A magyar vegyipar hagyományosan erős pillére a gazdaságnak, rendkívül magas hozzáadott értéket képvisel, fontos alapanyagokkal látja el a többi ipari szereplőt, és mintegy százezer főt foglalkoztat közvetlenül. Bár a hazai szereplők a nemzetközi porondon is helytállnak, és az akkumulátorgyártás is kiugrási lehetőséget jelenthet, az iparág versenyképessége egyre romlik. Szakértők és a cégeket képviselő szakmai szövetség szerint túl bonyolult a szabályozás, sok az adminisztratív teher, és versenyhátrányt jelent a szén-dioxid-kvóta-adó is. Utóbbi pedig hungarikum: környezetvédelmi célokra hivatkozik a jogalkotó, de a befolyt összegek nem fenntarthatósági projektekre mennek.
A legnagyobb magyar vegyipari vállalatok, mint a BorsodChem és a MOL Petrolkémia nem csak a régióban számítanak jelentős szereplőnek. Ezek a cégek az európai piacon is labdába tudnak rúgni – összegezte az Indexnek Szabó Csaba, a Magyar Vegyipari Szövetség (Mavesz) igazgatója. Majd kiemelte, nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy Magyarországon nagyszámú kis- és középvállalkozás tevékenykedik ezen a területen.
A hazai vegyipar közel százezer főt foglalkoztat közvetlenül, azonban a kapcsolódó szolgáltatókkal együtt a vegyiparhoz köthető foglalkoztatottak száma elérheti akár a 150 ezer főt. Így például foglalkoztatás szempontjából a magyar vegyipar azon kevesek közé tartozik az Európai Unióban, ahol az elmúlt években nem volt gyárbezárás, sőt a foglalkoztatás a nehézségek ellenére is növekedni tudott.
Gyakorlatilag minden termékkör előállításához felhasználják a vegyipar termékeit, anyagait, így a vegyipar szerepe az EU ipari teljesítményében kulcskérdés. A magyar vegyipar pedig szorosan integrálódott az európai vegyiparba, a hazai szereplők kihívásokkal küzdenek. A magas energiaárak, az ellátási láncok nehézségei és az Európai Unión kívülről dömpingáron érkező termékek mind-mind nehezítik az iparág helyzetét.
Az európai vegyipar teljesítményének egyik legnehezebb időszaka 2022–24-ben kezdődött, amikor a kapacitások kihasználtsága jelentősen, 85 százalékról 75 százalékra csökkent. Bár az elmúlt két évben 11 millió tonna gyártási kapacitás szűnt meg Európában vagy települt külföldre, az utóbbi hónapokat már az enyhe növekedés jellemezte. A vegyipar, mint energiaintenzív iparág, különösen érzékeny az energiahordozók árára és elérhetőségére. A 2022-es robbanásszerű árnövekedés és a nyersanyagok elérhetőségének problémái jelentős hatással voltak az iparág eredményességére is.
Bár az árak valamelyest konszolidálódtak, az európai energiaárszint még mindig kétszerese a kínainak és négyszerese az amerikainak. Ezen túlmenően a szigorúbb szabályozási környezet és a szakképzett munkaerő hiánya is komoly versenyképességi kihívásokat jelent. A piaci konszolidáció első jelei már láthatóak, csekély, 1 százalék körüli növekedés figyelhető meg. Arra is érdemes kitérni, hogy az elmúlt két-három év magas hazai inflációja és a gazdaságot sújtó elvonások – például a CO₂-kvóta-adó – további terheket róttak az iparágra.
Ez a magas energiaárakkal együtt akár 100-200 euró/tonna többletköltséget is jelenthet a magyar gyártók számára az európai versenytársakhoz képest
– emelte kis Szabó Csaba. Ugyanakkor tagadhatatlanul pozitívumként értékelhető, hogy az energiahordozók rendelkezésre állásában nem volt fennakadás.
A magyar vállalatok alkalmazkodóképessége erős, ám a régióból nem emelkedik ki a magyar vegyipar. A jövőt tekintve kulcskérdés lesz a termelékenység, hiszen a hatékonyságnövekedést tartósan meghaladó bérnövekedés hosszú távon fenntarthatatlan.
így a magyar vegyipar versenyképessége szempontjából különösen fontos a hatékonyság növelése.
A szakértő szerint, bár a közelmúltban nem tapasztaltak pozitív változásokat, a kormány versenyképességi stratégiája mindenképpen biztató. Létfontosságú, hogy meglegyen a kellő párbeszéd és közös gondolkodás a kormányzat és a vegyipar között: mindenki szeretné növelni a versenyképességet, de fontos, hogy a célok mellett az eszközök tekintetében is egyetértés legyen.
A vegyipar versenyképessége szempontjából különös jelentőséggel bír az úgynevezett Antwerpeni nyilatkozat, amelyet 25 iparág közel 1300 szereplője írt alá. Úgy tűnik, hogy nem hiába kongatta a szakma a vészharangokat: a 2024 őszén hivatalba lépett Európai Bizottság célkitűzései közé is bekerültek a közös nyilatkozat elemei. Ez az ipari kezdeményezés még 2024 februárjában a belga elnökség idején indult, de fontos lépést tett a magyar elnökség is:
a 2024-ben megfogalmazott Budapesti nyilatkozat új lendületet adott a vegyipari érdekérvényesítésnek.
A vegyipar most feszülten várja a bizottság által beharangozott Clean Industrial Dealt, ami remélhetőleg kedvező hatással lesz mind az EU, mind Magyarország ipari teljesítményére. „A magyar jogszabályi környezettel kapcsolatosan fontos, hogy az ne tartalmazzon az európainál szigorúbb, hátrányosabb feltételeket sem szabályozási, sem adózási vonatkozásokban” – hangsúlyozta Szabó Csaba.
A Magyar Vegyipari Szövetség és a kormányzati szereplők közötti egyeztetéseken a Mavesz konzekvensen képviseli ezeket a szempontokat, például a CO₂-kvóta-adó, a villamosenergia-rendszerhasználati díjak vagy az EU ETS (CO₂-kvóta-kereskedelmi) rendszerhez köthető másodlagos kompenzáció kérdésében. A magyar vegyipar már most is a hazai villamosenergia-fogyasztás több mint 10 százalékát teszi ki.
Azonban a magyarországi villamos energia ára európai szinten is magas és nagyon ingadozó, ami jelentős hatással van a versenyképességre. Ráadásul a vállalatokra egyre több feladat hárul az energiahatékonyság növelése, a megújuló energia részarányának emelése, az energiatárolók építése vagy a körforgásos technológiák integrálása terén. Ezen a területen is kulcskérdés, hogy egyre nagyobb mennyiségben rendelkezésre álljon a megújuló energia, de a megfizethetőség itt sem lehet másodlagos, a zöldenergia felhasználása sem okozhat további versenyképességi hátrányt.
A vegyipar Magyarországon a második legnagyobb hozzáadott értékű ipari ágazat, ami potenciális kiugrási lehetőséget jelent az egész magyar ipar számára, különösen az akkugyártással kapcsolatos ambíciók ismeretében.
EHHEZ KÉPEST ÉV VÉGÉN JÖTT KI A 2025-ÖS ÉVI JOGSZABÁLYOKRÓL VALÓ KORMÁNYZATI TÁJÉKOZTATÓ, amelyben NINCS VÁLTOZÁS A SZÉN-DIOXID-ADÓBAN.
Az akkumulátoripar az egyik legnagyobb felhasználója a vegyipar termékeinek, hiszen az akkumulátorok maguk is nagy mennyiségben tartalmaznak vegyi anyagokat, és az előállításukhoz is jelentős mennyiségű vegyi anyag szükséges.
A magyar vegyipar számára kitörési lehetőséget jelenthet, hogy az ide települt vagy települő gyártókapacitásoknak előbb-utóbb beszállítójává váljon. A vállalatoknak ugyanakkor folyamatosan fejleszteniük kell, és új termékekkel kell megjelenniük a piacon ahhoz, hogy az értéklánc magasabb hozzáadott értéket képviselő területeire is beléphessenek.
Ahhoz, hogy a magyar vegyipar megtarthassa piaci pozícióit, elengedhetetlenül szükséges, hogy ne legyenek olyan adminisztratív és adózási terhek, amelyek a más országokban működő versenytársaknál nem lépnek fel
– jelentette ki az Indexnek a Magyar Vegyipari Szövetség igazgatója. Ennek egyik kitüntetett eleme a szén-dioxid-kvóta-adó, ami „hungarikum”: önmagában is jelentős terhet ró a vegyipari vállalatokra, ráadásul pont a kulcsfontosságú fejlesztésektől veszi el a forrásokat.
Több EU-tagállamban is létezik CO₂-adóztatás, azonban az energiaintenzív iparágak kedvezményes feltételeket élveznek. Azokban az országokban, ahol a vegyipar is kötelezett, az adóbevétel egy részét visszaforgatják fejlesztési források formájában, hogy elősegítsék a kibocsátáscsökkentési beruházásokat.
„Ebben a témában több fordulóban tárgyaltunk a kormányzattal, mindeddig mérsékelt sikerrel” – összegezte Szabó Csaba. Tehát a magyar vegyipar erős, állja a sarat, de a versenyképességét nagymértékben veszélyeztetik a túlzott szabályozások, adók, extra terhek és elvonások.
Ha ebben nincs érdemi változás, akkor elkerülhetetlen a beruházások drasztikus csökkenése. Szinte minden héten hallani híreket gyárbezárásokról az európai vegyiparban, a szakértő pedig reméli, Magyarországot elkerüli ez a negatív hullám.
(Borítókép: Iparraguirre Recio / Getty Images)