Azzal, hogy januártól az ukrán gázszállítás Oroszország felől Európába megszűnt, a kínálat ismét csökkent, s az egész bizonytalan helyzet a gázárak emelkedését eredményezi. Magyarország szerepe így a Török Áramlat miatt felértékelődött, mind a geopolitika, mind az energiabiztonság területén. Közben a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal publikálta a legfrissebb adatait, ebből kiderült, hogy Budapesten a lakossági fogyasztókat érintő földgáz és villamos energia továbbra is Európa legolcsóbbjai közé tartozik.
Az idei év eddig legfontosabb változása a januártól megszűnő orosz–ukrán gáztranzit. Ez már a tavalyi év vége felé sejthető volt, mivel az ukránok többször jelezték: nem akarják a december 31-én lejáró szerződést meghosszabbítani. Ennek egyik eredménye, hogy a magyar földgázrendszer és geopolitikai pozíció felértékelődött, hiszen Magyarország számos szomszédos állammal épített ki interkonnektorokat.
Ezzel a magyar gázrendszer értéke a háromszorosára emelkedett
– nyilatkozta az Indexnek az egyik névtelenséget kérő piaci forrásunk, aki kereskedői oldalon aktív szereplője volt az orosz–ukrán gázszerződésből érkező orosz szállításnak. A másik hatás az lett, hogy bár az uniós tagországok esetében eddig ez nem eredményezett gázhiányt az idei télen, viszont több esetben is negatív hatást fejt ki az érintettekre.
A holland TTF gáztőzsdén kereskedett, 1 éves szállításra szóló kontraktus ára közel 35 százalékkal, az 1 hónaposé nagyjából 9 százalékkal emelkedett az elmúlt fél évben, bár az árak emelkedése elsősorban novemberben és decemberben zajlott le, amikor a vártnál hidegebb időjárás mellett hevesebbé vált az orosz–ukrán háború, illetve a reméltnél kevesebb megtermelt szélenergia miatt a gázigény is növekedett – olvasható az Equilor elemzésében, amelyet az Indexnek küldött.
Szemán Péter, az Equilor elemzője szerint fontos kiemelni, hogy a gázszállítás megszűnését követően január első napjaiban még emelkedett a gáz ára, de már elindult a korrekció – a jegyzése 49 euró/megawattóráról 38-39 euró/megawattórára esett az irányadó holland TTF gáztőzsdén. Mivel az Ukrajnán keresztül érkező orosz gáz mennyisége az elmúlt években folyamatosan csökkent, a kínálat szűkülése nem okozott kiugró áremelkedést.
Ennek ellenére a gáztranzit leállása alternatíva híján rövid távon magasabb gázárakat eredményezhet.
„A jelenlegi helyzet vesztesei Ausztria és Szlovákia, amely országokba tavaly jelentős részben Ukrajnán keresztül érkezett az orosz gáz. Ennek megfelelően ezen országok várhatóan magasabb áron tudják más forrásból beszerezni a gázt. Ausztria ősszel nagyjából tíz százalék körüli átmeneti áremelkedésre számított” – mondta az Equilor elemzője.
Regős Gábor, a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza szerint a kínálat csökkenése, illetve az egész bizonytalan helyzet a gázárak emelkedését eredményezi: az európai országok drágábban veszik az orosz gázt is, másrészt átállnak a még drágább LNG-re. Az ukrán tranzit leállítása nem jelenti azt, hogy nem jön Magyarországra orosz gáz – hiszen folyamatosan érkezik a Török Áramlaton keresztül –, de ez nem képes fedezni a régió egészének szükségleteit. Így alakul ki a kínálati hiány.
A magasabb ár versenyképességi problémát okoz Európában, de Magyarországot is érinti: a gáz árának emelkedése több száz milliárd forintos kiadást jelent a költségvetésben, rontja a folyó fizetési mérleget, és így hozzájárul a forint további leértékelődéshez, ami pedig a gazdasági teljesítményt is érinti. Az LNG drágaságának problémája különösen a tengeri kapcsolattal nem rendelkező országokat érinti súlyosan, köztük régiónkat.
A Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza hozzátette, természetesen az Oroszországból származó import csökkenése nem érint negatívan minden szereplőt: az Egyesült Államok növelni tudja LNG-exportját, ami számára bevételt jelent. 2024 első 10 hónapjában (tehát amikor még az ukrán tranzit nagyjából működött) 150 százalékkal nagyobb volt az amerikai LNG-export, mint 2019-ben. Tavaly az amerikai LNG-export 55 százaléka ment Európába, decemberben ez az arány már 69 százalék volt.
A mostani árak értelmezéséhez érdemes visszamennünk az időben. Regős Gábor szerint 2019-ben a gáz ára a holland tőzsdén – a havi átlagokat tekintve – megawattóranként 10 és 20 euró között mozgott, 2020-ban volt olyan hónap, amikor az alacsony kereslet nyomán 5 euró alá csökkent. A gazdaság koronavírus utáni újraindulásával elkezdődött a gázárak emelkedése is. (A folyamatot tehát nem az orosz–ukrán háború és az ahhoz kapcsolódó szankciók indították el, azok csak súlyosbították.)
2021-et folyamatos és fokozatos árnövekedés jellemezte, ugyanakkor a havi átlag a 100 eurót még nem lépte át. Nem így 2022-ben, amikor tovább folytatódott az áremelkedés, a csúcs augusztusban volt, amikor is a havi átlag 240 eurót (a csúcs pedig 340 eurót) tett ki megawattóranként. Ebben a háború nyomán az ellátás bizonytalansága játszott szerepet. Ezt követte egy fokozatos megnyugvás, az ár következő májusra 30 euró alá csökkent, majd 25 és 30 euró között ingadozott. 2024 első felében egy 25-35 eurós árszint alakult ki. A Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza külön kiemelte, hogy ezt követően jött egy fokozatos emelkedés, és így az idei év elejére elértük az 50 eurós szintet – majd az elmúlt napokban néhány euróval ez alá mentünk.
A mostani, év elején bekövetkezett áremelésnek több oka van: a már ismertetett orosz gázimport egy részének leállásán kívül árnövelő hatással bír a tárolók ilyenkor szokásosnál alacsonyabb töltöttsége, a hidegebb téllel kapcsolatos várakozások, és természetesen a piaci spekuláció.
A lecsökkent kínálat természetesen most is magasabb árat okoz.
„Ennek azonban egyelőre csak a rövid távú hatásai látszanak, azt még nem látjuk, hogy hol lesz az új egyensúly – az biztos, hogy a korábbi, 2018–2019-es árszintnél érdemben magasabban” – mondta az Indexnek Regős Gábor. A gáztranzit leállása miatt – bár az elmúlt napokban történt némi megnyugvás a piacokon – a kialakult árszint még mindig magasabb a tavalyi év nagy részét jellemző szintnél. Ez a magyar gazdaságot több ponton érinti, ahogy azt korábban már részleteztük, de a gázárak ingadozását a lakosság a hatósági energiaárak miatt közvetlenül nem érzi.
A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) kedden publikálta a lakossági villamosenergia- és földgázárak nemzetközi összehasonlító kimutatását, tavaly decemberi időszakra vonatkozóan. Mivel a kormány rendelkezéseinek értelmében 2022. augusztus 1-jétől az átlag feletti fogyasztás esetében úgynevezett piaci árat kell fizetnie a fogyasztóknak, a villamosenergia- és földgáz fogyasztói árait bemutató grafikonokat kiegészítették egy olyan hipotetikus árral, amely azt tükrözi, hogy milyen átlagárat kell fizetnie azon fogyasztóknak, akik a kormány által meghatározott átlagfogyasztási értékeket 20 százalékkal túllépik.
Ha megnézzük a MEKH adatait és számítását, akkor az látszik, hogy Budapesten a lakossági fogyasztók esetében euróban 9,20 eurócent/kWh a villamos energia átlagára. Ez pedig európai szinten a legolcsóbb – Berlinben ennek több mint négyszeresét fizetik –, míg a harmadik helyen állnak azok, akiknek Budapesten az úgynevezett piaci árat kell fizetniük, tehát a 20 százalékos túlfogyasztás esetén. Ám az is kijelenthető az adatok alapján, hogy a magyar felhasználókat valóban jelentős mértékben sújtja a rendszerhasználati díj.
Ha vásárlóerő-paritáson nézzük a villamosenergia-árakat, akkor a budapesti lakosok közvetlenül Málta fővárosa, Valletta után következnek. Negyedik helyen vannak azok a fogyasztók, akiknek a magyar fővárosban a „piaci árat” kell fizetniük.
Vásárlóerő-paritáson számolva 2,6-szer többet fizetnek Berlinben, mint a magyar fővárosban a védett A kategóriába tartozó fogyasztók.
Ugyanakkor ismételten hangsúlyozzuk, ennek van költségvetési vonzata. Budapesten a lakossági fogyasztók földgázra vonatkozó átlagárait vizsgálva azok, akik a rezsicsökkentés előnyeit élvezik, szintén vezetnek (2,53 eurócent/kWh) a második helyen álló belgrádi lakosok (4,62 eurócent/kWh) előtt. És ismét a berlini példánál maradva, ahol ötször többet fizetnek a budapesti rezsicsökkentett árnál – a részletes adatok az alábbi linken érhetők el.
Az adatokkal kapcsolatban érdemes kiemelni a MEKH módszertanát. A vizsgált fogyasztók a fővárosok átlagfogyasztói, vagyis az egyes fővárosokra jellemző átlagos fogyasztási mennyiséggel és jellemzőkkel rendelkezők. A végfelhasználói árakat euróban és vásárlóerő-paritáson hasonlították össze.
A nemzeti valuták háromhavi mozgóátlag segítségével kerülnek átváltásra, ami kisimítja az euró nemzeti valutában számolt árfolyamának ingadozásait, így az a hónapról hónapra mért árakat kevésbé módosítja. A hivatal külön kiemelte: az érthetőség kedvéért a vásárlóerő-paritáson mért árak nem a fogyasztók jövedelmi helyzetével korrigálják a nominális árakat, hanem gyakorlatilag az egyes országok árszínvonalának uniós átlagos árszínvonaltól való eltérésével.
(Borítókép: Nagy Tamás / Index)