja az adatait, hogy szerintük hogyan alakultak a hazai üzemanyagárak. Érdemes a két fogalmat is tisztázni: a régiós és szomszédos országok üzemanyagárai. Utóbbi evidens, itt Ukrajna kivételével mindenkit figyelemmel kísér mind a két entitás, előbbi esetében viszont más a helyzet.
A magyar kormány a régiós átlagot jelölte meg céltartománynak.
Azonban a Magyar Ásványolaj Szövetség a régiós árak vizsgálatakor kihagyja Lengyelországot, Csehországot és Bulgáriát, mert ezekben az országokban más a piaci mechanizmus. Két országnak is van tengerpartja, így sokkal jobbak a feltételeik arra, hogy diverzifikálják beszerzésüket. A szövetség a közleményében kiemelte: „a kelet-közép európai régió tengeri ellátással is rendelkező országai továbbra is helyzeti előnyben vannak, mivel szélesebb körű ellátási forrásaik lehetnek, tehát alacsonyabb beszerzési áron tudnak hozzájutni feldolgozandó nyersolajhoz és az üzemanyag-késztermékekhez”. A Központi Statisztikai Hivatal Lengyelországot, Csehországot és Bulgáriát is beszámítja a régióátlag meghatározásába.
Ahogy az előbb ismertettük, eltérnek a számítási metódusok, módszertanok, ezért nem is érdemes a KSH és a Magyar Ásványolaj Szövetség adatait direkt egymással szembeállítani. Így az alábbiak szerint lehet összegezni:
Az olvasókra bízzuk, hogy melyik számítást veszik figyelembe. Azonban arra érdemes felhívni a figyelmet, hogy mivel a kormány üzemanyagár-csökkenést szeretne, azt mindenképpen csak egy adatbázis alapján lehet nyomon követni. Az árakban pedig némi konszolidáció látható.
A kormány nevében nem válaszolhatunk, de az energiaválság óta – fontos hangsúlyozni – nagyon helyesen minden nyersanyag stratégiai kérdés lett. (Inkább pont az a probléma, hogy korábban ez nem volt Európa-szerte ennyire hangsúlyos.) Egy ország versenyképessége és jóléte függ a nyersanyagellátástól és annak áraitól. Amennyiben Magyarországnak nincs üzemanyaga vagy más létfontosságú nyersanyaga, illetve ezek nagyon magas áron érkeznek, az jelentős hatást gyakorol a nemzetgazdaságra. Önmagában az, hogy a kormány kiemelten foglalkozik az üzemanyagárakkal, nem lehet probléma.
Rengeteg termékhez elengedhetetlen az üzemanyag. Gondoljunk csak a szállítási költségekre, és azon túl, hogy a lakosság jelentős összegben költ közvetlenül az üzemanyagokra, a pluszár beépül az összes termék árába. A felmérések szerint a lakosság legjelentősebb kiadásait az élelmiszer- és az egészségügyi ráfordítások mellett az üzemanyagköltések teszik ki. Ez azt jelenti, hogy a lakosság esetében az üzemanyagár alakulása az egyik legmeghatározóbb tényező, amely érdemben befolyásolja a családok fogyasztását – írta korábban a Nemzetgazdasági Minisztérium.
A tárca szerint megállapítható, a rezsicsökkentés átlagfogyasztásig történő megvédése mellett a kormány a célzott és eredményes intézkedéseinek köszönhetően (például online árfigyelő, kötelező akciózás) visszaszorította az élelmiszer-inflációt. Ennek, illetve a reálbérek jelentős ütemű növekedésének köszönhetően megindult az élelmiszer-fogyasztás helyreállása. „Ezzel szemben a családok ma a tavalyi üzemanyagárakhoz képest a benzin esetében több mint 60 forinttal (64 forint), a gázolaj esetében pedig közel 80 forinttal (76 forint) kénytelenek többet fizetni literenként – emlékeztetnek. Ez a 11 és 13 százalékos áremelkedés önmagában mintegy 0,6-0,7 százalékponttal emelte meg az inflációt éves alapon. A fogyasztók érzékenyen reagáltak az üzemanyagárak emelkedésére, amelynek hatására csökkent a kereslet. Ez hátráltatja a fogyasztás helyreállítását” – így érvel a kormány.
Emellett azt is fontos hangsúlyozni, hogy az óvatossági motívum kezd helyreállni, ugyanakkor még bőven van tér ennek oldódásra. Mert az idei gazdasági növekedés igazi ereje a fogyasztói oldalon lesz. A fogyasztásnak mindenképpen helyre kell állnia, ez pedig csak alacsony bizonytalansági szint mellett valósulhat meg. Tehát van gazdasági összefüggés a kormányzati kommunikáció mögött.
Amennyiben pedig a kormányzati kommunikációban az április 8-án megjelent első erősebb Nagy Márton-nyilatkozatot vesszük kiindulópontnak, ami az Indexen jelent meg, úgy leszögezhető, hogy a holtankoljak.hu adatai szerint akkor a 95-ös benzinért literenként 644, míg a gázolajért 658 forintot kellett fizetni. Ezzel szemben május 1-jétől a legfrissebb adatok szerint a benzinért hajszálpontosan ugyanennyit kell majd fizetni, azonban a gázolajért csak 630 forintot – tehát utóbbi esetében 28 forintos csökkenés látható.
Egyrészt részben adószűrt adatokat vizsgál a kormány, a KSH és a Magyar Ásványolaj Szövetség is, így amikor azt mondja a kabinet, hogy a régiós szinthez képest magasak az árak, akkor nem veszi egyik országban sem figyelembe az üzemanyagokon lévő összes adónemet. Továbbá a magyar üzemanyagokon lévő adó semmiképpen nem nevezhető kiemelkedőnek. Az EKR-díjjal és a kiskereskedelmi adóval korrigált adószint mértéke a Magyar Ásványolaj Szövetség adatforrása alapján 49,1 százalékos, ami szinte pontosan megegyezik a régiós átlaggal.
Másrészt Varga Mihály biztosan nem támogatna egy ilyen javaslatot, hiszen a kormány most csoportosított át a kiadási oldalon 675 milliárd forintnyi beruházást a jövő évre, mert azt nem tudja finanszírozni idén az elmaradó bevételi oldal miatt.
Mert győzelmet hirdetett az infláció felett, ez pedig azt veszélyezteti. Azonban olyan mértékű bázishatás érvényesül idén az inflációnál, hogy csak arra lehet gondolni, hogy a kormány nem kifejezetten gazdasági szempontokat vesz figyelembe, hanem politikai térben is mozog. Ilyen szempontból 2024 kiemelt fontosságú. Elképzelhető, ha picit még konszolidálódnak az árak, akkor a kormány azt már fel tudja mutatni a kommunikációjában.
Ez valóban igaz, viszont ez ellen a kormány nem tud mit tenni, ugyanakkor ha ez így alakul, tökéletesen alá tudja támasztani a kabinet, hogy ezért állnak mindig a béke oldalán. Másrészt fontos felhívni arra is a figyelmet, hogy Amerikában is lesznek idén választások. Washington sok mindent szeretne a nemzetközi színtéren, de azt biztosan nem, hogy a választások előtt tartósan magas olajárak legyenek. Nem véletlenül csitította Iránt és Izraelt, valamint igyekezett deeszkalálni a folyamatokat. Amerika az ottani választásokig biztosan stabil olajárakat szeretne, ezért mindent meg is tesz, ez a jövőben is szinte biztosan így lesz. Ezeket a kijelentéseket pedig maga az olajárfolyam igazolja: néhány kiszúrás után mindig azonnal korrigált a piac.
Nem hangzott el ilyen kijelentés, még utalni sem utaltak arra, hogy milyen szint felett avatkoznának be az árakba. A kormánynak feltehetően nincs lélektani határa ebben a kérdésben. Jelenleg inkább politikai, mint gazdasági szempontok lehetnek az asztalon. A kormánypárt kommunikációs igazgatója szerint
a benzin árát 24, míg a gázolajét 11 forinttal kellene csökkenteni.
Nem tudni, milyen lépéseket fontolgat a kormány, Lantos Csaba energiaügyi miniszter a 24.hu-nak belengette a dinamikus árplafont, aztán pár órával később kiderült, még két hét türelmi idő mellett döntött a kormány.
Erre csak véleményként lehet válaszolni, ami nem biztos, hogy tükrözi a szerkesztőség egészének álláspontját: a politika nem az igazságot keresi, hanem a győzelmet. Ha az üzemanyagárakkal kapcsolatos kommunikációs nyomás eredményt hoz, akkor a politika szerint helyesen jártak el. A kérdés második részére pedig nehéz objektíven válaszolni, tekintettel arra, hogy gazdaságpolitikai megközelítésektől függ a válasz. Egy konzervatív kormány általában a versenyt ösztönzi, a versenyképességet támogatja, és piacpárti lépéseket tesz. (Ráadásul tisztán politikai szempontok alapján inkább az általánosságokat szabályozza, mint az egyedi eseteket – lásd Oakeshott.) Ám tagadhatatlan, hogy bizonyos piaci diszfunkciókat a kormányoknak kötelességük kezelni, de hogy a mostani mennyire az, azt az olvasókra bízzuk.
(Borítókép: Index)