Az innováció szó hallatán sokan csak a technológiai újításokra gondolnak, pedig ennél sokkal többről van szó: a jövőnk formálásáról, az életszínvonalunk emelkedéséről, a hosszú és egészséges élet kulcsáról. Ennek szellemében Magyarország innovációs teljesítményének növelését tűzte zászlójára a Neumann János Program, amely összekapcsolja a kutatókat, az egyetemeket, a piacot és a vállalkozásokat, amit a legkönnyebben egyfajta randiként képzelhetünk el, ahol a tökéletes párokat keresik. A részletekről a hazai kutatási és innovációs szakpolitika két kulcsszereplőjét kérdeztük.
Beszélgetésünk során Bódis László, a Kulturális és Innovációs Minisztérium innovációért felelős helyettes államtitkára és Kiss Ádám, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal elnöke a következőket állapította meg:
Magyarország kitörési pontja, hogy a hazai vállalatok folyamatosan emeljék a kutatásra és fejlesztésre fordított kiadásaikat, minél több folyamat- vagy termékinnovációt vezessenek be, és saját szabadalmat vigyenek a piacra, mert ez viszi előre a gazdaságunkat: így születhetnek új megoldások fontos társadalmi és gazdasági kihívásokra, és ez teremt a magyar vállalkozásoknál (export-) árbevételt, nyereséget és magas béreket fizetni képes munkahelyeket. A statisztikák és nemzetközi elemzések rávilágítanak:
Európa jelentősen lemaradt a globális innovációs versenyben.
A kutatás-fejlesztési (K+F-) kiadások, a tudományos publikációk száma, a szabadalmi aktivitás és a kockázatitőke-befektetések mind-mind arra utalnak, hogy kontinensünk hátrányba került a globális innovációs versenyben és ezáltal a gazdasági versenyképességben.
„Ahhoz, hogy helyes innovációs stratégiát tudjunk kialakítani, pontosan értenünk szükséges azt a nemzetközi erőteret, amelyben Magyarország is versenyzik. Ha ezt megvizsgáljuk, azt látjuk, hogy Európa a tudomány és az innováció területén lemaradt az elmúlt 20-30 évben.”
Sajnálatos, hogy míg 2007-ben az európai kutatási ökoszisztéma még a globális tudományos kibocsátás negyedét adta, addig 2022-re ez az arány 18-19 százalékra csökkent. Ezzel szemben Kelet-Ázsia és különösen Kína jelentős növekedést mutat – a korábbi 21 százalékos ázsiai részesedés ma már a 30 százalékot súrolja
– jelezte az Indexnek Bódis László. A Kulturális és Innovációs Minisztérium innovációért felelős helyettes államtitkára rámutatott, hogy a kínai szabadalmi aktivitás mára a globális szabadalmak majdnem felét teszi ki (47 százalék), utána jön az Egyesült Államok 17 százalékkal, míg Európa aránya csupán 5 százalék. A made in China tehát már rég nem számít szitokszónak.
A helyettes államtitkár azzal folytatta, hogy a kockázatitőke-befektetések terén az Egyesült Államok áll az élen (2020-ban) 41 milliárd dollárral, Ázsia 22 milliárddal követi, míg Európa csak 9 milliárd dollárt fordít erre.
Ezek az adatok azt mutatják, hogy bár Európa a kapitalizmus bölcsője, és az európai országok jelentős szerepet játszottak a globális jólét kialakításában, a jelenlegi helyzetet sürgősen kezelni kell, hogy megfordíthassuk a leértékelődési folyamatot
– jelezte Bódis László. Elárulta, hogy a magyar EU-elnökség alatt ez a téma kiemelt prioritás lesz. „Eredményesen működő innovációs ökoszisztémák nélkül nincs versenyképes európai gazdaság. Az EU zászlóshajó kutatási és innovációs programja – a Horizont 2020, majd Horizont Európa programok – nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket” – mutatott rá.
Kiss Ádám, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal elnöke megjegyezte, hogy a tudásalapú társadalom akkor válhat valósággá, amennyiben a kutatás-fejlesztés-innováció (KFI) finanszírozása hosszú távon kiszámítható keretek között zajlik, amelyben az államnak és a piaci szereplőknek egyaránt kiemelt szerepük van.
Azok az országok, mint például az Egyesült Államok, Szingapúr vagy Izrael, amelyek a KFI-ráfordításaikat stabilan a GDP-arányos 3-4 százalék körül tartják, sikeresek az innovatív, globálisan versenyképes technológiai vállalatok felépítésében
– jelezte lapunknak Kiss Ádám, aki szerint az Európai Uniónak is ezt a modellt kellene követnie. Kiemelte Izraelt, ahol a piaci szereplők biztosítják az innovációs források kétharmadát, egyharmadot pedig az állam. Nem meglepő, hogy az előbb említett országok sorra nevelik ki a technológiai óriáscégeket, amiben kulcsszerepet játszik az innovációs források megfelelő elosztása.
A Neumann János Program képviselői rámutattak, hogy az Egyesült Államokban jó értelemben vett kapitalista szemlélet uralkodik az innováció terén.
A nap végén számszerűsíthető gazdasági hasznot akarnak látni, ez vezérli az innovációs tevékenységet, illetve a kutatási ökoszisztéma jelentős részét is
– mondta Bódis László. A helyettes államtitkár kifejtette, hogy ez a szemlélet Kelet-Ázsiában kiegészül azzal, hogy a kutatásokban erőteljesen megjelenik a társadalmi hasznosság is mint fő szempont.
Szingapúrban például az egészségügyi kutatások fő célja, hogy minél magasabb legyen a szingapúri lakosok várható élettartama és az egészségben eltöltött éveik száma
– világított rá. Éppen ezért a szingapúri kormány célzott kutatásokat támogat például a demencia és a különböző daganatos megbetegedések kezelésére, visszaszorítására. A kutatásfinanszírozás alapelveként megjelent tehát az erős hatásközpontúság: a kutatás hozzon pénzügyi hasznot, és vigye előre a társadalmat. A helyettes államtitkár szerint Európában a kettő közül egyik elvet sem látjuk igazán sikeresen kibontakozni.
Ha megnézzük a Horizont Európa-forrásokat, amelyek a 2021–27-es időszakra 95 milliárd eurót tesznek ki 2018-as árakon, akkor azt látjuk, hogy a jelentős mértékben szétaprózott és a 2004 után csatlakozott tagállamokat hátrányosan megkülönböztető pályázatok forrásainak nagy részét egyetemi-kutatóintézeti kutatásokra fordítják, részben kiválósági alapon, részben misszióalapon, de nem érzékelhető ezeknek a befektetéseknek az a közvetlen gazdasági és társadalmi megtérülése, ami Kelet-Ázsiában vagy az Egyesült Államokban megfigyelhető
– mondta, megjegyezve, hogy ezért nem látunk kinőni az európai ökoszisztémákból technológiai óriásokat, és emellett nem tapasztaljuk azoknak a kiemelt társadalmi kihívásoknak a kezelését, amelyek az európai országokat sújtják. „A magyar elnökség során éppen ezért kiemelt prioritásként fogjuk a kutatás-fejlesztés-innováció területén megjeleníteni a versenyképességi szempontok előtérbe helyezését” – árulta el.
„Az innováció területén legversenyképesebb országokat azonban nemcsak világos stratégia jellemzi, de ami talán még ennél is fontosabb: következetesség és erős szakpolitikai implementációs képesség” – ezt már Kiss Ádám tette hozzá.
Kiemelte, hogy a kutatási és az innovációs ökoszisztéma fejlesztése egy hosszú távú projekt, ebből fakadóan csak akkor járhatunk sikerrel, ha fókuszáltan haladunk az úton. Ehhez olyan csapat szükséges, amely képes a terveket magas minőségben valósággá formálni. „Ma ezek a feltételek rendelkezésre állnak, a szakpolitika (KIM) és a végrehajtó ügynökség (NKFIH) között nemcsak kiváló együttműködés, de ezt az együttműködést teljesítmény- és hatásfókusz is jellemzi.”
„A Global Innovation Index alapján a magyar innovációs kibocsátás a 33. legmagasabb a világban, míg az EU-ban a 21. helyen áll Magyarország. Az elmúlt években folyamatosan nőtt a magyar innovációs teljesítmény, de ha azzal vetjük össze, hogy az egy főre jutó Nobel-díjasok számában a világban a 11.-ek vagyunk, akkor megállapíthatjuk, hogy bőven van még teendő.
Ha még azt is mellétesszük, hogy a magyar adatokban erőteljes szerepe van a magyar gazdaság dualitásából fakadóan a nemzetközi nagyvállalatoknak, akkor pedig még inkább igaz ez
– állapította meg Bódis László, aki szerint lényeges előrelépés, hogy a Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján 2010 óta nominálisan megtriplázódtak a kutatás-fejlesztésre és innovációra szánt források, valamint, hogy az Európai Unióban Magyarországon bővült a leggyorsabb ütemben a kutatói, fejlesztői munkahelyek száma 2010 és 2020 között. De mire volt ez elég régiós összehasonlításban?
„Tehetséges kutató-fejlesztő mérnökök nélkül nincs innováció. Ezért stratégiai jelentőségű, hogy Magyarországon 2010-ben 3000 kutató-fejlesztő dolgozott egymillió lakosra vetítve, ma már közel 6500. Ezzel ma már hozzávetőleg 65 ezer kutató-fejlesztő dolgozik hazánkban.
Egyúttal azt is látjuk, hogy a vezető ökoszisztémákban, mint például a németeknél, a svédeknél, a finneknél vagy a hollandoknál 9-10 ezer kutató-fejlesztő jut egymillió főre. Ez azt jelenti, hogy a következő években – 2030-ig tűztük ki ezt a célt –, további 50 százalékos emelkedést szükséges elérnünk a kutató-fejlesztők létszámában
– fejtette ki Bódis László. Ehhez szerinte a kínálatot és a keresletet is ösztönözni szükséges. Egyrészt jöjjön ide minél több külföldi kutatás-fejlesztési kompetencia, emellett azonban elemi fontosságú, hogy a hazai vállalatoknál is jöjjön létre minél több kutatás-fejlesztési igény és képesség. Másrészt szükséges, hogy az egyetemeinkről minél nagyobb számban kerüljenek ki doktori fokozattal vagy mesterdiplomával rendelkező kutató-fejlesztők.
Ehhez pedig az kell, hogy minél többen az MTMI- (matematikai, természettudományi, műszaki és informatikai) szakokat válasszák az egyetemi jelentkezés során
– véli a helyettes államtitkár. Jó hírként értékelte, hogy 2018 óta 50 százalékkal nőtt az MTMI-szakokon tanuló doktori hallgatók száma, négyezerről közel hatezer főre.
A helyettes államtitkár elmondta, hogy a kutatás finanszírozásának megújítása az idei év kiemelt feladata lesz. A finanszírozás három fő csatornán keresztül történik:
A megújuló kutatási finanszírozás részeként Bódis László hangsúlyozta az OTKA- (Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok) program megújításának fontosságát. Épp a héten kerültek bejelentésre a Krausz Ferenc Nobel-díjas fizikus által vezetett Kutatási Kiválósági Tanács által létrehozott új program részletei.
Az elmúlt években az OTKA nagyjából 25 százalékos nyerési arány mellett működött, a legjobb 350 kutatócsoport kutatásait támogatta négy éven át legfeljebb 48 millió forinttal. A rendszer átalakításának egyik fő eleme a támogatási összegek növelése.
A Krausz professzor által vezetett testület javaslatának a lényege, hogy évi 12 millió forintból nem lehet világszínvonalú kutatást végezni, ezért emelik az éves támogatást projektenként 100-200 millió forintra.
A tanács vitája során felmerült, hogy ez az emelés várhatóan a támogatottak számának csökkenését eredményezi majd, 350-ről körülbelül 150-200 kutatócsoportra. A helyzetet megvitatva a tanácstagok egyetértésre jutottak abban, hogy a rendelkezésre álló forrásokat inkább kevesebb, de nemzetközi mércével mérve is kiváló kutatókra kell koncentrálni, mert ez a megközelítés biztosíthatja a magas színvonalú eredményeket – jelezte lapunknak Bódis.
Kiss Ádám elmondta, hogy a kutatási pályázatokat angol nyelven kell beadni, az értékelést pedig zömmel nemzetközi bírálók végzik. Ahhoz, hogy valaki kutatási, kiválósági támogatást kapjon, egy erős szűrőn kell átmennie.
Azt kell bizonyítani, hogy az adott kutatás a világban folyó nemzetközi kutatásokhoz képest mit mutat fel, és ennek fényében érdemes-e arra, hogy állami finanszírozást kapjon. Minderről pedig az adott szakma nemzetközileg elismert szaktekintélyeit kell a pályázóknak meggyőzniük. Ennél erősebb szűrőt nem lehet betenni a rendszerbe
– fejtette ki az NKFI Hivatal elnöke. Bódis László felfedte, hogy az OTKA az átalakítás után új nevet kap, ez lesz a Nemzeti Kutatási Kiválósági Program (NKKP). A program kiemelt célja, hogy a nemzetközi pályázatokban való (sikeres) részvételre ösztönözze a magyar kutatókat, ennek szellemében három fő alprogramra fókuszál:
Az NKKP keretösszege a tavalyi 13,5 milliárd forintról 19 milliárd forintra emelkedik, ami közel 50 százalékos növekedést jelent. Bódis László hangsúlyozta, hogy a kiválósági alapon történő finanszírozás globálisan elismert gyakorlat, amit az Európai Unióban, Izraelben és az Egyesült Államokban is alkalmaznak. „Ez teszi lehetővé, hogy a magyar tudományos közösségből egyre több olyan kiemelkedő kutató nőjön ki, mint Krausz Ferenc, Karikó Katalin vagy Roska Botond” – véli a helyettes államtitkár.
A tématerületi programok – mint a Nemzeti Laboratóriumok Program vagy a Tématerületi Kiválósági Program – esetében Kiss Ádám jelezte, hogy kiemelt fontosságúnak tartják a legjobban teljesítő kutatócsoportok további támogatását.
Ezek a programok 2025 környékén kifutnak, célunk, hogy még az idén vonzó jövőképet vázoljunk fel a legkiválóbban teljesítő kutatócsoportoknak úgy, hogy a jövőben erőteljesebben fókuszáljuk ezeket a támogatásokat a valós társadalmi kihívásokra reflektáló, azokra megoldásokat szállító kutatásokra.
Bódis László megerősítette, hogy olyan, a magyar társadalom számára fontos területeken kell kutatásokat támogatni, mint például az energetika klímasemleges átállása, az energiatárolás kérdései, a nukleáris hulladékok lebontásának kérdése, a hulladékkezelés vagy az egészséges élethez vezető innovációk.
Az intézményfinanszírozásról szólva Bódis László emlékeztetett, hogy 2020–2021-ben valósult meg az egyetemi modellváltás, amely számos pozitív változást hozott. A modellváltással párhuzamosan az egyetemi szektor működési finanszírozása megduplázódott. De nemcsak a finanszírozás nőtt, hanem a teljesítményelvű finanszírozási struktúrának köszönhetően az eredmények is: közel négyszer annyi szabadalom, 80 százalékkal több minőségi publikáció, 20 százalékkal több ipari bevétel.
Az egyetemek mellett a kutatóintézet-hálózat is új struktúrában működik 2019 óta. A HUN-REN finanszírozása 2021-től évi 17 milliárdról 39 milliárdra emelkedett. A helyettes államtitkár szerint csak akkor működnek eredményesen ezek a rendszerek, ha biztosítják számukra a megfelelő szintű és kiszámítható finanszírozást.
A helyettes államtitkár jelezte, hogy az új kutatásfinanszírozási rendszer kiteljesítése érdekében szükséges lenne a kutatóintézet-hálózat rendelkezésére álló kutatási források fókuszáltabb felhasználása is.
Ha ma megnézzük a HUN-REN intézetek kutatási finanszírozását, abban jelentős szétaprózódás figyelhető meg, azaz nagyon sok a kutatási projekt, de relatíve kevés kutató dolgozik egy-egy projekten. Ez nem segíti elő azt, hogy valódi hatást kiváltó, nagyszabású kutatási projektek valósuljanak meg az intézethálózatban
– világított rá Bódis. Ezt arra alapozza, hogy a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat évente 48,5 milliárd forintot kap a költségvetésből, és az idei évben közel 900 kutatási pályázat érkezett be a döntőbizottsághoz az intézethálózat 2500 kutatójától.
Kiss Ádám, az NKFI Hivatal elnöke kifejtette, hogy a magyar kutatók számára a nemzetközi kutatási együttműködés fenntartása is kulcsfontosságú, különösen a Horizont Európa program kapcsán, amelyben a magyar intézmények egyre nehezebben jutnak szerephez. Ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy
HU-rizont névvel egy új, 8 milliárd forintos támogatási programot indítottak, amely lehetővé teszi a magyar egyetemek számára, hogy konzorciumvezetőként nemzetközi partnerekkel együttműködve valósítsanak meg kiválósági programokat.
Bódis László emlékeztetett, hogy az Európai Bizottság egy korábbi diszkriminatív döntése értelmében a modellváltó egyetemek a Horizont Európa pályázatokon nem részesülhetnek támogatásban, legfeljebb társult tagként vehetnek részt a nemzetközi konzorciumokban. Azonnali segítségként az állam 8 milliárd forintos önerőalapot hozott létre annak érdekében, hogy a magyar partnerek fedezni tudják a költségeiket, és továbbra is részt vehessenek az együttműködésekben. A helyettes államtitkár hangsúlyozta, hogy bár a magyar partnerekkel kapcsolatos prekoncepciók hátrányosan befolyásolhatják az értékelési folyamatokat, a kormány elkötelezett amellett, hogy támogassa a társadalmilag releváns kutatási témákra fókuszáló programok megvalósítását.
A HU-rizont részletein túl Kiss Ádám elmondta, hogy az NKFI Hivatal célja a hazai kutatók támogatása mellett a legkiválóbb külföldi kutatók Magyarországra vonzása. Erre a célra idén 6 milliárd forintot szánnak a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból. Elsősorban a kapcsolatrendszerükön keresztül azonosítják be azokat a nemzetközi tudományos élvonalba tartozó, akár Nobel-díjas kutatókat más országokból, akik szívesen dolgoznának együtt magyar egyetemekkel és kutatócsoportokkal.
Bódis László elmondta, hogy az innovációpolitika missziója a tudásalapú – éppen ezért magas hozzáadott értéket termelni képes – magyar vállalati szektor felépítése és megerősítése.
A magyar GDP-ből ma 58 százalék a magyar tulajdonú cégek részesedése, 42 százalékot pedig a multinacionális cégek állítanak elő. A GDP-arányos exportunknak hozzávetőleg 80 százalékát adják a multinacionális cégek
– mondta Bódis, megjegyezve, hogy a feladatuk és a küldetésük az, hogy a magyar tulajdonú gazdasági szektort erősítsék meg. Ez pedig két módon lehetséges:
Bódis László elmondta, hogy a sikeres innovációs ökoszisztéma szükséges, de nem elégséges feltétele a már tárgyalt jól teljesítő egyetemek és kutatóintézetek, valamint a magas színvonalon dolgozó kutatók jelenléte az ökoszisztémában. A nemzetközi példák alapján szerintük további 4 eszközre van szükség:
Kiss Ádám kiemelte: „Bár az innovációpolitikának a felsőoktatással és a kutatóintézetekkel, valamint a szakképző iskolákkal szükséges a legszorosabban együttműködnie, emellett elengedhetetlen az iparpolitikai céloknak való megfelelés, hiszen a cél a nap végén közös: erős magyar ipari és szolgáltatóvállalatok létrehozása. Ezért a Nemzetgazdasági Minisztériummal is erőteljes szakmai együttműködés jellemzi a munkánkat.”
Az elmúlt évben kiválasztották azokat a területeket, amelyekre az erőforrásokat koncentrálják. Kiss Ádám példákkal illusztrálta, hogy mely területeken lehetünk világszinten is kiemelkedők:
Vannak olyan cégeink, amelyek ezeken a területeken már nemzetközi sikereket értek el. Az elméleti tudást piacra vitték, és a teljesítményükkel számos elismerést vívtak ki maguknak. Ilyen vállalkozás például a magyar Mcule, egy online gyógyszerkutatási platform, amely a Financial Times listáján a leggyorsabban növekvő regionális cégek közé került. De idesorolhatjuk a TurbineAI startupot is, amely a mesterséges intelligenciát szimulált sejtek segítségével használja fel a rák mechanizmusainak megértéséhez és új terápiák kidolgozásához egy fejlődő, prediktív platformban.
Ezek mind olyan technológiák, amelyekkel növelhető az egészségesen töltött éveink száma, és magasabb szintre léphet az életminőségünk
– erre már Bódis László világított rá, aki szerint ez csak az előnyök egyik szelete. Nem mehetünk el ugyanis a kedvező gazdasági hatások mellett sem.
Az innovációfinanszírozásra rátérve Kiss Ádám kifejtette, hogy az NKFI Hivatal pályázati finanszírozó tevékenységének kulcsszerepe van a minőségi innováció ösztönzésében. A hivatal nem egyszerűen támogatásokat nyújt, hanem erőteljes minőségbiztosítási tevékenységet is végez, amely magában foglalja a pályázók alapos szűrését és a projektek megvalósításának folyamatos nyomon követését. A pályázatok értékelése két lépcsőben, akadémiai és piaci szakértők bevonásával történik, akik nemcsak írásban, hanem szóban is prezentálják értékelésüket egy szakmai testület előtt. A sikeres pályázatok esetében félévente, illetve évente két alkalommal számolnak be a fejlesztések állásáról, ezzel is biztosítva, hogy ténylegesen az elvárt célok valósuljanak meg.
Minőséget követelünk meg a pályázóktól
– hangsúlyozta az NKFI Hivatal elnöke. „Vissza nem térítendő állami támogatásokat olyan, várhatóan exportképes magyar cégeknek adunk, amelyek az alaptevékenységük mellett vállalják, hogy innovációt is végeznek.” Elmondta, hogy az elmúlt években a kiválasztási rendszert teljesen újraszervezték, magas belépési küszöböt határoztak meg a pályázók számára, és a nyertes cégektől azt várják, hogy nemzetközi léptékben gondolkodjanak, és az innováció útján jussanak előrébb árbevételben és eredményességben.
Belőlük lehetnek a nemzeti bajnokok
– véli Kiss. Elmondta, hogy a pályázatokat egy akadémiai és egy versenypiaci bíráló együttesen értékeli, így két különböző szűrőn is át kell jutniuk. A vállalatok esetében hasonló logika mentén működik az elbírálás, mint a kutatási pályázatoknál. „Az idei évben nagyjából 1 milliárd forintot fordítunk a folyamatban részt vevő szakértők díjazására, legyenek azok értékelők vagy tanácsadó testületi tagok, akik összesen 150 milliárd forintnyi pályázati pénzt bírálnak el. Ez nem kevés forrás, de aránya illeszkedik a nemzetközi sztenderdekhez, és elemi érdekünk, hogy sikerrel azonosítsuk be a legnagyobb potenciállal bíró projekteket.” A szakértők azt is folyamatosan nyomon követik, hogy a támogatások kiutalása után megtörténtek-e a vállalt fejlesztések, és megszülettek-e a várt eredmények.
Arra biztatják mind a kormányzati, mind a piaci oldalt, hogy bátran tegyék meg a tétjeiket, és fogadjanak a jövő nemzeti bajnokaira.
Kifejtette, hogy a különböző kormányzati támogatási programokat összefüggő rendszerben szemlélik. A kutatási támogatások a tudományos életpálya minden szakaszát lefedik a középiskolai pályaorientációtól kezdve a doktori fokozat megszerzésén át az önálló kutatócsoport létrehozásáig. Ugyanez igaz a vállalatoknál. Egy startup, amely még csak inkubációs ötletfázisban van, ugyanúgy megtalálja a forrásokat, mint az a kkv, amely már elért egy 100 millió forintos vagy afeletti árbevételt, és természetesen a magyar nagyvállalatoknak is biztosítanak pályázási lehetőségeket.
Nemrég a magyar sajtó egy részében olyan hírek jelentek meg, hogy az NKFI Hivatalnál a pályázati támogatások kifizetése akadozik, erről is kérdeztük a hivatal elnökét. „Minden a legnagyobb rendben zajlik, nincs fennakadás az NKFI Hivatal kifizetéseiben. Április végéig 13,5 milliárd forintnyi forrás került kifizetésre a 2024 előtti döntésekben támogathatónak ítélt pályázatok kapcsán, kutatási, vállalati vagy nemzetközi konstrukciók keretében” – válaszolta kérdésünkre.
Bódis László kiemelte, hogy a következő időszak feladataként a vissza nem térítendő állami támogatásokra épülő innovációfinanszírozási modell elmozdítását tűzték ki a piaci finanszírozás irányába, különösen a kockázati tőke felé. Ezt a stratégiát Izrael, az Egyesült Államok és Szingapúr sikeres gyakorlatai inspirálták, ahol a kockázati tőke kiemelt szerepet játszik az innovációs ökoszisztémák finanszírozásában.
Ma az innováció finanszírozásának a dandárját az állam oldaláról a vissza nem térítendő támogatások jelentik
– mutatott rá a helyettes államtitkár, aki szerint a magyar gazdaság számára elengedhetetlen, hogy az állami szerepvállalás mellett a piac is egyre aktívabban vegyen részt az innovációs finanszírozásban. Ezzel egy magasabb minőségű és önszabályozó kockázatitőke-piac jöhet létre, ami hosszú távon fenntarthatóbb innovációs környezetet eredményez.
Kiss Ádám részletezte a tervezett finanszírozási modellt. Elmondása szerint a jövőben az állami támogatások mellett növekvő hangsúlyt kapnak a piaci finanszírozások. Ezt úgy képzelik el, hogy az állam biztosítja a finanszírozás egy jelentős részét – cégmérettől függően akár 50-70 százalékát –, de egyidejűleg követeli a piaci tőke részvételét is.
Volt már ilyen a magyar történelemben, Jeremie Programnak hívták. Az a kezdeményezés nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és az akkori magyar startup-ökoszisztéma sem tudott elegendő jó projektet felmutatni. Ma már megvannak azok a vállalkozások, amelyek mellé érdemes befektetési konstrukciót tenni. Ígéretes, exportképes és az állam által szigorú rendszerben kiválasztott pályázók támogatásához várunk a piacról szereplőket. Ennek a nemzetközi minták alapján van létjogosultsága
– magyarázta az NKFI Hivatal elnöke, megjegyezve, hogy a legnagyobb kitettsége az államnak a vissza nem térítendő finanszírozás. Sokkal nagyobb biztosíték, ha a vissza nem térítendő támogatáshoz a piac is hozzáteszi a kockázati tőkét. „Ennek a részaránya életszakaszonként eltérő. Előfordulhat az, hogy az állam már csak 50 százalékot ad, és 50 százalékot pedig matchingalapon vár a kockázatitőke-befektetőktől.”
Kiss Ádám rámutatott, hogy az állam nemcsak finanszírozóként, hanem megrendelőként is kulcsfontosságú szerepet játszik az innovációs ökoszisztémában.
Amikor közbeszerzésekről beszélünk, igenis léteznek nemzetközi jó példák arra, hogy a kiíró előnyben részesíti az adott ország valós innovációs képességgel rendelkező cégeit. Ez nem egy ördögtől való dolog, hanem a patrióta gazdaságpolitika része, amit lehet okosan, transzparensen, értelmesen és természetesen egyúttal jogszerűen alkalmazni
– mondta az NKFI Hivatal elnöke. Példaként a Digitális Állampolgárság Programot hozta, amely szerinte kiváló hazai innováció a közszférában. „Az állam aktív szerepvállalása megrendelői oldalon nagyon fontos az innováció ösztönzésében, ezen a téren is szükség van a kormányzati együttműködésre.”
Bódis László hozzátette, hogy ha az évente mintegy 3000 milliárd forintot kitevő közbeszerzésnek akár csak 5 százaléka, azaz 150 milliárd forint innovatív projektek megvalósítására fordítódna, az máris azt jelentené, hogy az állami innovációfinanszírozás forrásai még egyszer akkora forrástömeggel egészülnének ki megrendelői oldalról. Kifejtette, hogy „az állami megrendelőknek is elemi érdeke a jól működő, innovatív megoldások megjelenítése akár az energiaszektorban, az egészségügyi ellátórendszerben vagy bármilyen más területen. Olyan jól definiált projekteket tudnánk ezen keresztül generálni, amelyek jól meghatározott társadalmi és gazdasági célokat szolgálnak”.
„Ahhoz, hogy a kutatások a gyakorlatban is hasznosuljanak, a piacra kell őket vinni. Akár állami, akár piaci szereplő a kutatás megrendelője, a nap végén mégiscsak technológiát kell belőle létrehozni” – világított rá Bódis. Ennek elősegítésére indítottak el január elején egy új projektet, amit első körben öt egyetemmel próbálnak ki. Ez a Technology Transfer Company (TTC-) projekt.
Az egyetemeket arra ösztönözzük, hogy hozzanak létre a 100 százalékos tulajdonukban lévő olyan technológiai transzfercégeket, amelyeknek semmi más feladatuk nincs, mint hogy proaktívan monitorozzák az egyetemen zajló kutatási projekteket, és megtalálják azokat, amelyekben benne rejlik a sikeres, piacképes termék lehetősége
– részletezte a helyettes államtitkár. Hozzáfűzte, hogy a technológiai transzfercégek vezetésére az egyetemek olyan kiváló ipari szakembereket kérnek fel, akik alapvetően nem tudósok, hanem ahhoz értenek, hogyan kell egy kutatási eredményt a piacra vinni.
Az elmúlt három évben magyar egyetemekről 12 spin-off cég jött ki.
Ebben néhány éven belül nagyságrendet akarnak ugorni, hogy a magyar egyetemeken és kutatóintézetekben 50-100 olyan spin-off cég alakuljon minden évben, amelyeknek egy része zajos piaci sikert arat. Kiemelte, hogy éppen ezért a modern innovációs politika nem szakítható el a felsőoktatástól és a kutatástól, mivel ezek nélkül az ipari fejlődés sem valósulhat meg hatékonyan. A cél, hogy a felsőoktatási és kutatási intézmények eredményei valódi gazdasági és társadalmi hasznot termeljenek, ami nélkülözhetetlen a nemzeti versenyképesség javításához.
Egyetemistából, PhD-hallgatóból, oktatóból, kutatóból is lehet milliárdos. Az Egyesült Államokban ez nemhogy elfogadott, de a valódi szupersztárok pont azok a kutatók, akik csináltak már egy vagy akár több sikeres spin-off vállalkozást, és emellett kiválóak a szakterületükön
– fogalmazott a helyettes államtitkár. „Tehát az, hogy piacra vigyél technológiákat, és mellette kutató maradj, ez nem egy vagylagos választás, a kettő együtt is lehetséges” – véli.
Kiss Ádám kifejtette, hogy az egyetemi oktatók sem érthetnek mindenhez, pontosan ezért fontos céget létrehozni, amely vállalkozói szemlélettel segíti a kutatási eredmények előrejutását és piacosítását.
Kiss Ádám hozzátette, hogy a tudásalapú gazdaságra való áttéréshez jelenleg elengedhetetlen a nagy multinacionális vállalatok Magyarországra vonzása, illetve az, hogy ezek a vállalatok kutatás-fejlesztési tevékenységet is végezzenek hazánkban. Ebben a folyamatban a magyar beszállítók szerepét is fontosnak tartja, akik a multinacionális vállalatok innovációs stratégiáinak ismeretében a KFI-tevékenységbe is nagyobb arányban bekapcsolódhatnak.
Azt szükséges elérni, hogy az itthon működő nemzetközi vállalatok minél mélyebben beágyazódjanak a hazai kutatás-fejlesztési rendszerbe. Hatalmas potenciál van abban, hogy ma sok ezer fiatal magyar kutató-fejlesztő dolgozik Magyarországon, de teljesen nemzetközi környezetben ezeknél a cégeknél. Olyan vállalati kultúrát és innovációs kultúrát tanulnak ezen keresztül, amelyet később hazai vállalatokban is kamatoztatni tudnak
– tette hozzá a helyettes államtitkár. Kifejtette, hogy még erőteljesen ösztönözni kellene a hazánkba települő gyártó cégeket, hogy idővel hozzanak Magyarországra kutatás-fejlesztési központokat is.
„Célunk, hogy ne csak a startup- és innovatív vállalkozások létrejöttét támogassuk, de lehetőség szerint itthon is tartsuk őket” – mondta Bódis László. Megjegyezte, ez természetesen nem azt jelenti, hogy ne törjön nemzetközi piacra, hanem azt, hogy ne vigye át a székhelyét Amerikába vagy az Egyesült Királyságba. Ehhez vonzó üzleti környezet kell.
Tavaly az ökoszisztéma szereplőivel egyeztetve két olyan szabályozási módosítást vittünk véghez a Nemzetgazdasági Minisztériummal közösen, amelyek azt szolgálják, hogy a vállalkozások Magyarországon maradjanak, és itthon fejlődjenek
– emlékeztetett a helyettes államtitkár. A szabályozási környezet optimalizálása, mint például a tőkévé konvertálható kölcsönök (Convertible Loan) és a munkavállalói részesedési programok (Employee Share Ownership Plans, ESOP) támogatása, kulcsfontosságú elemek ebben a folyamatban. A munkában jelentős támogatást kaptak a Magyar Nemzeti Bank szakértőitől is, amiért hálásak.
Az osztrákok a tavalyi évben vezették be a Flexible Company (FlexCo) cégformát, amit magyar terminológiával talán egyszerűsített zrt.-nek mondhatnánk. Ezt megcsinálták a lengyelek is néhány éve, korábban az észtek. „Az ökoszisztéma-szereplőkkel közösen gondolkodunk, hogy adott esetben célszerű lenne-e Magyarországon is lehetővé tenni egy hasonló egyszerűsített formát, ami számos területen jelenthet könnyebbséget a részvénykibocsátásoktól a különböző részvénypool megoldásokig” – mondta Bódis.
Az innovatív vállalkozások sikerét az NKFI Hivatal pályázati támogatásai mellett az új Nemzeti Innovációs Ügynökség (NIÜ) szolgáltatásai is segítik. Bódis László elmondta, hogy a NIÜ feladatai között főként olyan tevékenységek szerepelnek, amelyek közvetlenül piaci alapon nem térülnek meg, mégis elengedhetetlenek az innovációs ökoszisztéma dinamizálásához.
Emellett célzott szolgáltatások segítik a magyar startupok fejlődését és az innovatív vállalkozások nemzetközi piacra jutását is, hogy a piaci és szabályozási kihívások ellenére megőrizzék hazai jelenlétüket, sőt tovább növeljék a versenyképességüket.
(Borítókép: Bódis László és Kiss Ádám. Fotó: Papajcsik Péter / Index)