Évek óta hatalmas forráséhség uralkodik a hazai vállalati szektorban. A kormány ugyan a kis- és közepes vállalatok hóna alá igyekszik nyúlni a Demján Sándor Programmal, az uniós forrásból elérhető támogatások hiánya erőteljesen érződik. A vállalatoknak juttatott „ingyenpénz” ugyanakkor veszélyt is hordozhat magában: többek között torzulhat a piac, valamint a támogatások által az éterben lebegő zombivállalatok jöhetnek létre. Az Indexnek nyilatkozó szakértők jelezték: bár a támogatás nem segély, és nem cél a gyenge vállalatok életben tartása, a konszolidációhoz azonban világos feltételek szükségesek.
A kormány új gazdaságpolitikai akciótervének egyik sarokpontja – a jövedelmek vásárlóerejének növelése, illetve a megfizethető lakhatás biztosítása mellett – a kis- és középvállalkozások (kkv) támogatása. Ebben a cikkben utóbbit vesszük górcső alá.
Először is nézzük, mit kell tudni a támogatási programról. A vállalkozások fejlesztésének kulcsát a méretbeli növekedésben látja a kormány – ahogy arról Nagy Márton nyilatkozott az Indexnek. Sőt, egyenesen a méret megduplázásáról van szó. Ennek érdekében a kormány elindította a Demján Sándor Programot, melynek részeként meghirdették a belföldi kis- és középvállalatok nagymértékű tőkefinanszírozási programját. Lebonyolításával az NTH Nemzeti Tőkeholding Zrt.-t bízták meg a KAVOSZ Zrt. és a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara bevonásával.
A kiemelt gazdasági ágazatokat az 1+1 KKV Beruházás-élénkítő Támogatási Programmal segítik, elindult a „Minden vállalkozásnak legyen saját honlapja” program, míg a Széchenyi-kártya-program beruházási típusú hiteltermékeinek ügyfél által fizetendő éves kamatát márciusra 3 százalékra csökkentik.
Újraindították a Magyar Export-Import Bank Zrt. exportösztönző hitelprogramjait, meghirdetik az Eximbank Zrt. által nyújtandó kifektetési hitelprogramot, valamint az NTH által lebonyolított kifektetési tőkeprogramot a hazai vállalkozások külpiaci megjelenésének támogatása érdekében. További intézkedések között szerepel, hogy felgyorsítják a kkv-szektort érintő európai uniós programokat, továbbá csökkentik a szektor adminisztrációját, melynek keretében enyhítik a kötelező könyvvizsgálati értékhatár alkalmazási feltételét is.
Vissza nem térítendő, illetve kamattámogatott hitelprogram keretében is támogatják tehát a vállalatokat. De vajon hatékony-e ez a támogatási forma, tágabb kitekintetben pozitívan hatást fejt-e ki a magyar gazdaság egészére nézve?
2010 és 2019 között a GDP 1,7 százalékát fordították vállalatok állami támogatására. Az Európai Bizottság adatai alapján Magyarország 2019-ben 794 milliárdot (a költségvetés kiadásainak 5 százalékát) költött vállalatok közvetlen támogatására.
A Pályázati Portálon fellelhető adatok szerint 2025. február 3-ig 9885 pályázat közel 2 ezer milliárdnyi összegben (1 936 870 654 248 forint) részesült az elsősorban gazdaságélénkítésre, a kis- és középvállalkozások támogatására, a magyar települések erősítésére, valamint a kutatás, fejlesztés és innovációs célú beruházásokra fordítható Széchenyi Terv Plusz keretében elérhető uniós és hazai forrásokból. Ennek tehát egy része ment vállalatok támogatására.
Korábban a G7 idézett egy 30 tudományos cikk elemzésén alapuló publikációt, amely arra a következtetésre jutott, hogy az akkor még 28 tagú Európai Unióban a kkv-k állami támogatása nem bizonyult különösebben sikeresnek. A 2000 óta megjelent tanulmányok áttekintése alapján megállapítható, hogy
a támogatások általában javítják a vállalkozások túlélési esélyeit, növelik a foglalkoztatottságot és a bevételeket. Ugyanakkor a hatékonyságra gyakorolt hatásuk már ellentmondásos, egyes esetekben akár a munka hatékonyságának csökkenéséhez is vezethetnek.
A vállalkozások növekedését alapvetően három tényező befolyásolja: a munkaerő, a tőke és a technológiai fejlődés vagy termelékenység változása, amelyet a közgazdaságtan Total Factor Productivity (TFP) néven ismer. Ennek növekedése kulcsfontosságú lenne a gyorsabb felzárkózáshoz, azonban a támogatott vállalkozások esetében ez a mutató alig mutatott javulást.
Az eddigiek apropóján többek között a vállalatok számára elérhető „puha pénzek” gazdasági vonatkozását vizsgáltuk. Ennek negatív hatásairól beszélt Surány György is. A korábbi jegybankelnök egyik előadásában felhívta a figyelmet: meglátása szerint a kormány jelenlegi gazdaságpolitikája negatívan hat a vállalkozások versenyképességére. „A támogatások, mint puha pénzek, valamint a támogatott hitelezési politika nem ösztönzi a hatékony működést. Épp ellenkezőleg, fenntartja a nem versenyképes vállalkozásokat” – fogalmazott a Magyar Nemzeti Bank (MNB) korábbi elnöke, aki három kulcsproblémát lát a vállalkozások működésében:
Szerinte a jelenlegi támogatási struktúra negatív következményei, hogy csökken a vállalkozások versenyképessége, nem ösztönzi a tényleges termelékenységnövelést, ezáltal romlik a külső gazdasági egyensúly. A fenntartható gazdasági növekedéshez az exportvezérelt beruházások támogatására, a piaci versenyen alapuló vállalkozások ösztönzésére, valamint a vállalkozások valós teljesítményének támogatására van szükség.
„A vállalkozásokat nem mesterséges eszközökkel, hanem a valós piaci teljesítmény elismerésével és támogatásával lehet eredményesen segíteni” – szögezte le.
A témában kérdésekkel fordultunk a Demján Sándor Programot kiötlő kkv-államtitkársághoz, valamint szakértő közgazdász segítségével is elemeztük a helyzetet.
Az egyik általunk felvázolt tézis, hogy a támogatásban részesülő vállalkozások olyan indokolatlan versenyelőnyhöz juthatnak versenytársaikhoz képest, melyet piaci alapon nem tudnának elérni. Ez pedig a piac torzulásához vezethet.
Ez nem feltétlenül állja meg helyét, a támogatás ugyanis sok esetben nem indokolatlan – árnyalta feltevésünket a vállalkozói középréteg megerősítését zászlajára tűző Magyarok a Piacon Klub (MAPI) elnöke.
Amennyiben regionális felzárkóztatásról beszélünk, indokolt lehet versenyelőnyt biztosítani egy szvz-s (szabad vállalkozási zónás) dél-magyarországi cégnek, szemben egy nyugat-dunántúlival. Ezt persze lehet piaci torzulásnak tekinteni, de ha célzott a támogatás kiírása, azaz a felhívás jogosultsági vagy értékelési szempontok alapján leszűkíti az igénybevevők körét úgy, hogy azok az arra érdemes – például magas hozzáadott értéket, exportot, foglalkoztatást vállaló – cégekhez jussanak, és ne lélegeztetőgépként, hanem katalizátorként szolgáljanak, akkor ez vállalható kompromisszum
– mutatott rá Essősy Zsombor.
Hasonló húrokat pendített meg a kis- és középvállalkozások fejlesztéséért és technológiáért felelős államtitkár.
A vállalkozásfejlesztési célú pályázati támogatás nem segély, nem a piaci körülmények között működésképtelen vállalkozások túlélését segíti, hanem a hazai kkv-k méretének megduplázását, technológiai fejlődését és termelékenységi ugrását célozza. A pályázatokon nyertes cégektől azt várjuk, hogy növeljék exportárbevételüket, előrébb lépjenek a beszállítói láncokban, hogy ezáltal ők is még több beszállító kkv-nak tudjanak munkát adni
– szögezte le Szabados Richárd.
Az államtitkár felidézte: a 2010-es évek kapacitásbővítő pályázatain nem volt előírt feltétel a technológiai modernizálás, elsősorban a munkahelyteremtés volt fókuszban. A beruházások ösztönzésének célja akkor még elsősorban nem a hatékonyság és termelékenység fokozása, hanem a foglalkoztatottság növelése volt, amelynek eredményeként 1 millió új munkahely jött létre Magyarországon.
A bérek és az energiaárak emelkedése azonban már a digitális és zöldátállás meglépésére sarkallja a vállalkozásokat, hiszen csak így jöhetnek ki győztesen az árversenyből. Ebben az átállásban segítenek a Demján Sándor Program termékei is. Az eddigi tapasztalatok szerint az 1+1 pályázat esetében szinte minden projekt tartalmaz digitalizációs és energiahatékonysági beruházási elemet.
A magyarországi vállalatok 99 százaléka kis- és középvállalkozás, ezekben a 250 fő alatti cégekben dolgozik a hazai munkavállalók 72 százaléka. Az idehaza működő közel 900 ezer kkv közül 240 ezer az, amelyik érdemben hozzá tud járulni a magyar gazdaság teljesítményéhez.
Magyarország legnagyobb üzleti potenciálja abban rejlik, hogy a kkv-k esetében sikerül-e a jelenlegi 55 százalékos GDP-hozzájárulási arányt növelni
– húzta alá Szabados Richárd, akitől azt is megkérdeztük – ahogy a mindenkori kormányzati támogatások esetén számos alkalommal –, úgy a vállalatok felkarolásának is van-e politikai haszonszerzésre irányuló motivációja.
„Ha a kkv-k termelékenysége és hatékonysága javul, az kihat az ott dolgozók megbecsülésére és anyagi helyzetére. Ha a munkájukat jobban megbecsülik, az végső soron a családok boldogulását segíti a stabil munkahelyek és a megfelelő jövedelmek révén. A sikeresebb vállalkozások és a biztosabb alapokon álló családok erősítik a magyar gazdaságot. Ha innen nézzük, akkor valóban politikai cél, hogy a Demján Sándor Program minél sikeresebb legyen. Azonban a magyar gazdaság fejlődése minden pártpolitikai szemponton túlmutató közös érdekünk” – fogalmazott.
A támogatások tehát kiemelten fontos gazdaságpolitikai célokat szolgálnak. Ezek a teljesség igénye nélkül: a foglalkoztatás további bővítése, ipar telepítése gazdaságilag kevésbé fejlett régiókba, a hazai beszállítók vevői elvárásoknak megfelelő fejlesztése, illetve a nemzetközi piacon is versenyképesebb termékek előállítása – sorolta.
A magyar kkv-k nagyvállalatokhoz viszonyított munkatermelékenysége 54,4 százalék, szemben a 60 százalékos uniós átlaggal, ezért a versenyképesség fokozása érdekében növelni kell a hazai vállalatok termelékenységét, hogy elérjék az uniós átlagot.
Az államtitkár rámutat, hogy az egész EU-ban egységes állami támogatások joga erős korlátokat határoz meg, azonban ezeken belül minden tagállam szabadon segítheti pénzügyi forrásokkal vállalkozásait. A globális piacon a magyar vállalkozások sokszor nem is a támogatási korlátokkal szembesülő európai cégekkel, hanem ázsiai, amerikai vállalkozásokkal versenyeznek, akikre merőben más szabályok vonatkoznak.
Felméréseink szerint azok a vállalkozások, amelyek már eredményesen hajtottak végre nagy beruházásokat, ezáltal növekedési ugrást, a további kihívásokat is sikerrel kezelik. Összességében tehát a támogatáspolitika a gazdaságpolitikai célok elérésének hasznos és hatékony eszköze, amelyet éppen ezért felelősségteljesen kell használni
– jelezte Szabados Richárd.
Ebből kifolyólag is hibát követ el az a vállalat, amely nem indul egy számára elérhető, reálisan teljesíthető vállalásokat előíró pályázaton. „Nem a nyertesek jutnak tehát indokolatlan versenyelőnyhöz, hanem valójában azon cégek kerülhetnek hátrányba, akik bár tudnának, de nem élnek a pályázati lehetőséggel” – mondta Essősy Zsombor.
Összesen 6800 kkv érdeklődött, végül 1885 vállalkozás nyújtott be pályázatot az 1+1 program keretében – azon cégek 99,5 százaléka, melyek az előregisztráció során teljes mértékben feltöltötték a szükséges dokumentumaikat. A beküldött pályázatok alapján a cégek összesen 137 milliárd forint támogatási összeget igényeltek.
A pályázatra a kisvállalkozások jelentkeztek a legnagyobb számban, összesen 937 cég található a pályázók között, 509 középvállalat jelentkezését fogadták be. Külön öröm, hogy 439 mikrovállalkozás is a pályázók között volt – jelezte Szabados Richárd.
Pályázatok régiók szerinti bontása:
Az összes pályázó 28 százaléka – 532 cég – a hátrányos helyzetű településeken kíván beruházni.
A pályázatok értékelését megkezdték, a támogatási sorrendről előreláthatóan áprilisban születhet döntés.
A többi már élő Demján Sándor Program-elem is jól teljesít. Novemberben és decemberben 50 százalékkal nőtt az 5-ről 3,5 százalékra csökkentett Széchenyi Kártya beruházási hitel konstrukciók iránt beérkezett igények összege, és a január eleje óta elérhető EXIM exportélénkítő hitelek esetében is sikerült már az első hetekben 46 szerződést kötni 68 milliárd forint értékben.
A Demján Sándor Tőkeprogram még csak az előregisztrációnál tart. Itt már több mint 1600 kkv pályázott – ezt a számot annak fényében érdemes értékelni, hogy a korábbi években átlagosan 50 kkv kapott valamilyen kockázati tőkebefektetést Magyarországon.
Essősy Zsombor felhívta a figyelmet, hogy a kelleténél jóval több kkv részesülhet támogatásban a Demján Sándor Program keretében. „Célszerűbb lett volna szigorúbb bemeneti feltételeket szabni az 1+1 KKV Beruházás-élénkítő Támogatási Program esetében. Lézerpontossággal azokat a cégeket kellene segíteni, akik már eddig is kimagasló eredményeket értek el” – fogalmazott.
A kormány egyik fő célja az exportképes magyar vállalatok számának növelése. Jelenleg 10-15 ezer között lehet az exportképes hazai cég, amely szám növelhető célzott támogatással – mondta a MAPI első embere. „Az olyan jól célzott támogatások, mint például az uniós forrásból finanszírozott Magyar Multi Program, vagy épp a Zöld Nemzeti Bajnok program, jelentősen képesek növelni az exportképes és az exportpiacokon versenyképes magyar középvállalatok számát – előbbit célszerű lenne hazai forrásból folytatni. Ilyen célok esetén jelentős pénzeket szükséges biztosítani komoly elvárásokért cserébe, ami lehetővé teszi, hogy csak a legjobb cégek legyenek képesek indulni rajta.”
A MAPI elnöke szerint érdemes a pályázatokat céljuk szerint megkülönböztetni. A földrajzi értelemben hátrányosabb helyzetből induló vállalkozásoknál teljesen jogos, ha felzárkóztatásukhoz „puha” pénzeket alkalmaznak, ezek ugyanis nemcsak közvetlenül az adott vállalkozás fejlődését célozzák, hanem tágabb értelemben vett szociális területfejlesztési célokat is szolgálnak a foglalkoztatás megerősítésével. Az ilyen jellegű pályázatoknál sem magas bemeneti feltételeket, sem kötelező vállalásokat nem célszerű felállítani, másrészt a relatív alacsony elvárásokért cserébe nem szabad nagyösszegű támogatást sem nyújtani. Ilyen pályázat jelenleg is elérhető a piacon, ezt az elvet azonban nem szabad általánosnak tekinteni.
Azoknál a cégeknél azonban, ahol a támogatás szintlépés (méret-, termelékenység-, hatékonyság-, exportarány növelés) elérését szolgálja, nemcsak hogy célszerű, de egyenesen szükséges is komoly feltételeket (bemeneti és kötelező vállalások) támasztani. Egy versenyképességet növelő pályázat a már bizonyítottan erős cégeket szeretné még erősebbé tenni, annak érdekében, hogy olyan világszinten is kiemelkedő társaságokká fejlődjenek, melyek bérek tekintetében is felveszik a versenyt a nyugati versenytársakkal
– mondta a közgazdász.
Általános vélekedésnek tekinthető, hogy a puha pénzek elaltatják a cégeket, ezáltal épp a fő cél, a termelékenység, hatékonyság növelésének éle veszik ki.
Essősy Zsombor szerint ennek veszélye az aktuális piaci helyzetet figyelembe vevő, célzott vállalások mentén történő, jól strukturált, átgondolt pályázati felhívás esetén kiküszöbölhető. „Különösen igaz ez az egyre nagyobb szerephez jutó, feltételesen vissza nem térítendő támogatásokra. A kombinált támogatások – hitel és támogatás egyben – épp azt a célt szolgálják, hogy ne kényelmesedjenek el a cégek. Amennyiben hozzák a jó eredményeket, a hitel átvált támogatásra” – mutat rá a közgazdász.
Ideális esetben igen – vetjük közbe. De milyen hatást fejt ki a gazdaságra, ha a támogatások révén olyan cégek is életben maradnak, melyek enélkül nem lennének rá képesek – a már említett zombi vállalatok effektus. A forrásoknak köszönhetően képesek megtartani a magasabban kvalifikált munkaerőt, akik piaci alapon egy termelékenyebb vállalatnál kamatozhatnák tudásukat.
Magában a Demján Sándor programban nem szerepel a munkaerő megtartását közvetlen módon támogató programelem – a programpontok szinte mindegyike konkrét beruházásokat támogat. Ez magával vonzza, hogy a cég a tervezett beruházáshoz szükséges szakembereket kutat fel a piacról, valamint a fejlesztés érdekében szükséges munkatársak megtartásában is segít. Ez kedvező, hiszen az a cél, hogy a vállalkozás a program bármely elemének felhasználásával új piacokat érjen el, munkafolyamatait modernizálja, digitalizálja. „Kifejezett célunk, hogy a kis- és középvállalkozások munkaerő megtartási képességeit fejlesszük, és ne vándoroljon el mindenki a multikhoz dolgozni. Ebben az esetben a munkaerő megtartása a termelékenység és a hatékonyság növelésének eredménye lehet. A programmal élő vállalkozások számára a megvalósítandó fejlesztések arra adnak lehetőséget, hogy azokat a szakembereket magukhoz tudják vonzani más, kevésbé hatékony szereplőktől, akik ezen célok megvalósítását a legjobban tudják segíteni. Miután a pályázati rendszer objektív üzleti tervekkel alátámasztott fejlesztések megvalósítását segíti, ezért ez a fajta konszolidáció kifejezetten támogatott” – mondta Szabados Richárd.
A gazdaságfejlesztési pályázatok célja nem szociális cél, azaz a gyenge cégeket nem lehet ebből támogatni
– egyértelműsítette Essősy Zsombor. „A cél, hogy a hatékony cégek nagy fedezettömeget legyenek képesek előállítani, abból magas bért tudjanak fizetni. Amennyiben sok ilyen cég van, az országos szinten is emeli a bérszínvonalat, nem csak az adott területen, hanem a fodrásznál, karbantartóknál, minden területen. Ennek van nemzetgazdasági relevanciája” – tette hozzá.
Adódik olyan gazdasági helyzet, amikor cél, hogy a vállalkozások túlélését segítsék. Tipikusan ilyen volt a koronavírus-válság időszaka, amikor az értékesítési lehetőségek drasztikusan lecsökkentek és a piacukat vesztett vállalkozások túlélését kellett biztosítani, hiszen a működésüket külső, vis maiornak minősíthető körülmények veszélyeztették.
„A Demján Sándor Program keretében a hangsúly nem a vállalkozások számának megtartására, hanem az arra érdemes kkv-k méretugrásának elősegítésére helyeződik, ezt a megfontolást a pályázat nyilvánosan elérhető pontrendszere is tükrözi. Cél, hogy a megfelelő fejlődési potenciállal rendelkező vállalkozások számára megkönnyítse az előremenetelt azáltal, hogy hatékonyság- és termelékenység-növelő beruházásaikat tőke- és hiteltámogatással, garanciával, illetve tanácsadással segíti. A mostani támogatási rendszer épp ezért sokkal inkább a hazai vállalkozások konszolidációját fogja elősegíteni azzal, hogy a finanszírozási lehetőségekhez támogatott feltételek mellett lehet hozzáférni” – hangsúlyozták.
A programmal elő kívánják segíteni a kkv-stratégia azon vállalását, amely szerint a 2022-es 23 ezer euró/főről 2030-ig 28 ezer euró/fő értékre javul a munkatermelékenységet.
A támogatások felhasználásának esetleges szabályozatlansága lehetőséget teremthet azok nem optimális felhasználására, amely így szintén a fő célt, a termelékenység, hatékonyság növelését veti vissza, ami közvetetten a magyar gazdaság egésze szempontjából is kedvezőtlen. Ennek kapcsán arra voltunk kíváncsiak, milyen elvárásai vannak/kellenének a vállalatok irányába a támogatásért cserébe?
„Aki ismeri a 2021–2027-es támogatási ciklusban eddig megjelent pályázatokat, minden bizonnyal nem gondolja úgy, hogy támogatások felhasználása szabályozatlan lenne, sőt. Ugyanakkor a költséghatékonyság szem előtt tartása mellett nem szabad kivenni a vállalkozások kezéből azt a döntést, mire fordítják a támogatást” – jegyezte meg Essősy Zsombor, aki arra is rámutatott, hogy „szakpolitikai oldalról jogos az elvárás, hogy amennyiben a pályázó nem hozza a megfelelő, transzparens módon rögzített, a termelékenységet, hatékonyságot, hozzáadott értéket érintő vállalásokat, fizesse vissza a támogatást, így azok más cégek számára váljanak elérhetővé”. Vigyázni kell azonban, mert egy túlzott, rigid pályázati rendszer „meg is ölhet” egy céget, ezért az adott gazdasági környezethez, történéshez igazított észszerű rugalmasság elfogadható lehet a rendszerben – mondta.
Szabados Richárd jelezte: a program elemeinél minden esetben az üzleti potenciált vizsgálják:
A beruházást támogató finanszírozási programokban nagyon szigorú szabályok határozzák meg, mire lehet költeni a forrást, továbbá hogy az egyes elemek mekkora arányt képviseljenek a projektben. Tehát ezek nem szabadfelhasználású források. A projektek megvalósítását pénzügyi és helyszíni ellenőrzés követi nyomon – emelte ki az államtitkár.
A támogatások növelhetik a vállalatok beruházási kedvét – sokszor kockázatosabb döntéseket is hozva –, ami túlzott keresletet generálhat bizonyos termékek vagy szolgáltatások iránt, potenciálisan növelve ezzel az inflációt.
„Abban bízunk, hogy épp ellenkező hatást érünk el. A hatékonyabb működés azt is jelenti, hogy olyan termékeket fejlesztenek a vállalkozások, olyan piacra lépnek, amelyek találkoznak a fogyasztói igényekkel – így e tekintetben ezek a fejlesztések sokkal inkább a kereslet kiegyenlítéséhez vezetnek, hiszen megszűnik egy piaci hiány” – mondta Szabados Richárd.
Essősy Zsombor rámutatott: fontos megérteni, hogy a támogatások nem feltétlenül járulnak hozzá az infláció növekedéséhez. „A vállalkozások támogatása elsősorban kínálati oldalon jelentkezik, és inkább költségcsökkentő hatású. A keresletnövekedést sokkal inkább a lakosságnak juttatott »helikopterpénzek« generálhatják. A jelenleg elérhető pályázatok volumene nem olyan mértékű, hogy érdemben befolyásolnák egy adott termék vagy szolgáltatás árát” – mondta.
A szóba került uniós források rendkívül hiányoznak az egyébként is forráshiányban szenvedő hazai vállalati szektorból. Ennek enyhítésére a Demján Sándor Program kerete vélhetően nem bizonyul elegendőnek.
„Az uniós pénzcsapok zárva tartása érezhetően és egyértelműen jelentkezik, épp az exportképes vállalkozások esetében jelent nagyobb kockázatot, hiszen a forráshiány versenyhátrányt jelent a szomszédos országok vállalkozásaival szemben. Ha például a lengyel cégekhez áramlik be az uniós pénz, a magyar vállalatok egyértelmű versenyhátrányt szenvednek” – mondta Essősy Zsombor, aki szerint a Demján Program kerete jól hangzik, „ugyanakkor gyakorlatilag arról van szó, hogy minden forrást egybe vettek, amit eddig külön kezeltek (Széchenyi kártya, EXIM hitelek, még elérhető EU-s források, magyar források stb.). A nettó plusz forrás tehát nem annyira jelentős, a nagy része átcímkézés. Az újnak tekinthető forrásnál pedig a hitel/tőke arány jóval nagyobb, mint a vissza nem térítendő rész” – mondta a MAPI elnöke.
Gyakran látnak napvilágot olyan hírek, hogy egy-egy megnyíló pályázatnál gyakorlatilag percek alatt elfogy a támogatásra szánt keret. Kíváncsiak voltunk, ebből mekkora részt jelent a forráshiány csillapításának vágya, és van-e benne pusztán az ingyenpénzre ácsingózás?
A MAPI elnöke jelezte: érhető, hogy amennyiben hosszú hónapokon/éveken keresztül nincs érdemi támogatási lehetőség, még az a vállalkozás is megpróbál részt venni a végre elérhető pályázaton, akinek nincs meg a támogatás elnyeréséhez szükséges feltételrendszere, vagy épp nincs ahhoz illeszkedő beruházási terve, hisz versenyhátrányba kerülhet, ha ezt nem teszi.
„Ha előre megismerhető menetrend szerint kerülnek kiírásra a pályázatok – ezt 20 éve tervezi elérni az állam –, az ebből fakadó problémahalmaz csökkenthető lenne, de ha nem lehet tudni, hogy a következő 2-3 évben mi várható, úgy érthető a vállalkozói forráséhség, még kedvezőtlen gazdasági környezetben is. Megfelelő volumenben rendelkezésre álló források, jól célzott pályázati felhívások (erős szűkítés iparági, földrajzi vagy épp gazdálkodási adatok alapján) és kiszámítható (előre meghirdetett és következetesen betartott) pályázati menetrend mellett ez elkerülhető lenne” – vezette le Essősy Zsombor, aki alapvető tervezési hibának tartja, ha egy pályázat úgy kerül meghirdetésre, hogy pár perc elfogyhat a keret, hiszen így nem a szakpolitikai célkitűzések határozzák meg, hogy ki jut támogatáshoz, hanem a puszta szerencse.
Kíváncsiak voltunk, hogy a vállalati szektor összességében támogatónak találja-e a hazai politikai-gazdasági környezetet, hogyan küzdenek meg a túlzott bürokráciával, illetve a számos adó- és költségelemmel?
„A hazai vállalkozói környezet összetett képet mutat. A bürokrácia elsősorban az energetikai rendszerekhez való csatlakozás és az építési engedélyek terén jelent komoly kihívást. Ugyanakkor a társasági adó rendszere kifejezetten korrektnek tekinthető. A bürokrácia csökkentésére való törekvés fontos, bár rendkívül összetett feladat” – mondta a MAPI elnöke.
(Borítókép: Németh Emília / Index)