Enyhe javulást mutat az építőipari szakemberekbe vetett bizalom. A kontármunkák okozta károk összege minimálisan csökkent, ám átlagosan így is meghaladja a 800 ezer forintot – derül ki egy friss kutatásból. A változás azonban olyan csekély, hogy inkább stagnálásról beszélhetünk, semmint kialakulóban lévő pozitív trendről. A legtöbb kontármunka Budapesten fordul elő, a felmérés pedig arra is rámutat, hogy az otthonfelújítási támogatás bonyolultsága sok megrendelőt elriaszt, ám pozitívum, hogy az építőanyagárakat, illetve a munkadíjakat nem emelte érdemben.
Idén is felmérte az építtetők bizalmát, valamint a kontármunka arányát, és az általuk okozott károk nagyságát a Mapei Kft. Az építőanyagok gyártásával és forgalmazásával foglalkozó vállalat arra volt kíváncsi immár negyedik éve elvégzett felmérésében, hogy milyen mértékű bizalomvesztés tapasztalható az építtetők körében, illetve hogy mit jelentenek a piac számára a kontármunkák okozta anyagi károk. (Az országos kutatást 1400 fős, régióra reprezentatív mintán végezték 2024. augusztusban. A kutatás önkitöltős online kérdőívvel készült.)
Az Építőipari Bizalmi Index (ÉBI) idén 3,6 csillagra emelkedett a tavalyi 3,35-ról ( 5-ös skálán). Bár ez mérhető javulásnak számít, még mindig csak átlagos eredményt jelent. Ezzel párhuzamosan a kontárkárok átlagos mértéke is kismértékű csökkenést mutat: 2024 augusztusában az átlagos kárösszeg 814 791 forint volt, ami 5445 forinttal kevesebb az egy évvel korábbi értéknél, ám még mindig nagyon magas. Budapesten közelíti az 1 millió forintot. „A fővárosban a legmagasabb a kontármunkák aránya, ami annak is köszönhető, hogy erős a vidékről Budapest irányába történő szakemberáramlás, és ezek a hullámok nemcsak a jó, de a kevésbé jó szakembereket is a főváros partjaihoz terelik” – mutat rá Markovich Béla, a Mapei Kft. ügyvezetője.
A bizalom kismértékű javulása többek között annak is köszönhető, hogy az építőipar gyengélkedése, benne a megrendelések elmaradásával a szakemberek szélesebb körű elérhetőségét vonta maga után. Ennek köszönhetően a megrendelők „válogathatnak” a jobb minőséget képviselő szakik között.
Tudatosabb attitűd figyelhető meg a megrendelők körében, egyre többen kérnek szakmai referenciát a kivitelezőtől, amire ezúton is biztatunk mindenkit, míg a szakembereket arra igyekszünk kondicionálni, hogy mutassák be referenciamunkáikat, akár élőben, akár videón keresztül
– mondta a cégvezető.
Az adatok alapján az építőipar iránti bizalom javulása mérsékelt, amit az is tükröz, hogy a válaszadók 41 százaléka szerint mennek rossz irányba a dolgok, míg tavaly ez az arány 49 százalék volt. Ez a 8 százalékpontos csökkenés pozitív elmozdulást jelez, azonban az optimizmus még nem általános.
Mindössze a válaszadók 25 százaléka gondolja úgy, hogy a dolgok jó irányban haladnak, ami arra utal, hogy a bizalom fokozatosan épül, de a lakosság többsége még mindig bizonytalan vagy kritikus az építőipar jelenlegi helyzetével kapcsolatban.
Tízből hét megkérdezett szerint vagy nem változtak – tehát nem javultak –, vagy rossz irányba haladnak az építőipari folyamatok.
„Ugyanakkor összességében sokkal több a jól sikerült, mint a hanyag munka, ám utóbbira jobban ráirányul a reflektorfény. Ahogy jó szakemberből is több van, mint a hanyag munkát végzőből” – fogalmazott Markovich Béla.
A kutatás eredményei alapján a kontármunkák okozta károk továbbra is jelentős problémát jelentenek. Bár csökkentek a kárösszegek, még mindig nagy anyagi terhet rónak az érintettekre. Dél-Dunántúlon mérték a legmagasabb átlagos kárösszeget, 1 624 630 forintot, ami 772 660 forintos emelkedést jelent az előző évhez képest. Észak-Magyarországon szintén emelkedés tapasztalható, itt 443 356 forinttal nőtt a kárösszeg, ami 856 376 forintot tesz ki.
Ezzel szemben a legalacsonyabb átlagos kárösszeget Dél-Alföldön regisztrálták, ahol 547 969 forintra csökkent az átlagos kár, ami 669 120 forintos visszaesés az előző évhez képest. Fontos megjegyezni, hogy a nagyobb értékű, 10 millió forint és afeletti kárösszegek torzíthatják a megyei átlagokat, ez indokolja a nagy változásokat.
De milyen kritériumok alapján határozható meg a kontármunka? Százalékos formában értékelték a megrendelők a szakemberek munkájával szembeni elégedettségét, a felmérés egy kivitelezéssel kapcsolatban 1 és 40 százalékos mértékig történő elégedettséget tekintik kontármunkának. Végeredményben tehát egyéni, szubjektív értékelések alapján állapították meg, hogy valami kontármunka, vagy sem.
A kontármunka országos átlaga 23 százalék, vagyis közel minden negyedik megkérdezett megrendelőt érte kár, ami megegyezik az egy évvel korábbi értékkel. „Ami az építőiparban nem romlik, az már jónak számít” – jegyezte meg ezzel kapcsolatban az építőipari szakember.
Régiós szinten jelentős eltérések figyelhetők meg. A legmagasabb arányt Budapesten mérték, ahol a válaszadók 35 százaléka számolt be kontármunkáról, Pest vármegyében pedig ez az arány 30 százalék.
Az Észak-Alföldön is magas, 32 százalékos előfordulást mért a kutatás. Ezzel szemben a legalacsonyabb kontármunkaarány Közép-Dunántúlon volt, ahol mindössze 17 százalék tapasztalt ilyen jellegű problémát, Nyugat-Dunántúlon pedig 19 százalékot mértek. Dél-Dunántúlon 21 százalék, míg Dél-Alföldön 20 százalék volt az érintett válaszadók aránya.
Az ország Budapestre koncentrálódó gazdasági és társadalmi központi szerepe az építőiparban is kiütközik. A főváros vonzza a legtöbb építkezést és felújítást, ami magasabb keresletet eredményez a szakemberek iránt. Ez azonban megnöveli a kockázatát annak, hogy megjelennek kevésbé megbízható kivitelezők, akik nem tudják garantálni a megfelelő minőséget. A szakemberhiány és a nagy volumenű munkák időszakos leterheltsége miatt Budapesten gyakoribbak a kontármunkák. Az ország fővárosközpontúsága ebben a statisztikában is megjelenik
– magyarázta Markovich Béla.
A legalacsonyabb bizalom az ácsok iránt mutatkozott a megkérdezettek körében, ami Markovich Béla szerint kissé félrevezető lehet. Itt ugyanis nem kizárólag az elvégzett munkát értékelték a megrendelők. A bizalmi index a szakmunka mellett a szakember kommunikációjából, a munka után hagyott hulladék és kosz mértékétől, vagyis egy összkép alapján született meg a index.
Az ácsok után a generálkivitelezők iránt mutatkozott a legkevesebb bizalom, ám az ő munkájuk a legnehezebb, hiszen minden munkafolyamatot ők végeznek egy építkezés, felújítás során, így a hibázási lehetőség is jóval magasabb, mint egy-egy szakmunka esetén – hívta fel a figyelmet Markovich Béla.
Markovich Béla megjegyezte, hogy a bizalom hiánya a másik irányban is megvan. A megrendelők ugyanis nagyon sok esetben próbálják lejjebb nyomni az árakat, ráadásul a kivitelezők közel negyede számolt be arról, hogy „futnia kell a pénzéért”, mert a megrendelők nem akarnak fizetni, ami mögött sok esetben az az attitűd húzódik meg, hogy „csuklóztatják” a kivitelezőt, hogy utána megy-e a jussának.
„Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy gondosan kell kivitelezőt választani, és az alkukat is óvatosan kell belőni. Olcsó húsnak ugyanis híg a leve, és ez az építőiparban hatványozottan igaz. Előfordulhat, hogy a nyomott áron munkát elvállalni kényszerülő vállalkozó azt fogja nézni, hol tud anyagot spórolni a kivitelezés során. A bizalmi deficit tehát kölcsönös” – erősítette meg a szakember.
Az építőipari bizalmi index nyári eredményei változatos képet mutatnak az építőipari szakemberekbe vetett bizalom terén az ország különböző régióiban. A legmagasabb értékeket Veszprém (4,16), Heves (4,06) és Zala (4,02) vármegyékben regisztrálták, ahol a lakosság továbbra is kedvezően ítéli meg az építőipari szakemberek munkáját. Ezzel szemben Hajdú-Bihar (3,11) és Jász-Nagykun-Szolnok (3,19) vármegyékben az építőipar iránti bizalom alacsonyabb szinten van.
Néhány régióban jelentős javulás figyelhető meg: Zalában a bizalmi index 3,31-ről 4,02-re nőtt, Veszprémben pedig 3,53-ról 4,16-ra változott. Ezzel szemben Hajdú-Biharban (3,45-ről 3,11-re) csökkent.
A kutatás szerint az otthonfelújítási program társadalmi megítélése a nehézségek ellenére is kedvező. A válaszadók 75 százaléka hasznosnak tartja a programot, elsősorban az energiaköltségek csökkenése, az ingatlanok értéknövekedése és a környezetvédelmi előnyök miatt. Sokan kiemelik a program beruházásösztönző hatását.
A programot kritizálók aránya mindössze 4 százalék, ők főként a bonyolult jogosultsági feltételeket és az adminisztráció nehézségeit említik negatívumként. Emellett néhány esetben az állami támogatások árfelhajtó hatását is problémaként vetik fel.
„Az otthonfelújítási program egy másik közvetett pozitív hatása, hogy hozzájárul a kontármunkák visszaszorításához. A szigorú pályázati követelmények, a regisztrált kivitelezők alkalmazásának kedvezőbb elszámolhatósága, a kulcstermékek regisztrációja, a kötelező energetikai tanúsítvány és az előírt energiamegtakarítás mind jelentősen csökkentik a kontárkárok kockázatát. Ennek köszönhetően a program nemcsak az energiaköltségek csökkentéséhez és az ingatlanok értéknövekedéséhez járulhat hozzá, hanem az építőipari bizalom javulásához is” – nyilatkozta Markovich Béla.
Az otthonfelújítási támogatási konstrukciót ugyanakkor egyelőre nehéz értékelni, tekintve, hogy még egy, a támogatás igénybevétele mellett futó projekt sem fejeződött be. „A tapasztalataink ugyanakkor azt mutatják, hogy az említett bonyolultság miatt a támogatás egyelőre nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, a megrendelők megijedtek, mert sok esetben érthetetlen kritériumnak kell megfelelni a támogatás elnyerése érdekében, mindezt hitelfelvétel mellett” – mondta a szakember, aki szerint ugyanakkor a támogatás érdemben nem fejt ki árfelhajtó hatást az építőanyagárakra.
Az építőanyagok tekintetében az elmúlt években jelentős áremelkedés ment végbe, a jelenlegi állami konstrukció ezt nem növeli tovább. Az infláció mértékével emelkedhetnek az építőanyagárak, illetve a munkabér-emelkedést építhetik be a gyártók-forgalmazók
– tette hozzá.
Nemcsak az építőanyagárak, de a szakmunkák árai is jelentősen emelkedtek az elmúlt évek turbulens gazdasági környezetének hatására. Az egy-egy szakmunkáért elkért árat nagyban befolyásolja a lokáció. Markovich Béla a burkolást hozta fel példaként, aminek négyzetméterára 5 és 30 ezer forint között mozog, attól függően, hogy az ország mely területéről van szó. Budapesten drágább, míg vidéken olcsóbb. Ahogy az építőanyagárak, úgy a szakmunkák árazása esetében is inkább az infláció, valamint a munkabérek emelkedése épül be az árajánlatokba, átlagosan 3–7 százalékos áremelkedés látható a munkadíjakban – húzta alá az ügyvezető.
Az építőiparra jellemző fekete-, illetve szürkemunka még mindig eléggé jellemző. Az építési termékek beszerzése egyre inkább fehéredik, ám a kivitelezési munkálatok továbbra is jelentős arányban történik hivatalos szerződés nélkül, feketén. Holott egy hivatalos szerződés mindkét felet védheti.
Megrendelői szempontból olcsóbb az áfával terhelt anyag- és munkadíjat kifizetni az esetleges károk kijavítására fordított összegnél
– hangsúlyozta a cégvezető.
Markovich Béla kifejtette, hogy az építőipar is küzd az utánpótlás kérdésével. A Mapei ezért jelen van a szak- és felnőttképzésben is. A vállalat a technikumokban, szakképző intézményekben bevezetett duális képzés keretein belül részt vesz a jövő szakembereinek képzésében.
„Örömteli hír, hogy növekszik az építőipari területen továbbtanulók száma. Fontos, hogy a diákok a gyakorlatban is használni tudják tudásukat, ehhez igyekszünk segítséget nyújtani. Budaörsi székházunk felújításánál ezért külön oktatói részleget alakítunk ki, ahol többek között a burkolás, vízszigetelés, tervezőképzés, műgyanta, illetve festési szakmunkák fortélyaira tanítjuk a diákokat, felnőtteket. Emellett együttműködési megállapodást írtunk alá a győri Széchenyi István Egyetemmel, amelynek keretében részt veszünk az építőipari szakemberképzésben” – fejtette ki Markovich Béla.
(Borítókép: Thomas Trutschel / Photothek / Getty Images)