Egy átlagos ember számára a távközlési szektor két szereplőből áll, a 4iG-ből és a Magyar Telekomból, de ha valaki elutazik Szekszárdra, akkor egy olyan magyar vállalattal találkozhat, amely pont ezzel a két szereplővel igyekszik felvenni a versenyt. A Tarr kft. már lassan 50 éves lesz, apáról fiúra szállt, és amennyiben létezik magyar népmese a gazdasági életben, akkor azt valahol itt kell keresni. De hogyan élt túl ennyi technológiai ugrást és politikai fordulatot egy szekszárdi vállalat?
Ritkán találkozni olyan emberrel, aki úgy rajong a cégéért, mint Tarr János az édesapja által alapított szekszárdi Tarr Kft.-ért. Pedig a 100 százalékban magyar tulajdonú távközlési szolgáltatónak nem könnyű a terep, szinte egyedül harcol a multinacionális vállalatokkal szemben.
Ennek ellenére az évtizedekkel ezelőtt alapított egyszemélyes családi vállalkozás mára stabilan tíz vármegyében, több mint 450 településen szolgáltat. A Tarr Kft. kalandos története legalább annyira lenyűgöző, mint gazdaságtörténeti kuriózum. Igazi példa arra, hogyan lehet talpon maradni a folyamatosan változó világban.
Amikor 1979-ben alapították a vállalatot, akkor a távközlési szektorban maga a technológia úgy nézett ki, hogy ha építettek egy tömbházat, akkor annak a tetején elhelyeztek egy antennát. Ezen keresztül nézték az emberek a tévét az 1970-es években. Azonban a Tarr Kft. születésének kontextusához hozzátartozik, hogy ebben az időszakban kezdtek elterjedni a színes televíziók.
Ez természetesen magával hordozott egy keresletélénkülést. „Ha az 1980-as évek első felében valaki vett egy tévét, akkor biztos, hogy kellett neki antennát csináltatnia, hogy a vételi viszonyai jobbak legyenek. Szekszárdon akkoriban csak földi vétel volt, és pusztán öt csatorna létezett” – mondta az Indexnek Tarr János. Ehhez képest, ha megnézzük a mai 5G világát, akkor kijelenthető, a Tarr Kft. az ország legtöbb stressztesztjén sikeresen vizsgázó vállalat lehet – szúrtuk közbe Tarr Jánosnak, aki szerint ez eufemisztikus megfogalmazás.
Nemcsak politikai rendszerekkel és változásokkal, hanem elképesztő technológiai ugrásokkal is meg kellett küzdeniük. Ráadásul ezek olykor azonos időpontra estek. Gondoljunk csak bele: az 1990-es évek első felében politikai rendszert váltottunk, és az egész világon bekopogtatott a technológiai ugrás a távközlési szektorban. Tarr János édesapja rádió-tv-műszerészként kezdte a pályafutását, tévészerelő műhelye volt.
Már az 1970-es évek derekán felismerte, ebből nem lehet megélni. Ha elképzeljük Szekszárd domborzatát, akkor rögtön megértjük, a tévézés kezdetén az árnyékolás miatt óriási problémát okozott a megfelelő vétel biztosítása. A Tarr Kft. első tulajdonosa azonban a régióban egyedüliként, talált erre megoldást.
Ma ezt úgy hívnánk, a vállalat know-how-ja, azonban ez azt jelentette, hogy Tarr János édesapja nem a házak tetejére rakta fel az antennákat, hanem a hegyek tetejéről játszotta át az adást a házakhoz. Ezt akkor még központi antennarendszernek hívták, nem pedig kábeltévének. „Édesanyám, ahogy édesapám is, tanárnak tanult, de apám miatt otthagyta az egyetemet, és ő is rádió-tv-műszerész lett. Így építettek közösen erősítőket, műszereket. Sőt akkor még édesanyám nevén futott a kisiparos vállalkozás.”
Majd az 1980-as évek elején egyre inkább nőtt az igény a tévézésre a Tolna megyei dimbes-dombos részeken, ahol szintén nem voltak ideálisak a vételi viszonyok. Így pedig folyamatosan kaptak megkereséseket kábeltévés rendszerekre. A vállalat rögtön szembe találta magát az első technológiai ugrással. Az 1980-as évek derekán indult műholdas adás a csatornák számának a bővülését is magával hozta. Ez volt az egyetlen szórakozása az embereknek.
Akkor már egyre kevesebb igény mutatkozott a jugoszláv adókra, helyüket az MTV és társai vették át. Szekszárdon és környékén a legtöbb távközlési rendszert a Tarr Kft. csinálta. „Házról házra húztuk a kábeleket. Aztán lakótelepről lakótelepre, és amikor már a rendszereket nem tudtuk összekötni, megmásztuk a kórház tetejét. Akkor még teljes egészében rendszerek telepítéséből jött a bevételünk.”
Akkoriban, a rendszerváltás előtti években élte tinédzseréveit Tarr János, aki beszélt arról is, milyen életszínvonalon élt a családja. „Határozottan mondhatom, nem nézték jó szemmel, de tudtunk családi házat építeni. Apámnak azonban mindig is Trabant kombija volt.” Tarr János iskola után ment az édesapjával dolgozni, és ahogy ő megfogalmazta, tenyésztett műszerész lett.
Aztán bekopogtatott a rendszerváltás: „A mostani vállalatunk, tehát hivatalosan a Tarr Kft. 1990-től indult. Apám egyszer csak hozott egy papírt, hogy »gyere, itt írd alá, fiam«. Aztán 1992-ben, amikor végeztem az egyetemen, egyből hazakerültem, a cégnél tervezői beosztásom lett.” A családi vállalkozás másik lába a szekszárdi városgazdálkodás részén volt, itt szedték az önkormányzattal az első szolgáltatási díjakat, összesen 64 forintot. Aztán megjöttek az amerikaiak, akik vérszemet kaptak.
A Szekszárdi Önkormányzattal alapított közös vállalkozás tulajdoni hányada 50-50 százalékos arányban oszlott meg. Ez végezte az üzemeltetést, a hálózati szolgáltatást. Akkoriban az amerikaiak pontosan ilyen városi rendszereket szerettek felvásárolni. Megvették a Pécsit, a Veszprémit és a Dunaújvárosit. A stratégiájuk úgy szólt, hogy bevásárolták magukat egy vállalkozásba, majd úgy megemelték a törzstőkét, hogy az egész cég az övék lett. Szekszárdot is megkeresték egy hasonló üzlettel.
A szakértői anyagukban az szerepelt, hogy a Tarr Kft.-nek a hálózatüzemeltető vállalatban nincs részesedése, azonban ez nem volt igaz: „Amikor az önkormányzat megtárgyalta az amerikai felvásárlást, édesapám felszólalt a közgyűlés előtt. Jelezte, hogy 50 százalékos részesedéssel rendelkezik. Az amerikaiak ott ültek az ülésen, és ezt úgy értelmezték, hogy nem rendezett a tulajdoni hányad, mert így ellentmondást találtak a szakértői anyagban, ezért visszavonták az ajánlatukat. Pedig a város vezetői már kitalálták, hogy hova mennek ünnepelni a sikeres privatizáció után.”
A Tarr Kft. így úszta meg a privatizációs hullámot, de volt még egy óriási előnyük a távközlési szektorban: már az 1990-es évek elején szerződést kötöttek az HBO-val.
Ezt keményen kihasználták, saját gerincnyomvonalat és fejállomásokat építettek a városban. Végül összességében két rendszer lett Szekszárd környékén. Ugyanakkor, mivel szolgáltattak HBO-t, szép lassan leszorították az önkormányzati céget: „Szinte mindenkit átkötöttünk a rendszerünkre. Egy év alatt a városi cégnek a 11 500 ügyfeléből már csak 1500 maradt, majd őket is teljesen átvettük.” Ezt az időszakot a szekszárdi sajtó a kábelháború időszakának könyvelte el.
A Tarr Kft. árbevétele folyamatosan növekszik, a 2020-as 11,2 milliárd forintról 2023-ra 13,8 milliárd forintra nőtt. A fejlesztések és beruházások miatt a mérlegfőösszeg is jelentősen növekedett, ez tavaly 18,8 milliárd forintot tett ki (2022-ben a mérlegfőösszeg 17,4 milliárd, 2020-ban 14 milliárd forint volt). Az előfizetők elégedettségéért több mint 300-an dolgoznak a Tarr Kft.-nél. A cég utolsó éves adózott eredménye, 2023-ban 1,7 milliárd forintra rúgott.
A kábeltévés rendszerek internetet is képesek voltak szolgáltatni, majd az adatátvitel után telefont is lehetett szolgáltatni. Végül a Tarr Kft. 2005–2006 körül odaért az ügyfelekhez. Ugyanakkor itt már a multinacionális vállalatokkal kellett harcolnia. Jelenleg a hazai piac 5 százalékát tudhatják magukénak – a szelet többi részén gyakorlatilag a Magyar Telekom és a 4iG osztozkodik.
Az 1990-es évek közepétől lett tisztább a szektor, és szerencsére az 1996-os médiatörvény is jót tett nekünk. A versenyben azonban az maradt életben, aki a hálózatok építésére fordította a profitját, olyanra, ami kétirányú adatátvitelre alkalmassá tette a rendszerét. Ez már a ma is ismert internet előszeléhez volt szükséges.
A Tarr Kft. 1997-ben kezdett először internetet szolgáltatni egy külső cég segítségével egészen 2003-ig, amikor megvettek egy céget, beolvadt a portfóliójukba hivatalosan is az internetszolgáltatás.
Az optikai hálózatukkal igyekeztek lefedni az egész régiót.
A fókuszok a régióra irányult, magyarán, akkora kabátot igyekeztek viselni, amekkorát elbírtak, olyan üzletet mindig kerültek, amely elviselhetetlen kihívás elé állítja a vállalatot. A régióra befektetésként tekintettek, amire nincs is jobb példa, mint az a hatalmas optikai hálózatrendszer, amelyet megépítettek az elmúlt két évben Szekszárdon.
Ez a fejlesztés technológiailag nem volt indokolt, de a piacvezető státuszokat itt garantálja. És ahogy az elején említettük, napjainkban a Tarr Kft. 450 településen, összesen tíz vármegyében végez szolgáltatást. Így a Tarr Kft. több mint 340 munkavállalójával hivatalosan is nagyvállalat lett.
Napjainkban az optikai hálózati infrastruktúrában rejlő műszaki lehetőségek szinte hónapról hónapra megtöbbszöröződnek, alapinfrastruktúraként kiszolgálva ezzel több millió távközlési megoldást (például az 5G-hálózatokat), melyek gyorsan hétköznapjaink részévé válnak. „Hivatalosan is nagyvállalat lettünk, ez felelősséget is jelent, amit igyekszünk a társadalmi felelősségvállalás jegyében is tükrözni. Ugyanakkor a múltban bevált módszert a jövőben is folytatni szeretnék: a bevétel jelentős részét visszaforgatjuk.”
Tarr János szerint a mindenkori technológiai kihívásokkal szemben egy dolgot biztosan megtehetnek a vállalkozások, hogy óvják az igényességüket.
„Mi a műszaki igényességünkből már 1979 óta nem engedünk, és ez a jövőben is így lesz. Bármilyen kicsik is a lehetőségek, azokat meg kell ragadni. Cégünk értékrendje pedig nagyvállalatként is megmarad: egyesítjük a családi vállalkozás és az emberi kapcsolat tőkéjét a nagyvállalati profizmussal.”
(Borítókép: Tarr János 2024. november 27-én. Fotó: Mult Roland / Index)