A Covid előtti időszak a középosztályosodás példa nélküli évtizede volt Magyarországon, közel kétmillióan emelkedtek a középosztályba – állítja az „A Középosztály Forradalma” című könyvében György László kormánybiztos. Az egyetemi docenst szembesítettük a kritikákkal, amelyek megkérdőjelezik a „középosztály izmosodását”, ahogy Orbán Viktor miniszterelnök fogalmazott egy interjúban.
„Azok az országok lesznek stabilak, amelyek erős középosztállyal rendelkeznek, ez lesz a következő 15-20 év kulcskérdése” – mondta Orbán Viktor miniszterelnök a Lámfalussy-konferencián múlt hétfőn. Egy január végi rádióinterjúban pedig úgy fogalmazott, hogy „izmos középosztályunk van”.
Azonban erősödnek azok a kritikus hangok, amelyek megkérdőjelezik a középosztály bővülését, állítják, hogy „minél följebb van valaki, annál jobb a kormány politikája neki”. Ezzel szembesítettük interjúnkban a kormánybiztost, akinek legújabb könyve a középosztályról szól, és az „A Középosztály Forradalma” címet viseli.
Elsőnek azt kérdeztük a kormánybiztostól, miért van az, ahogy Pogátsa Zoltán közgazdász fogalmaz: „Minél följebb van valaki, annál jobb a kormány politikája neki.”
„Abszolút értelemben igaz, mert aki többet dolgozik, többet tanult, jobb pozícióban van a munkaerőpiacon, az többet keres. Az adórendszerünk éppen ezért úgy van kialakítva, hogy aki többet és jobban dolgozik, az arányaiban ugyanannyival többet is keressen. Ez így meritokratikus, vagyis érdemalapú.
Ne vonjon el senkitől azért az állam többet, mert többet tanult, és mert többet és jobban dolgozik”
– válaszolta a kormánybiztos, majd konkrét példával kifejtette: míg 2009-ben ha egy átlagbérből élőnek 10 ezer forinttal emelte a bérét a munkaadója, abból elvitt az állam 7200 forintot, és 2800 forint került a számlájára. Most 10 ezer forint emelésből minden sávban 4000 forintot visz el az állam és 6000 forint marad a munkavállalónál.
Pogátsa Zoltán közgazdász január végén arról beszélt az ATV-n, hogy tulajdonképpen amikor közli a miniszterelnök, hogy erősíteni kellene a középosztályt, akkor azt is mondja ezzel, hogy az elmúlt 14 évben nem ezt tették Magyarországon, itt egy sorvadó, de legalábbis stagnáló középosztály van.
„Ez pedig egyáltalán nem igaz!”
– válaszolta felvetésünkre György László, aki szerint relatív értelemben az alsó és a törzs középosztály nyerte a legtöbbet a kormány politikájával. „Ők érzik és értik igazán, hogy mit jelent az, hogy ha munka van, minden van, és ha a fizetésből ki tudok jönni hó végére, és ha minden évben tudok egyről a kettőre előre lépni, akkor az már megsüvegelendő teljesítmény.”
A kormánybiztos szerint akkor lehet megérteni, hogy a jövőre nézve mi következik a kormány gazdaságpolitikájából, ha felfogjuk, mit jelent az, hogy egymillióval többen dolgoznak ma, mint 2010-ben.
Egy segélyalapú gazdaságot kellett munkaalapúvá átalakítani. A baloldali közgazdászok pont azt a munkás középosztályt nem látják és nem tisztelik, akik ugyanúgy ehhez a társadalmi csoporthoz tartoznak, mint a felső középosztály, ez meglehetősen elitista középosztály-felfogás.
Ma egymillióval többen dolgoznak Magyarországon, mint 2010-ben. Most meg azon dolgozunk, hogy ebből a munkaalapúból munka- és tudásalapú gazdaság legyen.”
Pogátsa Zoltán szerint a magyar alsó és törzs középosztálybeliek európai értelemben nem számítanak középosztálybelinek, erre a következőképp reagált György László:
A tudomány nem ismeri az európai értelemben vett középosztály fogalmát.
„A könyvemben egy alapos, négyszempontú, tudományos definícióját adom a középosztálynak. E szerint a Covid előtti időszak valóban a középosztályosodás példa nélküli évtizede volt a magyar gazdaságtörténetben és más országokkal összehasonlítva is.”
Tíz év leforgása alatt közel kétmillióan emelkedtek a középosztályba Magyarországon, a középosztály másfélszeresére bővült.
Erről ábrát is mutatott:
Rákérdeztünk, hogy mi ez a négy szempont, amire kifejtette:
„Az első a jövedelmi. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) definíciója szerint az számít középosztálybelinek, aki az átlagjövedelem 60 százalékánál többet, de a kétszeresénél kevesebbet keres.
Ez alapján persze az etióp és a svájci középosztálybeli is középosztálybeli, pedig nem is lehetnének életstílusban és anyagi lehetőségekben távolabb egymástól.
Ezért az ILO definícióját önmagában én sem tudom elfogadni. Ezért közülük csak az számít középosztálybelinek, aki vagyoni és lakhatási helyzete alapján is rendben van, és marad benne igény a szellemi és lelki fejlődésre.”
„A második szempont a vagyoni. A vagyoni helyzetet az Európai Unió statisztikai hivatalának anyagi szegénységre vonatkozó statisztikájával mérem.”
„Aki anyagi értelemben szegény, az nem lehet középosztálybeli.”
„Aki az Eurostat tizenhárom szempontjából ötöt vagy annál többet nem tud teljesíteni, az anyagi értelemben szegény: például nincs autója, nem tudja kifűteni a lakását, nincs internetkapcsolata, nem tud váratlan kiadásokat fedezni, nem tud elmenni nyaralni és így tovább. E szerint a definíció szerint Magyarországon csökkent a legnagyobb arányban a szegények száma az egész EU-ban 2014 és 2022 között, tehát még a Covid sem tudta megtörni ezt a folyamatot, csak meghajlítani.”
Azt is kifejtette, hogyan kapcsolódik ehhez a lakhatás kérdése:
„Ebben a kérdésben a tudomány már jobban megoszlik. Én azon az állásponton vagyok, hogy a saját tulajdonú lakóingatlan fontos középosztálybeli ismérv.”
„Olyanokkal beszélgetve, akik éltek Svédországban, ők elmondják, hogy ott bizony részben hamis a középosztály.”
„Sokaknak, akiknek aktív korukban nincs saját ingatlanjuk, nyugdíjasként nem tudják fenntartani az aktív életszínvonalukat, mert nem tudják fizetni a lakbért. Szingapúrban a nemzetépítés részének számított a családok saját tulajdonú lakóingatlanhoz segítése. Az alapfilozófia szerint más az otthonunkhoz, a településünkhöz, a régiónkhoz, a nemzetünkhöz való viszonyunk, ha saját tulajdonú lakóingatlanban élünk. Egyszerűen erősebb a kötődés.“
György említette a szellemi és lelki fejlődés iránti igényt is, mint a középosztályhoz tartozás jellemzőjét. Hogy jön ez ide? – tettük fel a kérdést.
Mivégre az anyagi gyarapodás, ha nem jár együtt a szellemi és lelki fejlődés igényével.
„Ha valaki teljesíti az első három szempontot, de nincsen igénye szellemi-lelki feltöltődésre, akkor nem számít középosztálybelinek a definícióm szerint. Ezt azzal mérik a statisztikusok, hogy az illető részt vett-e a felmérés előtti egy évben valamilyen kulturálisnak tekintett eseményen: mozi; színházi előadás, koncert, opera, táncelőadás; múzeum, galéria, történelmi, régészeti helyszín, egyéb kulturális helyszín; élő sportesemény.”
Ha ez mind igaz, akkor miért Magyarország a legszegényebb az Európai Unióban? – vetettük fel a kormánybiztosnak.
„Erről egy Belga-szám jut eszembe: ha keveset fogyasztunk, az a baj, ha sok a megtakarítás, az a baj. Az egy főre jutó GDP-ben biztosan nem vagyunk sereghajtók, és az elmúlt tíz évben az európai átlaghoz több mint tíz százalékpontot közeledtünk, és legalább öten mögöttünk vannak” – válaszolta.
Egyébként meg almát az almával, körtét a körtével.
„Az anekdota szerint egy japán társadalomtudóst megkérdeztek a rendszerváltoztatáskor, hogy szerinte mennyi idő behoznia Magyarországnak (és Kelet-Közép-Európának) a fejlett nyugattal szembeni közel 100 éves lemaradást. Azt válaszolta, hogy ha 100 évvel lennénk mögöttük, akkor meg tudná mondani, de 45-tel vagyunk balra…”
„Ehhez tenném hozzá, hogy a 45 év kommunista internacionalizmust követett egy rövidebb megszakításokkal 20 éves neoliberális transznacionális kapitalizmus.”
Miközben Ausztria és Svájc a helyit részesíti előnyben évszázadok óta, és ha valamit nem tudnak maguk előállítani, akkor megfontolják, hogy egyáltalán szükségük van-e rá, addig mi 1945 és 2010 között a kommunizmust, majd az erejével élni képes multit részesítettük előnyben
– világított rá. Felvetettük a kormánybiztosnak, hogyan lehet 2025-ben még mindig a 2010 előtti időszakkal előhozakodni.
„Magamat tudom ismételni: a Covid előtti időszak a középosztályosodás példa nélküli évtizede volt a magyar gazdaságtörténetben és más országokkal összehasonlítva is.”
Tíz év leforgása alatt közel kétmillióan emelkedtek a középosztályba Magyarországon, a középosztály másfélszeresére bővült.
„Se a magyar gazdaságtörténetben, se abban az időszakban európai összehasonlításban nincs még egy ilyen ország. Ez a folyamat hajolt meg a Covid eredményeképpen és rekedt meg az orosz–ukrán háború nyomán kibontakozó európai versenyképességi válság miatt. Száz szónak is egy a vége: az eredmény példa nélküli, a kiindulási alaptól viszont nem lehet eltekinteni.”
Már gazdasági vezetők is arról beszélnek, hogy a multiválságok korában vagyunk, erről is kérdeztük a kormánybiztost, hogyan navigálják az ország hajóját a bizonytalan vizeken.
Óriási változások előtt áll a munkaerőpiac és így az oktatási rendszereink is, úgy, mint minden ipari forradalom során. Csak míg az elmúlt évtizedek automatizációja és digitalizációja elsősorban a hatékonyságnövekedésről szólt, addig a mesterséges intelligencia az irodai munkahelyek, a humanoid robotok pedig a kétkezi munka világát forgatják fel fenekestül
– válaszolta, majd hozzátette: „Húsz éve még azzal viccelődtünk – nem túl illendően –, hogy a bölcsészek a gyorsétteremben helyezkednek el, mára a világ értelmezésére való képesség, az esztétikai érzék elképesztő mértékben értékelődött fel. A Covid alatt még árufeltöltőket és énektanárokat képeztünk át programozónak, ma meg már lassan fölöslegessé válnak a programozók” – jelezte előre György László.
Mi magyarok elébe megyünk ezeknek a változásoknak: 2022 óta kétszer annyit költünk az egyetemeinkre, mint azt megelőzően, ráadásul a modellváltó egyetemeink a forrás felét az alapján kapják, hogy mennyire tudják kiszolgálni térségük munkaerőigényét, mennyiben tudják betölteni gazdasági és társadalmi integráló szerepüket, és az EU-ban GDP-arányosan a legtöbbet költők között vagyunk.
„A köznevelésre már tavaly is a fejlett OECD országok átlagának megfelelő összeget költöttünk, és ezt idén tovább fokozzuk és 2030-ig egészen biztosan tartjuk. A szakképzést német mintára átalakítottuk, bevontuk a vállalkozásokat a képzésbe, a diákok munkáját havi akár 100 ezer forintos ösztöndíjjal ismerjük el, a tanárok pedig többet keresnek, mint a köznevelésben.”
„A köznevelésben az átlagfizetés 844 ezer forint, a szakképzésben 928 ezer forint.”
Mindez azért fontos, mert egyetlen rendszer minősége sem tudja meghaladni a benne dolgozók képességeit. Fontos, hogy minőségi munkaerő áramoljon a képzési rendszereinkbe és a tanáraink minőségi munkát végezzenek.”
„Ma már adatalapon tudjuk mérni, hogy egy adott egyetem adott szakán végző hallgató milyen gyorsan helyezkedik el a munkaerőpiacon, mennyit keres és melyik régióban kap munkát. Ugyanezt a rendszert előkészítettük a szak- és felnőttképzésre is.”
Úgy hangzik ez, mint egy győzelmi jelentés, mintha minden tökéletes lenne, vetettük fel a kormánybiztosnak.
„Dehogy. Nem minden tökéletes, de a mindenrosszizmus sem igaz. Látjuk a kihívásokat, készülünk a jövőre és dolgozunk ezerrel, hogy a világban zajló változásoknak a magyarok nyertesei legyenek.”
(Borítókép: A drónnal készült képen a Békemenet résztvevői vonulnak a Margit hídon 2024. június 1-jén. Fotó: Czeglédi Zsolt / MTI)