„Egész egyszerűen pénz kell az európai gazdaságnak” – hangzott el szombaton a VI. Jösz Nyári Egyetemen, ahol Pogátsa Zoltán közgazdász, habilitált egyetemi docens ütköztette nézeteit Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter véleményével. A vitában elhangzott, hogy elég az európai fiskális konzervativizmusból, hiszen az átálláshoz pénz kell. Meglepő volt, hogy a két közgazdász számos dologban egyetértett, azonban Nagy Márton egyszer és mindenkorra világossá tette: az Európai Bizottság politikai alapon osztja szét a közös hitelfelvételből származó pénzeket, ebből pedig nem kér a kormány.
Az Index exkluzív módon egyedüliként tudósított Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter és Pogátsa Zoltán közgazdász, habilitált egyetemi docens szombat esti vitájáról, ahol az első témát a jelenlegi GDP-adatok szolgáltatták.
Nagy Márton rögtön az elején kifejtette, az idén 1,5 százalékos növekedés „könnyen kialakulhat”, azonban azt is hangsúlyozta, hogy tavaly az idei évre mindenki magasabb számot várt. A gyengélkedés a tárcavezető szerint elsősorban a német gazdaságra és a fogyasztásra vezethető vissza: „mondogathatja az MNB, hogy itt nincs semmi látnivaló, ez nem igaz”, hiszen a fogyasztás szerinte 80 százalékos szinten áll.
Külön kiemelte: a hazai fogyasztásban megjelenik a külföldieké is, de szerinte a fogyasztás szépen oldódik, ezért a jövőben inkább a német gazdaság jelent kérdőjelet, ezen belül is a német autóipar. „Mindenesetre egy év az újraindításból elment” – húzta alá a tárcavezető.
Pogátsa Zoltán közgazdász a vitát viccesen úgy kezdte: mostanában mindenki azt mondja neki, hogy korábban ő megírta a nemnövekedés gazdaságpolitikáját, Nagy Márton pedig most végrehajtotta. Majd később úgy folytatta, a nemnövekedés mögött hasonló okokat lát, mint Nagy Márton. Szerinte komoly az európai válság, hiszen a CATL 5-6 éves előnyre tett szert.
Pogátsa Zoltán szerint a mostani koalíciós német kormány politikája tökéletesen alkalmas arra, hogy „tönkretegye a gazdaságot”. Ahelyett, hogy megtámogatná az autóipart, védővámokban gondolkodik. Mind a két közgazdász szerint a német kormányzatnak valójában támogatnia kellene az autóipart.
Pogátsa Zoltán szerint ugyanakkor nem meglepő, hogy Magyarországon az emberek egy ilyen inflációs sokk után megtakarítanak. Kifejezetten kiemelte Nagy Márton korábbi, Indexnek adott interjúját. Ebben a tárcavezető azt hangoztatta, hogy a magyar társadalom nem homogén. Pogátsa Zoltán szerint ez helyes felismerés, majd aláhúzta, a magyar társadalom felső 30 százaléka él nyugati színvonalon. Majd hozzátette, ezért drasztikus béremelés szükséges, és örömmel látja, hogy ezt Nagy Márton is így gondolja:
Szükség van arra, hogy bérkiáramlással megtoljuk a fogyasztást.
Nagy Márton szerint Németország egy tehetetlen kacsa, hatalmas álarccal, és „ideológiai alapon hoz gazdasági döntéseket”. A tárcavezető szerint külön nehézség, hogy a miniszterek Németországban más pártokból jöttek, így pedig „egymást szidják”. A nemzetgazdasági miniszter kiemelte, soha nem fordult még elő olyan, hogy felmerült egy német gyár bezárása, ahogy azt mostanában a Volkswagen gyára körül láthatjuk. „Minden átállás költséges, pénz kell hozzá” – így utalt arra a tárcavezető, hogy az elektromos autózáshoz szerinte is támogatásra van szükség Európában.
„Most támogatni kell, és nem értik meg az emberek, hogy pénzt kell belenyomni a gazdaságba. Ott van az Egyesült Államok és Kína, akik ezt megteszik.” Szerinte az Európai Unióban egy hipokrata hozzáállás alakult ki, „nem képesek bevallani, hogy átmenetileg el kell engedni a hiányt”. Ugyanakkor a nemzetgazdasági miniszter külön kiemelte, hogy csak célzottan, és nem a fiskális alkoholizmusra gondol.
A fogyasztással kapcsolatban a tárcavezető arra is kitért, hogy bizonyos prémium-állampapírok jövőre még 18,5 százalékos kamattal kecsegtetnek, „nincs az a hülye, aki ezt kivegye”. Az átlag alatti keresetekkel kapcsolatban pedig azt hangsúlyozta, hogy a minimálbér az átlagkeresetek 50 százalékához közelít majd, azonban szerinte az embereknek ennél jóval fontosabb a lakhatási kérdés. „7 százalékos lakáshitel mellett az emberek már belevágnak a lakhatási kérdéseik kezelésébe” – mondta Nagy Márton.
Pogátsa Zoltán szerint a hosszú távú jövő az elektromos autózásé, de szerinte az átállás, helytelenül, a nagy autókkal kezdődött Európában. Viszont Kínában teljesen más trendek figyelhetőek meg, a közgazdász szerint ez azért alakult ki, mert ott jóval kisebb elektromos autók is elérhetőek. Pogátsa Zoltán úgy látja, pontosan az előtt a váltás előtt állunk, hogy az akkumulátorok miatt elérjük azt a hatótávolságot, amire szükségünk van, valamint ha lesz elég töltőállomás, és a kínaiak behozzák az alsó kategóriás autókat, akkor újra lendületet vesz majd az elektromos autózás. A hibridekben szerinte csak átmenetileg lehet fantázia.
Nagy Márton úgy véli, jól tette Magyarország, hogy az autóipar hangsúlyos a gazdaságpolitikájában. Szerinte „félrebeszélés, hogy meg kellett volna várni” a teljes európai átállást. Emlékeztetett arra, hogy korábban már számtalanszor szólt a tárcája, hogy probléma lesz a német autóiparban, mert egyik napról a másikra megszűnt a támogatási rendszer.
„Így azt kell kérdezni magunktól, hogy miért akadt meg ez az iparág.” Erre pedig az a válasza, hogy azért, mert csak a 2035-ös dátum lebeg a szemünk előtt, Európának nincs stratégiája:
például „a kohéziós alapokba, az uniós támogatásokba nincs beépítve” az autóipari SZUBVENCIÓ.
Nagy Márton kiemelte, a tagállamok között éles az ellentét abban, hogyan kell szembeszállni a kínaiakkal. „Európa bizonyos részein mindenki a kis kompakt autókról beszélget”, de a német autógyártók ezt nem így látják. „Ezért amíg a Mercedesnek és a BMW-nek nincs akkumulátorgyártó cége, lassítani fogják ezeket a folyamatokat” – húzta alá a nemzetgazdasági miniszter.
Pogátsa Zoltán kiemelte, a versenyképességi kérdések nem új keletűek Európában, már akkor is voltak a Draghi-jelentéshez hasonló dokumentumok, amikor Kína még nem volt versenytárs. Korábban úgy tűnt, hogy a magas hozzáadott értékű gazdaság – a lisszaboni stratégia – lesz az irány, majd jött az eurózónai válság, és a fiskális konzervativizmus lett az irány.
„Az a mániánk, hogy a költségvetést ki kell egyensúlyozni, ami egy laikus számára érthető. Ugyanakkor ha az állam a válságban kiegyensúlyozza a költségvetést, akkor újabb erőforrásokat von el.” A közgazdász kiemelte, a japánok például már 2006 környékén fordulatot hajtottak végre, és az állami gazdasági stimulálás felé fordultak, később ehhez Kína és Amerika is csatlakozott.
Majd 2012-től az unió is elkezdte ezt alkalmazni, de a fiskális konzervativizmus csak a koronavírus-járvánnyal halt volna meg. Pogátsa Zoltán szerint mélyebb lett volna a világjárvány után a válság, ha nem lazítanak a költségvetéseken. Ám aztán jött egy inflációs válság, és ennek az okát rátolták a korábbi költségvetési stratégiára. A fiskális lazítást hibáztatták Európában az inflációs hullám miatt, „de ez totális tévedés volt”.
A közgazdász szerint sok más tényező vezetett az inflációs hullámhoz, így az nem a költségvetési és monetáris politika lazítása miatt következett be. Tehát Pogátsa Zoltán szerint az Európai Unióban a fiskális konzervativizmus és a fejlesztő állam időről időre összecsap,
de a kontinensünkön inkább az előbbinek van táptalaja.
Nagy Márton erre úgy reagált, hogy tulajdonképpen a Draghi-jelentést pár óra alatt „Zolival össze tudták volna dobni”. Szerinte a dokumentumban legalább van ötlet, de helytelen az irány, hogy uniós szinten adósodjanak el a tagállamok. A tárcavezető szerint azonban nagyon fontos, hogy a jelentésben a fiskális politikát is össze akarják vezetni, így az „integráció” felé mutat a Draghi-jelentés. Nagy Márton nem ért egyet a Kínával kapcsolatos résszel sem: a Draghi-jelentés egyszerre óva int és védekezésre szólít fel Kínával szemben, de a miniszter szerint a verseny lehet a megoldás.
Pogátsa Zoltán korábbi kijelentéseire a tárcavezető úgy reagált, hogy az egyes tagállamokban jelentősen elszállt a költségvetés, például Franciaországban, és az, hogy a korábbi adósságválságban keresztben kellett finanszírozni egyes országokat, félelmet szült, ami a mai napig ott van a gazdaságpolitikában. „A pénzügyminiszterek nem gazdaságpolitikusok”, nem tudják egészében látni a makrogazdaságot, pedig ez elvárható feladat lenne – összegezte a miniszter.
Pogátsa Zoltán a közös adósságot máshogy látja, szerinte érdemes megnézni a számokat, hogy milyen kamattal és hozammal tudnak kötvényeket kibocsátani – „a kék kötvények nem új keletűek”, lásd helyreállítási alap. Szerinte ez diverzifikációhoz vezet, Magyarország ezt korábban ellenezte, de volt, hogy ez a döntés érthető volt, mert itt alacsonyan állt a kamatszint.
Majd jött a Covid, és felment Magyarországon a kamatszint, akkor egy pillanatra ideális lehetőségnek tűnt a közös adósság, de most megint az az álláspont, hogy nem az. A közgazdász szerint a kamatkiadások miatt – amik Magyarországon a legmagasabb szinten állnak az uniós tagállamokhoz képest – az lenne az érdekünk, hogy az adósságunkat alacsony kamatra cseréljük le.
Pogátsa Zoltán kiemelte, a mostani időszaknak fontos tanulsága, hogy Európának külön kell kezelnie Kínát és Oroszországot. Utóbbival kapcsolatban Magyarország minden szankciót megszavazott, viszont Kína nem támadott meg senkit, ezért a két országot nem szabad összekeverni. Arra is kitért, hogy korábban a kontinensünkön konnektivitás volt tapasztalható Kína felé, és „pont most fedezzük fel, hogy Kína autoriter állam”, amikor elkezdi lenyomni az európai versenyképességet, pedig soha nem volt más.
A közgazdász kifejtette, hogy a fiskális konzervativizmusnak Hitler adta a táptalaját Európában. Véleménye szerint a németek a második világháború egyik tanulságaként azt vonták le, hogy Hitler hatalomra jutását a hiperinfláció okozta. Így később a világégést követően minden harc az inflációra terelődött, majd ezt kiterjesztették egész Európára. Ráadásul Pogátsa Zoltán szerint külön érdekesség, hogy kifejezetten a fiskális konzervativizmus okozta Hitler hatalomra jutását.
Nagy Márton szerint a közös hitelfelvétellel az a baj, hogy nem normatív alapon, hanem politikai alapon akarják szétosztani Brüsszelben. „Olyan politikai javaslatokat tettek, amik a kormány pilléreit támadták meg.” A kormány már nem bízik abban, hogy szabályalapon osztják újra a pénzt Brüsszelben. Nagy Márton szerint az Európai Bizottság vezetői határozzák meg a közös hitelfelvételből származó pénz elosztását, ezt pedig politikai alapon teszik.
(Borítókép: Pogátsa Zoltán és Nagy Márton. Fotó: Tövissi Bence, Papajcsik Péter / Index)