Marad a jegybanki szigor az év elején, szinte biztosra mondható, hogy nem vág kamatot az MNB – jelezték az Indexnek nyilatkozó szakértők. Donald Trump megválasztása hatással van a hazai monetáris politikára is, a régi-új amerikai elnök kereskedelem- és bevándorláspolitikai tervei magasabb inflációt vetítenek előre az Egyesült Államokban, ami a dollár erősödésén és a feltörekvő piacok devizáinak gyengülésén keresztül a forintot is nyomás alá helyezi.
A Magyar Nemzeti Bank (MNB) Monetáris Tanácsának januári ülése nem sok izgalmat tartogat, a lapunknak nyilatkozó szakértők szinte biztosra veszik, hogy a tanács változatlanul hagyja a kamatszintet. Emellett a jegybanki kommunikáció is szigorú maradhat. „A piaci folyamatok és az inflációs trend alapján az MNB-nek a következő hónapokban sem lesz mozgástere a kamatkondíciók lazítására” – vetítette előre az Indexnek küldött elemzésében Bukovszki András, a CIB Bank elemzője.
Emögött több tényező áll, az év utolsó hónapjában a novemberi 3,7 százalékról 4,6 százalékra gyorsult a pénzromlás éves üteme, kissé meghaladva a piaci várakozásokat és az MNB előrejelzését is.
Az inflációs nyomás erősödését az is mutatja, hogy mind a KSH maginflációja, mind az MNB alapfolyamatokat tükröző maginflációs indexe felfele mozdult, a feldolgozatlan élelmiszerek nélkül már 4,9 százalék volt az éves árindex
– világított rá Bukovszki, majd hozzátette, a 2025-ös inflációs pályával kapcsolatban az év első hónapjainak adatai adnak fontos támpontot, ezekből kaphatunk pontosabb képet arra vonatkozóan, hogy az év eleji adóemelések, átárazások milyen mértékben gyorsítják a pénzromlás ütemét.
„Úgy látjuk, januárban elkerülhetetlen a további gyorsulás. Az éves pénzromlási ütem akár az 5 százalékot is megközelítheti 2025 első hónapjában, az infláció az év java részében az MNB 2-4 százalék közötti célsávjának felső széle körül (néhány hónapban kissé alatta, néhány időszakban felette) ingadozhat. Így az éves átlagos infláció nagyobb eséllyel a célsávon kívül lesz idén a tavalyi 3,7 százalékot követően” – magyarázta a szakértő. Az Egyesült Államok gazdasága kifejezetten jól zárta a tavalyi és indította az idei évet, a szakértő felsorolta, milyen tényezők alapján:
Ugyanakkor megjegyezte, a hivatalba lépő új adminisztráció várható kereskedelem- és bevándorláspolitikai lépései magasabb infláció irányába mutatnak.
Az amerikai jegybank (Fed) kamatcsökkentéseire vonatkozó várakozások moderálódtak, ami emelkedő hozamokban és erős dollárban manifesztálódott a piacokon. Ez pedig a forintot is nyomás alá helyezte, miközben az országspecifikus kockázatok sem enyhültek érdemben
– összegezte Bukovszki, hozzátéve, bár a gazdaságpolitika nagy valószínűséggel a fokozatos, lassú, folyamatos leértékelődést nem nézi rossz szemmel (a gyengébb forintárfolyam segíthet az exportőrcégek költség-versenyképességének), de a 410 körüli, valamint e szint felett billegő árfolyam egyértelmű inflációs és pénzügyi stabilitási kockázatokat hordoz, amelyeket a jegybank nem hagyhat figyelmen kívül.
A leköszönő jegybanki vezetés így valószínűleg már nem nyúl a kamatokhoz, de az elmúlt időszak fejleményei az új irányítás mozgásterét is érdemben korlátozzák
– mutatott rá az elemző. Ezért szerinte reális az esély arra, hogy márciust követően sem változik a jelenleg 6,5 százalékon álló irányadó kamat, és idén a korábban vártnál kevesebb kamatmérséklésre kerülhet sor.
Virovácz Péter, az ING vezető elemzője szerint szintén változatlanul hagyja a Monetáris Tanács az alapkamatot és a kamatfolyosót is. Ennek legfőbb oka a forint sérülékenysége, a pénzügyi piacok folyamatos instabilitása és nagyfokú volatilitása. Ráadásul az elmúlt néhány hétben – itt külön hangsúlyozta Trump beiktatását megelőző és az első elnöki hetét – jelentős napközbeni volatilitás is tapasztalható volt.
Ebben a környezetben pedig jobb félni, mint megijedni.
A közgazdász szerint makrogazdasági oldalról szemlélve, az év elején az infláció és a maginfláció is emelkedő trendet mutat, mely tovább rontja az eddig is bizonytalan lábakon álló fogyasztói bizalmat. Az érzékelt infláció erősödik, az inflációs várakozások egyre kevésbé horgonyzottak. Tehát bár a legfrissebb inflációs adatközlés önmagában nem volt elrettentő, sok mögöttes, meghúzódó problémát hordoz.
Ami a külső egyensúlyt illeti, itt sem látható riasztó romlás, de az egyértelműen élénkülő importtevékenység csökkenti a többleteket (mind a külkereskedelmi árutöbbletet, mind a folyó fizetési mérleg többletét). Röviden, nem beszélhetünk ugyan világrengető változásokról a makrogazdasági környezetben, de az összkép inkább óvatosságra kell hogy intse a jegybanki vezetést
– mondta Virovácz Péter, kiemelve, ami határozottan a kamatvágás – vagy bármilyen lazításként értelmezhető kommunikáció – ellen szól, az a forint elmúlt hónapokban bemutatott gyengülése. De ezúttal nem csak a devizapiacról van szó instabilitási tényezőként.
A piaci hozamkörnyezet jelentősen emelkedett a legutóbbi MNB-döntést követő időszakban. Az Egyesült Államokban ez elsősorban a hozamgörbe hosszú végét érintette (20 bázispont). A német hozamgörbe rövid és hosszú végei szintén emelkedtek, meredekebbé válva (20-30 bázispont). Ezért a tízéves magyar államkötvények hozama szintén megugrott (40-50 bázisponttal), és a kockázati prémium is nőtt, mivel a tízéves forint és zlotyi államkötvényhozamok közötti különbség is nagyjából 40 bázisponttal nőtt december közepéhez képest.
A legerősebb üzenet az lehet, ha a jegybank de facto kijelenti, a jelenlegi környezetben a 6,5 százalékos alapkamat tekinthető egyensúlyinak.
„Mindent összevetve, rövid távon nem látok teret a központi bank számára a monetáris politikai kondíciók enyhítésére. Fontos megjegyezni, hogy ez a jelenlegi Monetáris Tanács utolsó előtti ülése. A várható személyi változások ellenére azonban az első negyedévben – gyakorlatilag márciusban – nem számítunk kamatcsökkentésre. A márciusi ülés azonban így is nagyon érdekes lesz, különös tekintettel az előretekintő iránymutatásra” – összegezte az elemző.
A Gránit Alapkezelő vezető makrogazdasági elemzője szintén úgy látja, hogy a magyar monetáris politikában feltehetően nem a mostani kamatdöntés lesz a legizgalmasabb: a kamat emelése „nincs napirenden és a viszonylag stabil árfolyam erre most nem is kényszeríti rá a jegybankot. Nincs ugyanakkor olyan tényező sem, amely az irányadó ráta csökkentése mellett szólna: az infláció decemberben a vártnál magasabban alakult, a forint továbbra is gyenge, és a nemzetközi monetáris politikai környezet sem a kamatcsökkentés irányába hat” – fejtette ki Regős Gábor.
Az elemző arra is kitért, hogy az amerikai kamatvárakozások felfelé tolódtak. Bár azóta Trump megkavarta az állóvizet, aminek hatására ismét némi lefelé tolódás figyelhető meg. Az infláció alakulása szempontjából az év eleji néhány hónap adata meghatározó az idén várható inflációs folyamatokra nézve.
Korábban azt vártam, hogy idén két alkalommal tudja csökkenteni az MNB az irányadó rátát, amely így 6 százalékot érhet el az év végére. A két vágás lehetőségét azzal indokoltam, hogy a nemzetközi kamatkörnyezetben lazítás volt várható, ami a kamatelőnyünk növelésével stabilizálni tudja az árfolyamot. Ugyanakkor a kettőnél több vágást azért nem tartottam valószínűnek, mert a forint árfolyama tartósan gyenge, ami veszélyezteti az inflációs cél teljesülését, és az új jegybankelnöknek bizonyítania kell árfolyam-stabilitás iránti elkötelezettségét, azaz nem kezdhet felelőtlen lazításba
– mondta Regős Gábor, hozzátéve, a fenti tényezőkből azóta több is megváltozott, így most már az a kérdés, hogy az MNB idén tud-e egyáltalán lazítani. Egyrészt a decemberi infláció a vártnál rosszabb lett. Ez a kisebb probléma, itt az év eleji adatok lesznek igazán fontosak. A forint gyengülése nyomán valószínűnek tűnik, hogy az infláció az idén 4 százalék felett alakul – a fő kérdés csak az, hogy mennyivel.
Az elemző szerint nagyobb gondot jelent az amerikai és a lengyel kamatvárakozások változása.
Míg tavaly szeptemberben az Egyesült Államokban még arra lehetett számítani, hogy idén négy alkalommal összesen 100 bázisponttal csökken az irányadó ráta, addig most már csak egy-két kamatvágást áraz idénre a piac. A lengyel jegybank kommunikációja alapján az idén legfeljebb az év vége felé következhet be lazítás, azaz addig marad az 5,75 százalékos irányadó ráta. Tekintettel a kockázati megítélésünkre, ez gátat szabhat a monetáris politika további lazításának.
„Akkor várható idén érdemi lazítás a magyar monetáris politikában, ha a nemzetközi kamatkörnyezet is kedvezőbbé válik, a most várhatónál több kamatvágás történik az Egyesült Államokban és a régióban. Az alappályán tehát egy kamatvágás tűnik a legvalószínűbbnek, ezt követi a két kamatvágás és a szinten tartás valószínűsége” – zárta gondolatait az elemző.
(Borítókép: Donald Trump Nevadában 2024. szeptember 13-án. Fotó: Justin Sullivan / Getty Images)