Tornádóként söpört végig a hír április elején, hogy „megtört a jég”, Matolcsy György a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnöke és Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter szakmai egyeztetés keretében találkozott egymással. Az akkor megjelent cikkünket úgy zártuk, „a találkozó után pozitív irányba mozdulhat el a két vezető kapcsolata”.

Pedig korábban a két vezetőnek nem volt felhőtlen a viszonya. A feszültség mögött részben szakmai, részben személyes ellentét volt. Utóbbira jó példa, hogy Matolcsy György február végén úgy fogalmazott Nagy Mártonról, hogy támadásokat indított a Magyar Nemzeti Bank (MNB) ellen. Erre a nemzetgazdasági miniszter akkor pusztán annyit közölt, „hála Istennek, már nem Matolcsy a főnököm”.

A minisztérium konszolidálni akarta a kapcsolatot

Majd elérkezett az áprilisi találkozó, amelyen a vezetők meg is egyeztek, hogy „a két intézmény közötti eddigi szakmai együttműködés mellett a jövőben stratégiai kérdésekben is további személyes egyeztetést tartanak” – olvashattuk a két intézmény közös közleményében. Akkor mindenki azt hitte, megnyugodtak a kedélyek.

Aztán április derekán a Nemzetgazdasági Minisztérium ismertette a kormány új versenyképességi stratégiáját. Ezt az Index információi szerint az NGM eljuttatta Matolcsy Györgynek. Úgy tudjuk, azóta sem a jegybankelnök, sem pedig az MNB szakemberei nem keresték a nemzetgazdasági minisztert vagy az NGM munkatársait, hogy formális vagy informális úton egyeztessenek a stratégiáról.

A nyilvánosság azt láthatta, a két intézmény között rutinszerű az együttműködés. Így derült égből érkezett a május 13-án közzétett jegybanki kritika, amit nyilvánosan intéztek a Nemzetgazdasági Minisztérium és így a kormány ellen. (A kabinet elfogadta a Nagy Márton tárcája által letett stratégiát.) Az MNB észrevételei itt érhetőek el. 

Nagy Márton és tárcája most reagált

„A kormány szerint az önmagában nem probléma, hogy valaki a versenyképességi stratégiát elemzi. Azonban napjainkban már mindenkinek van telefonja, és azt fel lehet emelni” – szögezte le a témával kapcsolatban az Indexnek egy budapesti rendezvényt követően Nagy Márton.

A tárcavezető szerint az emberek joggal hitték, hogy a jegybank és a Nemzetgazdasági Minisztérium kapcsolata konszolidálódott, és a szakemberek a háttérben érvekkel alátámasztva megbeszélik szakmai ellentéteiket. „Nem pedig kidobják egyből a piacra, nyilvánosan. Ráadásul rendszeresek az egyeztetések a két intézmény között.” Majd Nagy Márton kiemelte:

Ezek szerint a jegybank nem képes az együttműködésre, hiába kerestük erre a lehetőséget. Úgy látjuk, ott olyan viselkedés uralkodik, ami alapvetően arról szól, hogy a Magyar Nemzeti Bank a médiában üzenget. Hét évig szolgáltam a jegybankban az elnök úr mellett, összesen pedig tizennyolcat. Azt gondoljuk, ez a hangnem, ami a napjainkban ott uralkodik, méltatlan az intézményhez. Ennek a felelőssége pedig a jegybank vezetőségét terheli.

Nagy Márton azt is hangsúlyozta: a kormány hitt abban, hogy a jegybank és a tárca közötti kapcsolatot egy konszolidáltabb és előremutató útra terelik. „Szem előtt tartva a nemzetgazdaság érdekeit, őszintén törekedtünk a monetáris és fiskális politika közötti kapcsolat javítására, még válságos időkben is. Nekünk is van véleményünk a jegybank működéséről. Nem értünk egyet például a kamatpolitikával vagy az eszköztár működtetésével – köztük a Diszkont Kincstárjeggyel –, azonban mégsem kürtöljük tele a médiát kritikai észrevételeinkkel. Kellő alázattal végezzük munkánkat a minisztériumban, és ezt a beosztottjaimtól is elvárom” – nyilatkozta az Indexnek Nagy Márton.

Nem a kritikával van baj

A tárca álláspontja szerint a jegybank természetesen megfogalmazhat kritikát, de annak helye a szakmai egyeztetéseken van. Ugyanakkor felmerül a jegybank saját mandátuma is: „az MNB elsődleges céljának veszélyeztetése nélkül támogatja a pénzügyi közvetítőrendszer stabilitásának fenntartását, ellenálló képességének növelését, a gazdasági növekedéshez való fenntartható hozzájárulásának biztosítását és a rendelkezésére álló eszközökkel a kormány gazdaság-, valamint a környezeti fenntarthatósággal kapcsolatos politikáját” – olvasható a jegybanktörvényben.

„Ebből egyelőre nem sokat látunk” – hallottuk szakmai beszélgetéseken. Hiszen a megfogalmazott kritikákat a miniszter részletesen nem kommentálta, ugyanakkor a minisztérium munkatársaival folytatott háttérbeszélgetések alapján megállapítható,

A beszélgetések alapján az alábbi legfontosabb reakciók olvashatók ki forrásaink véleményéből:

• A kormány új versenyképességi stratégiája tudatosan nem a gazdaságpolitikai fordulatra, hanem annak finomhangolására törekszik, amelyhez mintegy 1300 vállalat véleményét mérték fel. Ezért nem tartják helytállónak az MNB megállapítását, miszerint a stratégiában felvázolt fejlesztési célok a magyar gazdaság 21. századi versenyképességének javulását támogató strukturális reformok kevéssé azonosíthatók.
• A megkérdezettek szerint a stratégiában megjelenő célok csupán kis része mennyiségi jellegű, a stratégia megalkotásakor széles körű konzultációk zajlottak a piaci szereplőkkel, ezáltal minőségi tényezőkre fókuszálva épült fel. Így nem tartják megalapozottnak az MNB meglátását, miszerint a célrendszer elsődlegesen a gazdasági növekedés mennyiségi tényezőire fókuszál, a versenyképesség minőségi tényezőire, az intenzív növekedési modellre történő átállásra jóval kevesebb hangsúlyt fektet.
• Az MNB szerint a makrogazdasági pálya nincs összhangban a gazdaságtörténeti realitásokkal, de a megkérdezett szakértők azt állították, hogy az újraiparosítás alapját képező technológiai fejlődés és fenntarthatóság olyan lehetőségeket teremt meg, amely újdonságok kihasználásával (például MI, 5G) olyan innovációkat hoznak létre, amelyek forradalmasítják az ipart. Ezek az új technológiák együttesen hatalmas potenciált rejtenek a gazdaság egészének növekedésében és versenyképességének javításában azáltal, hogy fenntarthatóbbá és hatékonyabbá teszik az ipart.
• Forrásaink szerint az sem igaz, hogy a stratégia csak az újraiparosítás eszközeivel kívánja elérni hazánk versenyképességének javulását, hiszen abban az IKT technológiák (információs és kommunikációs technológia) fejlesztése és alkalmazása, továbbá a kreatívipar is hangsúlyosan szerepel. Ugyanakkor hangsúlyozták, hogy a Versenyképességi Stratégiában foglalkozni kell az iparral, hiszen az Industrial Deal – Antwerpeni nyilatkozat is kiemeli az iparfejlesztés elsődlegességét az európai ipar versenyképességében. Az újraiparosítás alappillérei a technológia, a fenntarthatóság és az ellátási láncok fejlesztése.
• A forrásaink megállapították, ha megnézzük a legfejlettebb és leginkább fejlődő országokat, az ipar részaránya szinte sehol sincs 20 százalék alatt (Németországban 23,5, Csehországban 24, Lengyelországban 25, Malajziában 35,5, Kínában 33,1 százalék). Így, ha nem is kizárólagosan, de célszerű a hazai ipart prioritásként fejleszteni, ami aztán magával húzhatja a szolgáltatószektor egy jelentős részét is. Ezért szerintük nem helytálló az a kritika, hogy a szolgáltatási szektor szerepe az elmúlt években sokkal meghatározóbb volt a gazdaság növekedésében, mint a feldolgozóipar, emellett az utóbbi rontja az ország környezetterhelési szintjét, és növeli az energiaigényét is. Kiemelték, hogy a fejlett ipari országok csoportjához való felzárkózáshoz szintén fejlett, jövőálló, kiterjedt és hatékony ipari bázisra van szükség, mivel a magas hozzáadott értékű szolgáltatások jelentős része az ipari bázisra épül (különösen kiemelve az IKT-szektorban és a kreatíviparban rejlő technológiai újítások által teremtett lehetőségeket), és azt szolgálja ki, így egyik nem létezik a másik nélkül.
• A beszélgetéseken visszatérő megállapítás volt, miszerint az MNB figyelmen kívül hagyja, hogy az iparosítás alapját az iparban történő technológiai fejlesztés, illetve a fenntarthatóságra való átállás képzi. Mindez azért lényeges, mert a kormány egy zöld- és digitális átállást valósít meg, szem előtt tartva az ellátásbiztonság megerősítését. Fontosnak tartották kiemelni, hogy a kormány nem önmagában az ipar súlyának növelését célozta meg, hanem azt is, hogy a megtelepülő ipari üzemek, egységek szervesen kapcsolódjanak a hazai kutatóhálózatokhoz, egyetemekhez, a gyártás mellett minél több kutatás-fejlesztési tevékenységet hozzanak Magyarországra. „Ennek sikerét mutatja, hogy már számos megállapodás jött létre egyes ipari vállalatok és hazai egyetemek között, sőt, egyes egyetemeken külön tanszék is létrejött a szorosabb együttműködés céljából. Az ipari célú kutatás-fejlesztés hazánkba vonzása érdekében épült infrastruktúrák közül mindenképpen érdemes megemlíteni a ZalaZone, valamint a szegedi ELI lézerkutató központ szerepét” – hallottuk a minisztériumi szakértőktől.
• Az MNB álláspontja értelmében a magas beruházási ráta (30 százalék) tovább ronthatja a gazdaság külső egyensúlyát az árfelhajtó hatás miatt. Kiszorítási hatást gyakorolhat a fogyasztás rovására a beruházások túlzott felpörgetése. Ezzel szemben a magas beruházási ráta elősegíti a fenntartható gazdasági növekedést, különösen a magas hozzáadott értékű szektorokban. Bár rövid távon a beruházások növelése bővítheti az importot és befolyásolhatja a külső egyensúlyt, középtávon az új kapacitások növelik az exportlehetőségeket és csökkentik az importfüggőséget, ami javítja a külkereskedelmi mérleget. Hosszú távon sokkal nagyobb problémát jelent a beruházások csökkenése vagy stagnálása, mint a növeléséből fakadó rövid távú árfelhajtó hatás.
• Az MNB álláspontja szerint a sikeres felzárkózásban nem a beruházások mennyisége (30 százalékos cél), sokkal inkább annak minőségi szerkezete a döntő tényező, az okosberuházások alacsony aránya miatt a beruházások szerkezete nincs összhangban a stratégiában megjelenő versenyképességi célokkal. A szakértők felhívták a figyelmet arra, hogy a Versenyképességi Stratégiában kiemelten megjelenik a digitalizáció, ami a stratégia alapját képezi. A kormány állandóan bővíti digitalizációs beruházásait, minden nagy szolgáltatóval megegyezést kötött a digitális infrastruktúra fejlesztése terén, ráadásul a kormány létrehozta az MI Koalíciót, Drónkoalíciót, Blockchain koalíciót, 5G koalíciót is a digitális célok elérése érdekében.
• A jegybank megállapítása szerint a hozzáadott érték nagyon alacsony és ezáltal az export növelése önmagában nem felel meg a versenyképesség javításának. Ezzel szemben a stratégia célként tűzi ki a hozzáadott érték növelését, amelynek egyik fő eleme a hazai beszállítók fejlesztése, hozzásegítve őket ahhoz, hogy minél nagyobb hozzáadott értéket képviseljenek az értékláncban. Ezt szolgálja uniós forrásból a KKV Technológia Plusz Hitelprogram 155,5 milliárd forintos keretösszeggel, és a kormány ennek érdekében hirdette meg az Élelmiszeripari Beszállító-fejlesztési Programot, amit idén 33 milliárd forintra bővített ki, valamint a Járműipari Beszállító-fejlesztési Programot is – összegezték forrásaink.
• Az MNB kritikus éllel állapította meg, hogy a magyar gazdaság termelési szerkezetében az export nagyarányú növelése az import hasonló nagyságrendű emelkedését vonja maga után. Az export mennyiségi növelése helyett a magyar hozzáadott érték növelését érdemes előtérbe helyezni. A minisztérium szakértői szerint azonban az iparfejlesztéssel, valamint a feldolgozóipar súlyának növelésével csökkenhet az exportált cikkek importtartalma és növekedhet a hozzáadott érték. A feldolgozóipar fejlesztésével általánosan kevesebb importra szorul az ország. Így két módon is javul a külkereskedelmi mérleg.

(Borítókép: Matolcsy György és Nagy Márton. Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI, Szollár Zsófi / Index)