Május 6-án lépett életbe az a rendelet, miszerint a fiókgyógyszertárakban nem szükséges gyógyszerész fizikai jelenléte. Tavaly nyáron az Index írt elsőként az akkor még rendelettervezetről, majd annak Magyar Közlönyben megjelent részletszabályozását és az arra adott szakmai válaszokat is mi mutattunk be. Nézzük, mit kell tudni az immár érvényben lévő jogszabályról!
Május 6-ával egy új korszak kezdődött a gyógyszertárak életében. Sokan ellenzik, míg mások támogatják azt a jogszabály-változást, miszerint
a fiókgyógyszertárakban nem lesz kötelező gyógyszerész jelenléte, a munkát távfelügyeletben is elláthatja, helyette a szakasszisztens vezeti a fiókpatikát.
A rendelet február 6-án látott napvilágot a Magyar Közlönyben:
4. § A közforgalmú, fiók- és kézigyógyszertárak, továbbá intézeti gyógyszertárak működési, szolgálati és nyilvántartási rendjéről szóló 41/2007. (IX. 19.) EüM rendelet (a továbbiakban: R2.) 3. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és a § a következő (2a)–(2c) bekezdéssel egészül ki:
„(2) A gyógyszertár működtetője a közforgalmú és a fiókgyógyszertárban ügyeleti, készenléti időben gyógyszerészi jelenlétet biztosítani köteles.
(2a) A gyógyszertár működtetője a közforgalmú gyógyszertár nyitvatartási idejében gyógyszerész személyes jelenlétét folyamatosan biztosítani köteles.
(2b) A gyógyszertár működtetője a fiókgyógyszertár nyitvatartási idejében a (2c) bekezdésben foglaltak kivételével a gyógyszerészi jelenlétet úgy is biztosíthatja, hogy a gyógyszerész személyesen a fiókgyógyszertárban nincs jelen, azonban hír- vagy távközlési eszköz útján legfeljebb 15 percen belül elérhető, és az eszközön keresztül a gyógyszertári feladatokba távkapcsolat útján bevonható, mind a gyógyszertár alkalmazottja, mind a beteg részére felvilágosítást, irányítást, tájékoztatást ad (a továbbiakban együtt: távfelügyelet). Az ehhez szükséges személyi és technikai feltételek biztosítása a gyógyszertár működtetőjének feladata.
(2c) Gyógyszerész személyes jelenlétét kell biztosítania a fiókgyógyszertár működtetőjének, amennyiben a gyógyszertár
a) gyógyszer készítését, vizsgálatát,
b) fokozottan ellenőrzött szernek minősülő gyógyszerek tárolását és kiadását végzi.”
Az üggyel még tavaly nyáron az Index foglalkozott elsőként azzal a felütéssel, hogy beláthatatlan következményei lehetnek, ha a rendelet aljára odakerül Pintér Sándor belügyminiszter aláírása, ami végül megtörtént.
Rossz helyzetértékelésre adott megalapozatlan válasz született, a szakpolitika nem elemzi kellőképpen a gyógyszerellátás helyzetét
– fogalmazott akkor az Indexnek Hankó Zoltán.
A Magyar Gyógyszerészi Kamara (MGYK) elnöke finoman szólva furcsállja, hogy a belügyminiszter a gyógyszerészkamara, a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság, a Magyar Gyógyszergyártók Országos Szövetsége (MAGYOSZ), a négy magyarországi gyógyszerészképző kar – a budapesti, a szegedi, a pécsi, valamint a debreceni –, továbbá 4200 gyógyszerész tiltakozása ellenére kézjegyével látta el a rendeletet.
Az ügyben érintett szakmai szervezetek közül – a MOSZ mellett – a Hálózatban Működő Gyógyszertárak Szövetsége üdvözli a változást. A HGYSZ kezdetektől fogva a rendelet támogatójának bizonyult. A szövetség Indexnek eljuttatott legfrissebb közleményében felidézi, hogy a közelmúltban több olyan megoldási lehetőség merült fel, amely a kistelepülések gyógyszerellátásának erősítését célozta. Ilyen volt a gyógyszerek kisboltokban történő forgalmazása, ideiglenes gyógyszerszoba felállítása, vagy a falugondnokok gyógyszerek kiszállításába történő bevonása, de ezek beteg- és gyógyszerbiztonsági, valamint adatvédelmi okokból nem nyújtanak érdemi megoldást.
Gazdasági okokból, továbbá a gyógyszerész-munkaerőhiány miatt az elmúlt években egyre több vidéki kispatika szűnt meg, ezért szükség volt olyan lépésre, amely ezt a tendenciát meg tudja állítani. Ahhoz, hogy a fiókgyógyszertárak ne zárjanak be, olyan megoldásra volt szükség, amely biztosítja a szakmaiságot és a gyógyszertár aktív részvételét a lakosság ellátásában. Az új rendszer továbbra is garantálja a gyógyszerészi jelenlétét, a változás annyi, hogy erre már távközlési eszköz útján is lehetőség lesz, míg személyesen a gyógyszertári szakszemélyzet tagjaként egy szakasszisztens lesz jelen. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha a beteg vagy a gyógyszertári szakasszisztens igényli, akkor telefonon vagy internetes kapcsolaton keresztül egyeztethetnek a gyógyszerésszel a készítmények megfelelő alkalmazásával kapcsolatban. Fontos kiemelni, hogy erre kizárólag a fiókpatikák esetében lesz lehetőség
– tették hozzá.
„Ez a megoldás nagy segítséget jelenthet akkor is, amikor egy fiókgyógyszertár szabadságolás vagy betegség miatt nem tudja biztosítani a személyes gyógyszerészi jelenlétet, és időszakosan egy szakasszisztens működteti a gyógyszertárat. Ennek köszönhetően ezeken a napokon sem szűnik meg a gyógyszerellátás az adott településen.”
Jelentős fejleményként említik, hogy hosszú idő után az év első hónapjaiban nemcsak megállt a fiókgyógyszertárak számának csökkenése, hanem emelkedni is kezdett: míg az Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ (NNGYK) adatai szerint 2023 decemberében 612 fiókpatika működött, ma már 624. Azt nem mondhatjuk, hogy kizárólag az új rendszernek köszönhető a pozitív változás, de azt látjuk, hogy a vidéki gyógyszertárak számára perspektívát adott a fiókpatikák működtetésének fenntartására és lehetőség szerint újak létesítésére.
Hankó Zoltán korábban úgy fogalmazott lapunknak: „a HGYSZ részéről logikus lépés egy olyan elképzelés támogatása, amely nem írja elő gyógyszerész fizikai jelenlétét a fiókgyógyszertárakban – a szövetség ezt évek óta szorgalmazza. Ők a nagy gyógyszerláncok tulajdonosait tömörítik, akik elsődlegesen vállalati eredményességi szempontokat figyelembe véve közelítik meg a kérdéskört” – mondta, hozzátéve, a jogszabály ellenzői elsősorban betegbiztonsági, betegjogi oldalról közelítik meg a kérdést.
A kamaraelnök szerint financiális szempontból nem fog javulni a fiókpatikák helyzete.
A probléma megoldásához azt kellett volna megnézni, hogy miért zárnak be a fiókgyógyszertárak, miközben ma több mint kétszer annyi gyógyszerész dolgozik a gyógyszertárakban, mint 25–30 évvel ezelőtt. Az utóbbi időszakban nem a patikák száma, hanem az ágazat össznyitvatartási ideje növekszik, aminek az az oka, hogy a hosszabb nyitvatartást vagy ügyeletet vállalók nyerik el az új gyógyszertárak létesítésére kiírt pályázatokat, és ez a többi gyógyszertárat is hosszabb nyitvatartásra készteti, ha versenyben akarnak maradni. Ez pedig vidékről szívja el a szakembereket. A 3 ezer gyógyszertár működése a központi költségvetésnek nem kerül pénzébe, mert az az összeg, ami a támogatott gyógyszerek forgalmazásából gyógyszertári árrésre jut és a központi költségvetésre hárul, a gyógyszertárak adó- és járulékbefizetéseiből visszakerül a költségvetésbe. Lenne tehát mozgástér a fiókgyógyszertárak tényleges megsegítésére.
Egy Indexnek nyilatkozó, vidéki fiókpatikákat is tulajdonló gyógyszerész vállalkozó úgy fogalmazott: „a gyógyszerész a patika döntésképes mindentudója, kivitelezhetetlen a 15 perces rendelkezésre állási szabály, egy problémára azonnal reagálni kell”, míg Hankó Zoltán egyenesen vicckategóriába sorolta a távfelügyeletet. A kamaraelnök múlt héten, az Indexnek más témában adott interjújában úgy fogalmazott:
Az életbe lépő jogszabály nem online összeköttetést vár el, hanem azt írja elő, hogy szükség esetén 15 percen belül kell biztosítani a gyógyszerésszel való konzultáció lehetőségét. Az a tapasztalatom, hogy 15 percet nem várnak az emberek. A leginkább rászoruló térségekben ezzel a betegellátás minősége romlik, a szaktanácsadásra vonatkozó negyedórás várakozási idő irreális, az egyes problémákra megfelelő termékek ajánlása, a kölcsönhatások és párhuzamos gyógyszerhasználat kiszűrése jogi és szakmai kompetenciákat igényel, amelyekkel ma csak a gyógyszerészek rendelkeznek.
A rendelet szakmán belüli konfliktusokat is gerjeszthet, a szakmai szervezetek jól felfogott érdeke és feladata, hogy ezeket megakadályozza. A rendelettel ugyanis a szakasszisztensek szintet lépnek, ami akár feszültséget szülhet köztük, illetve a gyógyszerészek között. Hankó Zoltán szerint a szakasszisztens-képzés színvonalán is javítani kell, a már praktizáló szakasszisztenseket pedig továbbképzésekkel kell támogatni. Ugyanis a rendelet hatására az ő feladatuk és felelősségük ugrásszerűen növekszik.
Ugyanakkor a gyógyszerészek mellett a szakasszisztensek tekintetében is számottevő a munkaerőhiány, továbbá a kamara elnöke szerint nemcsak a szakasszisztensek kompetenciái hiányosak egy fiókpatika vezetéséhez, de jogköreik is bővítésre szorulnak. Jelenleg ugyanis ezek nincsenek összhangban azokkal a feladatkörökkel, amelyekkel a rendelettervezet felruházza őket. A most hatályos törvényi rendelkezések nem teszik lehetővé, hogy egy szakasszisztens betekintsen például az EESZT-adatbázisba (Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér). Ezáltal többek között meg tudná nézni, hogy egy adott beteg által már korábban kiváltott, illetve az aktuálisan kiváltandó készítmény között van-e kölcsönhatás. Vagy egy korábban kiváltott gyógyszernek van-e közel azonos hatóanyagot tartalmazó alternatívája – ezt nevezzük párhuzamos gyógyszerelésnek.
Nem elhanyagolható szempont továbbá, hogy
a megnövekedett teherrel párhuzamosan a szakasszisztensek jogosan állnak elő béremelési igényekkel,
így gyakorlatilag a patikatulajdonosoknak a szakasszisztensek kompenzációjára kell fordítaniuk annak a bértömegnek a jelentős részét, amit a gyógyszerészeken megspórolnak. Ellenkező esetben a szakasszisztensek körében is felütheti fejét az a jelenség, hogy a jobb megélhetést biztosító városi patikák felé veszik az irányt. Ágazati különbségek ugyanis itt is akadnak. Egy fővárosban dolgozó szakasszisztens sokkal többet kereshet egy kistelepülésen dolgozó kollégájánál.
A bérfeszültség szinte borítékolható, a magára hagyott szakasszisztens a nagyobb felelősségért magasabb fizetést kér.
Szintén kardinális kérdés, hogy a nem várt kellemetlenségek, például rossz gyógyszerkiadás, illetve egy abból fakadó egészségügyi probléma esetén ki viseli a felelősséget. Hankó Zoltán szerint amennyiben ez egy fiókgyógyszertárban lép fel, akkor bár a szakasszisztens sem mentesülhet a személyes felelősség alól, a jogszabály szerint a tényleges felelősséget a patikatulajdonos gyógyszerész viseli. A hatósági gyakorlat szerint sem a hibát elkövető dolgozót, hanem az őt alkalmazó gyógyszertárat üzemeltető céget szankcionálják.
Hankó Zoltán az MGYK szombati küldöttgyűlésén úgy fogalmazott: a döntés hibás helyzetértékelésre támaszkodik, a feladatunk, hogy a lehető legkisebb károkozással jöjjünk ki ebből a helyzetből.
Egyfelől megoldást kell találni arra, hogy azokban a fiókgyógyszertárakban, ahol nem lesznek jelen gyógyszerészek, hogyan tudjuk kizárni a betegjogok sérülését. Ehhez nemcsak módszertanra és a kontrollmechanizmusok kiépítésére lesz szükség, hanem arra is, hogy a vidéki kistelepülések gyógyszerellátásának egyéb – gyógyszertárhoz és gyógyszerészhez kötött – formáit elfogadtassuk a döntéshozóval. Továbbá végre megszervezzük azokat a képzési és továbbképzési formákat, amelyek a betegeink biztonságát garantálják. Biztos vagyok abban, hogy erre képesek leszünk, ugyanis nem most van először olyan helyzet, hogy a politika gyógyszerészek jelenléte nélkül akarja nyitva tartani a gyógyszertárakat.
(Borítókép: Balázs Attila / MTI)