Mikor éri el egy vállalat növekedési korlátait egy adott ország határain belül? Hogyan lehet ezeket a jeleket észrevenni, azonosítani? Milyen szükséges és elégséges feltételei vannak egy sikeres külföldi piacra lépésnek, befektetésnek, cégvásárlásának? Mennyire aktívak a magyar vállalatok a külföldi piacokon? – többek között ezekre a kérdésre keresték a válaszokat a magyar cégek vezetői az MCC Feszt pénteki napján. A kerekasztal-beszélgetésen részt vett Világi Oszkár, a Mol-csoport vezérigazgató-helyettese, Mátrai Károly, az MVM Csoport vezérigazgatója, valamint Orbán Gábor, a Richter Gedeon első embere.
Már a kerekasztal-beszélgetés címéből lehetett következtetni arra, hogy magyar vállalatok külföldi lehetőségein lesz a fókusz: A Kárpát-medence magyar bajnokai. A beszélgetés résztevevői pedig kifejezetten kompetensek abban, hogy elárulják, melyek a külföldi piacra lépés legfontosabb feltételei. És az is borítékolható volt, a főszereplők nem rejtik véka alá a véleményüket.
Orbán Gábor rögtön az elején hangsúlyozta, évtizedek óta dolgoznak külföldön, ami nagy lelkierőt biztosít arra, hogy elhiggyék: képesek világszínvonalon teljesíteni. „A gyógyszeriparban nem úgy van, hogy 4–5 játékos lefedi a piacot. A szektorunkban 10–20 cég is versenyez. Így a 10–20 százalékos piaci részesedés jónak számít.” Szerinte a magyar piacot annyira sokan látják el, hogy nem is lennének képesek a 10 százalék feletti piaci részesedésre. A Kárpát-medence ebből a szempontból természeténél fogva kicsi, a Richternek sokkal szélesebb fesztávok kellenek.
Mátrai Károly először annak adott hangot, hogy az MVM Csoport más helyen áll jelenleg az érettségben. Több mint hatvanéves vállalatcsoport az idén erős hazai növekedésen ment keresztül. AZ MVM a hazai termelés gerince a villamosenergiában – a teljes fogyasztás 40 százalékát adják. 2020 környékén Csehországban akviráltak vállalatot, így ez mindenképpen fordulópont volt a vállalat életében, de még mindig nem nevezhetőek multinak: „A saját pályánk elején vagyunk” – mondta a cégcsoport első embere. A cég alapvetően továbbra is a hazai piacra fókuszál, ugyanakkor a külföldi terjeszkedés egyre kiemelkedőbb a vállalat életében.
Az MVM a külföldi tevékenysége az árbevétel 16 százalékát tesz ki.
És a cseh, szlovák és szerb piacon szeretnének terjeszkedni. Az MVM Csoport több mint 100 vállalatból áll, és több mint 1000 külföldi állampolgárt foglalkoztatnak.
Világi Oszkár ezt követően azt részletezte, hogy a Mol két részben terjeszkedik: egyik része financiális, míg a másik kulturális. 1990-ben a Slovnaft megvásárlásával kezdődött Magyarország legnagyobb vállalatának külföldi terjeszkedése. „Mára hatékonyan működünk 30 országban – Afrikában, Ázsiában és Európában.” Összesen 12 országban tevékenykednek, ebből három helyen piacvezető a Mol-csoport, az értékesítés 75 százaléka külföldön zajlik. „A tevékenységünk egynegyede korlátozódik most Magyarországra” – összegezte Világi Oszkár, így szemléltetve, hogy a vállalat 1990 óta milyen hatalmas utat tett meg.
Az MVM Csoport kinőtte már a magyarországi kereteket, „ráadásul kifejezetten hiszek a versenyben” – összegezte Mátrai Károly. Az új stratégiát januárban fogadta el a vállalat tulajdonosa – ami 100 százalékban az állam. Csak a külföldre lépéssel tudnak tovább növekedni. Idén kijelölték a fejlődés útvonalát külföldön, ugyanakkor tisztázták azokat a pontokat is, ahol aktívan nem keresnek befektetéseket – ezt korábban részletesen ismertette az Indexnek.
A Mol-csoport esetében a Slovnaft megvásárlása után folyamatosan gondolkodtak azon, hogy a finomító mellett a kiskereskedelmi szektorban is növekedjenek. „A beruházások, mint például az INA, alapvetően hozzák a piacnövekedés igényét” – szögezte le Világi Oszkár. Szerinte továbbra is sok olyan játékos van a közép-kelet-európai piacon, akik nem a Mol neve alatt futnak, de az üzemanyagát használják. Nagyjából kijelenthető, hogy 600–700 kilométeres körben biztosíthatja a finomító a kiskereskedelmi tevékenységet.
A Mol-Csoport vezérigazgató-helyettese szerint egy külpiacra lépés egy folyamat része, az egyes szektorok egymást erősítik.
„A mi terjeszkedésünk ilyen értelemben végtelen, természetesen vannak pénzügyi korlátaink. Ha van ambíció, akkor azt meg kell tenni, nem szabad ettől megrettenni” – húzta alá.
Ezt követően Orbán Gábor annak adott hangot: alapvetően már az alapításkor kijelentették, hogy nemzetközi cég a Richter. Amikor a KGST-ben (Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa) eldőlt a munkamegosztás, akkor lett Magyarország a gyógyszeripar kompetenciaközpontja, a második világháború után. Majd a következő lépés a rendszerváltás után következett, amikor a fókusz a magyar központon volt. „Az egy nagy teljesítmény, hogy hazai gyártóbázis, kiegészülve az állami monopólium alatt működő kiskereskedelemmel, fennmaradt.” Később kifejezetten fontos döntés volt a külföldi terjeszkedés, de érdemes megjegyezni, a Richter esetében nemcsak gyógyszergyártásról, hanem kutatás-fejlesztésről (K+F) is beszélünk.
A Richter vezetője szerint az igazi K+F az, amikor egy saját szabadalmat teljes értékláncban használnak. A vállalat termékei 100 országban vannak jelen, úgy, hogy 50 helyen saját stábbal működnek, de minden esetben az anyacégnek történik a K+F. Utóbbi kifejezetten fontos, és a cégcsoport vezetője ezt többször hangsúlyozta.
Világi Oszkár szerint ha valaki azért vesz valamit, hogy hosszan működtesse, akkor fontos figyelembe venni az ottani szabályzást, és így a politikai rendszert. Itt a vállalkozások függő viszonyban vannak az államtól, „így értelemszerűen, amikor bemegyünk egy országba – főleg ekkora vagyon esetében –, akkor az rettentően nagy változás egy ország struktúrájában, hiszen arra, amit megveszünk, rengeteg másik cég élete is épül. Így értelemszerűen helyi érdekek is sérülhetnek”.
A Mol-csoport vezérigazgató-helyettese szerint azok a finomítók, amelyeket működtetnek, jobb állapotban vannak, mint amikor megvették őket, és mára A legmodernebb vegyi üzemek lettek.
„Amikor beruházunk, tudatában kell lennünk, hogy nem lesz harcmentes.” Ez Világ Oszkár szerint Szlovákia esetén jól látható. Megjegyezte, hogy Horvátország esetében „ezek a hullámok még nem simultak ki.” Kiemelte, hogy a Mol-csoport kultúrákat tudott befogadni, ami szerves része is lett a vállalatnak. „Csoportszerűen végezzük a munkánkat, úgy, hogy mindenkiben van egy elkötelezettségérzés. A munkavállalóink büszkék arra, hogy a Mol-csoportban dolgoznak”, és ez Világi Oszkár szerint világszerte tapasztalható, annak ellenére, hogy más kultúrát képviselnek. „Ezért gondolom, hogy erősek vagyunk, és nem félünk a külföldi terjeszkedéstől.”
Orbán Gábor szerint magyar vállalatként a pénzügyi kérdések a legfontosabbak, mert a tőkeköltség nagyon magas. A pénzügyi szinergia nem teremthető meg könnyen, ezért nagyon nagy teher van a szakmai lábon, úgymint a kutatás-fejlesztés, gyártás és kiskereskedelem. Így csak ezekben a szegmensekben lehet jobban csinálni a tevékenységet, mint akiktől megvették. „Minden ilyen esetben vagy a költségoldalon többet tudunk kihozni, vagy valamit jobban tudunk csinálni.”
Mátrai Károly kiemelte, hogy magyar állami vállalatként nehéz terjeszkedni, így „nálunk még magyarul készülnek az előterjesztések”, ezzel utalva arra, hogy a Mol és a Richter esetében „20 éves” hátrányuk van a külföldi terjeszkedésben. Mindig nagyon gyanakodva néznek a MVM Csoportra, ha terjeszkedik, és nincsenek a cégnél nemzetközi menedzserek. „Mi az út elején állunk. Kitartás és csibészség” – ez Mátrai Károly szerint a recept a külföldi terjeszkedéshez.
Orbán Gábor szerint jelenleg Magyarországról próbál mindenki világhírű lenni – „tisztelet a kivételnek.” Nem látja a vezető azokat a cégeket, akik stratégiai partnerei lennének egy vállalatnak külföldön: „Ez arról szól, hogy együtt brandet, szabadalmat, licencet állítunk elő, amit utána együtt hasznosítunk. Ezt nagyon sajnálom, de nem látom a magyar cégektől.”
Mátrai Károly szerint a hasonló román vállalatokkal összehasonlítva az MVM Csoport menni akar előre, és ha így viszonyítjuk magunkat, akkor a magyar cégekben lehet már fejlődést tapasztalni. „Fontos, hogy hova teszem a potmétert.” Világi Oszkár pedig azt emelte ki, hogy szerinte nem olyan rossz a helyzet a magyar cégek esetében, csak időben vannak elcsúszva, szerinte a gazdasági erő sincs még meg a magyar cégekben. „Ide el kell jutni” – így utalt arra, hogy szerinte a magánszektor számára nagyon nehéz út vezet ahhoz, hogy terjeszkedni tudjon. Úgy véli, ez a tudás „fluktuálódó”, szerencse és jó döntések sorozata szükséges egy megfelelő külföldi terjeszkedéshez.
Világi Oszkár szerint,
itt Közép-Kelet-Európában nem ijedünk meg semmitől, így nem félek attól, hogy végül ez nem következik majd be a magyar cégeknél.
Mátrai Károly kiemelte, hogy jelenleg 2035-ig terjed a stratégiájuk – állami vállalat esetén ez példa nélküli. Majd kiemelte, hogy Romániát célozták meg, amit „ősszel” be is jelenthetnek, illetve Szerbiában is megnyílik hamarosan egy opciós joguk. Ugyanakkor az MVM Csoport egy nagyon erős beruházási pályában is gondolkodik. Majd zárásként emlékeztetett arra, hogy jelentős osztalékot fizettek így, ez módosítja a finanszírozási feltételeket is. „Ha elvonják tőlünk a forrásokat, akkor azt a pályát csak megközelíteni tudjuk.”
A Mol-csoportnak természetesen továbbra is vannak ambíciói, és elindult a hulladékgazdálkodás is, „ebben nagyon hiszek”. Úgy látja, az újrahasznosítási iparágban európai szinten is élen fognak járni. Tehát a Mol esetében már az európai vezető pozíció is felmerülhet a következő 5 évben. Világi Oszkár úgy véli, a régiónkban az adózás nem jó irányba megy, ez negatívan hat a beruházási pályákra, a kifektetésekre. „Az értékeinket nem tudtunk még úgy eladni, hogy a mindenkori politikai azt védje. Ezt kudarcnak vélem.”
(Borítókép: MCC Feszt – Stratégiánk a növekedés című kerekasztal-beszélgetés 2024. 08. 2-án, Esztergomban. Fotó: Papajcsik Péter / Index)