„Megcsináltuk, amit vállaltunk: 2024-ben az MBH Bank felért a piacvezető OTP Bank mellé” – mondta az Indexnek Barna Zsolt. Az MBH Bank elnök-vezérigazgatója visszautasítja az állami hátszelet firtató kritikákat, „az ügyfeleket nem az állam küldi hozzánk”, a kiváló eredmények pedig a jó stratégiának köszönhetők. A bankadót fáj kifizetni, de a gazdaság egészének stabilitása az elsődleges, így elviselik a terhet.
Barna Zsolt többek között arról beszélt lapunknak adott interjújában, hogy
Nagyon sok minden történt a bankjuk, a bankrendszer körül. Például az, hogy valóban elindult a verseny a hazai piacvezető bank pozíciójáért. Igaz, az olvasóknak alighanem mindig az a legérdekesebb, ami közvetlenül érinti a pénztárcájukat. A jövő évtől több okból, de a tranzakciós díjak emelkedése miatt is általános lakossági díjemelés várható. Hogyan érinti ez az MBH ügyfeleit?
A bankszektor számos módon járul hozzá a – nagy részben külső körülményekre visszavezethető – gazdasági nehézségek kezeléséhez, illetve a növekedés beindításához. És ennek csak egy kis része az, ami az ügyfeleknél csapódik le. Ehhez a tortához pedig mi járulunk hozzá a legjelentősebb szelettel. Azonban az a két fontos trend, amelyet említett, nagyon is összefügg, meggyőződésem, hogy az egyre élesebb piaci verseny miatt az ügyfelek is jól járnak, mert az alapvető díjak nem növekednek.
Ez jó hír az ügyfeleknek. Pedig sokan nem hitték el, hogy megcsinálják, és 2024-re összeáll egy olyan csoport, amely már az OTP-t is kihívhatja...
Ez így van. Korábban magasan, 30 százalék körüli piaci részesedése volt a piacvezető OTP-nek, míg idén a harmadik negyedévben az MBH hozta el a teljes új ügyfélállomány 30 százalékát, a piaci részesedésünk pedig már 24–25 százalékon áll. De mindezzel nemcsak a piacvezetőt, hanem a kisebb, például külföldi hátterű bankokat is megleptük. Rendszeresen szkeptikus véleményekkel szembesültünk, amelyek szerint túl ambiciózus növekedési terveket és piaci részesedést céloztunk meg, de a kiváló stratégia és a sok munka azonnal meghozta a gyümölcsét, az élet és a gazdasági eredmények egyértelműen minket igazoltak.
Azonban kétségtelen, hogy az ügyfelek jelentik a középpontot. Az értük zajló intenzív verseny a banki szolgáltatások költségeinek csökkenéséhez vezetnek – a trendek ezt világosan igazolják. Megjelenésünkkel, vagy, ha szerénytelenebben fogalmazunk, berobbanásunkkal jól látható, hogy mind a lakossági, mind a vállalati ügyfelek banki költségei csökkennek, és ez már a különböző termékek kamatain is mérhető.
Hogy az államra is kitérjünk, a gazdaságpolitikai célok egyértelműek: a nagybankok közötti verseny fokozása, ami olcsóbb és kedvezőbb bankolást eredményez. Ez a verseny olyan, mint egy szoros maratoni futás – minden résztvevő a célvonalhoz közeledve igyekszik gyorsítani. De a győztes végső soron az ügyfél, aki kedvezőbb feltételeket kap.
Örülünk, hogy elégedett, de Varga Mihály pénzügyminiszter a 2025-ös költségvetés-tervezet ismertetése során olyan nagyon ezt nem jutalmazta, hiszen kitért arra, milyen különadókat vezet ki jövőre a kormány, de nem rémlik, hogy a bankadót említette volna.
Nem ez volt egykor a bankok megállapodása a gazdaságpolitikával, de nagyjából ezt már sejtettük az év közepén, így a bejelentés nem okozott nagy meglepetést. Éppen a napokban számoltam ki, hogy összesen 215–220 milliárd forint adót fizet az MBH Csoport egy év alatt az államnak.
Hatalmas összeg, nehéz is felfogni.
Nehéz bizony, én is ezt gondolom...
Ennek ellenére mégsem szokott éles kritikát megfogalmazni a kormányzattal szemben.
Számunkra a gazdaság egészének stabilitása az elsődleges. Egyszerűen fogalmazva: ha az emberek és a vállalatok nem rendelkeznek elegendő pénzügyi mozgástérrel, akkor az alaptevékenységünkkel sem leszünk képesek megfelelő bevételt termelni. Egy ilyen méretű szervezet élén számomra kulcsfontosságú, hogy jól működjön a gazdaság, hiszen végső soron mindannyian ebből profitálunk.
Ilyen nagy globális, külső ellenszélben a magyar gazdaságnak nagy szüksége van arra, hogy belső erőforrásaival ellensúlyozza a visszahúzó erőket, és jövőre felgyorsuljon a növekedés. Növekedés tekintetében egyelőre magunkra maradtunk. Ez a helyzet olyan, mint egy hajó a viharos tengeren: a külső szelek ellen a belső motor ereje nyújthat biztosítékot, hogy ne csak túléljük a vihart, hanem előnyös pozícióba érjünk a csendesebb vizeken.
Ha lesz növekedés, akkor bármennyi adót elvisel?
Egyáltalán nem ezt mondtam. De ha ki tudjuk gazdálkodni a különadót, akkor azt csendben megtesszük. A tulajdonosok türelmesek, elégedettek a mostani eredményekkel, ugyanakkor tagadhatatlan, hogy ha nem vonnának el ekkora mértékben forrásokat, az akvizíciós és egyéb törekvéseink jobban teljesülnének. Jelenleg azonban a társadalmi, illetve gazdaságpolitikai érdek mást diktál, és ez így számunkra elfogadható.
Tényleg nem szokták kritizálni az állami lépéseket, sőt tovább megyek, szinte napra pontosan ugyanakkor kezdték el mondani, hogy lakhatási válság van Magyarországon, mint az állam. Pedig korábban az MBH elemzői ezt nem jelezték.
Az egybeesésről legfeljebb az elemzőinket, a szakértőinket kérdezhetik, akik teljes mértékben függetlenül végzik a munkájukat. Egyszerűen arról lehet szó, hogy a gazdasági közbeszédnek mindannyian részei vagyunk, a gazdaságpolitika, a sajtó és a különböző intézmények elemzői is. Természetes, hogy megpróbálunk egymásra reagálni. Minden szereplő elemi érdeke, hogy valódi, égető kérdésekkel, aktualitásokkal foglalkozzon.
Hozzátenném, hogy ennek nálunk van egy üzleti lába is: a miénk a legnagyobb lakásmegtakarítási és lakásfinanszírozási hálózat az országban. Természetes, hogy vizsgáljuk a lakhatás kérdéskörét, különösen a fiatalok otthonteremtése vonatkozásában.
Akkor egy kicsit egyértelműbben kérdezzük: azzal, hogy a magyar állam is tulajdonos az MBH Bankban, a kommunikációt is össze kell hangolni a kormányzattal?
Úgy látszik, ez is egy örökzöld téma; nem először kapom meg a kérdést, hogy milyen befolyással van az állam a bankra. Csak ugyanazt tudom elmondani, amit korábban is: az imént említett, a gazdaság stabilitásával kapcsolatos célok támogatásában valóban segíthet, hogy a bank mögött hazai, sőt állami tulajdon van. Ezen túlmutatóan azonban egyszerűen nem úgy működünk, ahogy azt kívülről néha elképzelik, hanem pont úgy, mint bármelyik tőzsdei nagyvállalat: a hajót a menedzsment kormányozza, teljesen függetlenül, a legjobb tudása szerint.
Az elemzők pedig ezen belül is egy külön kategória – bárki, aki dolgozott már valaha együtt gazdasági elemzővel, pontosan tudja, hogy egy dolgot nagyon nem tűrnek: ha valaki bele akar szólni a munkájuk szakmai részébe.
Pont a múlt héten vált meg az állam egy 10 százalékos részvénycsomagtól a bankban. Azt akarja mondani, hogy e mögé se lássunk semmi különösebbet?
Mindenki úgy értelmezi a piaci információkat, ahogy szeretné. De akit ez most meglepett, az eddig nem figyelt. Az eredeti cél, hogy legyen egy magyar ésszel és szívvel gondolkodó, mérete miatt meghatározó és nemzetközi összehasonlításban is hatékonyan működő bank, amely valódi versenyt generál a piacon, mára teljesült. Ezt a feladatot végrehajtottuk.
Ettől az állam kisebbségi tulajdonosként velünk marad, és továbbra is támogatja stratégiánk megvalósítását. Mi pedig továbbra is oroszlánrészt vállalunk a gazdaságélénkítő programok megvalósításában, hitelezzük a fiatalokat, a családokat és vállalkozásokat, és a magunk – egyébként egyáltalán nem elhanyagolható – eszközeivel hozzájárulunk a gazdasági növekedéshez. Ezt eddig sem azért tettük, mert bárki pisztolyt tartott volna a fejünkhöz, hanem mert szerintünk így helyes, és az üzleti érdekünk is ezt diktálja.
Tehát akkor nincs állami hátszél?
Mondják meg nekem, hogy milyen állami hátszélről beszélnek?
Önök szerint az állami hátszél, hogy az MBH-ban van állami tulajdon, de ennek ellenére mi fizetjük a legtöbb adót a szektorból?
Mégis, hogy jön össze ez a két információ önnél? Ez inkább egy hazai ellenszélnek tekinthető.
Némi előnyt sem élveznek ezáltal?
Ha meglenne ez az előny, akkor miért nem tudom azt elérni, hogy legalább ne mi fizessük a legtöbbet az államkasszába, hanem mondjuk súlyarányosan történjen a különadó kivetése? Amennyiben tényleg oda tudok menni a nemzetgazdasági miniszterhez vagy a pénzügyminiszterhez, és elmondom nekik, hogy mit szeretnék, úgy az miért nem tükröződik a valóságban, hol van ennek az eredménye?
Na, de a számaik és a terveik valóban impozánsnak tűnnek. Ez sem az állami hátszélnek köszönhető?
A piac által kínált lehetőségekből merítünk, a hazai gazdaság fújja a mi hátszelünket. Nincsenek állami dotációk – épp ellenkezőleg –, és a dinamikusan növekvő lakossági ügyfélállományt sem az állam küldi hozzánk. Lehet itt Mészáros Lőrinc bankjaként hivatkozni ránk, ha emlékszik, a múlt évben sem tértem ki ez elől, de – bármilyen hihetetlennek is hangzik – az ügyfelek nem ez alapján választanak pénzügyi szolgáltatót, hanem a kedvező díjak, illetve egyre inkább a szolgáltatási színvonal miatt. A versenytársaink egyébként a fúzió előtt azt gondolták, hogy ők majd az innen távozó ügyfelekből fognak üzletet építeni – hát ennek épp az ellenkezője lett igaz. Működött a piaci logika, és kiválóan működött a stratégiánk: megvalósult a mesterterv, úgy tudtuk megvalósítani a három bankos integrációt, hogy közben nagymértékben növelni tudtuk a piaci részesedéseinket. Erre nemzetközileg se nagyon van példa a benchmarkokat nézve. Ráadásul az elért volumenek már jócskán meghaladják a korábbi tagbankok összesített eredményét is.
Tavaly azt mondta, Mészáros Lőrinc nem szól bele a bank dolgaiba. Ez idén is így van?
Alkalmanként van lehetőségem találkozni vele, de ez nem befolyásolja a bank működését. Sem szakmai, sem stratégiai kérdésekben nem avatkozik bele a bank életébe, viszont a tulajdonosi szerepkör minden aspektusát betölti. Az MBH Bank irányítását egy tapasztalt, független, professzionális menedzsment végzi, amely az ügyfelek minél szélesebb körű és magasabb színvonalú kiszolgálására, az üzleti célok elérésére, a tulajdonosi érték növelésére fókuszál. Ez egy ideális együttműködés, az eredmények is ezt bizonyítják. És ha szükséges, ezt minden évben megerősítem – akár többször is.
Remélem, azért nem azt gondolja, hogy az nem érdekes, hogy kik egy nagybank tulajdonosai?
Természetesen a tulajdonos kiléte, nemzetisége, szándékai minden gazdasági szervezetnél lényegesek. A tőkének van nemzetisége, és általában ez határozza meg a viselkedését: például hogy átad-e tudást a magyar vállalatoknak, finanszírozza-e a hazai kis- és középvállalkozásokat, válsághelyzetben a magyar gazdaság, esetleg inkább a külföldi központ mögé áll be, és persze a nemzetgazdaságból viszi, vagy oda hozza a profitot.
Ami a tulajdonosi hátterünket illeti, arról minden nyilvánosan elérhető. De mondok egy példát arra, miért nincs alapja ezeknek a vádaknak. Készülünk a tőzsdei szereplésünk intenzitásának növelésére, amihez amellett, hogy számos szigorú szakmai követelménynek kell megfelelni, azt is biztosítani kell, hogy az MBH egy független piaci, szakmai menedzsment irányítása alatt álljon, mindenféle befolyás nélkül. Szerencsére a piacon a szakmai befektetők is látják, hogy ez így van.
Szeretném majd még a tőzsdéről kérdezni, de még egy pillanatra az államról. Ha nincs állami hátszél, akkor miért nem fogalmaz meg olyan kritikákat a kormánnyal szemben, mint más bankvezérek, például arról, hogy „olyan adókat kapnak a nyakunkba, amiket más nem”?
Talán azért, mert én nem a „más bankvezér” vagyok, és a vezetői stílusunk, valamint a karakterünk is eltér. Én nem a szenzációhajhász nyilatkozatokban, hanem a csendben végzett kemény munkában hiszek, és számomra a gazdaság egésze az, ami igazán számít.
Az idei évre egyértelmű célként tűztük ki azt, amit ön is említett: hogy a bankszektorban domináns OTP mellé egy erős kihívót állítsunk. A számok alapján ez már valósággá vált.
Látom, hogy Csányi Sándor és az OTP is elfogadta, hogy a magyar piacon utolértük őket valamennyi szegmensben – sőt számos területen már meg is előzzük őket.
Akkor ezt azt jelenti, hogy az MBH és OTP fej fej mellett haladnak?
Az, hogy felértünk a korábban a piacot domináló OTP mellé, versenyt gerjeszt, ami hozzájárul ahhoz, hogy olcsóbban lehessen bankolni Magyarországon. Mára valós verseny zajlik az ügyfelekért, mind szolgáltatási, mind árazási oldalon, aminek köszönhetően jobb termékek születnek. Mára nemcsak hazai többségi tulajdonú lett a gazdaságot olajozó bankszektor, de a hatékonysága is növekszik, mert a hazai főszereplők versenyben állnak egymással.
Fogalmazhatunk úgy, hogy azért nem kritizálja a kormányt, mert inkább az OTP-re figyel?
A kettő között nincs szoros összefüggés. A bulváros megfogalmazások helyett maradnék a szakmai érveknél. Azzal, hogy a lakossági piacon a fiókhálózat mellett olyan ügynökhálózattal rendelkezünk, amely mindenhova odaér, és amelynek köszönhetően versenyképes, értékes ajánlatokat tudunk adni, el tudjuk érni, hogy az emberek minket választanak. És persze az árazás így kedvezőbb is lesz, mint korábban volt. És ez a verseny mindenkinek fáj.
Fontos változás volt a csoport portfóliójában a Fundamenta, amelyben 90 százalék fölé nő az MBH részesedése egy közelmúltbeli bejelentés szerint. Miért tartotta fontosnak a tulajdonhányad növelését?
Eredetileg diverzifikáltabb tulajdonosi struktúrát szerettünk volna fenntartani, de a társtulajdonosok úgy döntöttek, megválnak kisebbségi részesedésüktől. Amit sajnálok, mert a termékeik színesítették a Fundamenta portfólióját. Tehát nem mi viselkedtünk kisgömböcként, még mielőtt bárki az erőfölényünket kezdené firtatni.
Ugyanakkor, ha már így alakult, természetesen éltünk a lehetőséggel, hiszen a részesedés növelése jól illeszkedik hosszú távú céljainkhoz.
Lesznek még ilyen felvásárlási lehetőségek?
Véleményem szerint a hazai bankpiac konszolidálódni fog, és 5–6 szereplő marad, ami még versenyképesebb bankszektort eredményez majd. Ami a külföldi terjeszkedést illeti, ott is megvannak a célországok. Ezeket az akvizíciós feladatokat egy professzionális csapat irányítja, amely releváns nemzetközi tapasztalatokkal rendelkezik, így biztosítva a hosszú távú sikereket.
Konkrét országok megnevezését ne várják, de fontos, hogy csak olyan bankot akvirálunk, amely az adott ország bankszektorának öt legjelentősebb szereplője között található. Biztonságos és jól működő piacokat célzunk meg. Tapasztalatom szerint akkor kell vásárolni, ha az adott bankot nagyobb gond nélkül be tudjuk integrálni saját folyamatainkba. Ezzel egyébként a hazai gazdaság profitegyenlegét, pénzügyi egyensúlyainkat is javíthatjuk.
És akkor ugorjunk vissza a tőzsdére, hiszen az aktívabb tőzsdei jelenlét is segítheti a terjeszkedést. Hol tartanak?
Ezzel kapcsolatban két dolgot ígértem a legelső alkalommal, amikor a stratégiánk kidolgozása utána leültünk a sajtóval beszélgetni. Az egyik, hogy 2024 végére IPO-képesek leszünk (IPO: Initial Public Offering = elsődleges nyilvános tőzsdei kibocsátás – a szerk.), és valóban, már idén felkészültünk arra, hogy ezt meglépjük. Hatékonyság és működés szempontjából egyaránt.
A másik ígéret pedig az volt, hogy 2025-ben már a tranzakció megvalósítása is reális lesz. Annyit elárulhatok ezen a ponton, hogy ezek sem csak üres szavak voltak. Egyelőre a lehetőség megteremtésén dolgozunk, a mozgásteret szélesíti a múltheti sajátrészvény-vásárlás is.
Szeretném a tulajdonosainkat meggyőzni, hiszen alapvető érdekünk, hogy erősödjön a tőzsdei jelenlétünk, részben pont a külföldi akvizíciós lehetőségek miatt. Ha sikerül, miénk lehet az évtized legnagyobb tőzsdei sztorija Magyarországon. Tovább megyek, régiós szinten is jelentős sikertörténetté válhat, ami növelheti az egész ország vonzerejét a befektetők számára.
Vagyis fontos Önnek a tőzsdei lét megtöltése valódi tartalommal, lesznek érdeklődő befektetők?
Igen, sőt határozottan kijelenthetem, hogy már most is nagyon erős az érdeklődés a külföldi intézmények részéről.
Meglátjuk, hogy ez össze fog-e jönni. Mit ígért a tulajdonosoknak? Milyen éve lesz az MBH-nak 2025-ben?
A vitorláink már jó irányban állnak, és arra számítunk, hogy jövőre a szelek is kedvezőbbek lesznek a gazdasági környezetünkben.
2025 minden idők legmagasabb jelzálog-hitelezési szintjét hozhatja el, a megtakarítási piacon mintegy 3000 milliárd forint fog megmozdulni, az agráriumban pedig rekordösszegű, 1500 milliárd forintos beruházási támogatási program indult el – ezekből természetesen mi is szeretnénk profitálni.
Persze hátra még nem dőlhetünk, most jön a legnagyobb informatikai migrációs lépésünk, integráljuk a Takarékbank több mint kétmillió ügyfelét. Ahogy hámozzuk le a rétegeket a régi rendszereinkről, úgy lesznek egyre inkább láthatók az új fejlesztéseink. Élesedik például az első valóban online fogyasztásihitel-termékünk, elérjük, hogy teljesen online is kiváló lehetőségeket kínáljunk ügyfeleink számára. Ez jelenleg Magyarország legnagyobb technológiai projektje.
Még mindig az integráció, azt hittük, azzal már megvannak.
Az informatikai feladatoknak soha sincs vége. Egyébként aszerint az ütemterv szerint haladunk előre, amit három éve megfogalmaztunk. Ha egy nagyobb lépést kiemelhetek, 2026 első negyedévében tényleg nagyot ugorhatunk, elindulhat az új, egységes és úttörőnek tekinthető applikációnk.
Nézzünk egy pillanatra kifelé, lássuk a big picture-t! A makrogazdaság idei egyik fő kérdése többek között az volt, hogy a jegybank mennyire tud bátor lenni a kamatvágásokkal. Lehettek volna bátrabbak a Szabadság téren?
Ott semmiképpen, mert azt éppen felújítják. De ami a lényeget illeti, éppen önöknek mondtam tavaly, hogy a következő 2–3 évben 5–6 százalék körüli alapkamatot várok. Ez eddig bejött, innen pedig óvatos kamatvágások jöhetnek, de a piac ezt nagyon figyeli, és ha rossz döntés születik, azt azonnal megtorolja.
Veszélyben a forint?
Úgy fogalmaznék, hogy figyelni kell a forint árfolyamára, mert az részben determinálja a lehetőségeket. Ugyanakkor vannak sikerek is. Az infláció letörése például ilyen. Jövőre 3–4 százalékos szintet várok, ez valóban a stabilizálódás jele, a gazdaságpolitikai intézkedések tehát tartósan leszorították az inflációt. A forint, illetve a kelet-közép-európai devizák ellen mindig sokan spekulálnak, ez is az ellenszél része, de a piac idővel megnyugszik.
Nagy Márton gazdasági csúcsminiszterségével a kormányzati munkába ismét megérkezett a magasnyomású gazdaságpolitika. Ráadásul ez a fogyasztás élénkítése mellett, úgy tűnik, hogy hitelezési ágon is megvalósul. Bankvezérként talán nem is kívánhat ennél jobbat, de az önkéntes kamatplafon miatt vannak veszteségeik. Nyernek vagy vesztenek az új szemlélettel?
Az önkéntes kamatplafon egy kiegészítő eleme az egész rendszernek. A bankok kiegyeztek a gazdaságpolitikával. Ez egy legitim mechanizmusa a gazdaság megszervezésének, a konfliktus és a kritika helyett mindig érdemes először az együttműködést és a közös érdeket keresni. Mi jó minőségű hiteleket tudunk kihelyezni, és a hitelezési folyamat az egyéb pénzügyi intézmények számára is kifejezetten előnyös. Tekintettel arra, hogy a kis nyitott gazdaságunkat sosem látott globális válságsorozat húzza vissza, fontos a belső erőforrások mozgósítása. A brüsszeli megszorítások (az uniós pénzek visszatartása), illetve a szigorú költségvetési szabályokhoz való uniós ragaszkodás miatt pénzt kell teremteni a gazdaság beindítására, hogy növekedjenek a reálbérek és a beruházások, mert Amerika és Kína is teljes erővel finanszírozza a hazai gazdaságát és iparát, az uniós országok pedig ebben lemaradnak. Ezt a törekvést segítheti itthon a hitelezésre épülő kilábalási, növekedési stratégia.
Mire gondol, az ügyfelek vissza tudják fizetni a hiteleket?
Egészséges hitelezésről beszélek, oda kell figyelni, hogy ne legyenek olyan hitelek, amelyek nettó veszteséget okoznak. Az egészséges marzsú kamatokkal jól járnak az ügyfelek, a piac növekedhet, de el lehet érni a gazdaságpolitikai célokat is, miközben a bankok is keresnek. Kezd kialakulni ez az egyensúlyi helyzet, a gazdaságpolitika jól lőtte be, mikorra tervezi a kamatplafonok kivezetését. Addigra a piac magától is megérkezik azokra a szintekre. Nem látszik jelenleg probléma a hitelek visszafizetésével kapcsolatban.
A pletykák szerint a nemzetgazdasági minisztert nem kell félteni az ilyen tárgyalásokon, és akkor még finoman fogalmaztunk. Hogy kell elképzelni egy ilyen tárgyalást az önkéntes kamatplafonról a kormány és bankok között?
Múlt évben is mondtam, hogy jóval kevesebb pletykával foglalkozzanak, bár természetesen óvakodnék attól, hogy én mondjam meg, hogyan kell a sajtónak működnie. De a kérdésre válaszolva, a bankárok és a gazdaságpolitikusok – minden ellenkező híresztelés ellenére – kulturált emberek, ennek megfelelően zajlanak az egyeztetések.
Vagyis azt mondja, hogy nem fajulnak el a megbeszélések?
Hallom én is ezeket a hírlapi kacsákat, de nem tudom őket megerősíteni. Mindenki ismer mindenkit, ezek élő, régóta fennálló munkakapcsolatok, teljesen normális hangvételű beszélgetések zajlanak kulturált módon.
Tehát nincs vita akkor sem, amikor a bankszektor a lakossági kamatstop feloldását kéri az 5 százalékos önkéntes THM-plafon vállalásáért cserébe, ám a kormány bejelenti annak – egyelőre – fél évvel történő meghosszabbítását?
Nagyon becsípődött ez önöknek. Annyit azért kijelenthetek, hogy
olykor éles volt a vita, de mindig olyan megoldás született, amely egyfajta kompromisszum volt.
Nem éltem meg kellemetlenül ezeket az egyeztetéseket, és bár tudnak fájni ezek a döntések, de ahogy említettem, a gazdasági összképet veszem figyelembe.
Mekkora versenytársak a fintech cégek, az elektronikuspénz-kibocsátó vállalatok (Revolut, Wise, BinX)? 2025 novemberében élesedik az Európai Központi Bank (EKB) digitáliseuró-projektje, de a magyar jegybank is bevezetheti idővel a digitális forintot. A neobankok és a digitális valuták miként írhatják át a hazai kereskedelmi bankok szerepét, működését?
Ez egy nagyon összetett kérdés. Mindenképp nyomon kell követni a neobankok lépéseit, a piacon megjelenő technológiai újításokat. Azonban hiába ők a piac leginnovatívabb szereplői, nem képesek azt a biztonságot, stabilitást nyújtani, amelyet egy hagyományos bank. Ez azért is van, mert a szabályozottságuk is más, az újítók némiképp könnyített pályán mozognak a hagyományos bankszektor szereplőihez képest. Innováció kell, de önmagában az még semmi: kreatív vagy megbízható szereplőre bízná szívesen a pénzét?
Akkor még van idejük?
Ha a piaci folyamatokat nézzük, láthatjuk, hogy nem eszik olyan forrón a kását. Egy-egy szegmensben növekednek ugyan a kihívók, de a legfontosabb területeken meg tudjuk tartani ügyfeleinket. Az elmúlt pár év megmutatta, hogy az ügyfelek messze nem olyan rugalmasak és kalandvágyók, hogy feladják megszokott banki kapcsolataikat. Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy egy kereskedelmi bank szolgáltatáspalettája milyen összetett, változatos, és a léptékek tekintetében milyen eltérések vannak. A fintechek inkább versenyélénkítő hatásúak egy-egy részterületen, ami kifejezetten jó, hiszen nem hagynak ellaposodni minket. Ha a bankszektor továbbra is így alkalmazkodik a technológiai újításokhoz, akkor nem okoznak problémát az újhullámos bankok. Jó eséllyel mi könnyebben karoljuk fel az innovációt, mint amilyen könnyen ők válnak megbízható bankká.
Na és a digitális pénzek?
Ami a digitális valutákat illeti, készülünk, igen jelentős háttérmunka is zajlik, akár a mesterséges intelligencia (AI), akár a kriptovaluták területén. Hamarosan a befektetési szolgáltatásoknál is előjövünk ezekkel. Az AI inkább a bankok belső működésének hatékonyságát tudja növelni, például kockázatkezelés és értékelés szempontjából.
A neobankok, fintechek alacsonyabb tranzakciós, illetve egyéb díjai sem jelentenek kihívást? Ha valaki nyit egy ilyen számlát, rendre alacsonyabb költségekkel szembesülhet, mint a hagyományos bankoknál.
Ez egy leegyszerűsítő állítás. Én azt mondom, hogy van, amikor igen, de van, amikor nem. Nekik is vannak ugyanis rejtett költségeik. Egyre komolyabbak a befektetők elvárásai is a fintechek felé, ami a kereskedelmi banki átlagokat messze meghaladó díjemelkedésben ölt testet. Nem árt azonban leszögezni, hogy
a napi bankolás ma már gyakorlatilag ingyen vagy minimális költségek mellett áll az ügyfelek rendelkezésére.
A bankok azokra a tartalmi szolgáltatásokra fókuszálnak, amelyek hozzáadott értéket jelentenek az ügyfelek számára. Nehéz általánosítani, az egyéni szokásoktól függ a költség.
Abban biztosan egyetértünk, hogy a folyamatos fejlődés és innováció elkerülhetetlen. De mi tesz egy bankot versenyképessé a jövőben?
Az árazás természetesen fontos, de az nagyjából kisimul, hiszen egy-egy szereplő nem lehet túl drága a többihez képest, mert kiesik a versenyből. Szerintem a kulcs a szolgáltatások minősége.
És a digitalizáció?
Az is, de nem csak az. Meglátásom szerint igenis szükség van a fióki jelenlétre is. Az MBH Bank jelenleg országszerte 400 fiókkal rendelkezik. Úgy látjuk, ez az a mennyiség, amellyel országos lefedettséget tudunk elérni. Az ügyfelek éheznek a személyes interakcióra, és úgy gondolom, hogy ez a közeljövőben sem fog változni.
Tehát hisz a fiókokban, de a digitalizációt is fontosnak tartja.
Igen, sőt a technológia az egyik legerősebb megkülönböztető jegyünk. Minél kényelmesebb, átláthatóbb szolgáltatást kell nyújtani az ügyfelek számára. Abban hiszek, hogy stabil, korszerű banki core rendszerrel gyors és minőségi szolgáltatást nyújthatunk. Az MBH Bank a világ egyik legkorszerűbb core rendszerét tudhatja magáénak. Ezzel megelőzhetjük a versenytársakat, és bevonzhatjuk azt a fiatal generációt, akiknek ez már prioritás. Nyilván ők nem ahhoz szoktak hozzá, hogy bankfiókban kell számlát nyitniuk vagy ügyet intézniük. Az előttünk álló időszakban olyan informatikai átállást, technológiai fejlődést vezénylünk le, amivel minden korosztályban versenyképesek leszünk. Hamarosan olyan mobilappon keresztüli számlanyitási funkció válik elérhetővé nálunk is, amely eddig jellemzően csak a kihívó bankoknál volt csak.
A 2024-es évben tényleg sok minden történt, de eddig nem igazán kérdeztem a környezetről. Milyennek ítélte?
A gazdasági környezet valóban összetett volt, de nyugodtan kijelenthetem, hogy maximálisan kihasználtuk a lehetőségeket.
Már jól vizsgázott az integrált működésük?
Igen, az volt a stratégiai célkitűzésünk, hogy amikor a piacok beindulnak – gondolok itt a lakossági és a vállalati szektorra is –, akkor már az egyesült bank egyesült erővel tudja felvenni a harcot.
Önök korábban inkább a vállalati szegmensben számítottak nagy szereplőnek, a lakossági üzletág is felvette a kesztyűt?
A lakossági szegmensben volt robbanás, és mi a terveink szerint erősen jelen voltunk ebben, a folyamat már tavaly, az utolsó negyedévben elkezdődött, és szépen növekedett az állományunk. És én itt nem csak kétszámjegyű növekedésekről, hanem többszörözésekről beszélek.
Organikusan, vagy az akvizíciók révén?
Ha arra gondol, hogy az idén megvalósult a Fundamenta akvizíciója, akkor igen, az is jelentős ügyfélkört hozott, ezt hálózatunk rugalmasan, modern módszerekkel, új folyamatokkal tudta feldolgozni. De a banki hálózat hitelezési aktivitása is jelentősen emelkedett.
Több alszegmensről el szokták mondani, hogy piacvezetők. Megtartották ezeket a helyezéseket, netán előre is léptek?
Valamennyi stratégiai szegmensben megtartottuk piacvezető pozíciónkat, érdemi növekedés mellett.
Mondana konkrétumokat is?
Az idei első három negyedévben négyszeresére nőtt a jelzáloghitel kihelyezésünk 2023 azonos időszakához képest, valamint megduplázódott a személyikölcsön kihelyezésünk. A harmadik negyedévre (tőzsdei cég vezetőjeként csak erről beszélhetek még) a bank piaci része háromszorosára, 9-ről 27 százalékosra nőtt az új lakáshitel-kihelyezésekben, a volumen pedig az ötszörösére. A befektetési szolgáltatási területen is sikerült növekednünk, több mint 20 százalékkal emelkedett a kezelt vagyon, az új számlanyitások száma pedig 15–20 százalékkal növekedett.
Akkor ezek a lakossági példák tényleg sikert mutatnak, de ez nem ment a vállalati üzletág rovására?
Nem, a corporate bank is belehúzott, a lízing, valamint az agrárfinanszírozás tekintetében a piaci szintnek megfelelő bővülést értünk el, míg a biztosítási szegmensben 60 százalékkal bővültünk. Összességében tehát óriásit robbantottunk 2024-ben. És ez nemcsak üres duma, minden erre vonatkozó szám nyilvános, bárki által megtekinthető.
Hogy értékeli, mindez minek volt köszönhető, szerencséjük volt?
Szerencse? Ugye csak viccel? Az valóban jól látható, hogy ez nem olyan időszak volt, mint 2020–2021-ben, a világjárvány után. A gazdaságnak már nincsenek fundamentális problémái, a szereplők erősek, az összes lakossági szegmensben nőttek a megtakarítások azáltal, hogy a magas hozamkörnyezetben újra befektették az addigi megtakarításokból elért hozamokat. Na de azt mondani, hogy szerencse... Semmi nem hullott ingyen az ölünkbe, keményen megdolgoztunk érte.
Azért, bár nagyon dicséri a makrokörnyezetet, azt nem hinném, hogy a vállalati üzletág környezete is ilyen rózsás lett volna... Gyenge ipari adatok, rosszabb beruházási számok.
A beruházások oldaláról láthatunk egy nem várt, gyenge teljesítményt, miközben a külpiacok is az előrejelzéseknél rosszabbul teljesítenek. Elsősorban Magyarország fő külső kereskedelmi partnere, Németország gyenge növekedési dinamikája fogja vissza jelentősen a hazai gazdaság fejlődését. Az uniós gazdaságnak jelenleg nincs motorja, ami a közép-európai régió szinte összes országában érződik. Az EU a jövőképet tekintve egy szétesett állapotba került. Már Franciaországban is kormányválságról beszélhetünk. Egyre többen mutatnak rá, hogy fordul a kocka, és lassan az unió déli országai tűnnek éltanulónak a problémás francia–német pároshoz képest.
Történelmi fordulatok időszaka ez, ahol mindenki csak magára számíthat.
Hiszem, hogy a mi térségünk is még inkább felértékelődik, és középtávon nyertesei is lehetünk a globális és unión belüli átrendeződéseknek. A válságok olyan tesztet jelentenek, ami megmutatja a nemzetközi vállalatoknak, hogy Magyarország Nyugat-Európa nagy részéhez képest a stabilitás szigete. A hírek szerint a svájci Feintool autóipari beszállító a baden-württembergi Sachsenheimben lévő gyárát például áttelepíti Magyarországra.
Gyarapodnak tehát a megtakarítások, a tartalékok és a kapacitások. A gazdasági szereplők ugyanis a magas hozamkörnyezetben visszafogták a beruházásaikat, ami azt is jelenti, hogy az eredményeiket megtakarításba forgatták. A vállalatok megtakarításai tehát nőttek, tőkeerősebbé váltak a cégek, így ha lesznek lehetőségek, a piac és a gazdasági növekedés hirtelen berobbanhat. Ugyanakkor ehhez fontos lenne, hogy kicsit nyugalmasabb környezet alakuljon ki, és valamifajta perspektíva legyen a vállalatok előtt. Kérdés, hogy sikerül-e leválasztani az uniós politikai vezetési válsághalmazt a gazdasági hangulatról. Lehet-e az uniós vállalatoknak jövőképe akkor, amikor a politikusok többségének nincs? Ha egyszer átszakad a gát, termővé válhatnak a folyamatok.
A kormány nem olyan régen jelentette be a 21 pontos új gazdasági akciótervét. Ez segíthet az újraindításnál?
Az akcióterv jó irány, de azért nem tagadom, hogy a tervezési folyamatainkban egyelőre az óvatos forgatókönyvek vannak előtérben. Az optimista szcenárióhoz nyugalomra volna szükség, háború helyett békére, és akkor a gazdasági folyamatok pillanatok alatt termővé válhatnának, a pszichológiai tényezők is azonnal fordulatot hoznának. Ám jelenleg ez nem így van, az Európában érezhető borús hangulat pedig a vállalatokra is rátelepszik.
Tehát a kormány akcióterve önmagában semmire sem elég?
Ilyet én semmiképpen sem állítanék. A program azt mutatja, tanultunk az elmúlt időszakból. A tőkeerős nagyvállalatoknál megfigyelhető, hogy használták a különböző támogatásokat, csak döntően nem beruházásokra fordították.
Lyukakat tömködtek be?
A politika kifejezetten figyel arra, hogy ez ne következzen be újra. Ahogy arra is figyel, hogy azokat a szegmenseket támogassa, ahol az tényleg szükséges. Tehát egy sokkal precíziósabb és szofisztikáltabb támogatási programot hirdettek meg. A kis- és középvállalatok esetében az államilag támogatott konstrukciók továbbra is nagyon fontosak és szükségesek, ez meghozhatja a fellendülést. A nagyvállalatoknál ez már saját erőből, a rendelkezésre álló erőforrásokból is megindul, amint oldódik a hangulat.
Az előbb ennek ellenére azt mondta, hogy a kollégái egyelőre mégis inkább pesszimistább forgatókönyvvel számolnak.
Jövőre 3 százalék körüli gazdasági növekedéssel számolunk, ez alacsonyabb, mint a kormányzati 3–6 százalék, vagy fogalmazzunk úgy, hogy az intervallum alját tartjuk reálisnak, de így is sokszorozódó ütem az idei növekedéshez képest. A terveink a jelenlegi bázis miatt jól előrevetíthetők, de amennyiben az elkövetkező néhány hónapban – például az amerikai elnökválasztás hatására – beköszönt a béke Európában, és sikerül kialakítani egy normális, jól kezelt gazdasági környezetet, akkor sokkal gyorsabb felépülésre számítok.
Ezt tényleg reálisnak tartja?
Számunkra nincs igazán rossz forgatókönyv. Nekünk – mint bármelyik banknak – az 5–6 százalékos hozamkörnyezet és a 3 százalék körüli gazdasági növekedés pont elegendő. Azzal, hogy a kamatkörnyezet idén jelentősen módosult, még így is nagyjából 300 milliárd forint körüli eredményünk lesz. Én mindig a 15 százalékos ROE-mutatót (tőkearányos jövedelmezőség – a szerk.) lövöm be, ezt szeretném tartani. Most jóval felette teljesítettünk, de nem tagadom, a kamatkörnyezet pozitív hatása nagyban hozzájárult ehhez.
A jövő, illetve már a jelen egyik kulcsterülete a fenntarthatóság. Tavaly is beszéltünk arról, hogy a vállalatok számára kulcsfontosságú lesz az ESG-szabályok betartása, amennyiben forrást akarnak bevonni. Történt előrelépés e téren 2024-ben?
A megfelelésünk a fenntarthatósági kritériumoknak folyamatos munkát igényel. Ami 2–3 éve még csak ködös szlogen volt, az ma már a hitelezés alapjait képezi. Azt látjuk, hogy az összes olyan banki termék, amely a kormányzat vagy a Magyar Nemzeti Bank oldaláról érkezik, „zöldbe van ágyazva”. A bankok, ha akarnák, se tudnák kikerülni az ESG-szabályokat. Ennek szellemében zöldítjük folyamatosan az MBH működésének valamennyi lábát, és a vállalatok is rákényszerülnek erre azáltal, hogy finanszírozói oldalról elvárjuk tőlük a fenntarthatósági kritériumoknak való megfelelést.
Két, politikailag érzékeny együttműködés is kötődött az utóbbi időben az MBH Bank nevéhez. Az egyik a Bank of Chinával szeptemberben aláírt együttműködési szándéknyilatkozat. Mi áll a háttérben? Politikai szál is van benne, vagy pusztán szakmai együttműködésről van szó?
Egyértelműen az utóbbi. A szektor több szereplőjének érdeklődését is felkeltette, hogy hamarosan megjelenünk a tőzsdén. Másrészt a Bank of China a kínai vállalatoknak szeretne európai hídfőállásokat kiépíteni, összekapcsolni nyugati és keleti gazdaságokat, ennek lépéseként pedig minket is megkerestek. Mi pedig léptünk, hiszen pusztán üzleti szempontból profitálunk belőle. Ennyire egyszerű az egész. Nekünk, mint a magyar gazdaság egészének is, a gazdasági béke hoz jó lehetőségeket.
Elég sok feladata lehet a bank élén, de nemrégiben a Pécsi Tudományegyetemet működtető kuratórium elnöki székét is elfoglalta. Lesz rá elég ideje?
Nem vállaltam volna el a feladatot, ha nem gondolnám azt, hogy tudok segíteni, és ha nem gondolnám azt, hogy belefér az életembe ez az igazán megtisztelő felkérés.
Életem egyik legenergikusabb, legkreatívabb korszakát élem.
Ahogy valójában azt is remélem, hogy az újabb feladat nem is a családomtól veszi el az időt. A hatékonyság, a feladatok megfelelő kiosztása és delegálása, angol kifejezéssel a time management azt hiszem, a legnagyobb vezetői kihívások egyike. Egyelőre azt tudom mondani, hogy a terveim szerint minden tudásomat, tapasztalatomat a bank mellett az egyetem szolgálatába állítom. Ez persze ma még csak egy vállalás, egy ígéret, de ha egy év múlva is találkozunk, akkor remélem, már az eredményekről is szépeket fogok mondani.
(Borítókép: Barna Zsolt. Fotó: Sárosi Zoltán)