Mivel túltelített Európa, érdemi alternatív felvevőpiacokat kell keresni, ilyen lehet számunkra a Távol-Kelet és az arab térség is – mondta az Indexnek Ruck János, a szarvasi pulykafeldolgozó Gallicoop Zrt. vezérigazgatója. Úgy látja, a sikeres exportnak az is a kulcsa, hogy ne pulykacombot szállítsanak más országokba, hanem magas minőségű konyhakész húsételeket. Ehhez viszont 50-60 milliárd forintos befektetésre van szükség, amit 2028-ig meg is valósítanak. Szóba került az ázsiai vendégmunkások beilleszkedése is.
A szarvasi pulykafeldolgozó vezérigazgatója lapunknak beszélt arról is,
Két évtizede még 7-7,5 kiló körül mozgott a magyarok egy főre eső éves pulykahúsfogyasztása, és ezzel a világ élbolyában voltunk, az Egyesült Államokkal és Izraellel is tartva a lépést. Ez azóta a felére esett, mint ahogy a pulyka részesedése is a baromfiágazaton belüli vágóállat-előállításban. A koronavírus-járvány, az orosz–ukrán háború, az energiaválság és a magas infláció ennek a folyamatnak már csak a vége, de mi áll a trendszerű visszaesés hátterében?
Nemcsak a pulykáról, hanem az élelmiszeriparon belül a sertéságazatról vagy a vízi szárnyasokról, így a kacsáról és a libáról is elmondható, hogy húsz évvel ezelőtt összességében jóval nagyobb volt a termelési volumen Magyarországon, mint napjainkban. A produktum csökkenésére részben magyarázatot ad az élelmiszeripar és mögötte az agrárium átalakulása, az elsődleges és másodlagos privatizáció következményei. A pulykára szűkítve a kört, jelentős kieséshez vezetett a sárvári pulykafeldolgozó, a Sága megszűnése, a pótlására eddig nem volt reális esély. A pulykahús fogyasztása mégis csak indirekt módon függ ettől, a legnagyobb probléma az, hogy a területen dolgozók, beleértve a termelők mellett a Baromfi Terméktanácsot is, nem foglalkoztak a márkaépítéssel.
Nem hívták fel a figyelmet a pulyka egészségügyi előnyeire, a hús minőségére, konzisztenciájára, és ahogy elmaradt az edukáció, a kategóriaépítő marketing, reklám, úgy mosódott össze a fejekben a csirkével, miközben valójában a kettő egyáltalán nem összehasonlítható. Ahogy maga az élő állat előállítása, úgy a belőle készült termék is sokkal többe kerül, ha pulyka, márpedig ezekben a válságokkal terhelt években a vásárlók nem feltétlenül a magasabb árfekvésű cikkeket veszik le az üzletek polcairól.
Ha már hozott külön iparági példát, 2020-ban, még a tulajdonosváltás előtt mintegy 90 milliárd forintos forgalmat bonyolító hazai pulykaágazatról beszéltünk, amelyen a Gallicoop részesedése 41 százalékos, a Gallfoodé pedig 25 százalék körüli volt. Azóta mekkorára nőtt a torta, és abból mekkora szeletet hasítanak ki?
Immár 150-160 milliárdos piacról beszélhetünk, az organikus növekedésen túl pedig a korábbi versenytárs cégcsoportunkba történő beolvasztása is hozzájárult ahhoz, hogy a Gallicoop ágazati súlya mára több mint kétharmados, 70-75 százalékos legyen. Rajtunk kívül számottevő szereplőként három-négy kisebb vágóhíd van még a hazai piacon.
A Gallicoopot 1989-ben alapították 40 millió forintos alaptőkével Szarvason. Tavaly a cég már 66,4 milliárd forintos árbevételi csúcsot ért el, miközben nyereséges maradt, több mint 1 milliárdos profitot termelt. Ha a vállalat útja egy maratoni futás, most hányadik kilométernél járnak?
Ez egy lépésről lépésre, ügyesen felépített családi vállalkozás volt egészen négy évvel ezelőttig, amikor a Gallicoop Zrt. 100 százalékos részvénycsomagját három hazai magántőkealap – a Takarék, a Béta és a Status Food Magántőkealap – vásárolta meg. Akkor a cég lehetőségei, beleértve a növekedési stratégiát, a hatékonyságot, versenyképességet javító beruházásokat, más dimenzióba kerültek. Éppen ezért én a tulajdonosváltás pillanatát tartom a félútnak, a példánál maradva onnantól már a maraton második felét futjuk.
Azóta megszilárdítottuk a pozíciónkat, a következő négy-öt évben pedig az üzleti terv szerint olyan nagy léptékű fejlesztési csomagot valósítunk meg, ami hatalmas lendületet adhat a folytatásra.
Az első kérdésnél már taglalt piaci megtorpanásban az új tulajdonosi kör éppen a lehetőséget látta meg az alapanyag megtermelésétől kezdve az élelmiszeripari terjeszkedésig.
Az elmúlt évben a belföldi értékesítés 46,7 milliárdot hozott a konyhára, míg az export 19,7-et. Előbbi látványosan nőtt, utóbbi viszont csökkent, milyen tényezők befolyásolták leginkább a vállalat működését?
Mi nem egyetlen cégről, hanem egy cégcsoportról beszélünk, hiszen teljes integrációt hajtottunk végre országszerte több mint két tucat saját tulajdonú teleppel, amelyek együttesen mintegy további 25-30 milliárd forintos forgalmat generálnak. Van több üzemünk is, ilyen például az Alföldi-Hús szintén itt helyben, Szarvason. A pulyka mellett sertés- és más húsalapanyagú termékeket is gyártunk, de a fő csapásirány a pulyka marad. Egyelőre úgy számolunk, hogy az évről évre egyre magasabb bázison is 60 százalék körüli a belföldi értékesítés, a fennmaradó 40 pedig az export. A hazai növekedést elsősorban nem kifejezetten a pulykahús értékesítése táplálta, hanem a belőlük készülő 20 ezer tonna készítmény: 10-10 ezer panírozott termék, illetve felvágott jellegű húskészítmény. Egy szint felett érdemi bővülésre viszont már csak nemzetközi színtéren van lehetőség, ezeknek az itthon egyre népszerűbb továbbfeldolgozott termékeknek is meg kell találnunk a felvevőpiacait.
Maradva a Gallicoop 2023-as beszámolójánál: ez alapján kivitelben egyelőre Szlovákia és Románia a szarvasi pulykahús legnagyobb felvevőpiaca. A következő években milyen stratégia határozhatja meg az exportot?
Ami a magyar élelmiszeripar számos szereplőjére igaz, az alól a Gallicoop sem kivétel: az export több mint 90 százaléka európai piacokra megy. A szlovák vagy a román mellett említhetnénk akár az olasz, az osztrák, a szerb, a horvát, a német vagy a francia piacot. Nagy különbségek nincsenek, az ugyanakkor közös jellemzőjük, bármerre nézünk a földrészen, hogy túltelítettek. Két lehetőség van. Egy: ezekre a piacokra nem nyers húst kell szállítanunk, hanem komolyabb, továbbfeldolgozott termékeket. Kettő: érdemi alternatív piacokat szükséges keresni, ahol nagyságrendileg növelhetők az eladások. Ettől a céltól vezérelve dolgozunk a távol-keleti piacokon, értem ezalatt Kínát, Japánt, de az arab térségben is próbálkozunk. Mindkét régióban megvan az igény a termékeinkre és a vevőkapcsolat is, a Közel-Keleten dubaji központú disztribútorral kívánunk terjeszkedni.
Életszerűbb terv, mint ha Szarvas látná el az amerikai piacot hálaadás napi pulykával.
Nem hordunk vizet a Dunába, de az Atlanti-óceánba sem. Az ázsiai piacokban viszont hiszünk. A növekedéshez versenyképes exportra van szükség, az Európai Unión kívül is. Ez a mi utunk.
Nem tudom, milyen számok szerepelnek a kockás füzetben, de ilyen lépésekkel elérhető lehet cégcsoportszinten a 100 milliárd forint, de belátható időn belül a 150 milliárd is…
Növekedési pályán vagyunk. Csak hogy ezt érzékeltessem: tavaly 3 millió darab pulykát dolgoztunk fel, idén már 3,7 millió lehet a vége, jövőre 4,5 millió, majd el szeretnénk érni az 5 milliós éves darabszámot is. Ehhez viszont tényleg olyan új piacok kellenek, amelyek ezt a növekvő mennyiséget fel is veszik.
Ezek mind egy stabil, kiszámítható üzleti környezetre építő ambiciózus tervek. Csakhogy a pandémia előtt és után is a madárinfluenza állandó kockázatként veszélyezteti a pulykaágazatot. Túl az állategészségügyi problémákon, milyen kihívásokkal szembesülnek aktuálisan a leginkább?
Egész Európára bénítólag hat, hogy lényegében folyamatosan madárinfluenza van, hiszen a járvány lezárása után mindig van türelmi idő, amit be kell tartani. Figyelembe véve, hogy az állattenyésztésben öt-hat hónap a pulyka előállítási fázisa, ez nagyon megnehezíti a tervezést, hiszen ősszel és tavasszal is már-már menetrendszerűen üti fel a fejét a fertőzés.
Vannak, akik a vakcinázásra esküsznek, de egy biztos, sokkal szigorúbb szabályozásra van szükség, különös tekintettel az engedélyezésben. Nincs mese, meg kell fegyelmezni a baromfitartókat, az nem állapot, hogy amikor jön a tavasz, már nagyjából mindenki sejti előre, hogy melyik kisebb telepen tör ki a járvány, ahonnan aztán rohamosan terjedni kezd.
Emellett kétségtelenül akut probléma a fogyasztási válság, a vásárlóerő visszaesése, de ez sem magyar sajátosság, a környező országokban sincs másként. Amikor az értékesítési termék jobbára az alsó polcos termékek révén növekszik, az nem kedvez egy Gallicoop-típusú cégnek, amely kényes a minőségre, a beltartalomra, a magas hústartalomra. A vékonyabb pénztárcának kedvező költségszinten nagyon nehéz megfelelő minőségű terméket előállítani, márpedig ez a trend várhatóan a következő egy-két évet is jellemzi még. A volumennövekedés mellett az is fontos feladatunk, hogy minél inkább konyhakész, azonnali fogyasztásra alkalmas, magas, ha úgy tetszik, éttermi minőségű élelmiszert állítsunk elő. Az emberek többsége ugyanis egyre kevesebb időt szeretne a konyhában tölteni, a tradicionális húsételekhez viszont továbbra is ragaszkodik.
Ennek a szemléletnek azért a tömeges home office-szal a Covid már megágyazott. Jól sejtem, hogy ahol a speciális üzemi környezet mellett folyamatos költség a hűtés-fűtés, ott a háború és vele az energiaválság nagyobb riadalmat okozott, mint a pandémia?
Valóban viszonylag könnyebben átvészeltük a Covid-időszakot, hiszen a gyógyszeripar mellett az élelmiszergyártóknál is minden kapacitásra szükség volt. Elsősorban a vevőszolgálatot, a partnerkapcsolatokat kellett gyorsan átalakítani, hogy az otthoni fogyasztásra áttérő szokásoknak megfeleljünk, ehhez minél több termékünk a polcokra kerüljön. Az energiaár-robbanás tényleg jóval több volt az ijedtségnél, övön aluli ütésként éltük meg, hosszú és drága volt a kritikus fél év, de utólag szerencsére azt mondhatjuk, ez is csak átmeneti nehézséget jelentett. Ebből az a probléma maradt meg, amit már említettem: a termelői oldalon jelentkező költségnövekedéssel a fogyasztás visszaesése áll szemben. Mivel ez már egy három-négy éven át húzódó folyamat, és nincs vége, kemény dió. Jelzésértékű, hogy Nyugat-Európában is visszaesett 20-25 százalékkal az élelmiszer-fogyasztás az idei év első három-négy hónapjában.
Milyenek a piaci trendek, hogyan változnak a fogyasztói igények? Hogyan reagálnak erre a termékfejlesztés szintjén?
Ahogy Németországban vagy Ausztriában, úgy Magyarországon is egyre nagyobb teret nyernek a kényelmi termékek. Ebbe az irányba alakítjuk, formáljuk át a termékmixünket, a gyártmányfejlesztési osztályunk minden idejét, energiáját ennek a célnak szenteli. Már az ősszel több újdonságot akarunk piacra dobni. Azért is kell növekednünk, mert ezekkel a nagy német, osztrák vagy éppen lengyel, cseh, olasz, francia cégekkel akarunk versenyezni. Csak egy példa: míg itthon évente 6-7 millió darab pulykát dolgoznak fel, addig Lengyelországban 45-50-et.
Nagyságrendi hátrányból nem lehet versenyt nyerni, fel kell zárkózni hozzájuk. De a bővülés akkor ér csak valamit, ha fokozottan visszaszorul a nyers hús, így a pulykamell, a pulykacomb exportja, és ahelyett is feldolgozott formában értékesítünk.
Ez lehet az egyetlen logikus válasz a piaci kiszolgáltatottságra, a húsárak ingadozására. Hozzávetőleg öt-hatezer tonnás folyamatos készítménygyártás-növekedéssel tervezünk. Ezekbe a termékekbe nagyon sokat kell invesztálni.
Mennyire sokat? Milyen beruházások vannak a csőben? Például a termelés ma mennyire automatizált?
Rátapintott a lényegre, a kézi darabolás kevésbé hatékony, ráadásul nagy munkaerő-szükséglettel párosul. A vágás, darabolás automatizálása eldöntött kérdés, mint ahogy a továbbfeldolgozott termékeinket előállító üzemünk modernizálása is. A 2028-ig tartó beruházási időszakban, tehát a következő négy–öt évben mintegy 50-60 milliárd forintos befektetést jelent. A technológiai és termékfejlesztések mellett a megfelelő mennyiségű és minőségű pulykát sem mindegy, hogy milyen telepeken állítjuk elő, ott is komoly beruházások kellenek. Úgy gondoljuk, jó irány az a kormányzati elképzelés, hogy a következő időszakban az élelmiszeripart fejleszteni, támogatni kell.
Meglehetősen energiaintenzív termelést folytatnak, mennyire tudnak tekintettel lenni a fenntarthatóság és a környezetvédelem szempontjaira?
Kétségkívül rendkívül energiaigényes a telepek fűtése, hűtése, de nem feledkezünk meg a fenntarthatóságról sem. Nyitottunk a megújuló energiák felé, a napelemes kiserőművünk például az energiaszükségletünk 15 százalékát biztosítja. Tovább megyünk a napenergia hasznosítása irányába, a Gyármentő Program keretében elnyert forrásokból is újabb üzemcsarnokok tetejére telepítünk solar paneleket. A Gallicoop szemléletéről sok mindent elárul, hogy 35 éve eleve úgy épült meg, hogy az állati hulladék egy zárt rendszeren belül a mellettünk működő fehérjefeldolgozóba kerül, ahol a körforgásos gazdaság jegyében különböző takarmány-alapanyagok készülnek belőle.
Ugyancsak mellettünk működik egy biogázüzem, amelynek az erőművében az elektromos áram termelése során keletkező hulladékhő a Gallicoop feldolgozási technológiájában hasznosul. Az élőgépes technológiára épülő biológiai szennyvíztisztítónk legalább ennyire a felelős gazdálkodásról tanúskodik. A nemrég felújított berendezés működtetése nem csupán az üzemnek hasznos, hanem a környező lakosságnak is. De amivel a fogyasztók a leggyakrabban találkoznak, az a késztermékek csomagolása. Évről évre csökkentjük a műanyag-felhasználást, kisebb méretű tálcákat, tasakokat használunk.
Több mint 1100-an dolgoznak a Gallicoopnál, köztük számos mongol és indonéz vendégmunkás. Hogyan illeszkedtek be, milyenek az eddigi tapasztalatok?
Csoportszinten összesen 1450 dolgozónk van, köztük körülbelül 220 külföldi munkavállaló, jellemzően valóban mongolok, illetve indonézek. Úgy látom, az ország más részein is hasonló a helyzet az élelmiszeriparban: hiába keresik, kutatják a helyi, környéki munkaerőt, ha nincs meg a szükséges létszám, marad a toborzás. Pozitívak a tapasztalatok a külföldi munkavállalóinkról, azért jönnek ide, hogy dolgozzanak és pénzt keressenek. A hozzáállásuk, a munkamoráljuk legalább 80-90 százalékban megfelelő. Igaz, egy olyan kisvárosban, mint amilyen Szarvas, nem magától értetődő a hazaitól eltérő kulturális hátterű ázsiai vendégmunkások beilleszkedése, de igyekszünk közös programok, rendezvények szervezésével segíteni ezt a folyamatot.
Végül kíváncsi lennék arra is, tapasztalt cégvezetőként hogyan ítéli meg a magyar élelmiszeripar jelenét, jövőjét? Csak hogy ne húsos példát mondjak, azt rossz látni, amikor tejet és burgonyát exportálunk, majd joghurtot és chipset importálunk, ahelyett, hogy előállítanánk mi magunk. Továbbmenve, Békés vármegyei szemüvegen át miben lát kitörési pontot a térség előtt?
Az élelmiszeripar fejlesztése, a teljes vertikális integráció elérése nemcsak a piaci szereplőknek, hanem az államnak is az érdeke.
Az a cél, hogy a termeléstől a kereskedelemig átlátható folyamatok révén kerüljön minden asztalra jó minőségű, megfizethető árú és lehetőség szerint minél nagyobb arányban hazai élelmiszer.
A kormányzati szándék megvan, azt gondolom, a magyar élelmiszeripar a következő időszakban nagyon komoly lehetőségek előtt áll. A takarmány-alapanyagok nagyobb arányban történő megtermelése erősebb alapot adhat, mint ahogy az állattenyésztés is egyre inkább kiszorul a nyugati államokból, átkerül keletre. Ha hosszú távon gondolkozunk, globálisan biztosan lesznek még olyan, élelmiszerhiány okozta új piaci rések, amelyek jó lehetőséget kínálnak.
Áttérve Békés vármegyére, bár megjegyzem, legalább annyi telepünk van a Dunántúlon, mint ebben a térségben, az ország délkeleti része is fejlődik. Sokáig a közúti közlekedés sem volt megoldott errefelé, de az M44-es megépítése ezt a problémát megoldotta, remélhetőleg előbb-utóbb a gyorsforgalmi út utolsó puzzle-darabja is a helyére kerül. Legalább ilyen fontos, hogy itt minőségi termőföldek vannak, amire lehet alapozni a növénytermesztésben, a takarmánygyártásban. Ez a vármegye, ez a régió a magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar motorja is lehet.
(Borítókép: Tövissi Bence)