Nem a legszebb napjait éli a magyar gazdaság, ám a kormány várakozásai szerint idén nagyon jó évünk lesz. De vajon tényleg így lesz? Lesújtó adatokban nincs hiány, de milyen tényezők befolyásolják a gyenge ipari, kiskereskedelmi, építőipari, beruházási, mezőgazdasági számokat, melyek a GDP-adatokban is visszaköszönnek? Továbbá, merre kellene haladni, hogy az út kiegyenesedjen? Az összetevők körvonalazódnak, biztos recept azonban nincs, ráadásul lehet, hogy jön valaki, és elsózza az ételt.
Nem a gazdasági szakemberek által korábban várt ütemben történik a magyar gazdaság recesszióból történő kilábalása, amiben belső strukturális problémák mellett külső behatások is szerepet játszanak – hangzott el a Magyar Közgazdasági Társaság (MKT) előrejelzők fóruma 2025 kerekasztal-beszélgetésén.
„Egy olyan kis, nyitott gazdaság számára, mint a magyar, a nemzetközi környezet rendkívüli jelentőséggel bír, hiszen a globális gazdasági trendek, a nagy exportpiacok kereslete, valamint a geopolitikai feszültségek mind közvetlen hatást gyakorolnak a magyar gazdaság teljesítményére” – adta meg az alaphangot Halmai Péter, a Magyar Közgazdasági Társaság gazdaságpolitikai és gazdaságelméleti szakosztályának elnöke.
A beszélgetés résztvevői egyetértettek, hogy igazán dinamikus gazdasági élénkülés kellene ahhoz, hogy a kormány 3,4 százalékos GDP-növekedési várakozása megvalósuljon. Az olyan szektorok, mint az ipar vagy az építőipar, továbbra is gyengélkednek, miközben a külkereskedelmi kapcsolatok is számos bizonytalanságot rejtenek.
Heterogén a magyar gazdaság teljesítménye – mutatott rá Balatoni András, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) közgazdasági előrejelzésért és elemzésért felelős igazgatója. Fogyasztás terén van egy, a régió erősebb országaiban tapasztalt szinttel megegyező kilábalás, ami azt mutatja, hogy „van dinamika a magyar gazdaságban”. Az ipar teljesítménye ugyanakkor már más tészta. „Két egymást követő évben csökkent az ipari termelés volumene, amire nem volt példa, és ami lényegében Németországból importált gyengeség” – tette hozzá.
Nagy János szerint kijöttünk a recesszióból, de azért „a fizetésemet nem tenném fel rá”. Az Erste Bank vezető elemzője rámutat, hogy, az elemzői várakozásokat alulmúlva, végül a félszázalékos gazdasági növekedésnek is örültünk 2024-ben, a bizalmi indikátorok továbbra sem javultak, az érdemi fellendüléshez pedig sem a fogyasztói, sem a vállalati oldalon nincs kellő javulás. Az Erste 2 százalékos gazdasági növekedést prognosztizál 2025-re, ami „igencsak optimista becslés” – jelezte.
Ami a fogyasztást illeti, annak egy meghatározó része realizálódik külföldön, sok esetben készpénzben, ami nem lehet lekövetni – hívta fel a figyelmet Palócz Éva, a Kopint-Tárki Zrt. vezérigazgatója, az MKT alelnöke.
A rendszer tehát »szelel«, lehet, hogy a tényleges fogyasztás a valóságban jobb lehet, mint ahogy azt a jelenlegi adatok mutatják.
A kormány arra számít, hogy a Prémium Magyar Állampapírokból (PMÁP) származó többletjövedelem nagy részét fogyasztásra fordítják a háztartások, azonban sokan fordulhatnak ismét a befektetések, megtakarítások felé, így az addicionális keresleti hatása korlátozott lehet.
A PMÁP továbbra is rendkívül vonzó lehetőség a megtakarítók számára, hiszen inflációkövető hozamot biztosít. Ez stabil keresletet generál az állampapírok iránt, de ezzel párhuzamosan csökkentheti a lakossági fogyasztási hajlandóságot, mivel a megtakarítások lekötése ösztönözheti a háztartásokat arra, hogy jövőbeni kiadásaikat mérsékeljék.
Balatoni András felhívta a figyelmet, hogy PMÁP kamata gyakorlatilag azt jelenti, hogy az ezzel együtt visszakapott pénzek ugyanannyit érnek, mint 2023-ban. „Az inflációt kompenzáló hatás miatt ezek a kifizetések valójában inkább a korábbi veszteségek ellensúlyozását szolgálják, mintsem új keresletet teremtenének” – fogalmazott.
A beszélgetés résztvevői egyöntetűen rámutattak: a német gazdaság elhúzódó gazdasági problémái egyértelműen begyűrűznek a magyaréba, amely hosszú évek óta „német lovon ül”, Ráadásul a rövid távú kilátások sem túl biztatóak német oldalon.
A németek számára a kínai piac elvesztése jelenti a legnagyobb problémát. Jó példa erre az autóipari egyensúlyok eltolódása. A kínai elektromosautó-gyártás és -értékesítés jelentős piacokat von el német autógyártóktól, ezért a szektor több szereplője felől is munkavállalók ezreinek elbocsátásáról érkeznek hírek.
Összességében tehát a német stagnálás, recesszió jelentős kihívások elé állítja a magyar gazdaságot. A hazai autóipar kiemelten függ a német kereslettől, és ha az ottani gyártók visszafogják a termelést, az a magyar beszállítókra is negatív hatással lesz. A magyar export jelentős része Németországba irányul, ezért a német ipar visszaesésének tüneteit a magyar is egyértelműen érzékeli.
„Németország jelenleg komoly versenyképességi problémákkal küzd, főként az energiaárak és az ipari termelési költségek növekedése miatt. Ez különösen az energiaintenzív ágazatokban, például a vegyiparban és az acéliparban okoz problémákat. Ha a német ipari szereplők versenyképessége csökken, az hatással lesz a magyar beszállítói hálózatra is" – mondta Suppan Gergely, a Nemzetgazdasági Minisztérium makrogazdasági elemzésért felelős helyettes államtitkára.
A német gazdaság soha nem volt ennyire determinisztikus a magyarra nézve. Ugyanakkor Palócz Éva arra hívta fel a figyelmet, hogy
a német gazdasággal párhuzamba állítás mellett érdemes erőteljesen befelé nézni, és »a saját portánkon is söpörni«.
Rámutatott a szolgáltatások gyengélkedésére – mindössze 2 százalékos a bővülés, amely különösen a reálbér-növekedés mértékét figyelembe véve nem veretes –, ráadásul aggasztó a 90 százalékos arányú belföldi értékesítés. „Összeadódik a gyenge külső kereslet és a nem dinamikus belföldi gazdasági folyamat, amely nem túl serkentő a vállalatok számára. A belső és külső tényezők hatásait együtt kell kezelni” – mondta.
A fórum egyik legfontosabb témája a beruházások alakulása volt, melyek meghatározó szerepet játszanak a gazdasági növekedés fenntarthatóságában. A tavalyi évben a beruházások visszaesése meglepően nagymértékű volt, amit elsősorban az állami fejlesztések visszafogása okozott.
A KSH adatai szerint 2024 első negyedévében 9,6, a másodikban 16,8, míg a harmadikban 15,4 százalékkal esett a beruházások teljesítménye. (A negyedik negyedévi adat, benne a 2024-es éves teljesítménnyel február 24-án lát napvilágot.)
Balatoni András szerint az adatok a gyenge belső konjunktúrára reflektálnak. Az állami beruházásokat elhalasztották, a magánberuházók pedig az alacsony kapacitáskihasználtság, illetve a piacokba vetett bizalmatlanság okán fogják vissza fejlesztéseiket.
A bizonytalansági faktort erősíti az infláció „hosszúra nyúlt árnyéka”, valamint a bruttó állóeszköz-felhalmozás alacsony szintje.
„A továbbra is magas árszintek elrettentik a beruházáson gondolkodó vállalatokat. Az új árszintekkel meg kell tanulni együtt élni, láthatóan időbe telik, amíg a gazdaság kidolgozza ezt magából” – summázta Balatoni András, aki szerint ezek a mutatók az elmúlt két év stagnáló gazdaságának főbb összetevői.
„A legnagyobb sokkot az állami beruházások drasztikus csökkenése okozta, amely egyes szektorokban 25–40 százalékos visszaesést eredményezett. Az építőipar és az infrastruktúra-fejlesztési projektek lelassulása miatt számos vállalat kényszerült leépítésekre és kapacitáscsökkentésre. Ez egy ördögi kör, hiszen a csökkenő beruházások további kereslet-visszaesést generálnak” – mutatott rá Palócz Éva, a Kopint-Tárki Zrt. vezérigazgatója. A gazdaságkutató intézet vállalatok körében végzett felmérése azt mutatja, hogy a feldolgozóipari piaci szereplők 50 százaléka nem tervez a közeljövőben fejleszteni, ami igencsak beszédes adat az előttünk álló időszak beruházási kilátásairól.
Suppan Gergely szerint kulcsfontosságú lesz, hogy a választásokat követően milyen összetételű kormány áll fel Németországban. Hangsúlyozta, hogy a növekedési pályára álláshoz lazítani kell a jelenleg szigorú adósságfékszabályokon, és élénkítésbe kell kezdeni. „A német infrastruktúra súlyos beruházási deficitben szenved. Az autóipar elkényelmesedett, ráadásul január 1-től életbe léptek a flotta szintű szén-dioxid-kibocsátási kvóták, amelynek be nem tartása óriási büntetési tételt von maga után. Emiatt a gyártól vagy visszafogják a termelői kapacitásokat, vagy a vevőkre hárítják az ebből fakadó többletköltségeket” – mondta a helyettes államtitkár, aki szerint ezekből is jól látszik, milyen összetett strukturális problémák nehezítik a magyar gazdaság kilábalását.
A turizmus hasít, és a fogyasztás is kezd helyreállni, ám ez önmagában nem ellensúlyozza a többi szektor vesszőfutását. „Számos olyan külső tényező van, amit nem tudunk kiszűrni.” Ilyen például az aszály, ami negatívan befolyásolja a termést, ezáltal lehúzza a mezőgazdaság teljesítményét, ami nyomot hagy a GDP-ben. Ezzel kapcsolatban Palócz Éva megjegyezte, a hazai mezőgazdasági szereplők számára évek álltak rendelkezésre, hogy áttérjenek az öntözéses földművelésre, kimozogva ezzel az extrém szárazság negatív hullámait. Ez azonban nem ment végbe, a magyar mezőgazdasági és élelmiszeripari szektor általános versenyképtelenség jellemzi, ami nyomot hagy az élelmiszerárakban.
Suppan Gergely ráirányította a figyelmet, hogy a hektikus makrogazdasági előrejelzések miatt nehezebb gazdasági előrejelzésekbe bocsátkozni. Az Európai Uniónak versenyképességi fordulatra van szüksége, ahogy azt többek között a Draghi-jelentés is ecsetelte. Ő is említést tett a Prémium Magyar Állampapírok tőke-, illetve kamatkifizetéseiről, melyen keresztül ezermilliárdok vándorolnak a lakossági bankszámlákra. A kormány arra számít, hogy ennek egy részéből tovább élénkül a fogyasztás, míg egy másik hányada a lakáspiacon landol. „A lakáspiaci beruházások lehetnek az egyik legfontosabb növekedési tényező, hiszen az építőipar teljes ágazatot mozgat meg, beleértve az építőanyag-gyártást, az ingatlanfejlesztést és a pénzügyi szektort is. Az állami beruházások visszafogása után a magánberuházások erősítése kulcsfontosságú lesz” – húzta alá.
Arra a kérdésre, hogy a kormány az év elején napvilágot látott gyenge gazdasági adatok tükrében is fenntartja 3,4 százalékos éves növekedési várakozását, Suppan Gergely úgy válaszolt:
a Nemzetgazdasági Minisztérium folyamatosan monitorozza a történéseket, és „készülnek házon belüli alternatív forgatókönyvek”.
Amennyiben 2004 óta vizsgáljuk a gazdasági növekedés alakulását, az a trend rajzolódik ki, hogy átlagban 2 százalékos bővülés ment végbe, legyen szó akár fenntartható, akár nem fenntartható módon történő GDP-növekedésről. Ahogy az is jól látszik, hogy a hazai gazdaság rendkívül sérülékeny krízis esetén.
A mostani GDP-adatok arra mutatnak rá, mit tud a magyar gazdaság akkor, ha a német lovat kihúzzák alóla.
Kérdés, miben rejlik a kilábalás eszköze? A munkaerőpiac rendkívül kevés tartalékkal rendelkezik, hiszen Magyarországon gyakorlatilag teljes a foglalkoztatottság. A kérdés ezért a hozzáadott értékű termékek, szolgáltatások fejlesztése, az automatizáció, valamint a technológiai forradalomhoz való csatlakozás – amelyben, ahogy arról az Index írt, Magyarország a vesztesek között van.
Palócz Éva szerint lehet még tartalék a munkaerőpiacban, ami a hozzáadott értékű munkahelyek növelésén keresztül valósítható meg – miközben zajlik az agyelszívás Magyarországról. Felidézte, hogy az olcsó munkaerőnek köszönhetően a nyugat-európai láncok egy részét Magyarországra helyezték át.
Versenyképes termékeket, szolgáltatásokat kell fejleszteni, ám ezzel nem igazán rendelkezünk. Ez gátolja a piaci növekedést. Ilyenkor pedig jön az állami szerepvállalás, ami azonban nem növeli a versenyképességet, az állami beavatkozás negatív hatásaival szembesülünk. A magyar termelékenység nem azért fele az uniós átlagnak, mert a magyar munkavállalók lustábbak, hanem mert a rendelkezésre álló technológia ennyire képes
– mondta a Kopint-Tárki Zrt. vezérigazgatója.
Hasonlóan látja Balatoni András is. „A magyar gazdaság fenntartható növekedéséhez elengedhetetlen az innováció és a technológiai fejlődés ösztönzése. Az oktatás és a szakképzés fejlesztése is kulcskérdés, hiszen a munkaerőpiac telítettsége miatt már nem lehet a növekedést pusztán a foglalkoztatás bővítésére alapozni” – mondta.
Palócz Éva a növekedés gátjaként hívta fel a figyelmet a GDP 1-2 százalékát jelentő uniós támogatások égető hiányára, melyek nélkül „nagyon nehéz új fejlődési pályát kijelölni”.
Az állam minden áron irányítani akarja a vállalatokat. Márpedig a gazdasági növekedést nem kiszuszakolni kell, ahogy arról Orbán Viktor miniszterelnök beszélt, hanem többek között adórendszer-optimalizálással, infrastruktúra-fejlesztéssel, a vállalatok megfelelő támogatásával lehet elérni
– fogalmazott.
Adódik a kérdés, hogy a negatív meglepetésként ható inflációs adatok láttán kell-e tartani attól, hogy újabb inflációs nyomás jelenik meg a gazdaságban. Az elmúlt évek inflációs sokkjai után most sokan remélik, hogy tartósan alacsonyabb árnövekedéssel lehet számolni, azonban korántsem ennyire egyértelmű a helyzet.
Bár az infláció 2023 végére jelentősen mérséklődött, az újabb árnyomások és a külső kockázatok könnyen visszafordíthatják ezt a trendet.
Kérdés, hogy a jegybank mennyire lesz képes folytatni kamatcsökkentési politikáját. „Az infláció egy hullámvasút, és a korábbi évtizedek tapasztalatai azt mutatják, hogy egy dezinflációs időszakot újabb inflációs nyomás követhet. A vállalatok továbbra is óvatosak az árazási stratégiáikban, és a bérdinamika is hatással lesz az árakra” – mondta Balatoni András, aki szerint az infláció kezelése versenyképességi kérdés is.
Suppan Gergely rávilágított, sok egyszeri tétel alakította az inflációt, például a tojás ára, ami január 20-a után csökkenésnek indult, de a statisztikai adatokban vastagon szedve jelent meg. Olyan költségsokkok hatottak negatívan az inflációra, mint az étolaj ára esetében a napraforgó árának elszállása, vagy a tejtermékek esetében a nyers tej drágulása. Továbbá a forintárfolyam miatti bizonytalanság hatására jelentős kockázati felár épült be az árakba. „Az inflációt nem lehet kizárólag jegybanki eszközökkel kontrollálni. A költségvetési politikának és a versenyképesség javításának is kulcsszerepe van abban, hogy az árstabilitás hosszú távon fennmaradjon. A strukturális reformok és a termelékenység növelése nélkül tartósan alacsony inflációt elérni rendkívül nehéz" – fogalmazott Suppan Gergely.
Palócz Éva egyértelműsítette a helyzetet:
Az élelmiszerárakon továbbra is nagy a nyomás. Az egyik legnagyobb probléma az élelmiszer-termelők alacsony hatékonyságában keresendő, amit beruházás, fejlesztés útján lehetne orvosolni – mutatott rá, hozzátéve: már most látszik, hogy a kormány által prognosztizált 3,2 százalékos éves infláció tarthatatlan, valószínűbb az 5 százalékos szint.
Az Erste Bank szintén 4,5–5,5 százalékos fogyasztóiár-indexet prognosztizál. „A gyenge forint, a magas energia-inputárak és munkaerőköltség megtámadták a hatékonytalan élelmiszeripart, ami lecsapódott az árakba” – mondta Nagy János.
Az infláció 80 százaléka két tényezőből fakad: az élelmiszer-, illetve az üzemanyagárakból. Korábban ezen a két területen vezettek be árstopot, ami jól mutatja az intézkedés kontraproduktivitását – hívták fel a figyelmet.
A teljes beszélgetést az MKT YouTube-csatornáján tekintheti meg.
(Borítókép: Antonio Garcia Recena / Getty Images)