Általános tévhit még ma is, hogy a robotok elveszik az emberek munkáját. Ezzel szemben ahol robotizálnak, ott magas hozzáadott értékű munkát végeznek, magasabb jövedelmű embereket alkalmaznak – állapította meg az Indexnek nyilatkozó iparági szakértő. A Nemzetközi Robotikai Szövetség adatait elemezve arra hívta fel a figyelmet, hogy egy-egy nagy autóipari beruházás az ipari automatizálás terén látványos változást hoz Magyarország nemzetközi megítélésében, így például a debreceni BMW és a szegedi BYD együttesen több ezer robot telepítését hozza magával. Ezzel együtt az elmúlt másfél-két év megtorpanást hozott a szektornak, minden szereplő a következő konjunktúraciklust várja.
A Nemzetközi Robotikai Szövetség (IFR) csaknem 700 oldalas éves jelentése (World Robotics 2024 – Industrial Robots) szerint az ipari robotok globális piacán tavaly a második legnagyobb üzembe helyezési volument regisztrálták, miután több mint 541 ezer robotot telepítettek világszerte. Bár ez 2 százalékos csökkenést jelent a 2022-es csúcshoz képest, azért továbbra is félmillió feletti darabszámról beszélünk. Az IFR kimutatta, hogy az autóipar visszanyerte vezető szerepét, és az elmúlt évben a robottelepítések 25 százalékát képviselte, míg az elektronikai ipar jelentős visszaesést tapasztalt. A robotikai piac további növekedés elé néz 2025-től, de különösen Észak-Amerikában és Ázsiában, míg Európában várhatóan visszaesésről árulkodik a 2024-es mérleg is a háborús helyzet és a gazdasági nehézségek miatt.
A fenntarthatóság és az energiahatékonyság kulcsszerepet játszik a robotikai fejlesztésekben, az ipari robotok pedig elengedhetetlenek a zöldtechnológiák, így például a napelemek gyártásában.
Technológiai szempontból a robotikai fejlődés kiemeli a mesterséges intelligencia és a gépi látás jelentőségét, amelyek lehetővé teszik a robotok számára, hogy még hatékonyabban és pontosabban végezzék feladataikat. A kollaboratív robotok is egyre nagyobb szerepet kapnak, mivel biztonságosan dolgozhatnak együtt emberekkel, csökkentve többek között a fizikai terhelést és az ergonómiai problémákat. Az IFR kitekintése szerint a robotikai piac várhatóan 2027-re ismét dinamikus bővülést mutat majd, különösen az autóipar, az elektronikai ipar és a zöldtechnológiák területén.
Az ázsiai piac rendben van, az elvárt szint közelében mozog az értékesítési volumen, miközben Amerikában kisebb, Európában nagyobb megtorpanás tapasztalható
– mondta az Indexnek az IFR adataira reagálva Mezei Tamás, a FANUC Hungary ügyvezetője. Állítását erősíti, hogy a világszerte üzembe helyezett ipari robotok 51 százaléka Kínában talált gazdára, míg a top 5 piacon – ahová tartozik Dél-Korea és Japán is – a telepítések 78 százaléka koncentrálódik. A nagy múltú japán robotgyártó hazai leányvállalatának vezetője felidézte: az 1990-es években az autóipar volt a robotika bölcsője, akkor még szinte csak a legnagyobb márkák engedhették meg maguknak, hogy robotokkal hegesszenek, fessenek, ragasszanak, szereljenek, vagy éppen mozgassák az anyagokat.
Azóta a mindennapjaink része lett, hiszen ma már igen elterjedt, hogy robot porszívózik vagy nyírja le a füvet, de az ipari felhasználásnál maradva előretörtek más feldolgozóipari alágak, mint az elektronikai vagy az élelmiszeripar, de napjainkban a csomagolástechnika vagy a raktárlogisztika is nehezen képzelhető el robotok nélkül. Ahogy szélesedett a spektrum a felhasználási oldalon, úgy karcsúsodott az autóiparnak járó tortaszelet kiegyensúlyozott szektorális teljesítménnyel is a korábbi 40–50 százalékos piaci részről 25–30 százalékra csúszva. Ám Mezei Tamás figyelmeztet: a további beruházások terén nagy a bizonytalanság az autóipar átalakulása miatt, hiszen a környezetvédelmi és technológiai szempontok útvesztőjében továbbra sem egyértelmű az elektromos meghajtás, a (plug-in) hibridek, a hidrogén-üzemanyagcellás járművek előretörése a hagyományos belső égésű motorok kárára, igaz, az utóbbiakat alternatív, így bio- vagy szintetikus üzemanyagok is az utakon tarthatják.
Arról azonban szó sincs, hogy az autóipar mindenhatóságán áll vagy bukik az ipari automatizálás jelene, jövője. A FANUC Hungary ügyvezetője emlékeztetett, hogy az exponenciális növekedés a 2000-es évek közepétől egészen 2022-ig tartott, majd jött az immár másfél-két éve látható megtorpanás.
Az organikus növekedést számos külső tényező hátráltatja:
Érdekes felismerés Mezei Tamás szerint, hogy bár a koronavírus-járvány berobbanása idején megállt minden, de csak pár hónapra. A 2022-től tapasztalt lejtmenetben viszont csak remélni lehet, hogy ez már a gödör alja, hiszen általános visszaesés tapasztalható az ipari automatizálás iránti keresletben lényegében minden termelő-gyártó berendezés esetén, amely készterméket állít elő automatizált üzemmódban. „A trendszerű csökkenés tavaly is szemmel látható volt, idén viszont már húsba vágó” – húzta alá, megjegyezve, hogy ilyenkor kényszerű okokból több idejük van fejlesztésre, tervezésre, képzésekre, tréningekre, a belső folyamatokat hatékonyabbá tenni. Előretekintve 2025-től stabilizálódást, 2026–2027-től újbóli konjunktúraciklust, vele együtt markáns fejlődést várnak.
Sokatmondó mutató a 10 ezer gyártósori munkásra vetített robotok száma, ami Dél-Koreában a legmagasabb: 1012. Ez a szám annyira kiemelkedő, hogy Kína (470), Németország (429) és Japán (419) tisztes távolból követi a sorban. Mezei Tamás rámutatott: Magyarországon 133 ipari robot jut 10 ezer főre, szemben a 162-es nemzetközi átlaggal. A régióban e tekintetben a csehek, a szlovákok előttünk, a lengyelek, a románok és a bolgárok mögöttünk járnak, de látványos változásokat hozhat, ha
elindul a debreceni BMW- vagy a szegedi BYD-gyár, amelyek robotizációban a beszállítóikat is húzzák magukkal, hiszen az ellenőrzött minőségre való tekintettel ez a kör is jellemzően automatizáltan termel.
Az ilyen kaliberű hazai beruházások még látványosabb nyomot hagynak a nemzeti üzemeltetési állományon: Magyarországon tavaly 13 ezer (egészen pontosan 13 005) robot működött, közülük majd minden másodikat a FANUC Hungary szállított. Az IFR statisztikája szerint egy évvel korábban 12 309 ipari robot üzemelt itthon, de például 2018-ban még csak 8481 volt összesen. A szakember szerint a nagy kérdés az, mi lesz a BMW- és BYD-méretű gigamegrendeléseken túl, hiszen nemcsak a kkv-szektor tagjai, hanem az eddig stabilnak, tőkeerősnek hitt nagyvállalatok egy része is cash flow problémával küzd. „Tudják, látják, hogy megérné automatizálni az adott folyamatot, de nem ruháznak be, mert bizonytalanságot éreznek az iparágukban, a vevői körükben, a kivárás körbeér” – vezette le a példát az ügyvezető.
A „megérné” azt jelenti a gyakorlatban, hogy jellemzően 6–18 hónapos megtérüléssel lehet számolni egy robotcella esetében. Ez azon múlik, hogy hány fizikai dolgozó munkáját látja el a robot, mekkora selejtarány-csökkenést érünk el vele, de mivel a megbízhatóság gyorsasággal is párosul, a beruházó a termelékenységnövekedés előnyeire is építhet. Példaként felhozott egy olyan mintegy 200 ezer eurós robotikai fejlesztést, amelynek eredményeképp a néhány hónaposra becsült megtérülés végül három és fél hét lett, hiszen nagyon drága termék gyártásáról volt szó relatíve magas selejtaránnyal, amelyet sikerült a robotizált eljárással kiküszöbölni. Meghatározó mérlegelési szempont lehet a robotok élettartama is, ami viszont megfelelő karbantartással nem években, hanem évtizedekben mérhető, akárcsak egy repülőgép esetében. Ráadásul az ipari robotokra bízott feladaton könnyű változtatni:
ahogy új sorozatgyártási igény születik, úgy amelyik robot addig hegesztett, az ezután tud szerelni, csomagolni, pakolni vagy akár minőséget ellenőrizni is.
Cégméret szerinti bontásban Mezei Tamás elismeri, tíz éve esze ágában sem lett volna becsengetni egy kkv-hoz, hogy automatizáljon, ahol „csak” egy kisebb műhely van 6-8 dolgozóval, 3-4 CNC-esztergával. Csakhogy ma már annyira nem találnak munkaerőt ők sem, hogy lassan pályázati támogatás nélkül is megéri beruházni könnyen betanítható, átállítható kollaboratív robotokba, amelyek ráadásul nem igényelnek különösebben mély műszaki ismereteket. Az elmúlt másfél-két évben ezt nem támogatta a finanszírozási környezet, hiszen aki hozzászokott a kamatmentes vagy 1-2 százalékos vállalkozói hitelhez, az nem szívesen vesz fel 10-12-14 százalékos kamatozású kölcsönt. Azóta barátságosabbak lettek a konstrukciók, a megrendelésállomány viszont megcsappant. Ezzel együtt a FANUC Hungary ügyvezetője szerint ma már a robotértékesítések harmada mögött kkv-k vannak a vevőoldalon: részben ezek a cégek is az autóiparnak dolgoznak, de például egyre jelentősebb az orvostechnikaieszköz-gyártók vagy az FMCG-szektor beszállítóinak jelenléte is.
„Általános tévhit még ma is, hogy a robotok elveszik az emberek munkáját. Ezzel szemben a valóság az, hogy ahol robotizálnak, ott magas hozzáadott értékű munkát végeznek, magasabb jövedelmű embereket alkalmaznak. Például egy nagy autóipari beruházás körül lehet, hogy helye van 2500 robotnak, de velük együtt 10-15 ezer hús-vér ember munkájára is szükség van. Kiegészítik egymást” – vont mérleget Mezei Tamás, megjegyezve, hogy a robotoknak munkahelymegtartó szerepük is van, hiszen ipari automatizálás nélkül számos gyártó cég már rég lehúzhatta volna a rolót.
Aki hosszú távon tervez, az erre is tekintettel van, a robotizáció hatékonysági, versenyképességi kérdés is egyben
– tette hozzá a szakember. Végezetül egy érdekesség, ha már az IFR adatait elemezte lapunk megkeresésére a FANUC magyarországi leányvállalatának ügyvezetője: Takajuki Itót, az 1958-ban alapított ipari automatizálási és robotikai megoldásairól ismert japán vállalat műszaki főtanácsadóját választották meg a Nemzetközi Robotikai Szövetség vezetőjének. Több mint 40 éves szakmai tapasztalattal a háta mögött áll a több mint 3000 globális robotikai szervezetet képviselő IFR élére.
(Borítókép: FANUC)