A következő években mintegy 5400 milliárd forint érkezik az agráriumba különböző támogatási formáknak köszönhetően a KAP Stratégiai Terv keretében. A hatalmas pénzmennyiség egyszerre jelentheti az ország, a szektor felemelkedését, vagy válhat elszalasztott lehetőséggé. A hazai mezőgazdaságnak, élelmiszeriparnak minden esélye megvan arra, hogy előbbi valósuljon meg – mondta az Indexnek adott interjújában Papp Zsolt György. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara szeptemberben megválasztott elnöke hozzátette: a magyar mezőgazdaság számára – a támogatások, a stratégiai célok, valamint a kihívások kezelésének háromszögében – cél a minőség, biztonság és ár szempontjából is versenyképes termékek előállítása. Előbbi kettő már megvan, utóbbira pedig jó esély mutatkozik.
Rendkívül jelentős, története egyik legnagyobb átalakulásán megy keresztül a magyar agrárszektor. Ennek középpontjában többek között, a versenyképesség, a fenntarthatóság, az élelmiszer-biztonság, valamint a generációváltás áll. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) nemrég beiktatott elnökével vettük górcső alá azokat a kihívásokat, amelyekkel szembe kell néznie a hazai mezőgazdaságnak, illetve az erre adott lehetséges válaszokat is sorba vettük.
Ám mindezek előtt arra kértük Papp Zsolt Györgyöt, avasson be minket, hogy vezetésével melyek az agrárkamara legfontosabb feladatai, a NAK miként járul hozzá a hazai agrárium fejlődéséhez.
Az egyik legfontosabb tennivalónak tagjaik érdekeinek képviseletét nevezte meg. A NAK összefogja a mezőgazdasági, élelmiszeripari és vidékfejlesztési területen tevékenykedőket, és amellett, hogy meghallgatják javaslataikat, érdemi lépésekkel segítik őket. „Az előttünk álló időszakban kiemelt feladat lesz, hogy segítsük tagjainkat a támogatások eredményes lehívásában és hatékony felhasználásában. Ezzel kapcsolatban, valamint általánosságban is számos adminisztrációs terhet kívánunk levenni a vállukról, falugazdász-tanácsadóinkra pedig más téren is, így szakmai kérdésekben is mindig támaszkodhatnak” – szögezte le Papp Zsolt György.
Ezzel el is érkeztünk az agrárium legnagyobb kihívásaira válaszként szolgálható uniós és nemzeti támogatásokhoz. A magyar agrárium, illetve a vidéken élők számára történelmi lehetőség nyílt meg a 2023–2027-es időszakra vonatkozó közös agrárpolitika (KAP) magyar Stratégiai Terve révén. A magyar kormány az uniós források mellé a lehető legnagyobb, 80 százalékos nemzeti költségvetési hozzájárulást biztosítja. Ennek köszönhetően összesen közel
5400 milliárd forint kerülhet az ágazatba,
amelyből
A már megjelent 24 felhíváson túl még mintegy ötven kiírás meghirdetése várható az előttünk álló időszakban a KAP Stratégiai Terv keretében.
„A cél egyértelmű: a magyar mezőgazdaság versenyképességének növelése, a feldolgozóipar fejlesztése és a vidék megtartó erejének erősítése” – szögezte le Papp Zsolt György.
A támogatási rendszer lehetőséget biztosít mindenki számára, az őstermelőktől, családi gazdaságoktól kezdve a nagyüzemi gazdaságokig.
A kisebb, illetve nagyobb gazdálkodók támogatásának kérdése kiemelten fontos. Ángyán József, korábbi vidékfejlesztési államtitkár egy interjúban arról beszélt, hogy: „2010 óta 351 ezerről 2023-ra 196 ezerre csökkent a gazdaságok számra, vagyis 13 év alatt 155 ezerrel csökkent, azaz ennyi – a kormány által állítólag kiemelten kezelt – kis családi gazdaság, gazdálkodó család ment tönkre, adta fel a gazdálkodást, és területeik az elárverezett állami földek zömével együtt az egyébként is kedvezményezett nagyobbakhoz kerültek.”
A K-Monitor pedig arra mutatott rá, hogy a 2014–2020-as uniós támogatási ciklus mezőgazdasági forrásai a nagyobb „agrárdinasztiákhoz” vándoroltak, és „a támogatások nem járultak hozzá érdemben ahhoz, hogy a kisebb gazdaságok is versenyképes termékeket tudjanak előállítani”.
A NAK elnöke cáfolja ezen állításokat. Papp Zsolt György felhívja a figyelmet, hogy az agrártámogatások során egy 80–20-as vezérfonalat követtek, ami azt jelenti, hogy a támogatások 80 százaléka a kisebb gazdaságokhoz került, míg 20 százalékot a nagyobbak kaptak.
„A magyar kormányzat nemzetstratégiai ágazatként tekint az élelmiszeriparra, ami a támogatási rendszerben is tükröződik: a rendelkezésre álló források egyik legjelentősebb szelete az élelmiszer-előállító ágazat számára került és kerül biztosításra. A támogatásokon keresztül megvalósulhatnak magasabb hozzáadott értékű termékek előállítását célzó, versenyképesebb vállalati, termelési és termékstruktúra kialakítását, optimalizálást, valamint a piacra jutást elősegítő fejlesztések” – tette hozzá a NAK-elnök.
Érdemes sorba venni, mely kihívásokra kell választ találnia a hazai agráriumnak az előttünk álló időszakban. Több között ide tartozik a klímaváltozás hatásainak, a fenntartható gazdálkodásnak, az aszálynak, az élelmiszer-biztonságnak, a munkaerőnek, valamint a generációváltásnak a kérdése.
„A Covid-járvány, valamint az orosz–ukrán háború rámutatott az élelmiszer-ellátás és az élelmiszeripar stratégiai fontosságára. A szektor ma már nem csupán gazdasági tényező, hanem a nemzeti szuverenitás és önrendelkezés kulcsfontosságú eleme is. Magyarország nemcsak saját élelmiszeriparát tudja ellátni, hanem akár Európa élmezőnyébe is kerülhet exportképes termékekkel” – hangsúlyozta a NAK-elnök.
Ám van egy ezek mellett is kiemelkedő fontossággal bíró elem: az élelmiszerárak. Talán még sokan emlékeznek, hogy 2022 második felétől milyen drágulási hullám söpört végig Magyarországon – Európa-rekorder inflációt okozva. A fogyasztói árak emelkedéséből az élelmiszerek hasították ki a legnagyobb szeletet. Számos elemzés, cikk született arról, miért az itthoni árak – főként az élelmiszerárak – lőttek ki a leginkább uniós szinten.
Több alkalommal is azt a választ hallhattuk, olvashattuk: nem hatékony és nem versenyképes a magyar élelmiszertermelés, illetve -előállítás, ezért drágák a magyar termékek. Annyira, hogy a kiskereskedelmi láncok számára jobban megérte/megéri importálni, mint a magasabb árú hazai terméket előnyben részesíteni.
Papp Zsolt György kiemelte: az élelmiszerárakra a szomszédunkban zajló háború hatására elszabaduló energiaárak, illetve az inputanyagok árának jelentős emelkedése is hatást gyakorolt, ahogy az emelkedő munkaerőköltségek is.
Ezen a területen tehát lépnie kell a hazai élelmiszeriparnak. A biztonságos és minőségi élelmiszerellátás kulcskérdés, a magyar termékek mindkét kritériumnak megfelelnek. Azonban, ahogy azt Nagy István agrárminiszter is deklarálta,
az árak tekintetében is versenyképessé kell tenni a magyar élelmiszereket, ennek érdekében pedig szükség van a támogatásokra.
„A kimagasló mértékű támogatásoknak is köszönhetően, azokat jól felhasználva, a magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar versenyképesebbé válhat, hatékonyabban termelhet, képes lehet jobban ellenállni a válságoknak és könnyebben tud felkészülni a távolabbi jövő kihívásaira is. Az ebben való segítségnyújtás a NAK egyik legfontosabb feladata” – szögezte le Papp Zsolt György.
A cél, hogy 2025–2030-ra a magyar mezőgazdaság ne csupán hazai szinten, hanem európai viszonylatban is versenyképes legyen.
A feldolgozóipari fejlesztések támogatása kapcsán két felhívás jelent meg a KAP Stratégiai Terv keretében az idei évben, a „Feldolgozó üzemek komplex fejlesztésének támogatása” című, 150 milliárd forint keretösszegű a nagyobb, míg a „Feldolgozó üzemek fejlesztésének támogatása” című – 50 milliárd forint keretösszeggel – a kisebb léptékű beruházásokat támogatja.
Tekintve, hogy Magyarországra az előző években is bőségesen érkezett agrártámogatás, adódik a kérdés, hogy ha a források valóban hozzájárulnak a versenyképességhez, akkor korábban miért nem értek révbe az erre irányuló törekvések. Papp Zsolt György erre válaszul úgy fogalmazott: a hazai agrárium elmúlt években mutatott kibocsátásnövekedése jól mutatja, hogy a támogatásokat ezt megelőzően sem a „kútba dobták”, azok nagy része jól hasznosult.
A NAK elnökétől azt is megkérdeztük, ki felel majd a források helyes elköltéséért. A korábbi támogatási ciklusokban ugyanis voltak olyan kritikák, melyek szerint a támogatások hatékonyságnövelés helyett terepjárókban, illetve medencékben öltöttek testet. A NAK első embere ezzel kapcsolatban elmondta: a pályázati rendszer meghatározza azt a feltételrendszert, aminek a forrást, támogatást igénylő gazdaságnak meg kell felelnie. A források helyes felhasználását pedig a kifizető ügynökség feladata ellenőrizni, illetve az elszámolás utáni fenntartási időszakban is nyomon követni.
„Az agrárkamara kiemelt feladata, hogy segítse a gazdákat a pályázati konstrukciók megismerésében, a pályázatok, támogatási kérelmek benyújtásában és a támogatások hatékony felhasználásában. A gazdák feladata pedig a pályázatban vállalt kötelezettségek betartása és az eredményes termelés” – mondta Papp Zsolt György.
Ez eddig mind szép és jó, ám az Európai Bizottság tervei alapján nem eszik olyan forrón a kását. Az EB jelentéstervezete – amellyel kapcsolatban Papp Zsolt György elmondása szerint a közép-kelet-európai országok véleményét nem kérték ki – alapján jelentősen átalakítanák a területalapú agrártámogatások rendszerét: a támogatások odaítélésekor a jövőben az Európai Unió nem azt venné figyelembe, hogy mekkora területen gazdálkodik valaki, hanem azt, hogy mekkora a jövedelme.
A tervek szerint tehát az alacsonyabb jövedelmű, kisebb gazdaságok és a fiatal gazdák támogatása mellett a környezetvédelmi előírások betartásához is kötnék az uniós támogatást, így írva át a területalapú támogatások évtizedek óta létező rendszerét. A Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének (MOSZ) főtitkára szerint a magyar gazdaságok 80 százaléka veszteségessé válna területalapú támogatás nélkül.
A NAK a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségével (MAGOSZ) közösen online petíciót indított a javaslat ellen „Megvédjük a magyar gazdákat! El a kezekkel az agrártámogatásoktól!” címmel. Az akciót a kormány is támogatja – hívta fel a figyelmet Papp Zsolt György.
Az európai gazdák azonban már akcióztak ebben az évben. Sokat olvashattunk arról, hogy Németországban, Svájcban Görögországban, legutóbb pedig Franciaországban vonultak utcára a gazdák. Utóbbiak azért, mert az EU egy olyan szabadkereskedelmi övezetet hozna létre, amely megnyitná a francia kapukat az olcsó importtermékek előtt, hátrányba hozva az ottani gazdákat. De panaszkodtak a gazdák a túl bürokratikus támogatási rendszerre, az adóterhekre vagy épp a szigorú környezetvédelmi előírásokra is.
Papp Zsolt György arra is felhívja a figyelmet, hogy Nyugat-Európa egyes részein ideológiai alapon zajlik a műhús, valamint az állati eredetű tej nélküli „tejtermékek” előtérbe helyezése. Mindez sok esetben a fenntarthatóság jegyében, ám a NAK-elnök rámutatott: ezeket nem valós tényekre alapozzák.
Számos hazai és nemzetközi szakmai szervezettel egyetemben határozottan kiállunk a hagyományos állattenyésztés és állatitermék-előállítás mellett. Továbbá az európai emberek egészségének védelme érdekében elutasítunk minden műélelmiszer népszerűsítésére és forgalmazására irányuló kezdeményezést
– mondta Papp Zsolt György.
A kamaraelnök hozzátette: tudható, hogy beérkezett az első, laboratóriumi körülmények között előállított fehérjetermék – egy francia startup műlibamájának – engedélyezési kérelme, amely már az Európai Bizottság asztalán van. Az ilyen termékek igen komoly humánegészségügyi, élelmiszer-biztonsági kockázattal járhatnak, amit jól mutat, hogy az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezete (FAO), valamint az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által tavaly közzétett első jelentésben 53 lehetséges egészségügyi kockázatot soroltak fel, többek között például a rákos sejtek elszaporodásának veszélyét és az emberi endokrinrendszerbe való beavatkozást. Bár a labortermékek támogatói előszeretettel érvelnek azzal, hogy az in vitro élelmiszerek „zöldebbek” a hagyományos hústermékeknél, ezt az állítást számos tanulmány megcáfolta. A laboratóriumban tenyésztett termékek előállítása nagyobb környezetterheléssel jár, mint a hagyományos állattenyésztésre alapozott termék-előállítás, mivel a bioreaktorok, amelyekben a sejteket tenyésztik, igencsak energiaigényesek.
„A laborélelmiszerek térnyerésének megakadályozásán túl társszervezeteinkkel közösen évek óta határozottan felszólalunk azért is, hogy az Európai Unió ne engedje az élelmiszerek megtévesztő elnevezését. A »hús« az hús, a »tej« az tej” – szögezte le Papp Zsolt György.
Mindezek mellett az agráriumnak tennie kell valamint a fenntarthatóbb működésért, hiszen az egyik legnagyobb károsanyag-kibocsátó ágazatnak számít. Papp Zsolt György szerint a beruházásoknak köszönhetően korszerűsíteni lehet a feldolgozóüzemeket, amivel többek között növelni lehet az energiahatékonyságot, például megújuló energiaforrások alkalmazásával. Korszerűsíteni lehet a csomagolástechnológiát, továbbá – emelte ki a NAK-elnök – a forrásokat a regeneratív mezőgazdaság előmozdítása irányába kell fordítani.
A legfontosabb üzenet, hogy a fenntarthatóság nem a termelés visszafogásával, hanem tudatos, hatékony fejlesztésekkel érhető el
– mondta Papp Zsolt György, aki kiemelte, hogy a beruházások a vidék megtartóképességére pozitív hatást fejthetnek ki azáltal, hogy a mezőgazdaság biztos jövőképet és megélhetést jelentő perspektívaként jelenik meg.
A magyar mezőgazdaság előtt álló kihívások tehát jelentősek, de a lehetőségek is rendkívüliek. Korábban az Indexnek több agráripari szereplő is megerősítette, hogy a magyar mezőgazdaság természeti adottságainak és know-how-jának köszönhetően ismét Európa élmezőnyébe kerülhetne. A magyar termék-külkereskedelmi mérleg pluszos, vagyis jól látszik, hogy a hazai ellátás biztosítása mellett a külpiacokra is képes termelni a hazai élelmiszeripar. A soha nem látott mértékű források rendelkezésre állnak, már csak az a kérdés, képes-e élni vele az ágazat – elszalasztja-e a lehetőséget, vagy megragadja, és a kontinens élére tör.
„A jelenlegi támogatási rendszer reményt ad arra, hogy a magyar agrárszektor nemcsak túlél, de virágzóvá is válhat a következő évtizedekben” – summázta Papp Zsolt György.
(Borítókép: Papp Zsolt György 2024. november 20-án. Fotó: Kaszás Tamás / Index)