Egyszer, nem is olyan régen, Bécsben megépítették a világ legnagyobb kávéházát. Ott állt a bécsi Ringstrassén a Természettörténeti Múzeum és a Művészettörténeti Múzeum között. Az építményt ideiglenesre tervezték, a 2008-as labdarúgó Európa-bajnokság idejére, és a bécsi családi vállalkozás, a Julius Meinl ötlete akkor nem csupán a bécsi kávéházi kultúra fontosságát mutatta meg, hanem azt is, hogy vannak dolgok, amelyekre ha vigyázunk, az életünk részévé válnak. Generációkon keresztül. Márpedig a kávéfogyasztás, a kávéházi kultúra ilyen. Marcel Löfflerrel, a Julius Meinl vezérigazgatójával beszélgetünk.
Csöndes bécsi utca a Julius Meinl, pedig van itt iskola is. A nebulók, akik ide járnak, sokkal többet tudnak a bécsi kávékultúráról, mint más tanulók, pedig még nem is kávéznak, csak iskolájuk történelmi helyszínen áll az osztrák főváros Ottakring negyedében. Az utca a világ egyik leghíresebb családi vállalkozásáról kapta nevét, a neves bécsi kávépörkölő és kávékereskedő Julius Meinlről. Itt található a cég központja, valamint feldolgozóüzeme is, vagyis ez az utca, amely 1954 óta a Julius Meinl nevet viseli, előtte Neuseagasse volt, tényleg olyan, ahol múlt és jövő összeér.
A Julius Meinl irodájának épülete belesimul Bécs hangulatába. Egyszerű, letisztult, első ránézésre meg nem mondanánk, hogy itt a világ egyik leghíresebb, kávéval foglalkozó cége működik. Csak a homlokzatára felírt Julius Meinl felirat árulkodik arról, mi található odabent. Az üzemmel szemben, átellenben, az irodák alatt alakították ki a Meinl Múzeumot, valamint kávéakadémia is működik baristák számára. Ez az a hely, ahol nyomon követhetjük azt a folyamatot, amely a Julius Meinlt is a világ leghíresebb kávépörkölői és kávékereskedői közé emelte.
Marcel Löfflerrel, a Julius Meinl vezérigazgatójával olyan fogalmakról beszélgetünk, mint fenntarthatóság, társadalmi felelősségvállalás, klímavédelem. Azt is megtudjuk, hogy a családi vállalkozásnak miért fontos az, hogy a dél-amerikai, afrikai kávétermesztőkkel együttműködve végezze munkáját. Marcel Löffler arról is szót ejt, hogy az elmúlt 15 évben számtalan tanulmány született arról, hogy a kávénak milyen hatása van a szervezetünkre, a testünkre, az agyunkra, a hangulatunkra. Mint mondja,
azt már tudjuk, hogy a tiszta feketekávé hatása kifejezetten pozitív folyamatokat indít el bennünk, de a kérdés az, hogy ezenkívül tudunk-e még valami természeteset is hozzáadni a kávéhoz?
Ezalatt nem csupán azt érti, hogy van, akinek a csokoládésabb ízlik jobban, más a citrusosabb ízhatást szereti – és hogy az emberek nemcsak megtanulják élvezni a kávét, de időt is szakítanak arra, hogy leüljenek egy-egy csészéhez, idővel pedig kicsit maguk is „kávészakértővé” válnak; majd ahogyan a jó bort, a különféle kávékat is egymásnak ajánlják –, hanem azt is, amit Julius Meinl a kezdetektől fogva, 1862 óta fontos tart. Ezt nagyjából így lehetne összefoglalni:
kövesd a kávé útját!
Vagyis ahhoz, hogy elérjék azt, hogy az emberek egyre jobban megismerjék a kávét, a csésze fekete történetét, és ne csupán keressék, de fel is ismerjék a minőséget, a Julius Meinlnek ügyelnie kell arra, hogy a kávé előállításának folyamatában minden organikusan történjen.
Miközben sok minden már alapjaiban véve a kávéültetvényeken eldől, figyelni kell a szén-dioxid-kibocsátás mértékére, arra, hogy minél kevesebb ökológia lábnyomot hagyjanak maguk mögött.
Marcel Löffler azt mondja, vannak előrejelzések, miszerint 30–50 év múlva a kávétermelés nagy része talán már nem is Közép- és Dél-Amerikában lesz.
Éppen ezért számos kávétermelő és kávépörkölő társulással szorosan együttműködünk. Próbáljuk elérni, hogy háttérbe szoruljanak azok az elemek, amelyek rossz hatással vannak az éghajlatra, és veszélyeztetik a jövőbeli termelést. Közép-Amerika esetében ez azt jelenti, hogy az Amazonas mentén vissza kell szorítani az erdőirtás léptékét. Ez nem kis kihívást jelent, komoly mentális játék. De ez csupán az egyik feladat. A másik a képzés, az oktatás szükségessége, hogy a gazdák tudják és érezzék, hogy nagyon nem mindegy, mit használnak a talaj termékenyebbé tételéhez; tudniuk kell, hogy a vegyszeres kezelés sokszor méreg is lehet. Éppen ezért a gazdákat megtanítjuk földet művelni, átadjuk nekik a fenntartható gazdálkodás szemléletét, azt, hogyan ültessenek cserjéket, fákat az esőerdőkben, amelyeket aztán majd a gyermekeik nevelnek tovább. Ez biztosítja számukra is a megmaradás, a tisztes megélhetés esélyét.
A Julius Meinl erre külön programot indított (Julius Meinl Generations), és az ugandai, valamint a kolumbiai ültetvényeiken is azt tapasztalták, hogy mindenki felismerte ennek jelentőségét és szükségességét, ahogyan azt is, hogy ezt figyelni és következetes munkával folyamatosan ellenőrizni is kell. Az általuk követett fenntarthatósági szabványok a Global Coffee Platform (GCP) által megalkotott, a kávéipar jövőjének egységes, közös víziójára épülő Coffee Sustainability Reference Code-ra épülnek.
A Julius Meinl vezérigazgatója ugyanakkor azt is tudja, hogy a nagy kávétermelő országokban olykor nagyon gyorsan változik a társadalom szerkezete, az egymást váltó kormányok hatalma és lehetősége eltérő. Ezek a változások olykor lelassítják a termelési folyamatokat, máskor viszont fel is gyorsíthatják azokat.
Tudom, ha a kávé minősége kevésbé jó, akkor egyszerűbb lenne azt mondani, hogy ez az éppen adott politikai, társadalmi környezet miatt van, de valójában ez csakis a mi felelősségünk, kávétermelőké. Vagyis lényegében mindegy, hogy éppen milyen a hatalom szerkezete, a kávét ugyanolyan alapos megfontolással és körültekintéssel kell előállítani. Kulcsfontosságú, hogy mindent szakszerűen végezzünk, még akkor is, ha lehet, hogy minden éppen kicsit lassabban halad a maga útján. A kávétermesztés fenntarthatóságának és minőségének kérdése szerencsére mindenkinek érdeke, társadalomé, politikáé, gazdáké, kereskedőké.
Marcel Löffler szerint a tökéletes kávé előállításához sok figyelemre, türelemre, fejlesztésre, átlátható folyamatokra, valamint a minőséget biztosító, költséghatékony megoldásokra van szükség. Az 1960-as években egy kilogramm kávé – az átlagos fizetéshez képest – sokkal nagyobb luxusnak számított, mint ma. Az, hogy ez mára megváltozott, a kávé előállítási folyamatának, a technológiai fejlődésének köszönhető. A kávé ma már nagyon sok emberhez eljuthat, a legtöbb háztartásban megtalálható. Ma már egy csésze kávé napi szinten megfizethető.
Ehhez viszont nekünk, kávétermelőknek az kell elérnünk, hogy folyamatosan biztosítsuk a kávé magas minőségét. Az emberek csakis így tudják értékelni és megbecsülni azt, amit isznak. Az ízét, az illatát, a pillanat élményét, amikor belekortyolnak a kávéba.
A bécsi, az európai és a magyar kávékultúra nem választható el a Meinl családtól. Julius Meinl egykor itt, Bécsben tökéletesítette azt a pörkölési eljárást, amely világszerte forradalmasította a kávéfogyasztási szokásokat. Az osztrák fővárosban, úgy tartják, hogy kétezernél is több olyan hely, számos híres kávéház található, amire azt mondják, hogy ott remek kávé iható. Amennyiben kíváncsi arra, hogy anno, 1862-ben hogyan is kezdődött az egész, ide kattintva elolvashatja, vagy Bécsben járva menjen el a Julius Meinl utcába. Ott áll a ház, homlokzata egyszerű, letisztult, első ránézésre meg nem mondanánk, hogy itt a világ egyik leghíresebb, kávéval foglalkozó családi cége működik.
A cikk a Julius Meinl együttműködésével készült.
(Borítókép: Marcel Löffler a Julius Meinl vezérigazgatója. Fotó: Julius Meinl)