Nagy érdeklődést váltott ki a gyógyszer-automatákról írt előző cikkünk, amelyben a Magyar Gyógyszerészi Kamara álláspontját ismerhettük meg a szerintük nem csak betegbiztonsági kérdéseket felvető, de a teljes gyógyszerellátó rendszer fennmaradására veszélyként leselkedő automatákkal kapcsolatban. Ezúttal a gyógyszertárakat tömörítő szövetség, valamint egy érintett patikatulajdonos-gyógyszerész fejti ki álláspontját.
Az előző cikkben a Magyar Gyógyszerészi Kamara (MGYK) elnöke fejtette ki az Indexnek, hogy a gyógyszerész-társadalom miként tekint a gyógyszer-automaták jelenlétére. Hankó Zoltán többek között rámutatott: jól körülhatárolható kormányközeli érdekek húzódnak meg az automaták mögött, továbbá azt is részletesen kifejtette, miért vet fel betegbiztonsági kérdéseket az automatából történő öngyógyszerelés. Elmondta, hogy az automatából történő gyógyszerkiadás potenciálisan növelheti a hibás gyógyszerhasználatból fakadó egészségkárosodás kockázatát, valamint az is kardinális kérdés, hogy a sok esetben egyébként is nehezen profitábilissá tehető kistelepülési fiókpatikák fennmaradását mennyire veszélyeztetik az automaták.
Jelen írásban folytatjuk a gyógyszer-automákkal kapcsolatos kérdések kibontását az MGYK elnökével, de megkeresésünkre a gyógyszertárszövetség is kifejtette álláspontját, valamint nyilatkozott lapunknak egy érintett patikavezető-gyógyszerész, aki vidéken működtet fiókpatikákat. Többek között szó esik arról, hogy:
A gyógyszerészkamara több olyan javaslattal is előállt, amely megoldhatná az országos szintű gyógyszerellátást, illetve a 0–24 órában elérhető gyógyszerek kérdését, mindezt automaták nélkül, a betegbiztonságot szem előtt tartó szakember személyes jelenlétével.
Takács Péter egészségügyi államtitkár idén áprilisban az MGYK vándorgyűlésén tett kijelentése, miszerint megyénként 2–3 éjjel is nyitva tartó patikára van szükség, járható út lehet úgy, hogy az alapellátási orvosi ügyeletek helyét figyelembe véve az ügyelet idejére biztosítani kell egy gyógyszertár elérhetőségét is – szögezte le Hankó Zoltán.
A szóban forgó kistelepüléseken pedig jellemzően orvosi ellátás sem elérhető, így célszerű volna erről is gondoskodni, összeköttetésben a gyógyszerellátással. Országos szinten 1600 településen nincs gyógyszertár, ami megközelítőleg 650 ezer ellátatlan lakost jelent.
„A gyógyszertári ügyeletek vonatkozásában két szempontot tartanék egyszerre alkalmazandónak. Az egyik a lakosságszám-arányos kijelölés, a másik, hogy hány kilométeres sugarú körön belül lehessen elérni egy ügyeletes gyógyszertárat. Az orvosi ügyelet alatt legyenek elérhető ügyeletes gyógyszertárak. A sürgősségi ellátás ideje alatt azonban a Takács Péter által felvetett megyénkénti 2–3 gyógyszertáras megoldást harmonizálni kell a nagyvárosok és megyeközpontok ellátásával. Persze itt is figyelembe kell venni a helyi sajátosságokat. Amennyiben ugyanis adott helyen rendelkezésre áll olyan gyógyszertár, amelyik folyamatos, tehát 0–24 órás nyitvatartást vagy ügyeletet vállalt azért, hogy megnyílhasson, tekintsük a kérdést megoldottnak” – fejtette ki a kamaraelnök, aki aláhúzta, hogy ügyeletben kizárólag gyógyszerészek dolgozhatnak, „ugyanis minden olyan helyzetet meg kell tudni oldani, amelyre jogi és szakmai kompetenciával csak gyógyszerész rendelkezik”.
„Nagyobb településeken, például megyeszékhelyeken lehet létjogosultságuk az éjjel-nappal elérhető gyógyszertáraknak, ám amennyiben rendszerszinten elfogadjuk, hogy az alapellátásban 22 óra után nincs orvosi ügyelet – csak sürgősségi ellátás –, akkor a gyógyszertári ügyelet – formállogikai szempontból is megkérdőjelezhető” – mondta a kamaraelnök, aki szerint megoldás lehet, hogy a 22 órakor véget érő orvosi ügyelethez képest 22.30-ig legyen elérhető gyógyszertár az ügyeletben kapott receptek kiváltása érdekében. Ám az ezt követően felmerülő panaszok, balesetek elsődlegesen már a sürgősségi ellátás keretei közé tartoznak.
A kamaraelnök kifejtette: Ahol pedig még egy fiókgyógyszertár működtetése sem reális elvárás, ott olyan speciális gyógyszerátadó-átvevő helyeket, úgynevezett gyógyszerszobákat kellene kialakítani, ahol a legközelebbi gyógyszertárba előzetesen eljuttatott igényeket – és ezek nemcsak gyógyszerek, hanem a gyógyszertárakban forgalmazható egyéb termékek is lehetnek – névre szólóan, az alkalmazásra vonatkozó összes információval, előre meghatározott idősávokban, a gyógyszertár munkatársától veheti át a beteg. Ennek előfeltétele, hogy például az adott önkormányzat közreműködésével kerüljön kijelölésre egy olyan közösségi hely, ahol ezt a speciális kiszállítást meg lehet oldani. Másfelől olyan jelen idejű informatikai kapcsolatot kell tudni kiépíteni a legközelebbi gyógyszertárral, ahol a személyes konzultáció a helyettesítésről, adagolásról, kockázatokról a „rendelésfelvétel” alatt megoldható.
Egy másik lehetőség – a még kisebb, jellemzően 500 fő alatti településeken – önkormányzati segítők bekapcsolásával összekötni a betegigényeket a gyógyszertárakkal. A kamara a Covid idején kidolgozott egy olyan szempontrendszert, amely azoknak a fertőzötteknek, akik nem hagyhatják el a lakásukat, garantálta a gyógyszerbiztonsági, adatvédelmi, betegjogi és higiénés szempontok betartásával az önkormányzati segítők bekapcsolását. „Ezt a szempontrendszert is figyelembe vettük egy olyan borsodi régióban lefolytatott vizsgálatban, amelyet március végén zártunk le, és a tapasztalatok alapján perspektivikus megoldás lehet az országos kiterjesztése is. Természetesen itt is lehetővé kell tenni a beteg és a gyógyszertár közvetlen kapcsolatfelvételét, hogy a szükséges kontroll és tájékoztatás is biztosított legyen” – mutatott rá a kamara elnöke.
„Ezeket a felvetéseket már 2020 januárban leadtuk az akkori egészségpolitikai vezetésnek, és azóta is többször megismételtük a javaslatainkat. Ha ez megvalósulna, a teljes gyógyszerpaletta elérhetővé válna országos viszonylatban, ráadásul gyógyszerész, illetve gyógyszertári munkatárs jelenléte mellett történhetne a kiszállítás, aki így első kézből tud információkat átadni a betegnek” – mondta Hankó Zoltán.
A kamara további, ellátást segítő kezdeményezése – amellyel kapcsolatban már konkrét tárgyalások is történtek – a 65 éven felüliek számára igénybe vehető gondosóra összekapcsolása a helyi, illetve legközelebbi patikával, ezáltal közelebb hozni a megoldáshoz az otthonukból nehézkesen vagy kevésbé kimozduló idősebb korosztály gyógyszerellátását, mindezt szakasszisztencia mellett, házhoz szállítással.
Ezeknek a megoldásoknak akár együttes alkalmazása megoldhatja az említett 1600, jelenleg ellátatlan település gyógyszerellátását, mindezt szakértői segítség, tehát orvos, gyógyszerész, szakasszisztens fizikai jelenléte és tanácsadása mellett. Mindenképpen rendszerszintű, a szakmai szempontokat előtérbe helyező megoldásra van szükség, amelynek a társadalmi és a politikai hozadéka is egyértelmű
– erősítette meg az MGYK első embere.
A gyógyszer-automaták bevezetésének lehetősége az elmúlt években már több alkalommal is felmerült, de ez idáig nem valósultak meg ezek a tervek – jelezte az Index megkeresésére a Hálózatban Működő Gyógyszertárak Szövetsége. A HGYSZ szerint a kistelepülések gyógyszerellátása érdemben nem oldható meg automatákkal, mivel ezeken a helyeken a gyógyszerszükséglet jelentős részét vényköteles készítmények teszik ki, melyek biztonságos, szakmailag megfelelő kiadása szakembert és olyan gyógyszerkészletet igényel, ami meghaladja egy automata kapacitását. Hasonló okokból nem oldható meg automatával a gyógyszertári ügyeletek helyettesítése sem.
A jelenlegi helyzettel, azaz hogy automatából gyógyszer nem, de gyógyhatású készítmények és egyéb termékek vásárolhatóak, a szövetség a gyógyszertárak általi működtetés keretein belül egyetért. Ugyanakkor, amennyiben jogszabály-módosítással lehetővé kívánják tenni vény nélkül is kiadható gyógyszerek automatából történő forgalmazását, az további kérdéseket és aggályokat vet fel.
Álláspontunk szerint az automataműködtetés szakmai és gazdasági előfeltétele, hogy gyógyszertári termékkört forgalmazó automatát csak közforgalmú gyógyszertár működtethessen, előzetes hatósági engedélyhez kötötten. Minden ezzel ellentétes megoldást határozottan ellenzünk. Javasoljuk, hogy a gyógyszertárakra vonatkozó előírásokat jogszabályban rögzítsék a szakmai szervezetek észrevételeinek figyelembevételével
– hangsúlyozták.
A HGYSZ álláspontja szerint az automatáknak számos technikai feltételnek kell megfelelniük a lakosság biztonságos ellátásához. Többek között:
Megjegyzik, hogy az automaták üzemeltetésével kapcsolatban nem áll rendelkezésükre részletes információ, így kérdéses, hogy azok beszerzési, fenntartási, karbantartási, működtetési költségei mennyire terhelnék meg az amúgy is fenntarthatósági problémákkal küzdő gyógyszertárakat. Fontosnak tartják, hogy az üzemeltetésre olyan konstrukciót alakítsanak ki, amely rentábilis a gyógyszertárak szempontjából.
„Különösen fontosnak tartjuk a gyógyszertárak egészségügyi szerepét, azaz hogy szakember ad javallatot a készítmények alkalmazására, és figyelmeztet a lehetséges gyógyszerkölcsönhatásokra, a párhuzamos gyógyszerhasználatra, a túladagolásra. Gyógyszerek automatából történő forgalmazása esetében ezt nem látjuk megvalósíthatónak, ami egészségügyi következményekkel járhat. Abban az esetben, ha felmerül az OTC (azaz vény nélkül kapható – a szerk.) készítmények automatából történő forgalmazásának lehetősége, döntéshozói szinten javasoljuk, hogy az egészségügyi kormányzat a szakmai egyeztetésekbe vonja be a gyógyszerészi szakmai szervezeteket is annak érdekében, hogy a technológiai és szakmai megoldásokkal minimalizálni lehessen a fennálló kockázatokat” – fogalmaztak.
A gyógyszer-automaták kérdésében adott még teljesebb kép érdekében megkerestünk egy vidéki nagyobb városban anyapatikát, míg a környező kistelepüléseken fiókpatikákat működtető gyógyszerészt, aki tömören összefoglalva úgy nyilatkozott az Indexnek: a szakma egészére veszélyt jelent a gyógyszerautomata-koncepció.
Az automaták gyakorlatilag a szakember nélküli gyógyszerellátásra teremtenek precedenst. Elterjedésük romba döntheti a gyógyszerellátás ezen szektorát, ami nem csak érdekeltségem miatt elfogadhatatlan, hanem alapvető egészségügyi kérdéseket vet fel
– fogalmazott.
Felhívta a figyelmet, hogy a hazai politikai vezetés által fókuszba helyezett „veszélyforrások” – úgymint háború, migráció, világjárványok – idején nonszensz az egészségügyi ellátás gyengítése, márpedig az automaták bevezetésével épp ezen a vonalon indulnak el. „Elég, ha csak a Covid idejére kanyarodunk vissza, amikor a betegek hosszú ideig kizárólag a patikákban jutottak közvetlen egészségügyi ellátáshoz, csak ott találkoztak diplomás egészségügyi szakemberrel. Ráadásul a patikák képviselték az egészségügyi ellátás azon részét, amely maradéktalanul megfelelt a pandémia támasztotta kihívásoknak” – mondta.
Az automatákkal kapcsolatos széles körű gyakorlati tapasztalat is hiányzik – teszi hozzá. „Nehezen értelmezhető, hogy milyen egészségpolitikai célok húzódnak meg mögötte. Márpedig ennek hiányában adódik a kérdés, hogy mi a cél?”
„Az ügyeleti rendszer átalakítása jó ideje napirenden van, az ehhez kapcsolódó szakmai javaslatok, meglátások a döntéshozók asztalán hevernek, ám pont ez idáig nem került a végére. Az ügyeleti koncepció hiányában megjelenni a gyógyszer-automatákkal, mint amelyek megoldják a a gyógyszertári ügyelet körüli kérdéseket, nonszensz. Érthetetlen, hogy amíg az asztalon lévő kérdések nem tisztázottak, miért kerül – immár pilotüzemmódba – egy olyan koncepció, amely eleve nem kiforrott, ráadásul teljes mértékben rombolják a szakma alapjait, továbbá betegjogi és -biztonsági kérdéseket is felvetnek” – fejtett ki forrásunk, aki hosszú éveket dolgozott ügyeletes patikákban, így első kézből vannak információi az ügyeleti rendszert illetően.
Emlékeztet, hogy a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ (NNGYK) – szintén elfogadásra váró – koncepciója szerint 25–30 kilométeres sugarú körben legalább egy ügyeletes patikának kell kötelezően lennie, amely folyamatos ügyelet adásával gyakorlatilag megoldottá tehetné a kérdést. Való igaz – teszi hozzá –, hogy ehhez sok esetben utazni kell, ám kiküszöbölhetők azok a betegbiztonsági kérdések, amelyeket fentebb az MGYK elnöke is részletezett.
A betegbiztonság mellett egy másik kardinális kérdés, hogy az automaták mennyire veszélyeztetik a fiókpatikák meglétét. Az ügyben érintett forrásunk megerősítette, hogy:
Az automatákat gyártó, illetve üzemelő vállalatok mögötti lobbikör arra játszik, hogy az automaták ne csak a szabadon forgalmazható készítményeket tegyék repertoárjuk részévé, hiszen amögött nem sok gazdasági racionalitás húzódik meg, hanem jogszabály-változtatás révén nem vényköteles, vagyis OTC-gyógyszerek is elérhetővé váljanak az automatákon keresztül, ami a már említett betegbiztonsági kérdések mellett gyakorlatilag számos kisebb településen működő fiókpatika végét jelentheti.
A közforgalmú gyógyszertárak legnagyobb gazdasági lábát ugyanis épp az OTC-gyógyszerek jelentik – amelyek bizonyos, kisebb része boltokban, például benzinkutakon is elérhető. A vényköteles gyógyszerek kiesnek a gazdaságosság hatósugara alól, azok árrése ugyanis 15 éve változatlan, ami azt jelenti, hogy minden 5500 forintnál nagyobb nagykereskedelmi beszerzési árnál drágább támogatott gyógyszernek mindösszesen 990 forint a patikai árrése, függetlenül attól, hogy akár egy több százezer forintos gyógyszerről van szó.
„Összességében elmondható, hogy egyik típusú automata sem szolgál megoldásként az ügyeleti kérdés rendezésére. Eleve csak olyan automata jöhetne szóba mint ügyeletes gyógyszertár, amely a teljes gyógyszerpalettát lefedi, vagyis lehetővé teszi azok tárolását, kiadását. Ehhez azonban óriási helyigény és kapacitás szükséges, amire nagyon kevés gyógyszertár alkalmas Magyarországon, mind a fizikai adottság, mind a gazdasági racionalitás szempontjából” – hangsúlyozta.
Teljességgel elfogadhatatlan indoklásnak tartja azt az elcsépelt állítást, miszerint az automaták jelentik a kistelepülések ellátási kérdéseinek megoldását. „Az általam üzemeltetett kistelepülési fiókpatikák fennmaradási feltételein könnyített az az idén májustól hatályban lévő rendelet, miszerint ezek a patikák gyógyszerész fizikai jelenléte nélkül, szakasszisztens felügyelete alatt is működtethetők. Ennek hatására több fiókpatika nyitvatartási ideje kitolódott, ami növelte a kisebb települések ellátottságát. Ám összességében a mai napig senki nem vonta le az így működő rendszer tanulságait. Amennyiben a hosszabb, illetve a helyi viszonyokhoz, például orvosi rendeléshez igazított nyitvatartás az általam üzemeltetett fiókpatikákhoz hasonlóan országos szinten növelte a kisebb települések ellátottságát, akkor végképp nem értem a »szakmaromboló« automaták megjelenését” – erősítette meg.
Arra is rámutatott: épp a szóban forgó települések lakosságára jellemző, hogy kevésbé tudatosak egészségügyi szempontból, továbbá digitális és egyéb kompetenciák is hiányoznak – főként az idősebb korosztály tagjai körében –, részükről ezért nehezen elképzelhető, hogy kiigazodnak egy automatából történő vásárlás során. „Azt tapasztaljuk, hogy a kistelepülésen élő emberek számára bizalmi kérdés az egészségügyi ellátás, és szeretnének élőszóban tanácsot, szakmai iránymutatást kapni. Sokkal nagyobb a bizalmi kapcsolatokon alapuló együttműködés szakember és beteg között, ami azonban nemcsak a kisebb, de a nagyobb településeken is tetten érhető” – jegyezte meg.
Az automatákat gyártó vállalatok beszámolóiból kiderült, hogy azok üzemeltetését nem tudják elképzelni a patikák közreműködése nélkül. Felvetődött, hogy az automaták bevételéből egyfajta jutalékrendszeren keresztül részesülnek a gyógyszertárak, ahogy egyfajta közös üzemeltetés lehetősége is beszédtéma.
Forrásunknak feltettük azt a teoretikus kérdést, hogy amennyiben 100 százalékban a patikát illetné az automatákból származó bevétel, üzemeltetne-e automatákat gyógyszertáraiban.
A válasz egyértelműen nem, szükségtelen beruházásról van szó. Úgy pedig, hogy a bevétel valamennyi része illetne minket, miközben az automata termékeivel komoly konkurenciát, ezáltal bevételkiesést jelent számunkra, elképzelhetetlen, hogy bármely patika támogatná, illetve jól járna egy közelében működő automatával
– erősítette meg.
Az automaták mellett a patikai robotokról is szót ejtettünk, hiszen néhány gyógyszertárban már robotok végzik a gyógyszerek raktári szelektálását és juttatják el azokat a beteget kiszolgáló gyógyszerész kezeihez. Iparági forrásaink szerint a robotokat, valamint automatákat forgalmazó cégek bemutatkozása, beszámolója a gyógyszerészkamarának vegyes fogadtatásban részesült – ahogy arról előző cikkünkben is szó esett. Míg az automatákkal szemben, ha nem is teljes elutasítás, de szkepticizmus érkezett válaszul a gyógyszerészek részéről, addig a robotok többnyire kíváncsi fogadtatásban részesültek, szinten némi kétkedés kíséretében.
Azzal ugyanis a gyógyszerészek egyetértenek, hogy a robotok tehermentesítik a patikai dolgozókat, akik az így felszabadult idejüket még inkább a betegekre tudják fordítani.
„A gyógyszertári robotok a gyógyszerész munkáját könnyítik meg azzal, hogy nem kell a raktárba mennie a gyógyszerért, miközben a beteg ott áll, hanem a robot juttatja el azt a gyógyszerész kezeihez. Ez egyfelől azt jelenti, hogy több ideje marad a beteggel foglalkozni, másfelől ezek a robotok minőségbiztosítási szempontból is előrelépést jelentenek, szinte teljesen kizárják a gyógyszercserét vagy a hatáserősség-beli tévesztés lehetőségét. A kollégáim pozitív tapasztalatokról számoltak be, azonban egy költséges technikáról van szó, amelynek beszerzését, telepítését egyelőre csak a nagyobb forgalmú gyógyszertárak tudják kigazdálkodni” – fogalmazott az MGYK elnöke.
A lapunknak nyilatkozó patikatulajdonos-gyógyszerész ezzel kapcsolatban megerősítette, hogy
a patikai robotok infrastrukturális kivitelezését, üzemeltetését jelenleg nagyon kevés patika képes kigazdálkodni Magyarországon, még egy esetlegesen mögé rakott támogatási struktúra mellett sem.
„Körülbelül 10 százalék, de náluk sem gazdasági, inkább kényelmi szempontok alapján történő beruházásról beszélhetünk”. Ami pedig ezen komissiózó robotok ügyeletben való részvételét illeti, a feltételek kidolgozása jelentős szakmai előkészületet igényel, ami nem elképzelhető a szakmai szervezetek bevonása, és javaslataik gyakorlatba ültetése nélkül.
A robotokkal, illetve általánosságban a mesterséges intelligenciával kapcsolatos félelmek azonban itt is felütik fejüket. Attól tartanak, hogy a gépek emberi munkaerőt váltanak ki.
„Ezek a robotok nem válthatják ki a szakember és a beteg személyes kapcsolatát. A betegnek is az a jó, ha egy olyan szakembertől kapja meg a gyógyszerét, aki a szemébe néz és aki segíteni tud, nem csak hivatalos tájékoztatással, hanem tanáccsal, jó szóval. Hiszen – ahogy fentebb is volt már róla szó – az egészség érzelmi, bizalmi kérdés is. És azért is fontos ez a személyes kapcsolat, mert egyre több beteg jön be úgy a gyógyszertárba, hogy előtte nem találkozott az orvosával” – tette hozzá Hankó Zoltán.
Ami a munkaerő kérdését illeti, nem alaptalan a patikai dolgozók félelme, hiszen az Indexhez eljutott információk szerint a frissen végzett asszisztenseknek így is nehéz bejutniuk gyógyszertárba dolgozni, ami többek között azért is vet fel problémákat, mert ahhoz, hogy tovább léphessenek a szakasszisztens-képzésre, minimum egy év munkaviszonyt kell igazolniuk, kvázi gyakorlatként. Ám amennyiben nem jutnak munkához, gyakorlat híján nem jelentkezhetnek szakasszisztens-képzésre – akikből, a gyógyszerészekhez hasonlóan, szintén hiány mutatkozik –, ez pedig akadályozza a patikai munkaerő-áramlást és -utánpótlást.
Hankó Zoltán ezzel kapcsolatos felvetésünkre kifejtette: az asszisztens- és szakasszisztens-képzés jelenlegi rendszere is átgondolásra szorul. Az az asszisztens ugyanis, akik fél év alatt, hétvégenként órákra járva, vagy a tananyagot online hallgatva szerezte meg még pár évvel ezelőtt is az oklevelét, nagy valószínűséggel nem rendelkezett azokkal a szakmai kompetenciákkal, amelyek predesztinálják arra, hogy egy gyógyszerész jó szívvel a betegek elé engedje.
„A kamara álláspontja szerint ma már nincs relevanciája annak az egyéves várakozási időnek, míg egy asszisztens továbbmehet szakasszisztens-képzésre, ha a kétéves asszisztensképzőt megfelelő minőségű képzőhelyen töltötte. Jónak tartanám, hogy ha valaki ilyen helyen végzett, és kézhez kapta asszisztensi oklevelét, automatikusan mehessen szakasszisztens-képzésre. Régi mániám, hogy az asszisztens–, szakasszisztens-képzést rendeljük hozzá az egyetemi egészség-, illetve gyógyszerésztudományi karokhoz. Nem egyetemi képzésről lenne szó, hanem arról, hogy ezeken a helyeken biztosított a releváns szakmai kompetenciák elsajátításához szükséges infrastrukturális háttér, csakúgy mint a magasan kvalifikált oktatók vagy a laboratóriumi körülmények.
(Borítókép: Egy gyógyszertár 2019. szeptember 4-én. Fotó: Máthé Zoltán / MTI)