A kormányfő ígérete szerint 2025 a magyar gazdaság nagyszerű éve lesz. Az elemzők rendre arra hívják fel a figyelmet, hogy ez az ígéret eldöntheti a 2026-os választásokat. Megvizsgáltuk, hogy Orbán Viktor ígérete beteljesülhet-e, de talán nem is ez a lényeg. Sokkal inkább a lakosság valós konjunktúraérzetét lesz érdemes – politikailag és a 2026-os választásokra tekintettel is – figyelni, mint a GDP-adatokat.
„2025-ben a magyar gazdaságnak nagyszerű éve lesz” – jelentette ki még tavaly Orbán Viktor miniszterelnök. Aztán ez a mondat szép lassan szállóigévé vált, a kormányzat fő kommunikációs panelje lett, mémek ezrei is születtek erről. Mielőtt megvizsgálnánk, hogy valóban bejöhet-e Orbán Viktor prognózisa, érdemes visszaidézni: 2023 végén a kormány azt ígérte, hogy 2024 a növekedés éve lesz, de ez egyértelműen nem sikerült – tavaly a harmadik negyedévben technikai recesszióba került Magyarország.
Amikor az év végi sajtótájékoztatón azt firtattuk, ki a felelős azért, hogy 2024 nem lett a gazdasági növekedés éve, Orbán Viktor kifejtette, ez helytelen kérdés. Szerinte az a jó kérdés, ki a felelős 2025-ös növekedésért. Ám a kormányfő elárulta, sosem szerette azokat a politikusokat, akik elhárították a felelősséget. Persze mindig vannak külső tényezők, de a fontos az, hogy vannak-e világos céljaik, ha pedig azokat nyilvánosságra hozták, akkor teljesíteni kell – vélekedett.
A 2025-ös gazdasági növekedésnek politikailag nagyobb a tétje, mint 2024-ben. Szinte az összes elemző – legyen az kormánypárti vagy ellenzéki – arra hívja fel a figyelmet, hogy az idei gazdasági teljesítmény eldöntheti a 2026-os országgyűlési választásokat. A helyreállításra Nagy Márton nemzetgazdasági minisztert jelölte ki a kormányfő: „Kell egy Erhard, aki korábban Matolcsy György volt, amíg el nem ment jegybankelnöknek, aki a gazdasági és a költségvetési eszközöket egyszerre kézben tartó gazdasági csúcsminiszter, és ezt a cselekvési programot le tudja vezényelni” – fogalmazott erről Orbán Viktor.
Azzal, hogy a Pénzügyminisztérium összeolvadt a Nemzetgazdasági Minisztériummal, egyértelmű lett, Orbán Viktor ígéretének beteljesítése, mely szerint idén „a gazdaságnak nagyszerű éve” január 1-jétől az új csúcsminiszter, Nagy Márton vállán nyugszik. Ezzel pedig az az érdekes helyzet állt elő, hogy a 2026-os választás nem klasszikus politikus, hanem sokkal inkább szakpolitikus kezébe került, ahogy arra Orbán Viktor is utalt a Kormányinfón.
Az említett Kormányinfón azt is szerettük volna megtudni, hogy a tényleges gazdasági növekedés vagy a lakosság körében érzékelhető konjunktúraérzet fontosabb-e a kormánynak. Orbán Viktor szerint nincs különbség a kettő között: „Nem tudom, hogy a kettő létezik-e egymás nélkül. Szerintem konjunktúra nélkül nehéz konjunktúraérzetet teremteni.” A kormányfő válaszával nem feltétlenül értünk egyet, de erre majd később visszatérünk, azonban fontos kiemelni, hogy cikkünkben először azt vizsgáljuk, maga a gazdasági növekedés és helyreállás megtörténhet-e idén.
Regős Gábor, a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza szerint a gazdasági mutatók közül a háztartások talán leginkább az inflációval, a keresetek emelkedésével (vagy nem emelkedésével), valamint összességében a gazdasági helyzet alakulásával (ezt úgy több-kevésbé leírja a GDP) szembesülnek elsősorban. Az elemző szerint a növekedés az ideinél erőteljesebb lesz, de várhatóan nem éri el a hosszú távon kívánatos növekedési szintet – ezt részben az áthúzódó hatások, részben az alacsony külső kereslet, részben az uniós források visszatartása akadályozza.
Ugyanakkor több olyan tényező is van, amely szemmel is jól látható növekedést eredményez:
A Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza szerint az idei növekedés várhatóan kiegyensúlyozottabb lesz a tavalyinál, a fogyasztás mellett a beruházás és a nettó export is felfelé tudja húzni – a járműgyártás és az akkumulátorgyártás teljesítménye az alacsony bázishoz képest érdemben növekedhet.
Jövőre egy 2,6 százalék körüli növekedés várható. A 3 százalékot meghaladó bővülés akkor tűnik elérhetőnek, ha Magyarország hozzájut a neki járó uniós források mostaninál nagyobb részéhez, illetve ha a német gazdaság növekedésnek indul, és így a külső környezet kedvezően alakul
– mondta a közgazdász.
Külső sokkok hiányában az infláció tekintetében nem lehet nagy problémára számítani, de az elemző szerint a tavalyi utolsó negyedévet jellemző forintgyengülés érezteti a hatását. A keresetek esetében nem várható a tavalyi, kiemelkedően erős reálbér-növekedés: míg 2024-ben a reálbérek mintegy 9 százalékkal emelkedtek, addig 2025-ben 4–5 százalék körüli bővülés várható – ez viszont szintén jó kiindulás a fogyasztás bővüléséhez.
A keresetek növekedését több tényező is elősegítheti. Fontos megemlíteni a bérmegállapodást, mely infláció feletti bérnövekedést vetít előre – a legfontosabb a garantált bérminimum 7 százalékos emelése, hiszen ez jóval több munkavállalót érint, mint a minimálbér. Regős Gábor szerint sokkal inkább meghatározó a munkaerő keresletének és kínálatának alakulása: a szűkösen rendelkezésre álló munkaerőt jobban meg kell fizetni. Ebből a szempontból húzóerőt jelentenek a nagyberuházások, valamint a harmadik országból beérkező munkavállalók munkavállalásának korlátozása.
Azonban 2025-re tekintettel több fontos kihívást is meg kell említeni. Egyrészt fontos a bizalom fokozása a vállalatok és a háztartások esetében is. Ezt segíti a beruházási aktivitás és a fogyasztás élénkülése. Ehhez kellenek a kedvező körülmények és a stabilitás (ideértve például a forint árfolyamát is). Regős Gábor szerint hasznos lenne az ipar diverzifikációja:
Ne egy-két ágazat teljesítménye befolyásolja nagy arányban a gazdaságot, hiszen ha ezek nem tudnak jól teljesíteni, akkor a növekedés is alacsony lesz. Szükséges ezen kívül az uniós forrásokhoz való hozzáférés – ez viszont már politikai és nem gazdasági kérdés.
Többször foglalkoztunk már azzal, hogy mára egyértelműen látszik, a kormány ismét a magasnyomású gazdaságpolitika mellett döntött. Ennek egyik alkotóeleme, hogy ha növekednek a vállalatok költségei a dinamikus béremelések miatt, akkor ugyanazt a profitot csak magasabb hatékonysággal tudják elérni. Így a bérkonvergencia a kkv-szektorban effektivitást eredményez.
„Termelékenységben, versenyképességben, hatékonyságban sokkal jobbnak kell lennie mind a munkavállalóknak, mind a munkáltatóknak, valamint a vállalkozóknak is. Nyomás alá kerülnek, mert ezeket a béreket ki kell tudni termelni” – összegezte korábban az Indexnek Nagy Márton.
ha A vállalatok költségei a béremelések miatt növekednek, akkor ugyanazt a profitot csak magasabb hatékonysággal tudják elérni.
Leegyszerűsítve: aki nem tudja tartani a lépést, az csődbe megy, vagy felvásárolja egy hatékonyabb vállalat. Mindenki arra kényszerül, hogy effektívebb legyen, vagy elbukik.
Probléma akkor van, ha a bérek gyorsabban nőnek, mint a dolgozók vagy a vállalat termelékenysége – ezért volt fontos összekapcsolni már a megállapodásban a produktivitást a béremeléssel. Ugyanakkor azt is fontos megjegyezni, a kormányzat konszolidációt szeretne a kkv-szektorban, ami mérethatékonyság-növekedést jelent, akár felvásárlásokon keresztül.
Regős Gábor szerint a magasnyomású gazdaság eredménye a bérek felzárkóztatása lehet. Ehhez feszes munkaerőpiacra és alacsony munkaerőhiányra van szükség. Tavaly ebből csak a bérnövekedés valósult meg, a munkaerőpiac feszessége érdemben csökkent. Ebben változást jelenthet a nagyberuházások által generált munkaerőigény, valamint a harmadik országbeli munkavállalók beáramlása. Regős Gábor kiemelte,
egyensúlyozás is történik a szükséges munkaerő biztosítása és a munkaerőpiac feszességének fokozása között – de most a feszesség talán túl alacsony lett. Az idénre várható 4-5 százalékos vagy ennél erőteljesebb reálbér-emelkedés fenntartásához kell tehát a munkaerőhiány, ami végső soron a magasnyomású gazdasággal érhető el – természetesen az egyensúlyi mutatók elérése mellett lehetséges.
Ha pedig pusztán a számokat nézzük, akkor a kormány 3,4 százalékos GDP-bővülést vár 2025-ben, míg az MNB szerint idén 2,6–3,6 százalék, 2026-ban 3,5–4,5, 2027-ben 2,5–3,5 százalék között bővülhet a gazdaság. Az Európai Bizottság előrejelzése szerint azonban mindössze 1,8 százalékkal nőhet a magyar gazdaság.
A Bloomberg pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy Németországban, amely továbbra is küzd a gyártási szektor hosszan tartó válságával, mindössze 0,4 százalékos növekedést várnak 2025-re. Mindez Magyarország számára is rossz előjel, mivel a két állam kereskedelmi kapcsolatai erősek, így átgyűrűzik a német válság hatása. Így a német stagnálás továbbra is fenyegeti a 2025-ös magyar növekedési álmokat.
És ahogy arra korábban már utaltunk, a konjunktúra olyan időszakot takar, amikor gazdasági fellendülés van, azaz nő a GDP, de ezt nem feltétlenül érzi a lakosság, és erre a történelemben számos példa van. A konjunktúraérzet és a növekedés két különálló dolog, és ezt Nagy Márton pontosan tudja.
A miniszter sokszor kiemeli, „legalább ennyire fontos, hogy a gazdasági növekedés bevonó jellegű legyen, azaz a konjunktúrából minden társadalmi réteg részesüljön”.
tagadhatatlan, konjunktúra nélkül nehéz konjunktúraérzetet teremteni, ugyanakkor könnyen előállhat olyan eset, hogy a választópolgárok nem érzik a konjunktúrát vagy a gazdaság helyreállását, amit a mutatószámok viszont igazolnak
– erre jó példa a 2024-es amerikai választás. A világjárványt követően a demokraták által elkezdődött a gazdasági helyreállás az Egyesült Államokban, azonban a választási eredmény ezt egyáltalán nem tükrözte – korábban a CIB Bank elemzője a G7-en is azt emelte ki, hogy jó erőben van az amerikai gazdaság a választás előtt. Az meg külön érdekesség, hogy a pozitív gazdasági kommunikáció a konjunktúraérzeten keresztül magára a gazdasági növekedésre is hatással van.
Regős Gábor szerint a lakosság konjunktúraérzetének javulása hosszú folyamat. Ebben fontos elem a reálkeresetek növekedése, és ennek tartóssága. De természetesen a körülöttünk lévő környezet is befolyásolja a konjunktúraérzetet: mennyire vannak jól látható beruházások, mennyire működnek a közszolgáltatások, vannak-e jól fizető munkahelyek.
A választásokra tekintettel a kormánynak politikailag a valós konjunktúraérzet megteremtése fontosabb lehet, mint a KSH-számokban kimutatható növekedés. A KSH-adatok szintjén sok lehetőséget tartogat 2025, ahogy azt fentebb levezettük, de ahogy Nagy Márton az Indexnek korábban megfogalmazta, a válság következtében sokkal jobban megsérültek az alacsonyabb jövedelmű háztartások és kisebb vállalatok.
A miniszter szerint az újraindításkor rájuk kell koncentrálni: az alacsony jövedelmű vidéki családokra és a fiatalokra, valamint a vállalati szektorban a hazai tulajdonú kis- és középvállalkozásokra. Így tehát inkább a társadalom valós konjunktúraérzetét lesz érdemes – politikailag és a 2026-os választásokra tekintettel – figyelni, mint a KSH által publikált GDP-számokat.
Borítókép: Orbán Viktor sajtótájékoztatót tart 2024. december 21-én. Fotó: Tövissi Bence / Index)