Soha nem élt át olyat dr. Nyiri Péter, mint a múlt héten, amikor a megengedett hőmérsékleti határérték szélén kellett operálnia, miután leállt a hűtőrendszer a műtőben. Ezen a hőmérsékleten a beteg izzadhat, és folyhat rajta a veríték, így az elektronikai eszközök könnyen megégethetik. Ráadásul a műtőben dolgozók állóképességét is próbára teszi a forróság – mondta lapunknak az Észak-budai Szent János Centrumkórház Ortopéd-Traumatológiai Osztályának vezető főorvosa. Az osztályon a klímarendszer meghibásodása után egyből leálltak a műtétekkel, és elkezdték a hiba kijavítását. Folytatjuk riportsorozatunkat arról, hogy az éghajlatváltozással járó hőség milyen kihívások elé állítja a kórházakat, a műtőket.
Az Észak-budai Szent János Centrumkórház kapuján belépni mindig olyan, mint egy időutazás. Még a világháborúk előtti korszakot idézik a komplexum épületei. Ha meg akarjuk érteni, miért indul már a startvonalnál hátrányból a Szent János kórház, érdemes felidéznünk a múltját. Nehezen hasonlítható egy átlagos egészségügyi intézményhez. Egyedi, hiszen pavilonrendszerben építették, ami azt jelenti, hogy sok különálló épület áll egy hatalmas területen.
Mivel az 1800-as évek végén és a XX. század első felében a fertőző betegségek szedték a legtöbb áldozatot, például a tuberkulózis (tbc), így kapóra jött, hogy nem kapcsolódtak össze az épületek, kevesebb volt az érintkezés. Az idő múlásával és a fertőző betegségek visszaszorításával azonban egyre inkább tömbbe rendeződtek a kórházak, ezzel váltak hatékonyabbá. A Szent János kórház esetében nem történt meg ez az átállás. Bár vannak olyan hangok, amelyek szerint le kellene dózerolni ezeket a régi kórházakat, akik ilyet állítanak, azok aligha jártak a 27 épületben, 14 hektáron elhelyezkedő János központi telephelyén.
Fél évszázados infrastrukturális problémáink vannak
– mondta lapunknak a Szent János Centrumkórház főigazgatója. Amikor dr. Ralovich Zsoltot arról kérdeztem, hogy miért állt kötélnek az interjú ügyében, akkor azt mondta, szerette volna megmutatni, hogy bár a gyógyítás és az infrastruktúra nem szétválasztható, mégsem az elmúlt néhány évben kezdődtek a gondok. Rámutatott, hogy küzdenek a nyílászárókkal, a fűtés megoldása is időnként nehézkes, és újabban a klímarendszer is leállt az ortopéd-traumatológián. Ugyan a kórházakat üzemeltető Közbeszerzési és Ellátási Főigazgatóság (KEF) a Szent János Centrumkórházban az elmúlt években több mint 50 ezer négyzetméteren végzett felújításokat, és folyamatban van a teljes fűtési rendszer korszerűsítése is, még gigászi mennyiségű problémát kell megoldaniuk. A legégetőbb aktuálisan ezek közül az ortopéd-traumatológia részleg légkezelő rendszerének a cseréje.
Cikksorozatunk első részében a hasonló problémával küzdő Budapesti Uzsoki Utcai Kórházat mutattuk be, ahol dr. Ficzere Andrea főigazgató rávilágított: a klímarendszer cseréje nem feltétlenül a végleges megoldás, a probléma gyökere mélyebbre nyúlik, az egész elektromos hálózatot kellene bővíteni, ami egy nagyságrendekkel nagyobb, milliárdos költséget jelent. Ugyanez vonatkozik a János kórházra is.
A Szent János Centrumkórház főigazgatója elárulta, hogy már a múlt hét elején látszott, hogy a klímarendszer erején felül küzd a tomboló hőséggel. A nappali hőmérséklet elérte a 36-38 fokot, és éjszaka sem nagyon hűlt 27-28 fok alá, a hőmérséklet a műtőkben is 30 fok felett állandósult. Többször újra kellett indítani a klímarendszert, ám volt, hogy ez nem sikerült, végül teljesen megadta magát. A helyzetet nehezíti, hogy a műtők hatalmas üvegfelületeit és a műtők feletti lapos tetőt folyamatosan tűzi a nap, az áthevült lapos tető pedig éjszaka is ontja magából a meleget, így a hőmérséklet a műtőkben hajnalban sem megy 30 fok alá.
Nem ehhez a hőfokhoz készült ez a klímarendszer, és elavultnak is számít. A megoldást az új, korszerű berendezések jelenthetik
– világított rá a főigazgató, megjegyezve, hogy tavaly nem tapasztaltak ilyen erőteljes hőhullámokat, viszont az idei, melegrekordokat is megdöntő hőmérsékleti viszonyokat már nem bírta a rendszer. Tudomása szerint a KEF egyből megtette a szükséges lépéseket klímaügyben, de „ez nem olyan, mint amikor bemegyünk a boltba, és leveszünk a polcról egy kiló kenyeret”, a szükséges gépeket, alkatrészeket le kell gyártani, ide kell szállítani és be kell építeni.
Itt nem arról van szó, hogy különálló klímaegységeket szerelnek fel a műtőkbe, hanem sok millió forintos központi légrendszert telepítenek az épületbe. Ezért is tartja félrevezetőnek, amikor magánemberek „felajánlják”, hogy ha ezen múlik, kifizetik a János kórház műtőjének klímaszerelését. Nem hiszi, hogy erre bárkinek is lenne 50-60 millió forintja. Persze szívesen fogadnak felajánlásokat, amennyiben azok őszinték, és a realitás talaján mozognak. A hangulatkeltésnek azonban nem örül.
A kórházigazgató feltárta előttünk, mi történt a traumatológia műtőjében az elmúlt több mint egy hétben, miután megadta magát a klímarendszer.
Az Ortopéd-Traumatológiai Osztály vezető főorvosa azt mondta, hogy soha nem élt át olyat, mint a múlt héten, amikor 31 fokos hőségben kellett volna operálnia. Nem lehet elviselni, és le is álltunk gyorsan
– mesélte Ralovich Zsolt. Szemléltette, hogy amikor röntgenköpenyt, steril kabátot, maszkot és sapkát húz fel az orvos, az olyan, mintha szkafanderben lenne. Nem véletlen, hogy a műtőkben 18 és 25 fok közötti hőmérsékletet kell tartani, mert ennél magasabb hőmérsékletet a személyzet sem tud elviselni. A meleg, az elviselhetetlen pára és az izzadás növeli a fertőzések kockázatát, arról nem is beszélve, hogy ilyen körülmények között koncentrálni is nehezebb. Egy olyan példát is elmondott, amitől teljesen ledöbbentünk.
Ha 30-31 fokban a beteg le van takarva, akkor izzadhat, és folyhat rajta a veríték. Az izzadság pedig, mivel víz, jól vezeti az áramot, így nő a veszélye annak, hogy a beteget megégethetik, amikor például elektromos késsel a vérző ereket elsütik. Tehát nem komfortos, és még veszélyes is bizonyos hőmérséklet felett operálni, ráadásul a műtőben található különböző elektromos berendezések is leállhatnak, tönkremehetnek a hőség és a magas páratartalom miatt.
Az előbb felsorolt kockázatokat nem tudták vállalni, így leállították a nagyobb műtéteket és az ügyeleti felvételt az osztályon. Ez viszont további nehézségeket szül, ezúttal a kórház falain kívül.
Mivel a Szent János Kórház a budai oldalon az ellátás zászlóshajója, így hatalmas mennyiségű feladat hárul a többi traumatológiai centrumra, ahova átirányítják azokat a betegeket, akik alapvetően a János Kórházba érkeztek volna.
Elképesztően nagy, több mint 700 ezer fős a Szent János Centrumkórház traumatológiájának az ellátási körzete, gyakorlatilag a budai oldal egyetlen ellátóhelye az intézmény. Így viszont nagy nyomás helyeződött a többi traumatológiai centrumra – ezek a Honvédkórházban, a Baleseti Intézetben, a Semmelweis Egyetemen találhatók, illetve a hozzájuk kapcsolódó alcentrumokban. A főigazgató úgy tudja, hogy bár egyelőre helytáll a többi centrum, akiknek nagyon hálás, de a végtelenségig ők sem terhelhetőek.
A kórházi rendszerről egyébként érdemes tudni, hogy ez egy egymást segítő ökoszisztéma. A tervezett és váratlan leállások alkalmával az NNGYK és az Országos Mentőszolgálat a feladatokat rugalmasan átterheli más kórházakra. Ha az egyik kórházban elromlik például a CT, vagy tervezett karbantartás van, akkor egy másik intézmény addig átveszi a szerepek egy részét. A több lábon állás így segíti az egészségügyi ellátás stabilitását. „A pesti oldalon is volt leállás az egyik hétvégén, akkor mi vettük át a gyereksebészeti ügyeletet” – hozta fel példának a főigazgató.
A főigazgató felajánlotta, hogy személyesen is meggyőződhetünk a traumatológián uralkodó állapotokról. A főbejárattól egy páratlanul természetközeli, fákkal és bokrokkal övezett út vezetett. A természetjárásnak is beillő séta idilljét csak a sűrűn forduló betegszállító autók törik meg valamelyest. Ez egyébként nem meglepő, lévén ez a budai oldal legnagyobb kórháza.
Útközben a kórházigazgató beavatott a felújítási tervekbe is. A 26-os épületet, ahol eredetileg a nagy traumatológiai osztály működik, a KEF jelenleg átalakítja, korszerűsíti december óta. Állítja, ha elkészül, az szakmai, betegútszervezési és betegellátási, valamint beteg- és dolgozói komfort szempontjából is hatalmas előrelépés lesz. Addig is a 6-os épületbe került át a traumatológiai ellátás súlypontja, az ortopédia mellé. Itt végzik a műtéteket, most itt állt le a műtői légtechnika. A 8-as és a 10-es épületben zajlik az ortopédiai és traumatológiai járóbeteg-ellátás, a fekvőbetegek egy részét pedig a 27-es épületben helyezték el. A két osztályon dolgozó orvosoknak és szakdolgozóknak az átépítés idején tehát a fenti négy helyszínen kell helytállniuk a dinamikusan változó megterhelés mellett.
Nem állt le a munka, a napi esetszám 200–300 között van a baleseti ellátásban
– mondta Ralovich Zsolt, hangsúlyozva, hogy bár a légtechnika megadta magát, a munka pörög tovább átszervezésekkel, átütemezésekkel. A nagy műtéteket ideiglenesen nem tudják elvállalni, de az ambuláns műtőben végezhető kisebb beavatkozásokat elvégzik. „A járóbetegeket ellátjuk, kötözünk, gipszelünk, varrunk, megteszünk mindent, amit csak tudunk.” A korábban felvett betegek belgyógyászati állapot vagy gyógyszerszedés miatt halasztott műtéteit más épületek más osztályainak műtőiben operálják meg.
Arra a kérdésünkre, hogy a kórtermek klimatizálása mennyire megoldott, a főigazgató leszögezte, hogy az épületekben hasonló a hőmérséklet, mint egy klíma nélküli lakásban. Hűvösre most senki ne számítson. Külön elmondja, hogy klímát tömegével pedig nem tudnak felszerelni a kórtermekbe, hiszen azt az elektromos hálózat nem bírná el. „Gondoljon bele, hogy mi történik, ha egy százéves épületben hirtelen megjelenik 20-30 nagyfogyasztó?” – teszi fel a költői kérdést.
Korábban is jártunk a kórházban, akkor az egyik ott dolgozó állította lapunknak, hogy idén már úgy felszökött a hőmérséklet a kórtermekben, hogy némelyiket le is kellett zárni, erre is rákérdeztünk. Ezt az állítást a kórházigazgató és az egyik főorvos is visszautasította. „A hőség minden kórházi dolgozót próbára tesz, nem csak a műtő személyzetét. Mindenki kitart, orvosoktól az ápolókon, asszisztenseken, műtő személyzeten át az irodai dolgozókig és raktárosokig mindenki ereje felett teljesít. És biztos vagyok benne, hogy minden kórház minden dolgozója ugyanígy a végletekig kitart” – mondta Ralovich Zsolt.
Sétánk végállomása a 6-os épület volt, ahol az ortopédia és a traumatológia foglal helyet. Ahogy beléptünk az ajtón, nehezen lehetett különbséget tenni a kinti és benti hőmérséklet között. A többnyire idős betegek reklámújságokkal legyezték egymást, ezzel próbálták elviselhetőbbé tenni a hőséget. Itt fogadott minket dr. Nyiri Péter, a kórház Ortopéd-Traumatológiai Osztályának vezetője. Megengedte, hogy beöltözzünk, és szemügyre vegyük a műtőket.
Meglepődtünk, mert a műtő-előkészítő és ébredőhelyiségben elviselhető volt a hőmérséklet, ugyanakkor a főorvos leszögezte, egyes műtőkben ez egyáltalán nincs így, és higgyük el, a munkavégzést lehetetlenné teszi a hőség. Ez persze attól is függ, hogy az épület mely részében helyezkedik el. Elmesélte, hogy 2004 óta dolgozik a János kórházban, de
olyat még nem tapasztalt, mint most, hogy teljesen leálljon a klíma,
pedig már a megelőző években is „köhögött” időnként a rendszer. „Gyakorlatilag nemhogy meleg van, hanem légmozgás sincs, tehát még ventilátorként sem működik. Ilyen nem volt eddig.”
Az utolsó műtétemet már olyan hőfokon csináltam meg, ami a felső határértéken volt. Nekem aránylag jó az állóképességem, de az egyik asszisztens rosszul lett, a másikból meg úgy dőlt az izzadság, hogy a folytatás már tényleg a beteg veszélyeztetése lett volna. Itt már nem volt kérdés, leálltunk.
Emlékeztetett, hogy 25 fok felett műteni már a beteg veszélyeztetésének minősül. Noha a 2000-es évek elején lazábban kezelték ezeket a szabályokat, ez már jó ideje szigorodott. Amíg nem áll vissza minden a rendes kerékvágásba, addig a tervek szerint más osztályok műtőiben végzik el az elmaradt műtéteket, és jelentős – más szakterületeket is érintő – átszervezés mellett tervezik az ügyeleti feladatok visszavételét.
Ez egy lelkes, jó csapat, folyamatosan dolgoznak, de várják a változást
– festette le az osztály dolgozóinak lelkiállapotát a főorvos. Persze nem titkolja, hogy mindenkinek nehéz időszak ez. Ugyanakkor a műtőn kívül is van élet, szakrendeléseket visznek, az ortopédiában pedig területi kötelezettségük van, amelynek eleget tesznek. „Tulajdonképpen nyolcadika óta tart a hőség, egy hete van ez a nagy mizéria, ezalatt még nem sok ember veszti el a reményét.” Ha rossz híreket kapnának, szerinte az elvenne a lelkesedésükből, de egyelőre tartják egymásban a lelket. Azt azonban a Szent János kórház esetében nem lehet tudni, mikor áll helyre a klímarendszer.
A klímarendszerek meghibásodásával kapcsolatban kerestük a Közbeszerzési és Ellátási Főigazgatóságot, akik a következő választ adták:
A KEF munkatársai a Budapesti Uzsoki Utcai Kórház műtőblokkjának hűtését soron kívül megjavították az elmúlt napokban. Az extrém hőségre való tekintettel azonban szükségessé vált egy újabb hűtőberendezés beszerzése is, amit a KEF a héten üzemel be. Hozzáfűzték, hogy
az Észak-budai Szent János Centrumkórház a klímaberendezés meghibásodását azonnal jelezte a KEF-nek, akik a javítást már megkezdték. A KEF munkatársai a hiba mielőbbi elhárítása érdekében ideiglenes műszaki megoldások alkalmazásával haladéktalanul intézkedtek a szükséges hűtés biztosítása érdekében.
A feladatátvételt követően a KEF azonnal megkezdte a rendszerek állapotfelmérését, illetve átfogó programot indított a hűtési rendszerek javítására mintegy 20 intézményben – állítják.
(Borítókép: Tövissi Bence / Index)