Bátor próbára vállalkoztak vállalkozó szellemű kóstolóink. Az Index terméktesztsorozatában ezúttal a kapszulás kávéké volt a főszerep. Mintegy 16 terméket kóstoltunk, és pontozunk. Lássuk az eredményt!
Bátran kijelenthetjük, hogy a világ egyik legkedveltebb itala a kávé. Szemes formában, darálva vagy épp kapszulába zárva is fogyasztják, cukorral, édesítővel, tejjel, tejszínnel „megbolondítva”.
A kávé szó eredetének megfejtésére két megoldás is kínálkozik. Az elterjedtebb vélemény szerint egy etiópiai vidék, Kaffa nevéből származik, ahonnan a kávét Jemenbe szállították. A másik lehetőség az arab qahwa (قهوة) szó – amelyből a mi kávé szavunk ered –, ez azonban eredetileg a „muszlimok borát” jelentette, és csak később vitték át a megnevezést a fekete italra. A kávét először a 15. században Jemenben használták élénkítő hatása miatt, valószínűleg szufi szerzetesek, akik szívesen éltek serkentőszerekkel. Innen került ki és vált ismertté a társadalom minden rétege számára. A 16. század első évtizedeiben már Szíria és Egyiptom lakói is ismerték.
A kávé fő hatóanyaga a koffein, de ma már létezik olyan kávé is, amelyben – többségében vegyipari módszerekkel – csökkentett koffeintartalom található; ennek neve „koffeinmentes kávé”. Mértékletes fogyasztás esetén serkentő hatással van a központi idegrendszerre, a szívre, a véredényekre és vizelethajtó hatása miatt a vesékre is. A csersav stimulálólag hat az érrendszerre, kitágítja az érfalat.
Valójában nem tart »ébren«: a koffein az idegrendszerben kifejtett hatása nem a fáradtságot szünteti meg, hanem mesterségesen előállítja a fáradt szervezet olyan állapotát, amelyet az ember élénkségnek, energikusságnak érzékel, és így még órákat képes éber állapotban tölteni.
A koffein nem okoz vérnyomásnövekedést, sem -csökkenést, kizárólag légzés- és pulzusszámot emel. Akinél mégis változik a vérnyomás koffeinfogyasztás hatására, ott magas valószínűséggel kardiovaszkuláris patológiás elváltozás áll a háttérben – jelezte szerkesztőségünknek egy okleveles orvosbiológiai mérnök.
Kétfajta kávécserjét különböztetünk meg, az arabicát, illetve a robustát. A robusta igénytelenebb, alacsonyabban fekvő területeken is megterem. A robusta erősebb, magasabb koffeintartalmú kávé, de egyszerűbb kávéélményt ad. A robusta fő termőterületei: Nyugat-Afrika, Elefántcsontpart, Angola, Uganda, Indonézia, Vietnám.
Az arabicát macerásabb termeszteni, és csak magasabb (1000–2000 méteres) hegyeken nő. Ennek megfelelően az arabica a drágább kávé. A tiszta arabica savanyúbb, kevésbé keserű, hosszú lecsengésű, aromagazdag kávé. Az arabica kávé fő termőterületei: Etiópia, Tanzánia, Guatemala, Java, Costa Rica, India. Kolumbia, Brazília.
„Az arabica egyenletesen juttatja a koffeint a szervezetbe, míg a robusta szakaszosan” – mutatott rá az Salát Gergő, az Julius Meinl baristája, aki szakértőként segítette tesztünket.
„Ahogy azt is érdemes tudniuk a kávéfogyasztóknak, hogy a röviden, espressóként lefőzött kávé íze intenzívebb, mint hosszabb lefőzött társáé, a Lungóé, aminek azonban nagyobb a koffeintartalma” – hívta fel a figyelmet Rabóczkai Janka, a a bécsi kávéház magyar kirendeltségének marketingvezetője, aki ugyanakkor az elhasznált kapszulák visszagyűjtésének fontosságát is kiemelte.
A kávé ára a szállítási láncok koronavírus-járvány miatti megszakadása, valamint a klímaválság hatására sokat emelkedett az utóbbi néhány évben. A kilátások pedig a közeljövőben sem fényesek. Egy új uniós rendelkezés miatt ugyanis szűkös ellátással és magasabb kávéárakkal kell szembesülniük a fogyasztóknak az EU tagországaiban. A német kávéipari szakmai képviseleti szervezet, a Deutscher Kaffeeverband közölte, környezetvédelmi okokból hamarosan szűkítik a beszerzési forrásokat. A tavaly hatályba lépett erdőirtásmentes ellátási láncokról szóló uniós rendelet értelmében a jövőben a vállalatoknak átvilágítási nyilatkozatot kell benyújtaniuk arról, hogy 2020. december 31. után nem irtottak ki vagy károsítottak erdőt termékeik előállításához.
Mint arról az Index is írt, a kávé és más mindennapos italaink azért is drágulhatnak, mert az utóbbi időben tengeri szállítási nehézségek léptek fel, valamint a klímaváltozás okozta extrém időjárási jelenségek nagyban nehezítik a termékek előállítását.
Terméktesztünk során szokás szerint a kiskereskedelmi forgalomban mindenki által könnyen elérhető kapszulás kávékat vettük górcső alá. Összesen 16 terméket teszteltünk illat, íz, valamint látvány alapján, aminél főként a kávé színét, valamint cremát figyeltük árgus szemekkel, illat, állag valamint íz alapján. Mind a három kategóriában 1-től 10-es skálán értékeltünk, a maximális pontszám így 30 lehetett. Bár tesztünk és annak végeredménye is szubjektív alapokon nyugszik, a minél objektívebb kép megalkotása érdekében vakteszt során pontoztunk.
Szintén a objektivitás lábát szerettük volna erősíteni azzal, hogy kizárólag kapszulás kávékat teszteltünk (szándékosan nem kevertük a szemes, illetve darált változatokkal), azokból is egy kivételével az aromamentes, hagyományos espresso jellegű nedűket. (Az egyszer használatos kávékapszulákra a Nestlé szerzett szabadalmat 1976-ban; a Nespresso márkanéven forgalmazott kapszulákat és az ehhez megfelelő kávéfőzőgépeket 1986 óta gyártják.) Az általunk vásárolt és tesztelt kávék 1000–2000 forint közötti áron kaphatók.
És, bár ekkor még nem tudtuk, de egyből az egyetlen aromával színesített termék, a Cafe Frei Costa Rica-i kókuszkávéja gőzölgött előttünk csinos cremával, igencsak felismerhető illatjegyekkel. Sőt, gyakorlatilag semmi mást nem éreztünk, csak aromát, ami elnyomta a kávéillatatot. „Nincs sok köze a kávéillathoz, de valószínűleg ezt szerették volna elérni” – summázta egyik kóstolónk. Az erős illat mellett enyhén testes, mégis könnyed ízt hozott, némi marcipános beütéssel. (átlag összpontszám: 17,8)
A Jacobs espressója már intenzív, erős kávéillatot hozott, ám a crema levegős volt. (Itt tudtuk meg szakértőinktől, hogy az ideális crema kialakulásához még a pohár alakja is számít.) Kissé vizes, ám könnyed ízt kaptunk, furcsa utóízt hagyott a szánkban. (átlag összpontszám: 18,8)
Megkaptunk az első szép, vastag cremát, amit a Costa Coffee colombian roast kávéja hozott el számunkra. Olyan illatot kölcsönzött, mintha alapból lenne benne egy kis cukor, míg más citrusjegyeket vélt felfedezni. A világosabb pörkölésű kávé kellemesen savanykás, más szerint enyhén kesernyést ízt teremtett szánkban. (átlag összpontszám: 20,4)
A Lavazza espresso maestro sötétebb cremát, hozott, aminek a már az illata is „karcos” volt. „A ‘80-as évek kávéja, mintha kotyogósban készült volna” – jegyezte meg egyik tesztelőnk. „Túl vizes, égett” – érkezett egy másik vélemény. A végeredmény kesernyés, fanyar ízben öltött testet. Nem ez lett a kedvenc kávénk. (átlag összpontszám: 11,8)
Ritkásabb cremával tárulkozott ki előttünk a Starbucks colombian espressója. Valaki csokis, míg más mogyorós, mandulás, illetve fűszeres illatot érzett. „Az illat ezúttal az ízjegyekben is visszaköszön” – jegyezte meg egyikünk. Összességében egy közepesnél jobb, kellemes kávét kaptunk. (átlag összpontszám: 19,2)
A SPAR saját márkás Premium espressója volt következő tesztalanyunk, ami testes cremával, klasszikus, ám némi marcipános kávéillattal várt minket. Az ízben azonban nem köszönt vissza az illat, ami inkább semleges volt. (átlag összpontszám: 18,2)
A Julius Meinl espressója egyenletes cremát és kellemes, „vékony” illatot hozott magával. Mindezt továbbvitte az ízben is, ami kellemes volt, ám „semmi extra”. „Egyszerű kávé, friss, citrusos jegyekkel.” (átlag összpontszám: 18,4)
Tesztünk feléhez érkezve a Tesco espressója tett minket próbára, amely a ritkásabb crema mellé némi füstös dohányillatot hozott magával, ám volt aki teljesen illatmentesnek érezte. „Ez a tipikus cigi mellé ideális kávé.” Az előző három kávéhoz képest azonban mélyrepülésben volt részünk. A keserű íz a kotyogós kávét idézte „egy porcikámnak sem esett jól” – hangzott el. (átlag összpontszám: 14,4)
Egy kis vizet vettünk magunkhoz, és egy hangyányit szusszantunk, hogy a vérnyomásunk valamelyest helyreálljon a teszt második félidejére. A szünet után a Tchibo espresso classicója próbálta visszaadni kávéba vetett hitünket. Tűrhető cremát kaptunk, egy semmi extra, de egész jó, klasszikus, nem kesernyés, inkább kellemesen savanykás kávéízzel. Némi narancs-, esetleg lime-illatjegy felfedezhető volt benne egy-két orr számára, az ízében pedig mintha egy kis kakaót csempésztek volna. Egy summázat szerint azonban egy „szokásos, egyszerű kávét kaptunk”. (átlag összpontszám: 18,2)
Egy különlegességet is becsempésztünk a Friends gourmet espresso jóvoltából, ami vastag cremával várta, hogy elterüljön ízlelőbimbóink pamlagán. Karakteres, robusztus, magával ragadó, kissé fahéjra hajazó illatvilága megfogott minket. Az erős illatot, testes íz követte, kissé „fejbe vágós” hatással, kesernyésebb utóízzel. (átlag összpontszám: 20,6)
Ismét egy egységes, selymes cremát kaptunk, amiről ezúttal az Illy classico espressója gondoskodott. Nagyon jó illatot éreztünk, némi vanília-, más szerint meggy-, megint más szerint pörköltmogyoró-beütéssel, ami az ízben is visszaköszönt. Édeskés, de mégsem gyümölcsös kávét ihattunk, kellemes utóízzel. „Jók a savai.” (átlag összpontszám: 24)
Sejtettük, hogy a jó élményeket követően lefelé vezet az út, ami be is következett. A Mantaro espresso rossója egységes, de vékony crema után nem hagyott bennünk túl jó élményt. A tolakodóan keserű íz vizes hatással kombinálva nem hozott túl magas osztályzatokat. (átlag összpontszám: 13,8)
Az Aldi saját gyártású terméke, a Barissimo espresso supremo jött a sorban, ami az előző élmény után mindenképp felüdüléssel kecsegtetett. Mogyorós étcsokoládé illatot kölcsönzött, kellemesen kesernyés, enyhén diós ízzel, tűrhető cremával. (átlag összpontszám: 19,6)
A hajrára fordulva az Aldi után a Lidl saját márkás kávéja következett. A Bellarom aromatico lungo szinte nem adott cremát, ám intenzív illatot, fűszeres belépő utáni csokis utóízt annál inkább. Lungo révén kevéssé testes, vizesebb kávét kaptunk, összességében egy átlagos termékkel volt dolgunk. (átlag összpontszám: 16,8)
Ismét Kolumbiába repültünk néhány perc erejéig, jobban mondva a L'or hozta el a dél-amerikai jegyeket colombia espressójával. Sötétebb, tigrismintás cremával köszönt be, amit erőteljes, testes illat követett. „Nagyon jujj, felment az agyamig” – hangzott el a felhörpintést követően. „Kellemetlenül keserű, nem érzek mást, csak keserű ízt a számban.” „Túlpörkölt ízek, hosszú, keserű ízjegyek.” (átlag összpontszám: 17)
Végül, de nem utolsósorban a Dallmayr espressója indult harcba. Tette mindez ritkás, vékony cremával, némi káposzta, más szerint azonban kifejezetten kellemes, édeskés kekszillattal. Az íze is hasonlóan megosztó volt, ám a legtöbb esetben jó összhatást gyakorolt, Volt, aki kellemesen kesernyés ízt vélt felfedezni, édeskés utóízzel. „Savanyú, majd keserű íz, édes lecsengéssel.” (átlag összpontszám: 18,4)
Ezek alapján az Index nagy kapszuláskávé-tesztjének élmezőnye az alábbiak szerint fest:
Korábban az Index már több terméket is kóstolt. Térképünkre felkerültek a csokimikulások, a szaloncukrok, a csipszek, a májkrémek, a kalácsok és a tormakrémek, valamint kísérleteztünk sáskákkal, lisztkukacokkal és tücskökkel is. Terítékre kerültek a túrórudik, túródesszertek, de jégkrémek és kávéitalok is mosolyt csaltak az arcunkra, és az ízesített alkoholmentes söröket is kipróbáltuk. Mogyorókrémteszt során néztük meg, le lehet-e győzni a Nutellát, de a legjobb gyümölcsteákat is kerestük. Ellátogattunk mézeskalácslandbe, ahogy a táblás tejcsokoládék világába is fejest ugrottunk, legutóbb pedig müzliszeleteket vettünk górcső alá.
(Borítókép: Szollár Zsófi / Index)