A vállalatok számára 2025 áprilisától új korszak kezdődik a hulladékgazdálkodás terén. Az Indexnek nyilatkozó szakértő figyelmeztetett: április 1-től az EPR-köteles termékek bekerülnek a hulladékgazdálkodási bírságokról szóló kormányrendeletbe. A változás azt jelenti, hogy a negyedéves adatszolgáltatások elmaradása jelentős pénzbüntetésekkel járhat. Ráadásul a hulladékhatóság a várakozások szerint fokozottan ellenőrzi majd a regisztrációs kötelezettségek teljesítését és az adatszolgáltatások helyességét.
„A magyarok többsége csak akkor válik környezettudatossá, ha az közvetlenül érinti a pénztárcáját” – mondta az Indexnek Varga Katalin, a többek között epr- és hulladékbevallási szolgáltatásokat nyújtó epr.hu szakértője, aki szerint a vállalatok egy része még mindig nem érti, pontosan milyen feladatokat ró rájuk az új szabályozás.
Január 20-án, azaz ma jár le az első jelentős határidő: a 2024. negyedik negyedéves EPR- és DRS-adatszolgáltatások benyújtása.
Bemutatjuk, mit jelent az EPR és a DRS rendszere, milyen kötelezettségeket von maga után, és milyen súlyos következményekkel járhat a mulasztás. Tágabb kontextusban megvizsgáljuk, milyen hatásai lehetnek az uniós irányelvek alapján meghonosított díjaknak többek között a műanyagszennyezés visszaszorításában, és miért található Magyarország továbbra is hátrébb az uniós környezettudatossági rangsorban.
Kezdjük azzal, egyáltalán mit is takarnak ezek a hárombetűs mozaikszavak. Az EPR, vagyis a kiterjesztett gyártói felelősség lényege, hogy a termékek gyártói és forgalmazói felelősséget vállalnak azok életciklusának teljes folyamatáért, beleértve a hulladékká válást és az újrahasznosítást is. Magyarországon a rendszer célja:
A rendszer különböző termékkategóriákra vonatkozik, mint például az elektronikai eszközök, a csomagolóanyagok, a gumiabroncsok, vagy épp az akkumulátorok.
Az EPR-díjtételek termékenként:
A DRS, vagyis a betétdíjas rendszer célja, hogy a fogyasztókat ösztönözze bizonyos termékek, jelenleg az italospalackok és fémdobozok visszaváltására. A PET-palackok okozzák ugyanis az egyik legnagyobb környezeti terhelést, ezek megfelelő begyűjtése és újrahasznosítása kiemelten fontos a körforgásos gazdaság szempontjából. A rendszer működése az alábbi pontokkal írható körül:
Magyarországon 2024. január elsejétől él a DRS rendszer, elsősorban műanyag, alumínium és üveg, maximum 3 literes űrtartalmú italcsomagolásokra vonatkozik. A cél itt is az, hogy csökkentsék az eldobott hulladék mennyiségét és növeljék az újrahasznosítási arányokat. Az általános betétdíj mértéke palackonként/üvegenként/fémdobozonként 50 forint. Ettől eltérő és a gyártó által meghatározott díjtételű az újrahasználható, főként üveg italcsomagolások.
Nézzük, mit is jelent pontosan a január 20-i határidő a vállalatok számára, milyen adminisztratív és pénzügyi terhet eredményez számukra.
Az EPR vonatkozásában a negyedéves adatszolgáltatást a tárgynegyedévet követő hónap 20-ig kell teljesíteni. A rendszer számos termékkört érint, amelyek közül a legjelentősebb a csomagolások területe. Ez vonatkozik mind a belföldi csomagolási tevékenységre, mind az importból származó értékesítésre. Az elektronikus és elektromos berendezések, irodai papír, reklámhordozó papír szintén a szabályozás hatálya alá tartoznak, utóbbi kettőnél különös tekintettel a nyomdákra.
Az egyszer használatos csomagolószerek (SUP termékek) esetében általában a gyártót terheli az EPR-díj megfizetésének kötelezettsége. Idetartoznak például az éttermi ételszállító dobozok és nejlonzacskók. A rendszer további fontos elemei a gumiabroncsok és akkumulátorok – utóbbinál minden típus, beleértve a lítiumion-akkumulátorokat is. Különös figyelmet érdemel, hogy az akkumulátoros termékeknél külön kell jelenteni magát az akkumulátort és a készüléket is – hívta fel a figyelmet a szakértő.
Az importból származó sütőolaj nyilvántartása speciális kategóriát képez. A vállalkozásoknak dokumentálniuk kell mind a termékbe beépülő, mind az egyéb célra felhasznált, majd hulladékká váló mennyiséget. A textiltermékek kategóriája is összetett, mivel nemcsak a klasszikus textíliákat, hanem például a cipőket, bőrkabátokat, háztartási textíliákat is magában foglalja. A fabútorok esetében a teljes súlyt kell figyelembe venni, beleértve minden fém alkatrészt és szerelvényt.
Ami a DRS-rendszert illeti, a tárgyhót követő 15-ig kell elkészíteni a havi forgalmi jelentést, ami jogvesztő határidő. Míg a negyedéves jelentési kötelezettség ugyanaz, mint az EPR-nél, vagyis a tárgynegyedévet követő hónap 20-a. Az érintett termékek a maximum 3 literes műanyag-, üveg-, illetve fémcsomagolások, palackonként 50 forintos betétdíjjal.
A vállalkozások számára jelentős adminisztratív terhet jelent a megfelelő nyilvántartás vezetése és a termékek úgynevezett KF kódokkal való ellátása, amihez vámtarifa-ismeretek is szükségesek. Ez különösen a kisebb vállalkozások számára jelent kihívást, ahol gyakran nincs megfelelő szakértelem vagy erőforrás
– jegyezte meg a szakértő.
Fontos megjegyezni, hogy sem az EPR, sem a DRS nem magyar „agyszülemény”, hanem egy uniós irányelv hazai jogrendbe történő beillesztése. Vagyis a gyártókat jogszabály kötelezi, hogy díjakat fizessenek a hulladékkezelési rendszerek fenntartására.
Az unió zászlajára tűzte a hulladék keletkezésének megelőzését, valamint az anyagok körforgásban tartásának ösztönzését. Meghatározta, milyen újrafeldolgozási arányokat kell elérni adott határidőre. Ilyen cél többek között a települési hulladék újrahasználásának és újrahasznosításának legalább 60 százalékra növelése 2030-ig. Amennyiben a meghatározott célértékek nem teljesülnek, kőkeményen büntet az EU – igaz, nem a magyar államot, hanem a hulladékgazdálkodási tevékenységre szóló koncessziót birtokló MOHU-t.
Az EPR- és DRS-rendszer bevezetése jelentős beruházásokat igényel, többek között a gyűjtőpontok kialakítása és a logisztikai rendszer fejlesztése terén. A vállalkozásokat érintő terhek között szerepel a regisztrációs, illetve az egyedi vonalkódok beszerzésének költsége. Bár a MOHU felé történő regisztráció ingyenes, az adminisztratív terhek és az időráfordítás jelentős költséget jelentenek a cégeknek.
Sok múlik azonban a vállalatokon, mint példamutató közeg, valamint a lakosságon is. Az EPR- és DRS-rendszerek sikeressége ugyanis nagyban függ attól, hogy a vállalkozások és rajtuk keresztül a fogyasztók mennyire hajlandók együttműködni és fenntarthatóbb magatartást tanúsítani. A szakértő tapasztalatai szerint a vállalkozások hozzáállása változó: vannak, akik teljes mértékben együttműködnek és megértik a rendszer célját, mások teljesen elutasítóak, illetve létezik egy közömbös középréteg is. A lakossághoz hasonlóan a vállalatok körében is akkor érhető tetten erőteljesebben a környezettudatosság, ha az közvetlenül érinti a vállalkozás pénzügyi helyzetét.
Az EPR koncepciója már az 1990-es években megjelent Svédországban, ahol egy környezetvédelmi tanulmányban határozták meg alapelveit. A definíció szerint az EPR olyan környezetvédelmi stratégia, amely a termék teljes környezeti hatásának csökkentését célozza azáltal, hogy a gyártót teszi felelőssé a termék teljes élettartamáért, beleértve a visszavételt, újrahasznosítást és végső ártalmatlanítást – tekerte kicsit vissza az idő kerekét Varga Katalin.
Felidézte, hogy az 1980-as években Magyarországon működött a betétdíjas rendszer, azonban a rendszerváltás után viszonylag hamar megszűnt, és elterjedtek a műanyag csomagolóanyagok. Ez a váltás generációs különbségeket is okozott: az idősebbek jobban fogadják a jelenlegi változásokat, míg a fiatalabb generáció már az „eldobható műanyag korszakban” nőtt fel.
Magyarország egyelőre környezetvédelmi törekvések terén kihívásokkal küszködik európai uniós viszonylatban. Mind a lakosság, mind a vállalatok körében szemléletváltásra van szükség a hulladékgazdálkodás terén, és ehhez egy jó koncesszor is kell – mutatott rá Varga Katalin.
A koncessziót 35 évre a Mol hulladékgazdálkodási ága, a MOHU (Magyar Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség) kapta meg, amelynek szerepe kulcsfontosságú a hulladékgazdálkodási rendszer koordinálásában, azonban még számos kihívással küzd – hívta fel a figyelmet a szakértő, aki szerint az egyik legnagyobb probléma általánosságban az edukáció hiánya, mind a lakossági, mind a vállalati szektorban. „Bár a MOHU megpróbál eljutni a lakossághoz edukatív tartalmakkal, például a TikTokon, ám csak ezek nem elegendőek a megfelelő szemléletformáláshoz. A szakemberhiány – mint szinte minden egyéb iparágban – szintén jelentős probléma” – mondta.
A betétdíjas rendszer bevezetése ugyanakkor még nem érte el elsődleges célját, a fogyasztás csökkentését. A lakosság továbbra is nagy mennyiségben vásárolja a különböző üdítőitalokat, és bár „morogva, szitkozódva”, de visszaviszi a csomagolóanyagokat.
A körforgásos gazdaság koncepciója, amelyre az EPR is épül, jelenleg csak részben valósul meg Magyarországon. Az alábbi ábrán szemléltetett, úgynevezett „10R rendszer” különböző szintjei közül jelenleg csak az alapszintű hulladékgyűjtésnél tartunk. Az alapcél az említett fogyasztáscsökkenés volna, míg a legrosszabb megoldásnak a hulladékégetés, amely nem csak légszennyezést okoz, de az égetési maradványok további kezelést igényelnek – jelezte a szakértő.
Az EPR-rendszer folyamatos fejlődésben van, és számos hulladéktípus még nem tartozik a hatálya alá. A termékdíjak rendszere részben továbbra is fennmarad, például az egyéb kőolajtermék esetében, ami ráadásul jövedéki szabályozással is érintett lehet, ami viszont a NAV hatásköre, mivel a MOHU jelenleg nem rendelkezik megfelelő kapacitással minden hulladéktípus kezelésére. A későbbiekben várhatóan további termékek, anyagok is a kiterjesztett gyártói felelősség részévé válhatnak.
A jövőre nézve fontos változást hozhat az ESG-rendszer 2027-es kiterjesztése a kis- és középvállalati (kkv) szektorra, ami jelentősen befolyásolhatja a vállalkozások gazdasági lehetőségeit. Az EPR és DRS megfelelés az ESG szempontrendszerben is megjelenik majd, mint a környezeti teljesítmény mérhető mutatója – hívta fel a figyelmet a szakértő. (Az ESG jelentés egy olyan dokumentum, amelyet a szervezet tesz közzé a nem pénzügyi teljesítményére vonatkozó lényeges információkról, magukban foglalva a különböző környezetvédelmi (Environmental), társadalmi (Social) és vállalatirányítási (Governance) szempontokat.)
A bírságolás lehetősége ösztönzőleg hathat a megfelelésre, a kulcs azonban a megfelelő edukáció, de az edukáció a kulcsa a környezettudatos működés előmozdítására. A skandináv országok példája mutatja, hogy a társadalmi szemléletváltás és az önkéntes megfelelés hatékonyabb megoldást jelenthet
– zárta gondolatait az epr.hu szakértője.
(Borítókép: Egy REpont hulladékvisszaváltó Budakeszin 2024. február 7-én. Fotó: Hegedüs Róbert / MTI)