A tranzakciós aktivitás szempontjából az idei év különleges volt, két jelentős tranzakció is történt Magyarországon: bevezették a tőzsdére a Gránit Bankot, illetve az állam visszaszerezte, és így újra többségi magyar kézbe került a reptér – mondta az Indexnek az Equilor Corporate Advisory Zrt. vezérigazgatója, aki tanácsadóként mind a két ügyletben jelentős szerepet játszott. Svoób Ágnes a két tranzakció fontos gazdasági összefüggéseire hívja fel a figyelmet, melyek a gazdaságtörténeti könyvekben is helyet kapnak.
Idén két hatalmas tranzakció történt a magyar gazdaságban: egyrészt tőzsdére lépett a Gránit Bank, ami a Budapesti Értéktőzsde történetében is jelentős mérföldkő, másrészt június 6-án újra többségi magyar kézbe került a reptér, a visszavásárlás a rendszerváltás utáni időszak legnagyobb vállalatfelvásárlási üzlete Magyarországon.
Svoób Ágnes, az Equilor Corporate Advisory Zrt. vezérigazgatója mindkét ügyletben részt vett. Az Equilor idén a Gránit Bank esetén vezető forgalmazóként bonyolította le az elmúlt 25 év legnagyobb nyilvános tőkeemelését a magyar piacon, illetve vevőoldali tanácsadóként támogatta a budapesti repülőteret üzemeltető Budapest Airport akvizícióját.
A két üzlet azt mutatja: Magyarországon lehet jelentős méretű tranzakciókat bonyolítani.
A Budapest Airport akvizíciómérete évtizedes távlatokban szemlélve is kimagaslik a régióban. A Gránit IPO (Initial Public Offering – amikor egy vállalat először lép be már meglévő vagy új részvényeivel valamelyik tőzsdére) pedig az elmúlt 25 év legnagyobb nyilvános tőkeemelése a magyar piacon. A kibocsátáskori 14 500 forintos árfolyam után az első percekben már 15 ezer forint felett jártak az üzletkötések, a pénzintézet ezzel a 7. legnagyobb szereplő lett a Budapesti Értéktőzsdén piaci kapitalizáció alapján. Svoób Ágnes az Indexnek kiemelte,
A két tranzakciónak nyilvános az árazása, ezekről tehát lehet beszélni, azonban a tranzakciók jellege és az eltérő szektor miatt nehéz ezeket összehasonlítani: a Budapest Airport esetében az eladók és a vevők közötti megállapodás alapján 3,1 milliárd eurós, azaz több mint 1200 milliárd forintos vételárról beszélhetünk, vagyis a vevők ennyit fizettek a 100 százalék részesedés megszerzéséért.
A hitelezői konzorciummal történt sikeres megállapodásnak köszönhetően a reptér által korábban felvett 1,44 milliárd eurónyi hitel is meghosszabbításra került, ennek összegét is figyelembe véve a Budapest Airport 16,5-szeres EBITDA szorzón cserélt gazdát. Ez leegyszerűsítve azt jelenti, hogy a vállalat teljes értékét 16,5 évnyi működés eredményével (EBITDA) lehetne kitermelni. Ez a mutató a szektorbeli tranzakcióknál az elmúlt időszakban a 15-22 közötti sávban mozgott, így ha szeretnénk képet kapni a tranzakció relatív értékeltségéről, akkor ez adhat támpontot.
A Gránit IPO esetén nyilvános tranzakcióról volt szó, így bilaterális tárgyalások helyett a befektetők széles körének értékítélete alapján dőlt el, hogy a kibocsátó által meghatározott ársávon belül mi lesz a tényleges kibocsátási árfolyam.
A részvényekre nagyjából 21 milliárd forint értékű ajánlat érkezett, és végül jóval a részvényjegyzés során meghatározott ársáv minimuma felett keltek el a részvények.
Ez meglehetősen ritka, az elmúlt időszakban magyar IPO-k esetén átlagosan 0-2 százalékkal volt csak a bevezetési ár az előre meghatározott ársáv minimuma felett, miközben a Gránitnál az ársáv közepe felett sikerült értékesíteni a részvényeket. Ez nagy befektetői bizalmat feltételez, azt mutatja, a befektetők hisznek a Gránit Bank sztorijában és növekedési terveiben. Ugyanakkor érdemes szétválasztani a két ügyletet, és részletesen megvizsgálni külön-külön.
A vállalatok tőzsdei bevezetésénél jellemzően egy ársáv kerül meghatározásra, hiszen egy cég értékelése számos szubjektív elemet tartalmaz, mindenki máshogy ítéli meg a kockázatokat is. „Ennek megfelelően jelen esetben is több szcenárió mentén készült el a bank értékelése. Megpróbáltuk meghatározni a Gránit Bank fair részvényértékét, ami alapvetően diszkontált cashflow modellel történt. Ennek során a bank egyedi jellemzőiből indultunk ki, például, hogy mennyi a hitelállomány, vagy mekkora növekedés várható az intézménytől, és természetesen figyelembe vettük az ilyenkor szokásosan alkalmazandó kockázatokat és diszkontokat is. Így végül tényadatok és az üzleti tervek alapján kijelöltünk egy ársávot” – összegezte Svoób Ágnes.
Azonban a tényleges részvényárról minden esetben a piac dönt. Az ársávot készen kapják az intézményi befektetők, akik saját modelleket készítenek és ez alapján jelölik meg, hogy milyen árfolyamon milyen volumenű részvényt kívánnak vásárolni, így a nap végén ezen befektetők többségének értékítélete dönti el, hogy mi lesz a tényleges kibocsátási árfolyam. A Gránit Bank esetén jelentős jegyzési igény érkezett lakossági és intézményi befektetőktől egyaránt, ezek alapján alakult ki a 14 500 forintos kibocsátási és egyben tőzsdei bevezetési árfolyam.
A Gránit Bank-részvények árfolyama a kibocsátást követő első tőzsdei kereskedési napon már nagyjából 10 százalékot emelkedett, ami feltehetőleg több tényezőre vezethető vissza:
Magyarországon nagyon kevés az IPO, így elenyésző a tapasztalat, de az általános vélekedés szerint akkor jó egy tőzsdei bevezetés, ha a papír árfolyamában marad tartalék. Svoób Ágnes szerint „ezeknek a vállalatoknak, amiket a tőzsdére bevezetnek, komoly növekedési terveik vannak. A befektetők azért veszik meg a részvényeiket, mert azt várják, hogy ebből a növekedésből valamilyen formában részesedhetnek: akár osztalékfizetés, akár árfolyam-növekedés révén.”
A részvénybefektetések jellemzően védelmet nyújthatnak az infláció ellen is, a múltbeli tapasztalatok alapján a részvények szinte minden esetben reálhozamot biztosítottak. Az elmúlt 10 évben a BUX index évesített hozama nagyjából 1,5 százalékkal volt magasabb az átlagos inflációnál. Nemzetgazdasági szempontból is fontosak az IPO-k, mert így a vállalatok jelentős tőkéhez jutnak.
Magyarország versenyképességének szempontjából kiemelten fontos, hogy a vállalatok export piacokra léphessenek és hatékonysági ugrást érhessenek el, amihez tőkére van szükségük. A magyar nemzetgazdaság egyik legnagyobb kihívása, hogy a vállalatok alultőkésítettek, és nagyon nehezen jutnak ilyen jellegű forrásokhoz. Ez a növekedési lehetőségeket visszafogja.
A bankszektor tipikusan egy olyan szektor, ahol a versenyképesség az üzleti modell megalapozottságán túl jelentős mértékben azon is múlik, hogy mennyi forráshoz jut hozzá egy intézmény. A Gránit Bank esetén a tőzsdei megjelenés ezt a versenyelőnyt hosszú távon képes lehet szolgálni: azon túl, hogy a bank az IPO következtében egyszeri, 17,7 milliárd forint forráshoz jutott, a jövőben sokkal gyorsabban tud tőkéhez jutni a tőzsdén keresztül, ha ez szükségessé válik.
Annak ellenére, hogy a vállalatok jelentős forrásokhoz férhetnek hozzá, az Equilor szakembere szerint a magyar vállalatok jellemzően azért nem választják a tőzsdét, mert egyrészt még mindig kevés erről az ismeretük és tapasztalatuk, másrészt – bár egyre több cég kezd tőzsdeképesen működni –, a tőzsdei sztenderdeknek való megfelelés nem épült be a napi gyakorlatba. Ezekről azonban érdemes lehet minél hamarabb tájékozódni és az ennek megfelelő működést megcélozni, mert a vállalati versenyképességre is jótékony hatással lehet ezek szem előtt tartása.
A tőzsde azonban egyfajta érettséget és méretet is megkövetel a kibocsátóktól, hogy a részvényekkel valóban likviden lehessen kereskedni. Befektetői szempontból a legfontosabb, hogy azt a pénzt, amit bevonnak egy IPO során, hatékonyan kell tudni elkölteni. „Versenyképes üzleti tervvel sok cég rendelkezik, ugyanakkor azt látom, hogy Magyarországon egyszerűen még nincs igazi hagyománya a tőzsdére lépésnek.”
Visszatérve a Gránit Bank bevezetésére: több elemzés is megjelent az IPO-val kapcsolatban. Az MBH Bank egyéves várható célára 17 063 forint. Szerintük a Gránit Bank az elmúlt években kiugró növekedést ért el. Az elmúlt több mint tíz évben mérlegfőösszegét átlagosan évente 45 százalékkal tudta növelni, amelyhez nagyban hozzájárult a jó makrókörnyezet, az olcsó likviditás, a bankrendszer konszolidációja és a digitálisan affilis ügyfélkör növekedése is.
„A közeljövőben további növekedést várunk a vállalattól, így a nettó profit 2029-re közel a háromszorosára emelkedhet, a saját tőke pedig 145 milliárd forintról 245 milliárd forintra nőhet. 2027-től a megtérülés (ROE) kiemelkedő értéken, 20 százalék felett stabilizálódhat” – mondta az Indexnek Svoób Ágnes. Ráadásul, ha a Gránit Bank növekedési tervei megvalósulnak, feltételezhető az emelkedő részvényárfolyam.
A Budapest Airport tranzakció, ahogy említettük már a rendszerváltás utáni időszak legnagyobb üzlete, a maga 3,1 milliárd eurójával. Az üzlet összehozásakor az egyik legnagyobb kihívás az volt, hogy a meglévő hitelállományt meg kellett hosszabbítani, így rengeteg hazai és külföldi hitelezővel kellett egy időben megállapodni. Ez hatalmas munka és nagyon komplex tranzakció, természetszerűleg is hosszú folyamat.
„A Budapest Airport árazása a nemzetközi benchmarkok esetén megfigyelhető értékelési sávba illeszkedik. A repterek tranzakcióinak árazása során globálisan megfigyelhető a 15-22 EBITDA szorzó, a Budapest Airport esetén pedig 16,5-ről beszélhetünk” – összegezte az Equilor corporate finance csapatának vezetője, aki vevőoldali tanácsadóként támogatta a budapesti repülőteret üzemeltető Budapest Airport akvizícióját.
A Budapest Airport Zrt. elnöke korábban az Indexnek arra hívta fel a figyelmet, hogy a megtérülés akár hamarabb is bekövetkezhet. Lóga Máté lapunknak kifejtette, hogy jelenleg kétféle beruházási szempont érinti a repteret:
Érdemes kiemelni, a reptér koncessziója 2080-ig tart, így az üzemeltető Budapest Airportnak még 55 éve van arra, hogy kizárólagosan eredményt termeljen. „Nem lennék meglepve, ha a 16,5 év lerövidülne, ugyanis a reptér mind a személyi, mind pedig az áruforgalomban már most messze felülmúlja a korábbi várakozásainkat” – összegezte Lóga Máté a reptér vételárának a megtérülési idejét.
A Ferihegyi repülőtér megvásárlásával régóta dédelgetett álma vált valóra az Orbán-kormánynak, mivel az kritikus infrastruktúra, így nemzetbiztonsági kérdés. Emlékezetes, hogy 2006 februárjában Orbán Viktor azt nyilatkozta: „Ha egyszázaléknyi esély kínálkozik a reptér visszaszerzésére, kezdeményezni fogjuk a visszavételt.” Palkovics László volt innovációs és technológiai miniszter 2021-ben tett ajánlatot, de nem járt sikerrel, és Fellegi Tamás korábbi nemzeti fejlesztési miniszternek sem sikerült a felvásárlás. Az ügyletet a Corvinus Nemzetközi Befektetési Zrt.-n keresztül bonyolították le.
Korábban az Index rendszeresen beszámolt arról, hogy sikeresen értékesítették az állam Erste Bank Hungary Zrt.-ben és a Yettel Magyarországban meglévő tulajdonrészét, valamint a Vienna Insurance Group társaságokban meglévő részesedésének döntő részét (az állam 45 százalékos tulajdonrészét 10 százalékra csökkentette).
A három ügylet pénzügyi zárása jelentős, összesen több mint 700 millió eurós (közel 270 milliárd forintnyi) bevételt eredményezett az állam számára, amelyet a budapesti repülőtér visszavásárlásának finanszírozására fordítottak. A vételár fennmaradó részét a Corvinus Nemzetközi Befektetési Zrt. az Eximbanktól kapott fejlesztési hitelből, valamint a költségvetés által végrehajtott tőkeemelésből finanszírozta.
Az állam az eladásokkal a pénzeszközeit és a tulajdonosi struktúráját csökkentette, tárgyi eszközeit racionalizálta. Az állam „könyveinek” eszközoldalát mozgatta a tranzakció. Számvitelileg a reptér megvásárlása nem módosít semmit, nem mérlegrontó tétel. A tranzakció neutrális az eredményszemléletű költségvetési kimutatás szempontjából, csak pénzforgalmi hatása van.
A KPMG számítása szerint 2022-ben a repülőtér teljes makrogazdasági hatása 1780 milliárd forintra tehető, ami abban az évben a nemzetgazdaság GDP-jének 2,7 százaléka volt. „Az átlagos tranzakciós volumenek néhány milliárdosak, amiről Magyarországon szoktunk beszélni. Egy nagyobb tranzakció Magyarországon 50-100 milliárd forintos nagyságrendben mérhető. Ehhez viszonyul a Budapest Airport 1200 milliárd forinttal” – mondta az Indexnek Svoób Ágnes.
(Borítókép: Németh Emília / Index)