A 2014-2020-as uniós ciklusban minden bizonnyal elkerüli a forrásvesztést Magyarország, hiszen a rendelkezésre álló támogatások 98 százalékát már lehívta, míg ez a mutató a 2021-2027-es időszak vonatkozásában 8 százalékon áll. Mindkét részeredmény azt mutatja, hogy hazánk ebben a vonatkozásban az uniós tagországok átlaga előtt jár. Mivel május 1-jén volt 20 éve, hogy csatlakoztunk a közösséghez, azt is érdemes górcső alá venni, mit hozott a konyhára a mögöttünk hagyott két évtized.
Három jó okunk, pontosabban három dátumunk is van magyarázatul arra, miért különösen aktuális és fontos 2024-ben Magyarország és az Európai Bizottság kapcsolata. Először is május 1-jén volt 20 éve, hogy csatlakoztunk az unióhoz, június 9-én európai parlamenti választásokat tartottak, július 1-től fél éven át pedig Magyarország az EU soros elnöke.
Két évtizeddel a közös történet kezdete után népszerű a kérdés: mit adott nekünk Európa? Örök dilemma a szuverenitás, hogy hol van az egészséges egyensúly az európai integráció és a nemzeti érdekek között, az mindenesetre nyilvánvaló, hogy az uniós források folyósítása, megtámogatva a kereskedelem és az export csatornáinak megnyitásával, gazdasági növekedést és fejlődést hoztak.
Ugyanígy a beruházási-fejlesztési források látványos nyomot hagytak az infrastruktúrán, a közlekedés mellett, beleértve a közszolgáltatásokat. Bár a munkaerőpiac és a foglalkoztatás kérdése összetettebb kérdés, hiszen a képzési-oktatási programok jó lehetőségeket kínáltak, de a szabad munkaerő-áramláson nem csak nyertünk, veszítettünk is. Ugyanígy a mezőgazdaság és az élelmiszeripar területén is kétélű fegyver az agrárium modernizációja, hiszen a globalizáció nem feltétlenül a helyi termelők és a kisvállalkozások barátja, a fokozott nyugat-európai konkurenciaharccal nőtt a sérülékenység is.
Mindez csak néhány példa a Budapest–Brüsszel-tengely lehetőségeire és kockázataira, de kár lenne tagadni, hogy a tagság előnyei különböző területeken párhuzamosan éreztetik hatásukat, hozzájárulva az ország fejlődéséhez és integrációjához az európai közösségben. Évente átlagosan 4 milliárd euró feletti az uniós társfinanszírozású projekt Magyarországon, ebből 1 milliárd a nemzeti önrész. Húsz évre vetítve 80 milliárd euró felett jár a számlálónk, de a befizetői oldalra is jut 20 milliárd.
Sokáig küzdött azzal a kihívással a hazai fejlesztéspolitikai rendszer, hogy a 2014–2020-as uniós ciklusban már, a 2021–2027-esben pedig még nem volt pénz,
ami az EU-számlára tervezett közberuházásoknál is nagyobb fennakadásokat okozott a reálgazdaságban, hiszen éppen arra az időszakra jutott a kivárás, a türelem, amikor a beruházni, fejleszteni vágyó hazai vállalkozásoknak a piaci alapú finanszírozás sem tűnt elérhetőnek a magas kamatkörnyezet miatt.
Nos, a 2014–2020-as magyar számlálónak 32,09 milliárd euró lesz a vége, ebből 27,16-ot áll az EU, 4,93-at Magyarország. Amiatt 2024 augusztusába lépve szerencsére már nem kell aggódni, hogy egy eurócent is Brüsszelben marad a végképp bezáruló, mögöttünk hagyott időablakból, a lehívási mutató már közel 100, egészen pontosan 98 százalékon áll. Viszonyításképp a tagországi átlag 93 százalék, a tornasor élén pedig 99 százalékkal állnak holtversenyben
Vetve egy pillantást a 2021–2027-es ciklusra, az Európai Bizottság adatai alapján azt látjuk, hogy valamivel csekélyebb, 26,13 milliárd euró lesz a magyar kassza végül. Ebből 21,73 milliárdért felel az uniós intézményrendszer, míg a hazai tagországi hozzájárulás 4,4 milliárd euró. Egyelőre a brüsszeli 21,73 milliárd euró 8 százalékát sikerült hazahozni, amiből 2 százalék az előleg, 6 százalék pedig az időszaki kifizetés. Olyannyira nem vagyunk lemaradva semmiről, hogy az EU-tagság átlagos lehívási teljesítménye egyelőre 5 százalék.
Sokkal nagyobb fejtörést okozhatnak majd a blokkolt források, egyelőre összesen mintegy 12,2 milliárd euróhoz férünk hozzá, ami a kohéziós allokációnk (MFF – Multiannual Financial Framework) 56 százalékának felel meg, az összes fejlesztési forrás (beleértve a Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszközt, az RRF-et, Recovery and Resilience Facility) 38 százaléka.
Nemcsak a MFF-forrásokból érinthetetlen 9,6 milliárd euró, hanem túl az előlegen, a teljes RRF és RePowerEU keret is blokkolt, ami 10,4 milliárd euró.
Az utóbbiak miatt félig üres pohárnál többről a kedvező részeredmények dacára sem beszélhetünk, ráadásul az Európai Bizottság már belengette, hogy pénzmegvonás formájában újabb több milliárd eurós pofont kaphat Magyarország a szuverenitásvédelmi törvény miatt.
A felhasználási oldalon a Széchenyi Terv Plusz pályázati információs portál táblázatai segítik az eligazodást. Ez alapján azt látjuk, hogy
(Borítókép: Orbán Viktor 2023. december 14-én Brüsszelben. Fotó: Jean Catuffe / Getty Images)