A spanyol kormány politikai érdekekből fittyet hány a szabad vállalkozás elvére Európában, különösen a tőke szabad mozgására – így értékelte Bacsa György, a Ganz-Mavag igazgatósági elnöke azt, hogy a spanyol kormány megvétózta az ajánlatot a Talgo vasúti járműgyártó felvásárlására. A spanyol kormány érvelése szerint ennek nemzetbiztonsági és közrendvédelmi okai vannak. Ám azt elfelejtik, hogy ők üzletelnek az oroszokkal.
Madrid politikai okokból akadályozza a spanyol vonatgyártó, a Talgo eladását. Az oroszokat látják a Ganz-Mavag lépése mögött. Pedig igazából Spanyolország és Nyugat-Európa takargatja az orosz kapcsolatait. No, de ne szaladjunk ennyire előre. A mostani cikkünk előzményeit az alábbiak szerint lehet összefoglalni:
Bacsa György, a Ganz-Mavag igazgatósági elnöke szerdán interjút adott a Financial Timesnak. Szerinte a spanyol kormány egyszerűen félretette a szabad vállalkozás jogát Európában, különösen a tőke szabad mozgására vonatkozó részt. A vétójuk mögött pedig egyszerűen politikai okok állnak. A konzorcium jogi úton támadhatja meg a madridi döntést a spanyol legfelsőbb bíróságon. Szerinte a tőke szabad mozgása az Európai Unió négy alapvető szabadságjogának egyike. Az alapelv megsértésére vonatkozó panaszokat pedig az Európai Bíróság előtt lehet elbírálni.
A spanyol kormány állítólag attól fél, hogy a technológiai kérdések miatt a felvásárlást követően a Talgo otthagyná a spanyol piacot. Ez legalább egy racionális gazdasági érv lehetne, ám Bacsa György szerint inkább olyan kifogásokkal küzdenek, amelyeket nem tudnak értelmezni, és a spanyol kormánynak szerinte nincsenek igazán szakmai vagy jogi érvei. Hiszen nem céljuk hátrahagyni a spanyol piacot a felvásárlás után.
Ráadásul, Spanyolország titkosította a döntését indokló dokumentumokat. Azonban egy magas rangú spanyol kormánytisztviselő szerint az egyik aggodalom így hangzik: Orbán Viktor „kemény jobboldali miniszterelnök” vezette oroszbarát kormánya olyan technológiát szerezne, amely Ukrajna újjáépítésében lehet hasznos, miután Moszkva teljeskörűen megszállta az országot.
Bacsa György szerint a felvásárlás üzleti lehetőséget adott volna a Talgónak, hogy a nyugati piacain túl Kelet-Európában, valamint Közép-Ázsiában terjeszkedjen: „hídfőállás lett volna”. A magyar konzorcium készen áll, hogy túllépjen Spanyolország „kettős mércéjén”, és újra megpróbálja lezárni az üzletet.
Nem fogunk politikai csatákat vívni
– mondta a Ganz-Mavag igazgatósági elnöke.
A kis kitérőt követően érdemes felidézni, hogy Pedro Sánchez spanyol miniszterelnök bírálta Orbán Viktort. Vlagyimir Putyin orosz elnök rajongójának nevezte, majd azt mondta: a magyar miniszterelnök „térdre akarja kényszeríteni Ukrajnát”. A spanyol gazdasági minisztérium pedig azt közölte: „az uniós jogi keret szigorú betartásával és alapos elemzést követően a kormány megállapította, (a felvásárlás engedélyezése – a szerk.) leküzdhetetlen kockázatot jelentett volna a nemzetbiztonságra és a közrendre nézve”.
A Talgo pályázatot márciusban indító Ganz-Mavag mögött magyar állami befektetés áll, és 45 százalékos részesedéssel rendelkezik a vállalatban a Mavag Csoport vasúttársaság is, amelyről Spanyolország azt állítja, a magyar Mol Csoport olajipari vállalat irányítása alatt áll. A Financial Times kiemelte, hogy a Mol orosz olajat vesz, ugyanakkor azon átsiklanak, hogy a vállalat orosz beszerzéseit soha nem tagadta, ellentétben a spanyolokkal és számos európai országgal szemben. De legalább sikerül összemosni a vállalatokat, a tevékenységeket és az igazgatósági tagokat.
Bacsa György nem volt hajlandó megnevezni a Mavag tulajdonosait, de elmondta, a teljes tulajdonosi listát elküldték a spanyol hatóságoknak: „nem találnak semmilyen orosz kapcsolatot, semmilyen orosz befolyást. Elképzelni sem tudjuk, mi indokolja a vélt orosz érdekeltséget vagy befolyást és az ebből eredő biztonsági kockázatot”. Azt elismerte, hogy a Mavagnak volt orosz üzleti partnere, de szerinte, hogy ha a 2022 előtti oroszokkal való üzletelés oroszpártiságnak minősül, akkor fél Európát már ki kellene zárni mindenfajta üzletből.
A spanyol kormány tehát orosz üzleti kapcsolatokat firtat. Azonban számos európai tagállamtól már az ukrajnai háború kezdete óta megszoktuk, hogy azt kommunikálják kifelé, hogy igyekeznek csökkenteni az Oroszországtól való energiafüggőségüket, de a valóságban a tagállamok egyre többet vásárolnak orosz piaci szereplőktől származó cseppfolyósított földgázt, vagy éppen olajat – ahogy szokták mondani: „ukrán vérrel átitatott” nyersanyagokat.
Ehhez az állításhoz pedig elég, ha csak az orosz üzleti kapcsolatok és energiahordozók miatt vádaskodó spanyol kormány példáját vesszük:
márciusban Spanyolország teljes LNG-importjából 26 százalékot tett ki az orosz földgáz, az egy évvel korábbi 14,4 százalékos szintről. Algéria után Oroszország számít Spanyolország legnagyobb importőrjének.
Ha pedig 2024 első nyolc hónapját nézzük, világosan látszik, Spanyolország földgázimportjában folyamatosan növekszik az orosz LNG részaránya:
ami tavaly 28 százalékról 34 százalékra nőtt, ebben az időszakban 1,4 milliárd euró ellenértéket fizetett az orosz gázszállításokért.
És nem a spanyolok az egyetlenek:
Idén az első fél évben mintegy 26 milliárd köbméter orosz földgázt importált az Európai Unió, ennek mintegy 40 százalékát LNG formájában.
Magyarán olyan EU-s országok is importáltak orosz energiahordozót, ahol a fizikai adottságok lehetővé tették volna, hogy máshonnan szerezzék be a terméket – szemben Magyarországgal, amelynek vannak bizonyos adottságbeli nehézségei.
Ha őszinték akarunk lenni, akkor úgy tűnik, sosem volt célja sem az EU-s, sem az amerikai szankcióknak, hogy eltüntessék az orosz kőolajat a világpiacról. Még ha ezt ki is lehetne kényszeríteni, egyszerűen életszerűtlen lenne. Egy ilyen intézkedéssel egyik napról a másikra eltűnne a világ olajfogyasztásának 7 százaléka, ami beláthatatlan következményekkel járna az olajár és az ellátásbiztonság szempontjából.
Nem is tűnik el az orosz olaj, hiszen a szankciók bevezetése ellenére is utat tör magának a világban: számos európai ország Törökországból és Indiából importál orosz olajból előállított termékeket. Csak vannak országok és vállalatok, akik ezt őszintén elismerik, és vannak, amelyek nem.
Hogy is tartotta Paul Auster amerikai író? „Az ember (...) hajlamos azt hinni, már mindent hallott, nincs már, ami megdöbbentse. Önelégülten hiszi, hogy ismeri a világot, aztán időnként jön valami, ami kirántja a felsőbbrendű önelégültség gubójából.”
(Borítókép: Talgo 350 vonat a Sevilla-Santa Justa vasútállomáson. Fotó: Planet One Images / Universal Images Group / Getty Images)