Mindenre számított ismerősünk, csak arra nem, hogy a patinás nemzetközi szállítmányozó cég alkalmazottja feltöri és megrongálja a feladott csomagját, sőt az egyik több száz dollár értékű sportkártyáját el is lopja. Index-nyomozás a csomagküldő cégek obskúrus világában.
Ismerősöm harminc éve gyűjti az NBA kosaras sztárjainak kártyáit.
Ez nem afféle ártatlan gyerekhobbi, véresen komoly dologról beszélünk, minimum annyira komolyról, mint a bélyeggyűjtés. Meglett felnőtt emberek képesek belezúgni ebbe a szenvedélybe, aminek persze előfeltétele, hogy lelkesedjenek a kosárlabdáért, annak is az NBA-változatáért.
Jómagam – bár nem vagyok gyűjtő – tökéletesen megértem azokat, akik szenvedélyesen vásárolják, adják-veszik ezeket a kártyákat. 33 éve járok, pontosabban sajnos már csak jártam, NBA-meccsekre, kezdve az 1992-es orlandói All-Star Game-mel. Tudják, akkor volt az, hogy a HIV-fertőzött Magic Johnson előjött visszavonultságából, és 25 ponttal, 9 gólpasszal a mérkőzés MVP-je lett. Az utolsó kosarat is ő szerezte, egy hárompontos dobással, Michael Jordan orra előtt.
Ott voltam a United Centerben és a Delta Centerben a Chicago Bulls 1996-os, 1997-es és 1998-as bajnoki címénél, meglátogattam egyetlen NBA-kosarasunkat, Dávid Kornélt Chicagóban és Torontóban.
Szóval, számomra nem ismeretlen a kártyagyűjtők hóbortja.
És hogy mennyire komoly szenvedélyről beszélünk, képzeljék el, hogy minden idők legdrágább kártyája, a 2003–2004-es idényből, LeBron James újoncévadjából az Upper Deck Gold/23 RPA BGS 9 jelzésű kártya 5,2 millió dollárért talált gazdára egy árverésen. Merthogy az NBA-kártyáknak is vannak árverései, aukciói, mintha festmények, műkincsek lennének. Egy-egy értékesebb kártya érhet annyit, mint egy Picasso vagy egy Rembrandt.
Mármost ezeket a kártyákat, mielőtt árverésre bocsátaná az ember, be szokták vizsgáltatni hihetetlenül szofisztikált cégekkel, felmérik az árukat, felértékelik, hogy mennyit lehet kapni értük egy-egy aukción. És a kártya valódiságáról certifikációt állít ki a bevizsgáló cég. Valami olyasmi ez, mint a fajtatiszta kutyáknál a törzskönyv, a pedigré.
Nos az ismerősöm is úgy döntött, hogy kiküldi néhány kártyáját egy ilyen bevizsgáló cégnek Németországba. Elismert cégről beszélünk, a Beckettről, illetve annak kontinentális leányvállalatáról, a Beckett Europe-ról. A felértékelésnek angol terminus technicusszal grading az elnevezése. Régen az Egyesült Államokba kellett küldeni a kártyákat bevizsgálásra, de mivel az USA nem tagja az Európai Uniónak, vámot kellett fizetni a kártya be- és kiszállításakor. Ez a veszély a németországi Beckettnél nem fenyeget.
Ismerősöm néhány hete adta fel kis csomagját, amely hat NBA-kártyát tartalmazott. Maga a szállítás kilencezer forintba került, a hat feladott kártya értéke 4000-5000 dollár volt, mostani átváltási kurzuson legalább másfél millió forint. A kártyákat a UPS szállította ki Németországba a Becketthez. A manapság megszokott módon a szállítás útvonala valós időben követhető volt az interneten, folyamatosan érkeztek az információk, hogy most a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren van a csomag, másnap hajnalban már a németországi Bielefeldben volt, de a címzetthez sohasem érkezett meg, mígnem a feladástól számított nyolcadik napon visszaérkezett a feladóhoz.
Ismerősöm padlót fogott, amikor meglátta a csomagot. Kívülről is látszott és a súlyán is érezhető volt, hogy fel lett bontva, amíg a UPS-dolgozók keze között forgott. Egy kártya hiányzott a hatból, a többi pedig súlyosan megsérült. Két kártya félbe volt hajtva, és mindegyik csupaszon hánykolódott a kartondobozban, azaz egy elkövető eltávolította a teljes védőcsomagolást a dobozból, ahová gyűjtő ismerősöm előzőleg gondosan becsomagolta. A feladáskor a küldemény 200 grammot nyomott, amikor visszaérkezett, mindössze 77 gramm volt a tömege…
Ismerősöm természetesen panaszt tett a szállítmányozónál, majd feljelentést a német rendőrségen, és kiposztolta a kálváriáját egyik Facebook-csoportba.
Ismerősöm először megpróbált a magyar rendőrségnél feljelentést tenni, a XI. kerületnél, de két és fél órás várakozás után lebeszélték erről, mert a magyar rendőrségnek itt nincs joghatósága. A készséges tiszt tanácsára ismerősöm megkereste a német rendőrséget. Online űrlapot kellett kitölteni – az egész 15 perces folyamat volt, aztán különböző ügyosztályok között keringett a feljelentés, néhány napja kezdték el érdemben a nyomozást.
Az ügy kapcsán utánajártunk, hogy mennyire lehet gyakori a sportkártyák szállítása esetén a lopás, csomagvesztés, és meglepődve találtunk több friss bejegyzést is a közösségi médiában, amelyeknél a pórul járt tulajdonosok a UPS-re hivatkozva keresik gyűjtői darabjukat (mint például az alábbi, 8000-9000 dollárt érő aláírt Lebron James-kártya esetében is). Közben elküldtük kérdéseinket a UPS sajtókapcsolatok ügyosztályának, arra hivatkozva, hogy az utóbbi időben rengeteg olyan esettel találkoztunk, hogy csomagok tűntek el, rongálódtak meg.
Kérdéseinkre mindmáig nem érkezett válasz, így hát az üzenetünket megosztjuk az olvasóval:
1. 2024-ben világszerte hány panaszos esetük volt?
2. Hol növekedett a legnagyobb mértékben a munkatársaik által elkövetett lopások száma?
3. Milyen a felderítési százaléka a belső ellenőrzéseknek?
4. Hogyan kárpótolják a pórul járt ügyfeleket?
5. Milyen intézkedések történtek az utóbbi fél évben a lopások megelőzésére, és mit terveznek a jövőben? Szigorúbb belső ellenőrzést esetleg?
6. Mekkora értékben nyújtottak be lopás miatti kártérítési igényt az ügyfelek 2024-ben?
7. Végül mekkora összegű kártérítést fizettek ki tavaly, függetlenül attól, hogy volt-e az ügyfélnek biztosítása vagy sem?
A ShipMyCards olyan szolgáltatás, amely segít a gyűjtőknek a sportkártyák és egyéb sportereklyék szállításában és tárolásában. Beszélgettünk a cég tulajdonosával és ügyvezetőjével, Bryan Wellsszel, aki a múlt héten Bécsben járt üzleti ügyben, és időt szakított arra, hogy néhány kérdésünket megválaszolja.
Arra kértük, hogy meséljen a fuvarozási partnerével való viszonyáról, és mutassa be, ők miként gondoskodnak arról, hogy az ügyfelek csomagja a lehető legnagyobb biztonsággal célba érjen. Szavaiból kiderült, megbízhatatlansága miatt ma már mellőzik a UPS-t, és inkább a FedExszel fuvaroztatnak.
„2024-ben 24 811 csomagot szállítottunk ki, ezeknek több mint fele nemzetközi sportkártya-gyűjtőinkhöz került. 2024-ben csaknem 14 000 csomagunkat kézbesítette a FedEx, fuvarköltségben ez átszámítva mintegy 277 millió forintba került az ügyfeleinknek. Korábban elég gyakran használtuk a UPS-t, de probléma esetén nem kaptunk valódi segítséget a helyzetek megoldásában, és soha nem kaptunk elszámoltatást a szállítmányozó cégtől. Ez volt a legfőbb szempontunk a szállítmányozó partnerünk kiválasztásánál. Az ügyfeleink csomagjának biztonsága az elsődleges, ezért a legfontosabb a közvetlen kapcsolat és segítség, amit kapunk, ha szükségünk van rá.”
A cégtulajdonos szerint alig van panasz a FedExre.
„Azáltal, hogy évente több mint 20 000 csomagot adunk fel, természetesen előfordulnak olyan esetek, amelyeknél a csomagok sérülten érkeznek vagy eltűnnek, de ez valóban csak egy-két csomag havonta az általunk feladott 2200-2400-ból. Együttműködünk a FedEx biztonsági szolgálatával, hogy korlátozzuk a lopások számát, és biztosítjuk, hogy minden szállítmánynál a legjobb csomagolást használjuk. Az elmúlt években továbbfejlesztettük szolgáltatásunkat, és egyedileg készített masszív kartondobozokat használunk, követjük a márka nélküli küldeményekre vonatkozó ajánlásokat, szorosan és azonnali helyzetkezeléssel együttműködünk a szállítmányozóval, ügyféligény esetén GPS nyomkövető eszközöket is rejtünk a csomagba, és sok más technológiai megoldást alkalmazunk annak érdekében, hogy lehetőleg el tudjuk kerülni a lopásokat és a csomagok elkallódását. Csomagjainkra természetesen kiegészítő biztosítást is kínálunk, és amikor szükség van rá, ez elég gyors és egyszerű folyamat mind a magunk, mind a gyűjtőink számára. De a partnerünkkel folytatott hatékony együttműködésnek köszönhetően erre csak nagyon ritkán van szükség.”
Befejezésül arról érdeklődtünk, előfordultak-e olyan esetek, amikor a szállítmányozó sikeresen kivizsgált egy lopást. És azt is firtattuk, amennyiben a lopás saját dolgozó műve volt, vajon a szállítmányozó cég helytállt-e, kifizette-e a kárt.
„Épp az elmúlt hónapban adódott az első olyan alkalom a ShipMyCards életében, hogy egyértelműen lopásos esettel kerültünk szembe. Az EPOST elvégezte a belső vizsgálatát, és elsőre nem talált semmit, de miután elküldtük nekik a lopott sportkártyák eBay-en megtalált hirdetését, folytatták a vizsgálatot, és kapcsolatba hozták a lopást az egyik alkalmazottjukkal. Letartóztatták az elkövetőt, jelenleg dolgozunk a visszatérítés kifizetésén.”
Ismerősömnek a szállítmányozó szolgáltatónál tett panaszára hamar érkezett is egy túlnyomóan elutasító válasz, amelyben anyagilag ugyan aránytalanul kis mértékben kárpótolja őt a UPS, de nem vizsgálták a káreseményt (a bűncselekményt), és a biztosítás hiányára mutogatva elhárították a felelősségüket. A biztosítás sok esetben nem volt megoldás a gyűjtőtársak tapasztalatai szerint sem – a biztosítási kizárások között a „kis méretű és nagy értékű” szállítmányokra hivatkozva a biztosító sem mindig fizet. Ha mindenki eltolja magától a felelősséget, vajon mit lehet tenni? Ismerősünk a német rendőrségben és a magyar békéltető testületekben bízik, de megfontolja a hosszas polgári peres eljárás megkezdését is.
Mielőtt jogi útra terelné a folyamatot, újra megkeresi a német rendőrséget és a UPS magyar irodáját, ugyanis időközben értékes belső információkhoz jutott. Mivel a csomagjával kapcsolatos információk kiszivárogtatott üzleti titoknak minősülnek, egyelőre nem fedhetjük fel sem a forrást, sem annak tartalmát, de beszámolunk az ügy végkimeneteléről, amint az lezárult.
(Borítókép: 1997 E-X2001 Jambalaya Kevin Garnett kosaraskártya. Fotó: Papajcsik Péter, Kolumbán Kitti / Index)