A 2024-es közgazdaság-tudományi Nobel-díj nyertesei közül az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány Daron Acemoglu kutatásairól értekezett. A közgazdász négy munkáját mutatták be, köztük a nemzetek bukásáról szólót, a technológia változását a munkaerőpiacra, a mesterséges intelligencia hatásait és végül a gyermeknevelési módszerek és a munkalehetőségek kapcsolatát.
Az idei közgazdasági Nobel-díjat három közgazdász, Daron Acemoglu, Simon Johnson és James Robinson kapta a társadalmi intézmények és azok jólétre gyakorolt hatásainak vizsgálatáért.
Daron Acemoglu azonban munkaerőpiaci kutatásairól is ismert, például a technológiai változások hatását is vizsgálta a munkaerőpiacra és a gazdasági egyenlőtlenségekre, de kutatta a különféle nevelési módszerek hatását a gyermekek jövőbeli munkalehetőségeire és a társadalmi mobilitásra − részletezte az Oeconomus cikkében.
Acemoglu és Robinson közös kötete 2012-ben arról értekezett, hogy a politikai, gazdasági intézmények miként befolyásolják egy nemzet sikerét vagy bukását. Ez alapján kétféle intézményt különböztettek meg.
Acemoglu az automatizáció és a mesterséges intelligencia hatásaival foglalkozik, vagyis miként változik a munkaerőpiac, valamint hogyan reagálnak a gazdasági rendszerek.
Történelmi párhuzamot vont a technológiai fejlődésre, ahol David Ricardo volt a példája, ő az ipari forradalom korában vizsgálta az új gépeket aszerint, hogy megszűnnek-e miattuk munkahelyek, vagy sem, illetve hogy ki a döntéshozó alkalmazásukkor. Elsősorban a fonás automatizálását figyelte meg, és az ehhez kapcsolódó gondolatmenetet vette át Acemoglu. Párhuzamot vont a gépek és az algoritmusok munkája között.
A munkaerőpiacot ez kétféleképpen befolyásolta:
A tanulmány azzal zárul, hogy a munkavállalók számára hogyan lehet új feladatokat teremteni, vagyis felhasználóbarát mesterséges intelligenciát létrehozni.
A teremtő rombolás fogalma az 1940-es években keletkezett, vagyis az új innovációk felváltják a korábbiakat, és az ipari mamutvállalatok megszűnéséhez vezetnek. Nem minden innováció teremt új értéket, sőt romboló hatása is lehet Acemoglu szerint. Ezt a fajta pusztulást viszont járulékos költségként lehet leírni, ezáltal jobb intézmények jönnek létre.
A globalizáció fontos gazdasági előnyöket teremt, de közben sokak életét meg tönkreteszi, ennek ellenére a rombolást nem ünneplik, de enyhíteni sem mindig próbálják, pedig hasznára válhatna a gazdasági fejlődésnek.
Egy tízéves intervallumban a mesterséges intelligenciáról még lehet előrejelzést adni, de a változás exponenciális, ezért ennél többre nincs lehetőség. Bizonyos feladatokat ugyan automatizál, sőt termelékenyebbé tesz, de makrogazdasági hatása mégis szerénynek mondható, mindössze 0,06 százalék évente. De ez is túlzó becslés lehet, ennél alacsonyabb mértékű. A mesterséges intelligencia fejlődése azonban nem növeli annyira az egyenlőtlenséget, hatása egyenletesebben oszlik el.
Országon belüli csoportokat is vizsgált Acemoglu, hogy a nevelési módszerek hogyan befolyásolják a gyermekek munkalehetőségeit. Kétféle nevelési módszert vetett össze:
A szabálykövető munkavállalók könnyebben találnak munkát, de kevésbé lesznek sikeresek, mert rosszabb a problémamegoldó képességük, tehát jól fizető álláshoz sem jutnak. Általában az alacsonyabb jövedelmű szülők nevelik így gyermekeiket, viszont társadalmi mobilitásuk is csökken. Politikai érvényesítőképességük pedig szintén alacsony marad.
A független és szabad gondolkodásra neveltek jól teljesítenek a magasabb fizetésű állásokban, és nehezebben is találnak munkát, de a magasabb jövedelmű szülők tudják támogatni őket anyagilag, amíg megállapodnak.