Jelenleg a 2022-ben kirobbant orosz–ukrán háború ellenére a gáz továbbra is áramlik a keleti szomszédunkon keresztül, és eddig nem volt jelentős fennakadás a szállításokban. Ám a jelenlegi kommunikáció szerint januártól nem hosszabbítják meg ezt a szerződést. A tranzitszerződés megszüntetése fontos változást jelent, a Bruegel számítása szerint a szerződés hatálya alá tartozó Ukrajnán keresztül szállított gáz jelenleg az EU-ba irányuló orosz vezetékes gázexport felét, a teljes orosz gázexport egyharmadát teszi ki, beleértve az LNG-t is.

A szerződés megszűnése Ausztriában és Szlovákiában lesz igazán érezhető, mivel Magyarország a beszerzéseit átcsoportosította a Török Áramlat felé. Azonban az tagadhatatlan, az ukrán tranzit részesedése az uniós gázimportban a 2021-es 11 százalékról mintegy 5 százalékra csökken.

Óriásit bukhatna így Ukrajna

Az Európai Unió egyértelmű célja, hogy 2027-ig minden orosz gázimportot leállítson, az ukrajnai tranzit megszűnése felgyorsíthatja a leválasztást. Oroszország számára évi 6,5 milliárd dolláros veszteséget jelentene – a nyugati számítások szerint –, ha nem tudja átirányítani a földgázát, hasonlóan a kőolajhoz. Ugyanakkor Ukrajna a szerződés megszüntetésével a GDP-jének körülbelül 0,5 százalékának megfelelő bevételtől esne el, valamint a stratégiai szerepét kockáztatja Európa energiapartnereként.

A piaci szereplőkkel folytatott háttérbeszélgetéseinken így rendre felmerült, hogy Ukrajna csak fenyegetőzik a tranzit megszüntetésével. Ráadásul Szlovákia és Ausztria ellenzi az Ukrajnán keresztül történő gáztranzit leállítását. Úgy tudjuk, hogy nyugati szomszédunk kifejezetten jelentős diplomáciai nyomást alkalmaz az ukránokra, hogy megmaradjon a megállapodás.

Mivel végül gazdasági vesztesége származna mindenkinek, valamint a magasabb árak és a gázellátási zavarok elkerülése érdekében ezek az országok jövőre is fenn akarják tartani az ukrajnai orosz gázszállítást. Jelenleg három forgatókönyv körvonalazódik:

• A Közép-Kelet-Európába irányuló orosz szállítások LNG-vel való helyettesítése.
• Mivel az előbbi infrastrukturális kérdéseket vet fel, így felmerült, hogy az oroszt azeri gáz helyettesítené az ukrán vezetékeken keresztül. Csak mellékesen jegyezzük meg, hogy Azerbajdzsánt az emberi jogok megsértésének széles skálájával vádolják már évek óta. A hetekben kiderült, hogy egyszerűen eldugta a látogatók szeme elől az olajszennyezést a COP29 klímacsúcs házigazdája, valamint egyre nagyobb az esély, hogy tagja lesz a BRICS-országok csoportjának, miután hivatalosan is kérte felvételét – ezért a napokban Vlagyimir Putyin orosz államfő ellátogatott Bakuba, ahol Ilham Aliyev azeri elnök fogadta.
• Végezetül felmerült egy új típusú gázmegállapodás az EU, Ukrajna és Oroszország között.

Oroszországot nem lehet mellőzni?

Jól látható, a három megoldás közül egyik sem kerüli meg ténylegesen Oroszországot. Ellenben a jelenlegi tranzitszerződés értelmében a Gazprom 2020-ban 65 milliárd köbméter gáz tranzitjáért volt köteles fizetni Ukrajnának. Idén az áramlások napi 44 millió köbméter körül alakultak, ami 16 milliárd köbméter/évnek felel meg, ez jelentősen elmarad a szerződésben rögzített 40 milliárd köbméter/év mennyiségtől.

Érdemes kiemelni, az ukrán tranzit leállítása azonban három okból nem jelentene azonnali ellátásbiztonsági kockázatot Ausztria vagy Szlovákia számára. Először is a Lengyelországban, Németországban, Litvániában, Olaszországban, Horvátországban és Görögországban található LNG-terminálok, valamint a Fekete-tengeren keresztül Oroszországból Törökországba vezető Török Áramlat akár a kapacitásának lehetséges bővítése mellett pótolhatja a kieső mennyiséget.

Másodszor ezek a közép-kelet-európai országok jó összeköttetéssel rendelkeznek a szomszédaikkal, harmadszor a tárolók kifejezetten magas szinten állnak (az viszont nagyon fontos, hogy az ukrajnai tárolók jelenleg csak 25 százalékos töltöttséggel rendelkeznek). Ausztriában annyi földgázt tárolnak, hogy az a teljes hazai gázigényét fedezni tudja. Emellett ha Németország ténylegesen nem számít fel magas gáztárolási díjat a tranzitokra, akkor segítene elkerülni a regionális gázárak emelkedését.

A legéletképesebb megoldásnak az elemzések szerint az azeri gáz tűnik, de ott nem termelnek annyi gázt, hogy rövid távon teljesen helyettesíteni tudná az Európába irányuló orosz gázáramlásokat, így végül az ügyletbe biztosan bekerülne Oroszország. Az uniós kereskedők Azerbajdzsántól vásárolnának hivatalosan gázt, ugyanakkor ők valószínűleg Oroszországtól vásárolnának pluszmennyiséget.

Egy olyan megoldás is felmerül, hogy az uniós kereskedők az orosz–ukrán határon vásárolhatnának orosz gázt, és az ukrán csővezeték-hálózat infrastruktúráján keresztül tranzitkapacitást foglalhatnának le, hogy a „saját” gázukat már az európai országokba szállítsák. Azonban így egyáltalán nem látszik, hogy Ukrajna ebből hogyan tud profitálni, illetve csűrhetjük-csavarhatjuk, ez végül orosz gáz lesz. Ami az árakat illeti, az orosz szállítási határköltség lényegesen alacsonyabb, mint a jelenlegi LNG-árak.

„Árképzési stratégiájától függően a Gazprom kínálhatja a legversenyképesebb lehetőséget az európai fogyasztók számára” – írja a Brugel. Az elemzések pedig egyértelműen azt mutatják, ahhoz, hogy az EU a legkedvezőbb feltételeket érje el, optimalizálnia kell tárgyalási pozícióját. És mára az is egyértelműen látszik, hogy az orosz nyersanyagokat sokkal nehezebb mellőzni, mint azt elsőként Európa gondolta. 

(Borítókép: Az Északi Áramlat 2 balti-tengeri gázvezeték gázfogadó állomásán lévő csőrendszerek és elzáró berendezések 2022. július 30-án. Fotó: Bodo Marks / picture alliance / Getty Images)