A magyar gazdaság versenyképessége nemzetközi szinten folyamatos kihívásokkal küzd, különösen az innováció területén. A magyar vállalatok többsége még mindig inkább „innovációs színházban” utazik, valódi, gazdasági előnyt jelentő fejlesztések helyett. Magyarország a technológiai forradalom vesztes oldalán áll, egyebek mellett ezért is vannak innovációs kényszerben a hazai vállalatok.
A magyaroknak megvan a tudásuk, de nincs elég bátorságuk ahhoz, hogy azt pénzzé tegyék – adta meg az alaphangot Balogh Péter (Petya), az STRT Holding-vezérigazgatója, aki többek között arra keresi a választ: miért nem sikerül az innováció a magyar cégeknek?
Magyarosan innoválnak a hazai nagyvállalatok. Az innovációval kapcsolatos hangzatos bejelentések csupán önámító kirakatelemekké válnak egy cég életében, így válik a versenyképesség-növelő törekvésekből nagyvállalati innovációs színház
– tette hozzá szintén erős megállapítását Végvári-Gerencsér Dorka, innovációs tanácsadó.
Az STRT a színház jelleg elhagyása érdekében indította el nagyvállalati innovációs tanácsadási üzletágát, továbbá hogy átsegítse a nagyvállalati szférát az innovációs deficiten, valamint szervezeti tudástranszfer által hozzájáruljon az innováció jobb megértéséhez és a jellemző vezetői hibák elkerüléséhez. A nagyvállalati szektor legtöbbször megrendelője, gyakran pedig felvásárlója a technológiai startupoknak, így a piac mindkét oldalával kialakított üzleti kapcsolat szükségszerű lépés a társaság fejlődésében.
A 133 országot sorba állító Global Innovation Index 2024-es rangsorában Magyarország a 36. helyet foglalja el, ezzel a régió középmezőnyébe tartozunk, ami önmagában nem fest rosszul, ám mégis közelebb vagyunk a lista végén elhelyezkedő országokhoz, mint az élmezőnyhöz.
Az unió 27 tagországát figyelembe véve azonban mindössze a 23. Magyarország.
Míg a közép-európai régió innovációs bajnoka, Csehország élenjár kiegyensúlyozott kutatás-fejlesztési (K+F) kiadásokkal, erős oktatási rendszerrel és stabil üzleti környezettel, nálunk ezek a tényezők kevésbé markánsan vannak jelen. Ez a különbség jelentős lemaradást eredményez a nagyvállalati innováció terén is, ez pedig akadályozza az ország versenyképességét. „Nem Nyugat-Európa előz le minket, hanem az egész világ” – mutatott rá Balogh Petya.
A rangsorban elfoglalt hely jól mutatja, hogy a hazai gazdaság szereplőinek nagyobb hangsúlyt kell fektetniük az innovációs képességek fejlesztésére, ha nem akarnak lemaradni. Az előrelépéshez elengedhetetlen mind az innovációs ökoszisztéma megerősítése, mind az elérhető nemzetközi tapasztalatok adaptációja.
„Az innováció nem kampány vagy projekt, hanem a versenyképesség alapja. A kérdés nem az, hogy innoválnak-e a hazai nagyvállalatok, hanem az, hogy ezt jól és hatékonyan teszik-e. A hazai nagyvállalatokban és azok munkavállalóiban óriási újítási potenciál rejlik, amennyiben megfelelő kultúrát és támogatást kapnak. Az innovációt ugyanis a vezetők viselkedése formálja. Ha a dolgozók nem kapnak támogatást és a vezető a status quóhoz ragaszkodva nem meri lebontani a rendszerszintű akadályokat, akkor a törekvés már a születése előtt kudarcra van ítélve” – mondta Balogh Petya.
Évente 1,7-1,8 millió szabadalom születik világszerte, ebből 132 fűződik Magyarországhoz. Ez azt jelenti, hogy az egész ország egy globális kisebb-közepesebb vállalat teljesítményét tudja hozni innováció terén, egy nagyvállalat pedig önmagában több szabadalmat képes kibocsátani, mint az egész ország együttvéve.
A minél több vállalati siker a magyar gazdasági egészére is hatással van – mutatott rá Balogh Petya, aki felhívta a figyelmet: az innováció nemcsak a startupszektor sajátossága. Valódi megtérülése nem abban rejlik, hogy több ezer ember startupokban dolgozik, hanem hogy az ezekben az induló vállalatokban végzett tevékenységük során olyan tudásra tesznek szert, ami utána máshol is kamatoztatni tudnak.
Az innovációt visszafogó tényezők közé sorolható a kellő forrás, a bátorság, valamint a bizalom hiánya. A gazdasági bizalmi deficit minden oldalról aláássa az innovációt – mondta Balogh Petya, aki szerint az alacsony kockázatvállalás egyik oka, hogy a magyar vállalatok előtt nincsenek jó innovátorpéldák.
„A cégek nem bíznak eléggé a jövőben, ezért saját jövőjükbe sem fektetnek. Tetőfokára hág az egymással szembeni bizalmatlanság, holott a legtöbb esetben nem egy vállalat visz véghez csodát, egy szabadalomhoz több cég, kutatóközpontok, illetve egyetemek együttműködésére van szükség” – tette hozzá.
Balogh Petya szerint manapság nem lehet „megúszni” azzal, hogy egy vállalat pusztán a hazai piacra koncentrál, nem létezik már olyan, hogy „saját, nyugodt piac”. Ezt kiválóan szemlélteti a Temu, amely pillanatok alatt, gyakorlatilag akadály nélkül tarolta le az európai, benne a magyar piacot.
Magyarország sajnos a technológiai – és jelenleg a mesterségesintelligencia- – forradalom vesztesei között szerepel, ami egyebek mellett azért is szomorú, mert egy innovációra nyitott gazdaság a munkahelyteremtésre, az infláció kezelésére, összességében a gazdaság egészére pozitív hatást gyakorol
– mondta a befektető.
A K&H innovációs index 2024 második félévének eredményei rávilágítanak a hazai vállalatok innovációs aktivitásának jelentős visszaesésére. Az alacsony K+F-ráfordítások, a tőkehiány, a kockázatkerülés és a gyenge együttműködési kultúra mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az innováció terén Magyarország lemaradást mutat. Az innovációs teljesítmény gyengülésének fő okai között szerepel a vezetői prioritások hiánya, a támogató vállalati kultúra elmaradása, valamint a digitalizáció és technológiai fejlesztések lassú üteme. Ezek az akadályok nemcsak a vállalatok növekedését korlátozzák, hanem a magyar gazdaság versenyképességére is kedvezőtlen hatással vannak. A gazdasági bizonytalanság tovább erősíti ezt a trendet, amely sürgős cselekvést igényel az érintettek részéről.
„Számos hazai nagyvállalat az innovációt elsősorban technológiai beruházásként kezeli, ami jelentős félreértés. Az innováció valódi ereje nem csupán a termelési vagy pénzügyi mutatók javításában rejlik, hanem a szervezet működésében és a munkavállalók szemléletében bekövetkező változásban. Az emberi erőforrás fejlesztése, a csapatok képességeinek kibontakoztatása és a vállalati kultúra átalakítása az, ami hosszú távon fenntartható hatékonyságnövekedést eredményez” – mondta Végvári-Gerencsér Dorka. Hozzátette: egy nagyvállalat vezetője szemszögéből az innováció mindig rizikós. Ha nem sikerül, akkor felesleges pénzkidobásnak tűnik, ha pedig sikerül, akkor megváltoztatja a megszokott működést, ami sokaknak kényelmetlen.
Azok a nagyvállalatok, amelyek képesek valódi innovációt bevezetni, hosszú távon komoly versenyelőnyre tehetnek szert. Egyik kulcstényező a vezetői szemléletváltás: azok a cégek, ahol a felső vezetés is aktívan részt vesz az innovációs folyamatokban, sokkal sikeresebbek ebben a témában.
„Nem csak egy-egy kampányt kell csinálni, hanem olyan struktúrát szükséges kialakítani, amely folyamatosan támogatja az új ötletek megszületését és megvalósulását” – mondta Végvári-Gerencsér Dorka.
Balogh Petya egyértelműen fogalmaz: a magyar gazdaság innovációs kényszerben van, amit a legtöbb vállalat fel sem fog. Egy nagyvállalatnak fontos megértenie, hogy az innovációhoz szüksége van startupokkal való együttműködésre, mert „a sas nem kapkod legyek után, vagyis a nagyobb cégek nem látnak kicsiben”. A manapság szintén „forró” témának számító fenntarthatósági törekvések sem működnek innováció nélkül – jegyezte meg.
A magyar nagyvállalatok innovációs képességének javítása tehát kulcskérdés a gazdaság jövője szempontjából. Azonban ennek feltétele a szemléletváltás, a kísérletezés elfogadása, valamint a hosszú távú gondolkodás elterjedése a vállalati kultúrában.
Aki nem innovál, lemarad. A kérdés már csak az, hogy a magyar vállalatok képesek-e ezt időben felismerni és lépni.
(Borítókép: Oli Scarff / Getty Images)