Ahogy számos iparág, úgy a csokoládépiac is nehézségekkel küzd, aminek eredményét a boltokban látjuk. A különböző csokoládétermékek ugyanis egyre drágábbak. A Magyar Édességgyártók Szövetségének segítségével jártunk utána, mi a helyzet csokifronton, melyek a legnagyobb kihívások, és mi áll a drágulás hátterében.
A 2023-as év egészére jellemző Európa-rekorder hazai inflációt még most is nyögjük. Az árak ugyanis ragadósak. Vagyis – ahogy a kormányzati kommunikációban szerepel – hiába törte le a kormány az inflációt, az árak nem csökkentek vissza. A fogyasztói árak emelkedése leginkább az élelmiszereknél csapódott le.
A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint az élelmiszerárak átlagos emelkedése
volt éves bázison.
Az érzékelt – vagyis a valós – infláció azonban ennél jóval magasabb az élelmiszerek körében (is).
A drágulásból egyik kedvenc édességünk, a csokoládé sem marad ki. A globális csokoládépiac jelentős kihívásokkal néz szembe, amelyek alapvetően befolyásolják mind a termelést, mind a fogyasztást. Az alapanyagárak, a gyártási, az energia-, a logisztikai, valamint a bérköltségek emelkedése Magyarországon is az édességek árának növekedéséhez vezetett, ami az eladott mennyiségek csökkenését eredményezte – summázta az Index megkeresésére az Magyar Édességgyártók Szövetsége (MÉSZ).
Szintén a KSH adatai szerint a 90–100 grammos, egész- vagy törtmogyorós tábla mogyorós tejcsokoládé
vagyis 3 év alatt 57 százalékos drágulás történt ebben a termékkategóriában.
A termelők és gyártók helyzete nem egyszerű, számos kihívással kell szembenézniük. A teljesség igénye nélkül összeszedtük a legfontosabbakat.
Gazdasági tényezők
Alapanyag-ellátás és kakaótermesztés
Környezetvédelmi kihívások
Fogyasztói szokások változása
Verseny és innováció
Technológiai kihívások
Ezek a kihívások együttesen jelentős hatással vannak a csokoládéiparra, és olyan átfogó stratégiák kidolgozását igénylik, melyek egyszerre fókuszálnak a fenntarthatóságra, innovációra és a fogyasztói igények kielégítésére.
A csokoládé árának emelkedése mögött elsősorban a kakaó, másodsorban a cukor világpiaci árának növekedése áll. A klímaváltozás jelentős hatást gyakorol a kakaótermelésre: a szárazság, a kártevők elszaporodása és a terjedő növénybetegségek egyre nagyobb kihívást jelentenek a termelőknek. 2024 elején a kakaó tonnánkénti ára elérte a 14 ezer dolláros szintet, ami az elmúlt évek egyik legmagasabb értéke volt, bár ebben a spekulatív tőke szerepe is közrejátszott – hívta fel a figyelmet Intődy Gábor, a MÉSZ főtitkára. (Jelenleg 11 ezer dollár körül mozog a tonnánkénti ár.)
A globális keresletet tovább növeli az ázsiai középosztály bővülése, amely gyakorlatilag „eleszi” a csokoládét, amivel jelentősen átrendezi a korábban főként európai és amerikai fogyasztásra épülő piacot.
A főtitkár felhívta a figyelmet a különösen összetett magyarországi adó- és díjrendszerre, amely hozzájárul az árak növekedéséhez.
A 27 százalékos áfa mellett a 4,5 százalékos kiskereskedelmi adó, az egyes termékeknél a fogyasztói ár 30 százalékát is kitevő népegészségügyi termékadó (NETA) a „világverő” EPR-díjakkal, valamint újabb kötelezettségek, mint például a várható kibertanúsítási díj jelentősen befolyásolja az árakat. A forint árfolyamának instabilitása, gyakorlatilag „játékpénz jellege”, további nyomást helyez a gyártókra, hiszen a kakaó beszerzése kizárólag dollár- vagy euróalapú importból lehetséges.
„A vállalatok még egy esetleges nyersanyagár-csökkenés esetén is a nyereség visszatornázására, az árfolyamkockázat fedezésére, a cég jövőjének biztosítására fognak koncentrálni, és nem az árcsökkentésre” – szögezte le Intődy Gábor. Ugyanakkor pozitív fejlemény, hogy az élelmiszeripari és vállalkozásfejlesztési pályázatok technológiai fejlesztési lehetőségeket kínálnak egyes cégeknek.
A gazdasági helyzet hatására az ár-érték arány még inkább előtérbe került. Míg az árérzékeny fogyasztók az akciós, tömegesen gyártott termékeket keresik, a prémiumszegmens – különösen az ünnepi időszakokban – stabil keresletre számíthat. A saját márkás termékek további erősödése figyelhető meg. Az innovációk terén megjelentek új, egzotikus vagy szezonális ízek, valamint különböző textúrájú édességek. A kisebb, „bite-size” kiszerelések térnyerése is jellemző, miközben a prémiumminőségű étcsokoládé-figurák és kézzel készített bonbonok piaca továbbra is stabil.
A különleges ízesítésű csokoládék, például a sós karamell vagy a pisztácia, illetve az ajándékcsomagok iránt is jelentős érdeklődés mutatkozik. Ez kedvezhet a kisvállalkozásoknak, helyi kézműves cukrászoknak és csokoládékészítőknek, akik limitált kiadású, kreatív termékeket kínálnak. Szűk, de stabil a kereslet az alternatív, mentes édességek, fehérjeszeletek és hasonló termékek iránt is
– vázolta a főtitkár, aki szerint a vállalatok nem feltétlenül az alacsonyabb kakaótartalmú termékek készítésében látják a túlélés, illetve a költséghatékonyság zálogát, ami egyben minőségromlással jár.
„A kakaótartalom csökkentése egy lehetőség, minden bizonnyal lesz, aki él vele, ám nem is alkalmazható minden terméknél. A költségek csökkentése érdekében számos más lehetőség áll a gyártók előtt. Például a kiszerelés nagyságának változtatása, hatékonyságnövelés, alternatív források keresése és természetesen az áremelés is” – jegyezte meg.
A kakaótermelés jelentős része Afrikában, főként Elefántcsontparton és Ghánában koncentrálódik, ahol a fragmentált farmergazdaságok miatt számos hatékonysági és fenntarthatósági probléma merül fel. A bizonytalan gazdasági-politikai környezet nem kedvez a befektetéseknek, és egyre jellemzőbb a fiatal generáció elvándorlása a kakaótermelő régiókból. Pozitív ellenpéldaként Ecuador említhető, ahol jobbak a termelés adottságai, azonban globális szinten ez csak kismértékben befolyásolja a piac helyzetét.
A nehézségek miatt a gyártói piac konszolidációjára lehet számítani, különösen a kisebb gyártók esetében. A legnagyobb globális édességvállalatok felvásárlásokkal és a gyártás koncentrálásával reagálnak a kihívásokra, miközben fokozatosan az ázsiai piacok felé fordulnak.
„A legnagyobb globális édességvállalatok elképesztő tempóban vásárolják fel a kisebbeket. A hatékonyság növelése érdekében eltüntetik a helyi márkákat, globális brandeket építenek globális kampányokkal, néhány földrajzi helyre koncentrálják a gyártásukat, és egyre kevésbé számít nekik az európai piac, annak kultúrája vagy hagyományai. Kína, India és környékük felé fordulnak, ahol két-három milliárd fogyasztót érhetnek el” – mutatott rá Intődy Gábor.
Ez ugyanakkor lehetőséget teremthet az innovatív helyi kis- és középvállalkozások számára, amelyek képesek lehetnek speciális piaci igények kielégítésére és helyi márkák sikeres működtetésére.
(Borítókép: Németh Emília / Index)