Nagy Márton az Indexnek adott nagyinterjújában többek között arról is beszélt, hogy 

• a lakossági szektor megtakarítási rátája historikusan magas, közben a magasabb jövedelműek egyre nagyobb arányban külföldön költik el a pénzüket, az alacsonyabb jövedelműek az elhalasztott fogyasztás helyreállítása helyett inkább az otthonteremtést, lakásvásárlást tartják fontosabbnak.
• A világjárvány után gyors volt a helyreállás, mivel az egészségügyi válság megoldását követően a fiskális és monetáris politika is nyomta a gázt.
• Szerinte most viszont az energiaválság lezárását és főként emiatt megugró infláció letörését követően mindkettő a féket tapossa.
• A továbbra is fennmaradó háborús fenyegetettség pedig hátráltatja az óvatossági motívum oldódását, a fogyasztás és a beruházás felfutását.
• A tárcavezető azt reméli, jövőre már „békeköltségvetést” lehet letenni az asztalra, az alacsonyra csökkenő infláció és a kamatok, valamint a célzott gazdaságpolitikai beavatkozások, melyek a lakosságot és a kkv-kat támogatják, együtt a gazdaság számára magasabb sebességfokozat elérését teszik lehetővé.
• Ugyanakkor a gazdaság helyreállítása mellett annak bevonó jellegére is figyelnünk kell.

A miniszterrel most kifejezetten a magyar gazdaság makrogazdasági kilátásait érintettük.

Az első negyedévben mindössze 0,7 százalékkal bővült, míg a másodikban 0,2 százalékkal csökkent a gazdaság teljesítménye az azt megelőző negyedévhez képest. Az ön tárcája 2022-ben az energiaválság megoldásával foglalkozott, tavaly pedig azt ígérte, hogy 2023 az infláció letörésének éve lesz, de 2024-ben már a növekedés esztendője köszönt be. Ki a felelős a kormányban a gazdasági növekedésért?

Kétségtelen, hogy a Nemzetgazdasági Minisztérium gazdaságpolitikai centrummá vált az elmúlt időszakban, főként tőlünk várják a gazdasági növekedést, ahogy korábban a válságkezelés sikeressége is rajtunk múlt. Az egészségügyi válságot, a világjárványt követően hamar helyreállt a gazdaság, a nagyon erős fiskális és jegybanki expanziónak köszönhetően csupán egy évvel később, 2021-ben visszatértünk a válság előtti szintekhez. A helyreállítás után, 2022-ben elkezdődött az orosz–ukrán háború, amelynek következménye az energiaválság lett. Gyorsan vissza kellett kapcsolni válságkezelésbe. Ki kellett védeni a magas energiaárak közvetlen hatásait, az extraprofitadókkal biztosítani kellett a rezsivédelmet.

Hiába hárítottuk el az energiaválságot, a középtávú hatások miatt a tavalyi évben kicsúcsosodó inflációnak – amit a leginkább az élelmiszerárakban lehetett tapasztalni – jelentős gazdasági hatásai lettek. Megemelkedtek a kamatok, hitelszűke alakult ki, összeomlott a lakosság fogyasztása és lassult a vállalatok beruházási aktivitása. Ezért mondtuk tavaly, azaz 2023-ban, hogy az inflációs válságot kell menedzselni, az inflációt kell letörni, ami az év végére sikerült is. A válságkezelés időszaka talán lezárult, bár amíg a szomszédunkban háború dúl, addig ezt teljesen egyértelműen nem lehet kimondani.

Ennek ellenére a Nemzetgazdasági Minisztérium és a kormány tavaly decemberben azt ígérte, hogy az idei év már a növekedés éve lesz.

Igen. Fontos lenne idén újraindítani a gazdasági növekedést, ugyanakkor látni kell, hogy a fogyasztást gátló óvatossági motívum oldódása hosszabb időt vesz majd igénybe, több türelemre van szükség. Sőt a háború továbbra is akadályozza az újraindítást, a költségvetési és monetáris politika pedig a saját dolgával van elfoglalva, ezért csak fokozatos helyreállásról beszélhetünk. Ne felejtsük el, hogy pont a belgazdaság, tehát a belkereskedelem és belső piacokra értékesítő ipar az, amire a legnagyobb hatása van a fiskális és monetáris politikának transzmissziós szempontból, ezzel szemben a külső keresletre nincs ráhatásuk.

Idén a növekedés 2 százalék körül lehet, és jövőre tudjuk megcélozni a 4 százalékot. De nem csak erre kell figyelnünk. Legalább ennyire fontos, hogy a gazdasági növekedés bevonó jellegű legyen, azaz a konjunktúrából minden társadalmi réteg részesüljön. A válság következtében ugyanis sokkal jobban megsérültek az alacsonyabb jövedelmű háztartások és kisebb vállalatok. Az újraindításkor rájuk kell koncentrálni: az alacsony jövedelmű vidéki családokra és a fiatalokra, valamint a vállalati szektorban a hazai tulajdonú kis- és középvállalkozásokra.

„Fokozatos lesz a helyreállás, a gazdaság bevonó jellegét erősíteni kell”

Mintha két gazdasági világban élnénk: a Nemzetgazdasági Minisztérium szerint „hatodik hónapja töretlen a fogyasztás bővülése”, míg ha megnézzük az adatokat, azt láthatjuk, hogy rendkívül alacsony bázison júniusban a kiskereskedelem forgalma 2,6 százalékkal bővült az előző év azonos időszakához képest, és 0,1 százalékkal mérséklődött az előző hónaphoz viszonyítva.

Az első negyedéves GDP év/év alapon plusz 1,6 százalék, a második negyedéves plusz 1,3 százalék volt, tehát az első félév plusz 1,5 százalékon zárt. A kiskereskedelem az első negyedévben 2,2, a másodikban 3,1 százalékos növekedést realizált, így az első félévben plusz 2,7 százalékon zárt. Persze a tavalyi bázis alacsony volt, de mivel a fogyasztás gyorsabban bővül, mint a GDP, ezért a gazdasági újraindítást mégiscsak a fogyasztás húzza. Igen, az év végén a várakozások túlságosan optimisták voltak, a GDP és a fogyasztás növekedése is a várakozás alatti szinten van, de még ezzel a teljesítménnyel is az Európai Unió első harmadába tartozunk.

Nem szeretnék számháborút nyitni, de alapvetően az látható, hogy a jó számok az alacsony bázisnak köszönhetők.

Ezzel azt szerettem volna bemutatni, hogy a GDP-t egyértelműen a fogyasztás hajtja. Ebből következik, hogy míg a beruházások és az export negatívan, addig a kiskereskedelmi forgalom, a turizmus és a szolgáltatások pozitívan hatnak a növekedésre. A nagy kérdés az, hogy a fogyasztás miért nem nő gyorsabban, miközben 10 százalék körüli reálbér-emelkedést és jelentős hitelkiáramlást látunk a lakosságnál – főleg a piaci személyi és a lakáshiteleknél. Azt könnyű megérteni, mi történik az exporttal és az iparral, látjuk a külpiacok, a német gazdaság gyengélkedését, a járműipari problémákat, de az kevésbé látható, hogy a lakosság tekintetében hová megy a pénz. Mondhatom, hogy itt van egy fogyasztási puzzle.

Gondolom, azért csak van arra vonatkozó kutatásuk, hogy mit csinál a lakosság?

Megtakarít, pénzügyi és lakásvagyonát növeli. A mi számaink szerint a bruttó megtakarítási ráta már elérte a 15 százalékot, ami jelentősen nagyobb, mint a több évtizedes átlag. Mindez arra utal, hogy erős az óvatossági motívum. Az óvatossági motívum fennmaradása pedig rossz.

Az óvatossági motívum a félelmet tükrözi a lakosságnál, amin nem csodálkozhatunk, hiszen egymást érik a kívülről jövő válságok, mint a járvány, a háború, majd ennek következtében az energiaválság, az infláció és magas kamatok. A kamathatás nagyon erős. Idén a kormány rengeteg kamatot fizet ki az államkötvények után a lakosságnak, a GDP 2 százalékát egész évben. Csak februárban a Prémium Magyar Állampapírok után kifizetett kamatok csaknem 400 milliárd forintot hagytak az emberek zsebében, és nem látjuk, hogy ezt elköltötték volna, lényegében újra befektetik.

A megtakarítások nagy része most befektetési alapokba, azon belül is kötvény- és vegyes alapokba megy, a magas visszatekintő hozamok „meggyőzik” a lakosságot. Mindebből látszik, hogy nem csupán a jegybanki kamatoknak, hanem például a Prémium Magyar Állampapírok hozamainak – amelyek 18 százalék felett tetőztek – jelentős szerepe volt, hogy az óvatossági motívum nem enyhült és a fogyasztás helyreállása még várat magára.

„A lakhatás fontosabb, mint a fogyasztás helyreállítása”

Nagyjából egymillió ember keres minimálbért és garantált bérminimumot. Ugye nem gondolja senki a kormányban, hogy ezeknek az embereknek a pénze lakossági kötvényekben vagy kötvényalapokban van?

Az átlag feletti jövedelemmel rendelkezők húzzák fel a megtakarítási rátát. A magas lakossági állampapírkamatok és most a visszatekintő hozamok miatt a kötvényalapok a megtakarításra ösztönöznek. A magas kamatok transzmissziós hatását látjuk. A középréteg ezalatt visszatöltötte reálértékén a korábban felélt pénzügyi tartalékait, most már fogyasztania kellene. Az átlag alatti jövedelemmel rendelkezőknek nincsenek megtakarításaik, így pont náluk lehet az elhalasztott fogyasztás pótlása a legerősebb, azaz a reálbér-emelkedés azonnali fogyasztásként kéne hogy megjelenjen. Ugyanakkor ez is várat magára. Mintha a középréteg és az átlag alatti jövedelműek még óvatosabbá váltak volna. Emellett az is érdekes a számok alapján, hogy fontosabb számukra az otthonteremtés és az elmaradt lakásvásárlások pótlása, mint az elmaradt fogyasztás pótlása.

Ez azt jelenti, hogy lakásra többet költünk, fogyasztásra meg kevesebbet?

Másfél évig a lakáspiac teljesen állt – úgy a hitelezésben, mint az adásvételi tranzakciószámban. Ehhez képest az első félévben több mint 40 százalékkal emelkedett a lakástranzakciók száma, miközben a lakáshitel-állomány tranzakció alapon 7,4 százalékkal nőtt és az új lakáshitel-szerződések értékében is 150 százalék feletti növekedés volt tapasztalható. A Duna House Barométer statisztikái szerint Budapesten 40-60 négyzetméter nagyságú ingatlanok a legkeresettebbek.

Azonban míg a fővárosban a leggyakoribb ingatlanérték 70 millió forint feletti, addig vidéken 40 millió forint feletti ingatlanérték volt a jellemző. Az ingatlanárak tekintetében Budapesten és vidéken is számottevő emelkedés volt az elmúlt két évben, amíg a fővárosban 17,4 százalékkal, addig a vidéki városokban 18 százalékkal, a községekben 10,4 százalékkal emelkedtek átlagosan a lakásárak, azaz a lakásinfláció is erős volt. Úgy tűnik, a lakosság az emelkedő béréből nem „extrán” fogyaszt, hanem egyrészt a lakáshitel önerejére gyűjt, másrészt törlesztőrészletre költ. A megállapítás egyértelmű:

Hogyan befolyásolják a kamatok a lakáspiacot?

A jelzáloghitel-kamatstop fenntartása a korábban felvett hiteleknél segíti a családokat és nagyban hozzájárul az óvatossági motívum oldódásához. Az új hiteleknél pedig 7 százalék körüli önkéntes kamatplafont vártunk el a bankoktól, ami a fél év végéig volt érvényben. A jelenlegi kamatok 6-7 százalék között állnak. Ezen a szinten a lakosság már keresi a lakáshiteleket. Kifejezetten érdekes, hogy nem a támogatott, hanem a piaci hitelek pörögnek. Az átlagos lakáshitelméret jelen pillanatban 18 millió forint. Havonta már csaknem hétezer hitelszerződést regisztrálnak, a felfelé ívelő trend Budapesten és vidéken egyaránt látszik.

Nagy tanulság, hogy az infláció leküzdése, az élelmiszer-infláció leszorítása és reálbérek növelését követően a lakosság számára az otthonteremtés fontosabb, mint a fogyasztás beindulása. Ezért ezt prioritásként kell kezelnünk. Itt vetődik fel az Airbnb megfelelő szabályozása is, mert ez egyértelműen lakhatási kérdés. Jelenleg ugyanis Budapesten 26 ezer lakást adnak ki rövid távra, ami csökkenti a lakáskínálatot, magasabb lakásinflációt okoz és megnehezíti a lakáshoz való hozzáférést.

„Egyre nagyobb arányban fogyasztunk külföldön”

Menjünk vissza a fogyasztási puzzle-hoz. Még ilyen magas megtakarítási ráta és lakásvásárlás mellett is a reálbérek emelkedése és a hitelkiáramlás alakulása sokkal magasabb fogyasztást indokolna.

Ez akkor lenne igaz, ha itthon költenénk el a pénzünket. Ez a fogyasztási puzzle legérdekesebb része. Egyrészt sokkal többet utazunk idén külföldre. Itt már az első negyedévben is 40 százalékos emelkedés volt tapasztalható, ami várhatóan folytatódott a második negyedévben is. Ez sem a hazai fogyasztást, sem a GDP-t nem növeli. Értéke eléri a 400 milliárd forintot negyedévente.

Erről pontos információval nem rendelkezünk, de a hazai bankkártyák általi külföldi online költések, melynek vélhetően nagy része külföldi webshop, 28 százalékos növekedést mutatott az első negyedévben és megközelítette a 600 milliárd forintot, ami a kiskereskedelmi forgalom 10-15 százaléka, a GDP 0,7-0,8 százaléka. Ez közgazdaságilag növeli a hazai fogyasztást és importot is persze, és így a GDP-re semleges hatással van.

Ha jól értem, az ön egyik üzenete az, hogy nem oldódik kellőképpen az óvatossági motívum, ami azért helytelen, mert a lakosság jövőbe vetett félelmét tükrözi. Azonban annak a kormánynak a tagja, amelyik pár hónapja a választási kampányban azt mondta: „egy harmadik világháború küszöbén állunk”, és eluralkodott a „háborús pszichózis Európában”. Hogyan várják el a társadalomtól, hogy egyszerre féljen a háborútól és költse a pénzét? Nem lát itt ellentmondást?

Szerintem sem lehet elvárni háborús helyzetben – amikor a háború ráadásul eszkalálódik –, hogy az óvatossági motívum gyorsan oldódjon. Háború idején egyértelmű és természetes reakció, hogy inkább megtakarítunk, felhalmozunk és tartalékot képzünk. Ön azonban azt felejtette el hozzátenni, hogy pontosan ezért mondja a miniszterelnök – nagyon helyesen –, hogy a háborút minél előbb be kell fejezni. Nem véletlenül indult békemisszióra. Azontúl, hogy a háború mérhetetlen emberi pusztítást okoz, Magyarországon a 3-4 százalékos GDP-növekedéshez elsősorban békére van szükség, hiszen pontosan az óvatossági motívum oldása generál növekedést. Tehát addig, amíg a szomszédunkban háború zajlik, addig ne gondoljuk, hogy olyan könnyen megy a gazdaság újraindítása.

Ha jól emlékszem, a kormány növekedési prognózisát a tavalyi év végén a gyenge külső kereslet miatt kellett megfelezni. Júniusban az ipari termelés volumene 3,7 százalékkal maradt el az egy évvel korábbitól. A kormány szerint a gazdaság fundamentumai stabilak és erősek, de az ipari szektor helyreállását késleltetik az európai külpiacok, különösen a német gazdaság gyengélkedése. Ezt valóban ilyen egyszerű megmagyarázni?

Amikor tavaly év végén azt mondtuk, idén akár 4 százalékos növekedés lehet, azt alapvetően arra alapoztuk, hogy az exportban nem lesz megbicsaklás, és reménykedtünk a békében. Az exportot a jármű- és akkumulátorkivitel húzza le. Egész Európában problémák vannak az elektromosjármű-ipari átállással, az EU versenyképességről nem is beszélve. Az elektromos autók eladása Európában, Franciaországban és Németországban is csökken. Másrészt, védővám ide vagy oda, a franciák és a németek soft protekcionizmust hirdettek.

Ha a BYD számait nézzük, akkor Németországban is alig 200 darabot tudnak eladni egy hónap alatt egy 250 ezres piacon. Brüsszel hatalmas hibát követett el, amikor elmulasztotta az országok elektromos autózásra való átállásának koordinálását. Sokféle európai törvény és szabályozás létezik, a ritka földfémektől a mesterséges intelligenciáig, de elektromos autózással kapcsolatos szabályozás, direktíva nincs. Emiatt valahol van elektromos autózáshoz kapcsolódó támogatás, valahol nincs, nincs töltőhálózat, és nem is fejlesztik azt. A fogyasztókat elbizonytalanítják a jövővel kapcsolatban, nincs egyértelmű kommunikáció a kérdésben.

Még nagyobb baj, hogy maga az iparág is elbizonytalanodott. Nemcsak a politika, hanem már a gyártok is megkérdőjelezik a 2035-os céldátumot. Ilyen az, amikor stratégia nélkül ugrunk bele egy teljes ipar átállításába, aztán lesz, ami lesz. A brüsszeli döntésképtelenségnek látható a következménye, Németországban már tömeges kirúgások vannak az autóipari beszállítócégeknél.

A Nemzetgazdasági Minisztérium letett az asztalra egy összeurópai akciótervet, az elektromos autózásra való átállás felgyorsításáról. Remélhetőleg nem késő. Ideológiát, majd geopolitikát csináltak egy nagyon fontos iparpolitikai kérdésből.

„A költségvetési politikának most cash flow szemlélet kell követnie”

Ki is fékezi a gazdaságot? A beszélgetésünk elején említette, hogy a fiskális politika nyomja a féket. Mire gondol pontosan?

A költségvetési egyensúly nagyon fontos. Meg kell találni az egyensúly megteremtésének és a gazdasági növekedés újraindításának összhangját, mert a kettő „kéz a kézben” jár. Megállapodtunk abban, hogy idén 4,5, jövőre 3,7, 2026-ban pedig 3 százalék alatti GDP-arányos hiánnyal számolunk. Már idén nulla lesz az elsődleges hiány, és a kamatkiadások csökkenésének ütemében kell a költségvetési hiánypályát is csökkenteni. Abszolút értelemben ez semleges, relatív értelemben a tavalyi évhez hasonlítva viszont erősen restriktív költségvetésről lehet beszélni. Nem is beszélve a restriktív monetáris politikáról, ami 2,5 százalékos pozitív reálkamatot tart fenn. Persze közép-hosszú távon azt szoktuk mondani, a költségvetési egyensúly azért fontos, hogy visszatérjünk a fenntartható növekedési pályára. Ugyanezt mondjuk a monetáris politika és az infláció tekintetében, hiszen az árstabilitás is a fenntartható növekedést segíti. Ugyanakkor rövid távon a növekedési álmokról le kell mondani, az egyensúlyhoz való gyors visszatérés gátolja, illetve késlelteti a gazdaság újraindítását.

A költségvetés még így is rengeteg bírálatot kapott, azt szokták mondani, hogy már több éven keresztül csak a „lyukakat tömködjük”.

Ha jól olvasom például Hernádi Zsolt nyilatkozatait, akkor mások mellett a Mol-csoport elnök-vezérigazgatója is elfelejtett valamit, amikor a költségvetési helyzetet bírálja: az elmúlt időszak válságai nem károsították a gazdaság alapszöveteit. Nem voltak elbocsátások, sőt a foglalkoztatottság a maximumon, nem csökkentek a fizetések, továbbra is ömlik az országba az FDI, azaz folyamatosak a befektetések. A költségvetési hiány növekedését a gyors és hatékony válságkezelés indokolta. A költségvetésnek tehát nincs strukturális problémája, az alapvető adórendszerhez tehát nem szabad hozzányúlni.

2022-ben beütött az energiaválság, ezért bevezettük az extraprofitadót, ebből finanszíroztuk a rezsivédelmi alapot, megvédtük a családokat, azaz a mindennapok biztonságát. Tavaly tetőzött az infláció, ami visszavetette a fogyasztást, ez a fogyasztási adók túlsúlya miatt lyukat ütött a költségvetés bevételeiben, emellett a magas kamatok szép lassan – ez idén tetőzik – elkezdték a kamatkiadást terhelni. Amennyiben áttekintjük az időszakot, úgy az látszik: 2022-ben energia-, 2023-ban adóbevételi, 2024-ben pedig kamatkiadási nehézségek akadtak és akadnak, ezeket cash flow szempontból lehet kezelni.

Hogyan kell cash flow szempontból kezelni?

Úgy, hogy a kiadásokat racionalizáljuk, az állami beruházásokat eltoljuk. A gazdasági kabinet már több körben vizsgálta az egymilliárd forint feletti beruházások lehetséges átütemezését 2024-ről 2025–2026-ra, és most vizsgáljuk, hogy miként tudunk eltolni beruházásokat 2025-ről 2026–2027-re. Az első esetben már elfogadtuk a 645 milliárd forintos lefaragást. A másik kérdéskör, hogy az extraprofitadókat addig tartsuk fenn, ameddig tényleg van extraprofit. A bankoknál a kamatok, az energiacégek esetében az energiaárak egy konszolidáció után is jóval a korábbi tartomány fölött állnak. Itt idén a tranzakciós adó emelésével együtt még 400 milliárd forintot beszedünk. A gyógyszeriparban, a légi közlekedési és távközlési szektorban például indokolttá vált a pluszadóterhek kivezetése.

Pont azért, mert a gazdaság szövetében és a költségvetésben sincs strukturális probléma. Az Európai Unió szerint tarthatatlan a 13. havi nyugdíj és rezsivédelem, szerintük el kell törölni, de mindenkit megnyugtatok: semmi ok nincs, amiért ezekhez hozzá kellene nyúlni, a kormány továbbra is biztonságot fog teremteni, meg fogja védeni a családokat, a nyugdíjasokat és a munkahelyeket. A kamatkiadások jövőbeli csökkenése szépen mozgásteret nyit a költségvetésben: míg idén a GDP-arányos költségvetési kamatkiadás 4,9 százalék körül alakulhat, addig ez 3,8 százalékra csökken 2025-ben.

Korábban azt nyilatkozta, ha az Európai Unió a gazdaság támogatása helyett a költségvetési hiány 2–3 százalékos szinten tartásához ragaszkodik, akkor az a versenyképesség feladását jelenti. Tartja még ezt az állítását? A kormány annyi mindenben harcol Brüsszellel, miért nem áll ki a magasabb hiánycél érdekében?

Magyarország része az Európai Uniónak, mint egy kis ország, figyelnünk kell arra, hogy melyek azok az európai szabályok, amiket diktálnak, azokat be kell tartani. A hitelminősítők, a pénzügyi piacok elvárják, hogy ezeket a szabályokat teljesítsük. Ezzel együtt, továbbra sem értek egyet azzal, hogy vissza kellett térni a maastrichti kritériumokhoz, mert a versenyképességre átmenetileg – a digitális és zöldátállásra – költeni kell. Míg az Egyesült Államok és Kína irgalmatlan összegeket költ versenyképességre, addig Brüsszelben csak pislognak a bürokraták. Ugyanez látható a monetáris politikában: a 3 százalékos inflációs célhoz – plusz-mínusz 1 százalékkal – ragaszkodunk kell. Ezek beidegződések, magunknak állított korlátok. 

A monetáris politika is fékezi a növekedést?

Küklopsz üzemmódban vannak. Csak az infláció érdekli a jegybankot. Az infláció most 4 százalék körül mozog. A növekedés újraindítását már el lehet kezdeni egy ilyen inflációs közegben. Valójában most már inkább az inflációs várakozásokat és félelmet kell lejjebb szorítani. A Századvég szerint a lakosság még mindig 7-8 százalékos inflációt érzékel, szemben a 4 százalékos tényadattal. A nagy kérdés, hogy a jegybank mikor ereszt ki és nyitja meg a pénzcsapokat. Jelen pillanatban a Magyar Nemzeti Bank nem foglalkozik a hitelösztönzéssel, sem NHP, sem NKP, sőt a bankok egyre magasabb tőkekövetelményekkel szembesülnek, ami inkább a hitelezés visszafogása irányába hat. Amikor Matolcsy György 2013-ban jegybankelnök lett, egyből hitelösztönzéssel kezdett. Most nagyon hasonló állapotok vannak a gazdaságban, például 2-3 százalékos reálkamatok. Véleményem szerint ebben a reálkamat- és makrogazdasági környezetben megengedhető célzott hitelösztönző program.

Miért nem lép a kormány?

A kormány is léphet hasonló programot, miért kell a jegybankra várni? Ráadásul a Növekedési Hitelprogram pont az ön nevéhez kötődik. Milyen kormányzati intézkedések várhatóak és mikor?

A jegybank független, nekik kell kitalálni, hogyan segítenek a magyar családokon és vállalkozásokon, de valamilyen lépés a költségvetéstől és a jegybanktól ideális lenne az újraindításhoz. A költségvetésnek célzottan a vidéket, a fiatalokat, a családokat kell támogatni, valamint a hazai tulajdonú kkv-kat. Az MNB részéről az NHP-hoz és NKP-hez hasonló típusú programok ideálisak lennének. A gazdasági kabinet akciótervet készített a kormány részére. Az irányokat lefektettük, a technikai kidolgozás zajlik. Azt szeretnénk, hogy a jövő évi békeköltségvetésbe beillesszük a célzott programokat. A gazdaságnak bevonó jelleget kell öltenie a kkv-k irányába, és ahogy említettem, a családokat, a fiatalokat, a vidéki lakosokat szeretnénk a fókuszba helyezni.

A várható kormányzati lépésekről semmilyen konkrét részletet nem oszthat meg?

A családok esetén két dolgot elárulhatok: nagyon fontos lesz – ahogy azt a miniszterelnök már bejelentette –, hogy jövőre megduplázzuk a gyermekek után járó családi adókedvezményt. Továbbá támogatni szeretnénk őket abban, hogy a megtakarításokat minél könnyebben otthonteremtésre tudják felhasználni. Itt arra gondolok, hogy az adóügyi költségeket vagy adminisztratív korlátokat érdemes lehet eltörölni. El kell kezdeni támogatni a vidéki fiatalokat, a pályakezdésükhöz segítséget kell nyújtani. A kkv-k esetében pedig egy olyan új célzott és beruházást támogató rendszert kell felépíteni, mint a nagyberuházásokat támogató Egyedi Kormánydöntés (EKD), mert ma ilyen rendszer a kkv-kra vonatkozóan nem létezik. Fel kell gyorsítani a digitalizációt, mert még mindig nincs jelen minden vállalkozás digitálisan, nincs fent az interneten. E nélkül pedig ma már nem lehet létezni.

A minimálbérekkel mi lesz? Ezzel elég jól lehetne csökkenteni az egyenlőtlenségeket és így erősíteni a gazdaság bevonó jellegét.

Kezdjük azzal, hogy most hol állunk. Sokan emlegették mostanában azt, hogy az Eurostat szerint a minimálbérek uniós összehasonlításában Magyarország az utolsó előtti helyen áll. Ez minden szakmaiságot mellőz, hiszen az effektív minimálbér mutatja meg a valós képet, ami súlyozott átlaga a garantált bérminimumnak és a minimálbérnek. Garantált bérminimum más tagországban nem létezik, ezért ha korrekt összehasonlítást akarunk csinálni, akkor effektív minimálbért kell számolni itthon.

A minimálbér átlagosan 482 ezer forint az Európai Unióban, az effektív magyar minimálbér 306 ezer forinttal pedig a 17. helyen áll a közösségben, a régióban az élmezőnyhöz tartozik, megelőzve Csehországot, Szlovákiát, Romániát és Bulgáriát. Annak ellenére azonban, hogy az effektív minimálbérrel jól állunk, a kormány szükségesnek látja, hogy összezárja a minimálbér és az átlagbér közötti ollót. Bár a kormány továbbra is megfigyelő a bértárgyalásokon, azt gondoljuk, hogy

Az alacsonyabb jövedelműeket közelíteni kell az átlagbérekhez. Mindez azt is jelenti, hogy a jövedelempolitika nagyon erősen felértékelődik a gazdaságpolitikán belül.

Miniszterelnöki megbízott volt a negyedik Orbán-kormányban  2022 áprilisáig , majd nemzetgazdasági miniszter lett. Augusztus elsejével ismét bővült a tárca már így sem kicsi feladatköre. Ide került a fogyasztóvédelem, a hadiipar és az űripar. Milyen célokat határozott meg az új területekkel kapcsolatban, mire számíthatunk ezeken a területeken?

Mindenekelőtt, szerintem a kormánytagok legfontosabb feladata a miniszterelnök munkájának segítése, úgy szokták ezt mondani, hogy a miniszterelnöknek van kormánya és nem fordítva. Ha valaki ezt jobban tudja segíteni, az több feladatokat kap, ilyen egyszerű. Ez nem egy hatalmi politika része, egyszerű praktikusságra, munkaszervezésre vezethető vissza. Mi a gépházban dolgozunk. Ennyit gondolok arról, hogy mekkora növekedést könyvelhet el a Nemzetgazdasági Minisztérium vagy mennyire „erősödtem meg”, ahogy azt az újságírók írni szokták. A bővülő feladatokról meg annyit, hogy alázatosan igyekszünk teljesíteni a kihívásokat és megfelelően integráljuk őket a minisztériumba. Átalakítjuk az N7 Holding Nemzeti Védelmi Ipari Innovációs Zrt.-t., újragondoljuk a fogyasztóvédelmet, hogy sokkal közelebb hozzuk az emberekhez, valamint az űripar esetében is nagy lépéseket szeretnénk megtenni, főként a műholdak területén.

Egy ekkora minisztériumot képes egy ember felelősséggel vezetni?

Nagyon jó a csapatom, bírni fogjuk a munkát. A családom keményebb dió. A feleségem sokszor mondja, hogy hétvégi apuka vagyok. Mert hétköznap nagyon kevés időm marad a gyerekeimre, és ahogy látjuk itt a minisztérium portfólióbővülését, ez nem lesz könnyebb. A feleségem nem mindig örül a további feladatoknak, de szerencsére elfogadja és támogat.

Ő is éjjel a Magyar Közlönyből tudja meg a változásokat?

Nem nagyon olvas ilyeneket. Onnan veszi észre, hogy egyre később járok haza. A nyáron több hetet voltam szabadságon, Balatonon, Ausztriában, Görögországban, próbáltam odafigyelni a gyerekeimre. Csodálatos látni, hogyan fejlődnek, és örülök, hogy kicsit többet tudtam az elmúlt időszakban velük foglalkozni. A fiam most kezdi az iskolát, a lányom pedig a bölcsődét, nagyon várom, hogy mi fogja érdekelni őket. Tudja, az igazi problémát az jelenti számomra, hogy amikor fizikailag ott vagyok velük, az agyamat is át kéne állítani. Mindenesetre egy biztos, nem unatkozom, mindenhol ott a kihívás. 

(Borítókép: Nagy Márton. Fotó: Szollár Zsófi / Index)