Orbán Viktor miniszterelnök az elmúlt két napban kétszer is szóba hozta a Draghi-jelentést. A dokumentum kifejezetten az Európai Unió versenyképességi problémáit feszegeti. Olyan téren formabontó, hogy végre ténylegesen – több mint hatvan oldalon keresztül – feltárja a kontinens problémáit, azonban az irományból a konkrét javaslat és cselekvési terv fájóan hiányzik. Ugyanis mára már nem az a kérdés, hogy Európa lemaradt-e Amerikával és Kínával szemben, hanem hogy ez a folyamat hogyan fordítható vissza.
„Európa az évszázad eleje óta aggódik a növekedés lassulása miatt. Bár különböző stratégiák jöttek-mentek a növekedés érdekében, a tendencia változatlan maradt. A különböző mérőszámokat nézve a GDP tekintetében nagy szakadék tátong az EU és az Amerikai Egyesült Államok között, amit elsősorban a termelékenység erőteljesebb lassulása okoz Európában” – így kezdődik az Európai Központi Bank volt elnökének és korábbi olasz miniszterelnöknek, Mario Draghinak az a jelentése, amit Orbán Viktor miniszterelnök a napokban többször is megemlített.
Orbán Viktor egyetért a Draghi-jelentés diagnózisával: „az európai versenyképesség súlyos hanyatláson megy keresztül”. Csütörtökön egy sajtónyilatkozatban később azt is hozzátette, hogy „magunk is úgy látjuk, hogy az európai versenyképesség súlyos hanyatláson megy keresztül. A helyzet sürgető”. A miniszterelnök hangsúlyozta, ha bizonyos döntéseket nem hoznak meg gyorsan,
akkor az EU versenyképessége Kínával és Amerikával összevetésben „megállíthatatlanul” hanyatlik majd.
Azontúl, hogy a kormányfő a napokban többször megemlítette a Draghi-jelentést, a magyar kormány az unió soros elnökeként a versenyképességet tette meg legfontosabb napirendi pontnak. Így érdemes kiemelten is foglalkozni a jelentéssel.
A jelentés szerint a versenyképességi problémákat az európai háztartások az életszínvonal elmaradásában fizették meg. Egy főre vetítve a rendelkezésre álló reáljövedelem 2000 óta majdnem kétszer annyit nőtt az Amerikában, mint az EU-ban. A hivatalos irat szerint azok az alapok, amire építettünk – mint például az Egyesült Államok biztonsági ernyője, amely forrásokat szabadított fel, valamint az Európa-szerte folyamatosan csökkenő munkanélküliség –, most megrendültek.
A világkereskedelem gyors növekedésének korszaka lejártnak tűnik, és az uniós vállalatoknak egyszerre kell szembenézniük a külföldről érkező nagyobb versennyel és a tengerentúli piacokhoz való alacsonyabb hozzáféréssel. Majd kiemelte:
Európa hirtelen elveszítette legfontosabb energiaszállítóját, Oroszországot. Mindeközben a geopolitikai stabilitás csökken, és kitettségeink sebezhető pontnak bizonyultak.
A Draghi-jelentés külön kitér arra is, hogy a technológiai változások gyorsulnak. Azonban Európa nagyrészt kimaradt a digitális forradalomból és az általa kiváltott termelékenységnövekedésből: az EU és az USA közötti termelékenységi különbséget valójában nagyrészt a technológiai ágazat magyarázza. A világ 50 vezető technológiai vállalata közül mindössze négy európai. Pedig Európa növekedési igénye egyre nő.
Az előrejelzések szerint 2040-ig a munkaerő évente nagyjából 2 millió fővel csökken, ezért a növekedés érdekében jobban kell majd támaszkodnunk a termelékenység fokozására – olvasható a jelentésben. Majd kiemeli, hogy a digitalizációhoz és a szén-dioxid-kibocsátás csökkentéséhez, valamint a védelmi kapacitások növeléséhez a beruházások arányának Európában a GDP-hez viszonyítva mintegy 5 százalékponttal kell emelkednie – ez a szint legutóbb az 1960-as és 1970-es években volt megfigyelhető a kontinensen.
A Draghi-jelentés energetikai vetületével külön foglalkozott a Bruegel, Európa egyik legnevesebb szakmai lapja, így érdemes itt egy pici kitérőt tenni. A jelentés ezen a téren két fő területet jelenít meg:
Az energiarendszer összköltségének csökkentését illetően Draghi olyan politikai lépéseket sürget, amelyek ösztönzik az energetikai technológiák szélesebb körének kutatását, bevezetését és használatát. Miközben elismeri, a megújuló energiaforrásokon alapuló elektrifikáció központi szerepet játszik majd, valamint arra utal, hogy a jövőben olyan megoldások, mint az új nukleáris technológiák és az EU-s gázkitermelés hozzájárulhatnak a rendszerek költségeinek és terheinek csökkentéséhez.
Eddig Draghi javaslatai nagyban hasonlítanak a magyar kormány energetikai stratégiájához, de az egységes uniós energiakereskedelmi szabályrendszer bevezetését is javasolja, ami már feltehetően kérdéseket vetne fel idehaza. Draghi több javaslatot tesz az olyan szabályok létrehozására, amelyek megakadályoznák, hogy az uniós országok a nemzeti energetikai rendszerükkel tisztességtelen előnyben részesítsék saját iparukat. Cserébe számos eszközt kínál az energiaigényes iparágak uniós szintű támogatására.
Draghi energiapolitikájának második csoportja költségátcsoportosítási javaslatot tartalmaz. Az összes fogyasztó energiaköltségének csökkentése érdekében Draghi az energiára nehezedő adóterhek csökkentését és a hálózati beruházási költségek refinanszírozásának hosszabb időszakra történő elosztását indítványozza – ez azt jelenti, hogy a mai energiarendszer-átalakítás költségeinek nagyobb részét a jövő generációinak kellene viselni.
A jelentés a 2022-es energiaválság idején folytatott vitákkal összhangban azt javasolja, hogy fokozatosan térjünk át a hosszabb távú szerződések irányába, és távolodjunk el a rövid távú kereslet-kínálat egyensúlyát tükröző tőzsdei áraktól. Szerinte egyértelmű,
a robbanásszerűen emelkedő árak idején a fogyasztók szívesen írnak alá hosszú távú, alacsonyabb áron kötött szerződéseket.
A Draghi-jelentés tehát mind az energiaköltségek csökkentésével, mind a különböző fogyasztókkal kapcsolatban alapvető megállapítást tesz: ha az EU versenyképes akar maradni, akkor a következő évtizedek energetikai kihívásaira csakis európai válasz adható.
Érdemes visszatérni a Draghi-jelentés összképére és a teljes versenyképességet célzó kérdésekre. Maga a dokumentum hat fejezetre oszlik, és már a kiindulópont is fontos megállapításokat tartalmaz. Vegyünk sorra egy-két fontos pozitív megállapítást:
Tehát egyáltalán nem arról szól a jelentés, hogy csak problémák lennének. Azonban a tagadhatatlan hiányosságok és lemaradások így összegezhetők:
A Draghi-jelentés javaslatokat is megfogalmaz. A teljesség igénye nélkül kiválogattuk azokat, amelyek szerintünk talán a legfontosabbak. Az Európai Központi Bank volt elnöke szerint hosszú távon kell kezelni a problémákat. Ezért a bizottságban ötévente felülvizsgálnák a folyamatokat, és alelnöki tisztséget hoznának létre a problémák a kezelésére. Azonban még egy bürokratán és a hozzá kapcsolódó adminisztráción túl
A versenyképesség növelését célzó finanszírozáshoz – a Bizottság becslései alapján – évente legalább 750-800 milliárd euró beruházásra lenne szükség, ez a tavalyi EU-s GDP 4,4-4,7 százalékának felel meg.
A tervhez szükséges források előteremtéséhez közös hitelfelvételt javasol, amit feltehetően számos tagállam, köztük a magyar kormány nem támogatna. A már ismertetett energetikai javaslatokon túl azt is megfogalmazták, hogy Európának reagálnia kell a kevésbé stabil geopolitikai világra, ahol a függőségek sebezhetővé tesznek, így a biztonsága érdekében a kontinens többé nem támaszkodhat másokra.
A globalizáció több évtizede magas szintű „kölcsönös stratégiai függést” hozott létre a nagy gazdaságok között, ami megnövelte a gyors szétválás költségeit. Míg az EU nagymértékben függ Kínától a kritikus ásványi anyagok tekintetében, addig a nagyobb gazdaságok aktívan csökkentik függőségüket.
Például Amerika a félvezető- és tisztatechnológiai gyártási kapacitásokba fektet, és arra törekszik, hogy a kritikus ellátási láncokat a szövetségesei felé irányítsa át. Kína a vertikális ellátási láncot tűzte zászlajára, a nyersanyagok útját bányászatuktól a feldolgozásukig, valamint a gyártást és a szállítást hazai kézben igyekszik tartani.
A Draghi-jelentés szerint a függőségek csökkentése mellett az EU-nak reagálnia kell a határain gyökeresen megváltozott biztonsági környezetre is. Tehát a stratégiai függetlenség valódi eléréséhez és globális geopolitikai befolyásának növeléséhez Európának tervre van szüksége a függőségek kezelésére és a védelmi beruházások megerősítésére.
Végezetül érdemes megjegyezni: a jelentés örvendetes, Európa végre deklarálta a problémákat. (Nem is olyan régen Európai Unió-ellenesnek volt bélyegezve, aki firtatni merte ezeket a kérdéseket, a kontinens lemaradását.) Azonban a dokumentumból – vagy más uniós javaslatból – fájóan hiányzik egy tényleges, minden részletet átfogó cselekvési terv, hogy pontosan, lépésről lépésre mit kell tenni a versenyképességünk javítása érdekében. Hiszen akik korábban figyelemmel kísérték Európa gazdasági útját, a problémákat már évek óta detektálták.
Feltehetően ezért Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter pénteken külön kiemelete, hogy a jelenlegi nemzetközi kihívások közepette létfontosságú az unió és tagállamai versenyképességének folyamatos erősítése, mert Európa lemaradóban van globális versenytársaival szemben. Ennek érdekében – a magyar soros elnökség keretében – kidolgozás alatt áll egy új versenyképességi megállapodás, amelyet októberben mutatnak be.
(Borítókép: Orbán Viktor 2022. július 28-án Bécsben, Ausztriában. Fotó: Michael Gruber / Getty Images)