Az orosz elnök elszámította magát, amikor arra gondolt, hogy a háború ellenére függőségben tartja majd Európát a gázimporttól. Úgy tűnik, hogy Putyin most már nem nagyon tud mit kezdeni a nyakán maradt gázzal.
Vlagyimir Putyin minden erejével azon van, hogy felpörgesse Oroszország háborús gépezetét. Ezért van az, hogy az ország gazdasága – ha hihetünk a moszkvai adatoknak – jobban tartja magát a nyugati szankciókkal szemben, mint azt várni lehetett volna. A statisztikák ahelyett, hogy bármi olyasmit tükröznének, ami távolról is prosperitásra hasonlít, inkább azt mutatják, hogy több fegyvert gyártanak a kelet-ukrajnai „húsdaráló” számára.
Az ezt finanszírozó források közé tartoznak az olajbevételek. A magasabb olajárak több pénzt juttatnak a Kreml kasszájába, ami nagyrészt annak köszönhető, hogy Moszkva embargót sértő tankhajókból álló „árnyékflottáján” keresztül értékesíti a fekete aranyat a morális aggályok nélküli vásárlóknak az őket támogató vagy el nem kötelezett országokba – írja a The Telegraph.
Putyin pénzügyi forrásaiból azonban hiányzik egy korábban megbízható pénzforrás: a földgáz. A Gazprom, a nagyrészt állami tulajdonban lévő energiaipari óriásvállalat negyedszázada a legnagyobb veszteséget szenvedte el, tavaly 629 milliárd rubelt veszített, mivel bevételei több mint negyedével csökkentek.
A veszteség megalázó a vállalat és a rezsim számára. Putyin azt hitte, hogy a hatalmas gázvezeték-hálózat, amely Európába szállítja a gázt, olyan függőséget teremtett, amely arra kényszeríti a nyugati vezetőket, hogy hátráljanak, és engedjék meg, hogy elfoglalja Ukrajnát, mivel nem hajlandók leválni az orosz gázellátásról.
A háború előtt valóban ez volt az általános nézet. Jóval a Krím elfoglalása és a donbászi háború után Európa – különösen Németország – folytatta az orosz gáz vásárlását, beleértve az Északi Áramlat 2 gázvezeték építését, amelynek akkor kellett volna megkezdenie működését, amikor Putyin 2022 februárjában megindította teljes körű invázióját.
Gerhard Schröder, Németország korábbi kancellárja hivatalából való távozása után az orosz energiaiparban karriert épített , és a támadás után három hónapig ragaszkodott a Rosznyeft olajipari óriáscég elnöki posztjához.
Európa vezetői azonban váratlan döntésre szánták el magukat. Amikor Putyin leállította a gázszállításokat, abban a reményben, hogy a válság miatt a közösség meggondolja magát, ahelyett, hogy megegyeztek volna, máshonnan kezdtek gázt vásárolni.
Olaf Scholz, Németország kancellárja megesküdött, hogy az ország soha többé nem lehet ennyire lekötelezettje egy ellenséges beszállítónak. 2021-ben az Európai Unió gázimportjának több mint 40 százaléka Oroszországból származott. Az Európai Bizottság szerint ez az arány tavaly 8 százalékra csökkent.
A közösség a beszerzéseket a valamivel több mint 150 milliárd köbméterről kevesebb mint 79 milliárdra, tavaly pedig kevesebb mint 43 milliárdra csökkentette. Amint lejárnak az Ukrajnán keresztül vezetékes gázszállításra vonatkozó szerződések, azokat várhatóan nem újítják meg, ami tovább csökkenti az orosz eladásokat. Norvégia jelenleg az unió legnagyobb gázexportőre, 79,5 milliárd köbméterről 87,8 milliárd köbméterre növelve eladásait.
A Gazprom 2023 elején leállította az exportra vonatkozó adatok közzétételét, de összességében az Oroszországon kívüli eladásai tavaly több mint felére csökkentek. Európa jelentős költségek árán pótolta az orosz gáz elvesztését, de mostanra új hálózatok jöttek létre, amelyek révén Moszkva örökre elvesztette a nyugati piacot.
A tartályhajókon importált cseppfolyósított földgáz jelentősége megnőtt. Az EU tavaly további 40 milliárd köbméter cseppfolyósított földgáz behozatalára alkalmas kapacitással bővítette infrastruktúráját, és idén további 30 milliárd köbméternyi kapacitásbővítést tervez. Eközben a Gazprom azon fáradozik, hogy új piacokat nyerjen. Az olajhoz hasonlóan vannak olyan vásárlók, akik szívesen megveszik a földgázt anélkül, hogy aggódnának az Ukrajnára gyakorolt következmények miatt.
Némi gázt már átirányítottak Kínába és Üzbegisztánba, de a tervek, hogy egy nagyobb új vezetékkel még több gázt szállítsanak, nehézségekbe ütközik – annak ellenére, hogy már a háború előtt tervezték az ázsiai piacra való terjeszkedést.
James Waddell, az Energy Aspects munkatársa szerint az Európába irányuló gázértékesítés fegyverként való kezelése miatt Oroszországnak nem sok piaca maradt.
A gázt sokkal nehezebb szállítani, mint az olajat vagy a szenet. Nagyon drága, hosszú csővezetékeket kell építeni, amelyek elkészülése évekig tart
– fogalmazott. A nyugati szankciók még az LNG-terminálok építésére tett kísérleteket is akadályozzák. „Mindent, amit korábban Európába szállítottak, lényegében a helyi piacra irányítottak” – mondja Waddell, aki szerint Putyinnak egyetlen menekülőútja van.
Oroszország felpörgetett néhány nagy mennyiségű gázt felhasználó iparágat. Az egyik ilyen iparág a karbamidgyártás. Jelenleg még rengeteg műtrágyát adnak el Európának
– mondja a szakértő. Mindösszesen ennyi maradt Putyin aranytojást tojó tyúkjából.
(Borítókép: Munkásai karbantartanak egy olajkutat az Uszt Balick olajmezőn, a nyugat-szibériai Neftejuganszk közelében, Oroszországban, 2004. november 10-én. Fotó: Oleg Nikishin / Getty Images)