A kormány szerint a magyar gazdasági stratégiában arra kell törekedni, hogy a nemzetibajnok-vállalatok a kifektetéseiket fokozzák a határokon túl. Bár történtek előrelépések ezen a területen, Tóth Máté energiajogász segítségével most amellett érvelünk, hogy ezek a nemzeti bajnokok még nem eléggé a régiós területekre fókuszálnak, holott Magyarország szomszédos országaiban számos ponton lenne keresnivalójuk. Ha ebben tudatos stratégiai lépések történnek, Magyarország gazdasági határait érdemben ki lehetne terjeszteni. Nem a Távol-Keletre, hanem a régióra kell allokálni az erőforrásaikat.
Korábban részletesen foglalkoztunk azzal, hogy Békés Márton történész–politológus, a Kommentár folyóirat főszerkesztője, a XXI. Század Intézet igazgatója és Tóth Máté energiajogász, a Magyar Energetikai Társaság alelnöke kétrészes vitaindító cikket jelentetett meg a „magyar útról” és a „magabíró Magyarországról”, arról, hogyan maradhat az ország hosszú távon is stabil és fejlődőképes, valamint miként töltheti be a centrális erőtér szerepét a Kárpát-medencében.
Érdemes rögtön az elején ismét felidézni, hogy legutóbbi tusványosi beszédében Orbán Viktor egy magyar nagystratégia szükségességét hangsúlyozta, kiemelve, hogy ennek alapja a konnektivitás, vagyis az a törekvés, hogy Magyarország ne zárkózzon be sem a nyugati, sem a keleti világgazdaságba. Illetve azt is, hogy a miniszterelnök meghirdette a gazdasági semlegesség alapelvét, melynek lényege, hogy Magyarország saját maga dönti el, kivel üzletel, közvetítő hatalmi központok nélkül.
egyértelművé tette tehát, hogy Magyarországnak kizárólag a saját értékei alapján kell tárgyalnia.
Békés Márton és Tóth Máté egy olyan, úgynevezett nemzeti realizmuson alapuló stratégiát javasolnak, amely figyelembe veszi a globális hatalmi átrendeződéseket, és Magyarország számára biztosítja a szuverenitás megőrzését, valamint a gazdasági, illetve politikai stabilitást a 21. században. Az általuk javasolt stratégia elsődleges célja a magyarság megmaradása Közép-Európában, különös tekintettel a Duna-menti és Kárpát-medencei területekre, beleértve a határon túli magyar közösségeket is.
A stratégia háromszintű megközelítést alkalmaz: a hazai politikai kontextust, a nemzetközi geostratégiai helyzetet és a tágabb történelmi szituációt vizsgálja. A történész–politikus és az energiajogász kétrészes cikkükben azt írják, hogy a nemzeti realizmuson alapuló stratégiai javaslatuk az idegenül hangzó konnektivitás és a negatívan csengő puszta semlegesség helyett a 2010 óta működő belpolitikai rendszer jellegadó tényezőinek külügyi megfogalmazását jelenti, amelyet az egyszerűség kedvéért a Nemzetközi Együttműködés Rendszerének neveznek.
„Ahogy Békés Márton fogalmaz, mára tényszerűen egy világrendszerváltás zajlik. Ezzel viszont a szükségszerű gazdasági átrendeződéseken túl kísértetiesen egybeesik még valami” – ismertette meglátásaikat az Indexnek Tóth Máté, aki szerint
új energiakorszak határához érkezett a világ, azon belül pedig egy új villamosenergia-korszakéhoz.
2050-re az energiafogyasztás a jelenlegi háromszorosa is lehet az ipari növekedés, az adatközpontok óriási energiaigénye, az elektromos autók és a növekvő lakossági csúcsfogyasztás miatt. Ez új versenyt és új helyezkedést szít a világban. Ehhez nélkülözhetetlenek lesznek az olcsó földgázzal működő gyorsindítású erőművek, a ritkaföldfémek és más kritikus nyersanyagok a technológiai váltás okán, és végül magával hoz egy nukleáris reneszánszt is:
2050-re a földkerekség teljes atomerőművi kapacitása a jelenlegi háromszorosa lesz.
Jelenleg 63 atomreaktor építése zajlik világszerte, 70 gigawattnyi összkapacitással. Az energiajogász szerint ennyi 1990 óta nem épült egyszerre. Felhívta a figyelmet, hogy Ukrajna nyersanyagegyezményben nemrég megállapodott „ára” sem véletlenül olajban és gázban, az akkumulátorokhoz szükséges lítiumban és az atomerőművekhez elengedhetetlen uránban és grafitban kifejezhető, a további kritikus nyersanyagok mellett a titántól a mangánig és galliumig.
Ebből sokkal több kiolvasható a jövő irányairól, mint elsőre gondolnánk, méghozzá Kínától Grönlandig és az Északi-sarkig. Az energiapolitika a geopolitika rangjára emelkedik. „Ez az a nagykép, amin belül, és ami miatt szükségszerűen fel kell, hogy nyissuk a régióról való gondolkozást is” – összegezte Tóth Máté.
Korábban már többször foglalkoztunk azzal, hogy a Gazprom orosz energiaipari vállalat január elsején bejelentette, megszűnt a műszaki és jogi lehetőség arra, hogy Ukrajnán keresztül tovább folytassa a földgázszállítását, így a Török Áramlat szerepe jelentősen felértékelődött. Azzal, hogy már csak a déli útvonalon érkezik orosz gáz, Magyarország számára gyakorlatilag szenzációs lehetőség alakult ki a geopolitikában, amit most kíméletlenül ki kell használnia.
Békés Mártonnal egy olyan nagystratégiai vitairatot indítottunk útjára, aminek éppen az a célja, hogy olyan hadászati-stratégiai irányt adjon, mely rögtön harcászati-gyakorlati tanulságokra is váltható. Ez utóbbiak közül az egyik legjelentősebb az energiaellátó központ lehetősége.
Tóth Máté szerint Magyarország jelenleg versenyelőnyben van az orosz nyersanyagok és energiahordozók tekintetében, amely mindenféle ellenkező híreszteléssel szemben olcsóbb, egyúttal megbízhatóbb is, mint a nyugat-európai kényszer-alternatívák.
A régióban már most van egy olyan pozíciónk a földgáz tekintetében, ami meghaladja az egyszerű kapuország szintjét, és gázelosztó hub lehetőségeknek ágyaz meg. Jelenleg is déli irányból, a Balkán vezetékein át kapjuk a földgázt, ahol további infrastruktúra-fejlesztések is zajlanak, a szerbek pedig Magyarországon tárolnak biztonsági gázkészletet. Sokkal nagyobb mennyiség érkezik be hazánkba az értékes metánból, mint amit elfogyasztunk, márpedig minden egyes metánmolekula gazdára talál a régióban.
Az energiajogász szerint ezt tudatosan érdemes tovább építeni, speciális gáztárolói termékekkel, szerződéses megoldásokkal a külkapcsolatok terén, kimondottan a régió országaira figyelve.
Ám még ehhez képest is van egy szintugrás, mivel az igazság az, hogy nem csupán a régiónk, de Nyugat-Európa is keresi az olcsó és stabil olaj- és gázellátást. Az orosz nyersolaj India, Törökország és Mianmar közbeiktatásával elsősorban a saját szükséglete sokszorosát befogadó Hollandián keresztül jut a kiéhezett nyugat-európai országokba. Míg az orosz LNG részesedése a teljes uniós LNG-importból a 2023-as 15-ről 2024-ben 20 százalékra emelkedett.
A szakértő szerint ezek nem a magyar vásárlások, hanem a kétségbeesett nyugati ipar. „Az orosz–ukrán háború végével minden lényegesen megváltozik majd, ahol a politikai torzítások helyett a gazdasági szükségszerűségek határozzák majd meg az áramlási irányokat. A most épülő németországi LNG-terminálok a szerződéses kapcsolatokban egyszerűen beárazhatatlan költségként elsüllyedt beruházássá (sunk investment) válnak, Magyarország mint elosztó hub egyszerűen más ligában fog játszani. Ezekre módszeresen készülni lehet, és készülnünk is kell. Ez pedig még csak a gáz példája” – összegezte az Indexnek Tóth Máté.
A magyar külpolitika fontos előrelépése, hogy Magyarország jelenleg az Egyesült Államokkal, Oroszországgal és Kínával, illetve a globális Déllel is korrekt kapcsolatokat ápol, míg az Európai Unióról ezek egyike sem mondható el. Ez pedig végül azt eredményezheti, hogy a szomszédos országok Magyarországtól fognak függeni. Tóth Máté szerint a versenyképesség és a fejlődés szimbiotikus, összekapcsoltságon alapuló alapfeltételei pontosan az említett három helyen állnak rendelkezésre.
Az orosz energiahordozók és a látványos amerikai palanyomás mellett Kínáról se feledkezzünk el, az elektrifikáció forradalmának letéteményese a nyersanyag-feldolgozástól a kész termékekig. Épp ezért még szerencsés és stratégiai potencialitásnak látom a BYD meg a CATL jelentétét. Mindezeknek a negatív oldala, ha úgy tetszik, ellenpróbája a szankciós nyomás és vámháború, márpedig az EU pontosan ebbe bonyolódott bele mindhárom irányban.
Az energiajogász arra is emlékeztetett, hogy a Draghi-jelentés EU-s önbevallása az európai versenyképesség-vesztés mindhárom dobogós okát végső soron energetikai vonatkozásokban azonosítja. Mindez régiós szinten egyfajta szükségszerű ellenmozgásokat tesz indokolttá, vagyis az ilyen irányú magyar stratégiai kezdeményezésekre a régió törvényszerűen jól reagál. Pontosan ez a nagy lehetőségünk az energiaellátás kulcspozíciójára is.
Ha áttérünk az olajfeldolgozásra, akkor az látható, hogy regionális munkamegosztás rajzolódik ki a százhalombattai, a pozsonyi és a schwechati finomítókkal, a fölgáz-gázelosztó ambícióinkról pedig már szó volt. Tóth Máté szerint mindez a lehetőség a villany tekintetében, sőt tágabban a gazdasági logika egészében is legalább ilyen plasztikusan tetten érhető.
A Kárpát-medence vagy a korábbi V4 országai mellett ez még a Balkán viszonylatában is természetesen és szükségszerűen vezet regionális kapcsolódásokhoz. A történelmi összehasonlításban kimagaslóan jó magyar–szerb és magyar–észak-macedón, magyar–boszniai szerb kormánykapcsolatok, vagy az olyan, korábban megkezdett infrastruktúra-projektek, mint Budapest–Belgrád-vasút, lényegében szerencsés kiinduló adottságok, ám sokkal több lehetőség rejlik ezekben, amit katalizálni kell – a szerencsés globális csillagállás és egy nagystratégiai tudatosság jegyében.
Az energiajogász szerint ennek hatalmas növekedési potenciált rejtő területeként látjuk a tágabb közép-európai régió villamosenergia-piacainak egységes másnapi időtávú, áramlásalapú kapacitásszámítás melletti piacösszekapcsoltságát. Az összekapcsolás kapuként nyitja ki a határkeresztező kereskedési lehetőségeket és a regionális árak kiegyenlítődését, csupán be kell sétálnunk ezen a kapun.
Azonban ez állami, nagyvállalati szerepvállalást és tudatos tervezést is kíván, és az nyer, aki ezt a legtudatosabban teszi.
„Meggyőződésünk, a villamosenergia-hálózatunk egyre növekvő kiegyenlítőenergia-szükségleteire is a regionális szemléletben találjuk meg a legnagyobb stabilizálási potenciált. Már most is vásárolunk a Balkánról (Boszniából, Szerbiából) vízerőművek által megtermelt villanyt, ahogy cserébe adunk is el hazai naperőművi megtermelt kapacitást. Ezek a kapcsolatok tudatos regionális gazdaságpolitikával felskálázhatók” – húzta alá Tóth Máté.
Erre gyakorlati példa lehetne a domborzat és vízrajz adottságai okán felvidéki, szlovákiai területen építhető magyar szivattyús tározók létrehozása. Ezek aztán közvetlen vezetéken, termelői vezetéken a hazai hálózatba termelve az itthoni termelésingadozások fenyegetően emelkedő görbéjét anélkül laposíthatnák el, hogy a hazai napelemes programot fel kellene adni. Mindezt semmi másból, mint önmagában a regionális domborzati adottságokból.
Az energiajogász szerint a politikai szándék persze még sokkal-sokkal szélesebb horizontot tud kinyitni.
Mindez állami tőkekifektetést jelenthet – ideértve a 100 százalékban állami tulajdonú inkumbenseket – és magántőkét is. Békés Márton és Tóth Máté véleménycikkében egyébként hangsúlyos a nagystratégiával párhuzamosan szükség- és időszerű újragondolása a befektetővédelmi kereteknek, akár törvényi, akár regionális egyezményi szinten, továbbá az állami és a magántőke közötti viszony normatív hatályú átgondolása is. Ideértve a hatósági ár és a verseny kérdését is, például a kis- és középvállalkozások áramszerződései számára, akár csak a kereskedők irányában az éves fix áras ajánlatadás kötelezettségét jogszabályi szinten előírva.
Tóth Máté szerint az újragondolás már csak azért is időszerű, mert a regionális jelentőségű infrastruktúra-beruházások állami, illetve állami vállalati forrásokból létesülnek, és nem mindegy, hogy ki szedi majd a hasznokat. Az infrastrukturális alapfeltételek márpedig ilyen forrásokból nyílnak ki az ilyen konkrét tőkekifektetéseket jelentő projektekhez egy regionális gondolkodásban:
„Sándorfalva irányából új nagyfeszültségű villamosenergia-szállítóvezeték is létesül, pár éve megépült a magyar és szlovén villamosenergia-átviteli hálózatot összekötő Hévíz–Cirkovce határkeresztező távvezeték, amelynek üzembe helyezésével Magyarország minden szomszédjával megteremtette villamosenergia-hálózata összekapcsolását stb. Erre mondjuk Békés Mártonnal, hogy a Pozsonytól Budapesten át Belgrádig szövődő regionális szimbiózis olyan lehetőségeket nyit Magyarország előtt, amelyek nem csak ismerősek, de hasznosak is” – összegezte az Indexnek Tóth Máté, aki azt javasolja, hogy
A távoli befektetések mellett – sőt ha prioritásokat keresünk, akkor helyett – régiós szinten kell növelni a kifektetéseket.
A nemzeti bajnokok olyan, többnyire stratégiailag fontos területen tevékenykedő sikeres vállalkozások, amelyek már alkalmasak a terjeszkedésre. Nagyjából 30 céget lehetne ide sorolni, olyanokat mint a Bonafarm, a Mol, a Richter Gedeon, a Waberer’s, az OTP, a Hell, valamint a MasterGood. Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter szerint még több kifektetésre képes „nemzeti bajnokot” kell kinevelni. Ugyanakkor az energiajogász szerint a terjeszkedésüknek főleg a régióra kellene fókuszálniuk.
A lehetőségek adottak a villamosenergia-, valamint a korábban már érintett gáz-, illetve olajpiaci lehetőségeken túl, a regionális vasúti és közúti árufuvarozási, bank- és tőkepiaci, élelmiszeripari, gyógyszeripari, azon belül különösen biomedicina, orvostechnikai eszköz és gyógyászati segédeszköz piaci együttműködésre, illetve kifektetésre.
Tóth Máté szerint ugyan a sorsdöntő privatizációs stratégiák eredményeként az 1990-es évektől nagyon másként alakult a régió országaiban ezeknek az iparágaknak a sorsa, tulajdonosi szerkezete és versenyképessége is, mára mégis számos kapcsolódási pont, illetve kereszteződés érzékelhető.
Mindezeken a területeken gondos felmérésre és kimondottan célzottabb stratégiára van szükség, ami a régióra összpontosít az egyes, konkrét iparágak sajátosságai és viszonyai átvilágításával.
„Ha úgy tetszik, régiós-iparági due diligence-ekre van szükség, valahogy úgy, ahogy a kilencvenes évek első felében a hazai állapotok felmérésére készültek ilyen információs memorandumok. Az általunk írt nagystratégiai vitairat konkrétumokra váltása a gazdaság vonatkozásában pontosan ezeket teszi szükségessé, együtt a már emlegetett regionális befektetővédelmi egyezménnyel, beruházásvédelmi törvénnyel és más, tudatos normatív, segítő eszközrendszerrel egyengetve az eredmények gyakorlatba átültetésének a terepet” – összegezte az energiajogász.
Jó példa lehetne a gyógyszeripar. Tóth Máté szerint Európa a szabályozási környezet és a bekerülési költség szempontjából hátrányos piac az Egyesült Államokéval szemben. Itt Magyarország stratégiailag a kutatás és fejlesztés részbeni átvállalásával tudna belépni, akár egyetemi kutatóközpontok projektalapú vagy intézményes támogatásával, kiépítésével.
Épp a gyógyszerszektor a legékesebb példája annak, ahogy a produktivitás, a termelékenység és az innováció is Európán kívülre vándorol. A leginnovatívabb, legígéretesebb szegmensben, a biomedicinák tekintetében globális tekintetben az USA 7 százalékkal növelte az előnyét, miközben az EU részesedése 5 százalékkal csökkent. Ahhoz, hogy Magyarország kezdeményező pozícióba kerüljön az egyre eszköztelenebb EU-n belül, ráadásul a régió egésze tekintetében, az állami támogatási és versenyjogi szabályok szorításának újragondolása szükséges, egyúttal bilaterális átcsatornázása az Egyesült Államok, Kína, illetve a globális Dél egy-egy célzott kutatási-fejlesztési területének.
A régiós projekteket ráadásul követné a bank-és tőkeszektor is, ahogy erre jelenleg is látunk expanziós próbálkozásokat. Egy magyar nagystratégiai gondolkodás persze ezeket a folyamatokat is katalizálhatja, de „ezt mi kevésbé öncélúan, sokkal inkább a termelő szektorok és iparágak összekapcsolása mentén látjuk biztosíthatónak” – összegezte Tóth Máté energiajogász.
(Borítókép: Orbán Viktor 2025. március 8-án. Fotó: Szollár Zsófi / Index)