Magyar Péterrel karöltve most már az egész ellenzék áfacsökkentést követel. Azonban a populista kijelentéseken túl olyan intézkedéseket akarnak, amelyek pont a gazdagokon segítenének, és hatalmas költségvetési hiányt idéznének elő. A magasabb bérből élők többet költenek, így több forgalmi típusú adót fizetnek. Teljesen meglepő a baloldali ellenzéktől, hogy az áfacsökkentésre esküszik. Ráadásul empirikus úton bizonyíthatóan kijelenthető, hogy pont a regnáló kormány próbálkozott a forgalmiadó-csökkentéssel, teljesen eredménytelenül. Csak egy fordulat van: felült a vonatra a Tisza Párt vezetője is, aki a Diákhitel Központ élén még a mostani gazdaságpolitikát támogatta.
A Magyar Szocialista Párt, a Demokratikus Koalíció, a Jobbik és a Momentum után már a Tisza Párt is konstansan azt szeretné, hogy általános forgalmi adót (áfa) csökkentse le a kormány. Ennek a javaslatnak a politikai motivációja nehézség nélkül megérhető, ellenzéki párként könnyű ilyen irányú kijelentéseket tenni. Ki nem szeretne kevesebb adót fizetni? Ráadásul mindenkori ellenzéki politikusként kifejezetten jó hír, ha a regnáló kormánynak a bevételei lecsökkennek.
Mindenekelőtt fontos tisztázni, hogy 1988. január 1-jétől fizetjük a személyi jövedelemadót (szja) és az áfát. A forgalmat terhelő adókról pedig azt is érdemes tudni, hogy gyakorlatilag ez az egyetlen érdemi módja annak, hogy egy állam a szürke- és a feketegazdaságban lévő pénzeket megadóztassa. Ha valaki „feketén” kapja a fizetését, vagy, mondjuk, fiktív számlázásból vagyonra tesz szert, akkor is kénytelen az áfát megfizetni a boltban.
Ezért a rendszerváltást követően kormányokon átívelően a jogalkotók észrevették, hogy csak így képesek a szürke- és feketegazdaságot megadóztatni – mivel akkor nagymértékben növekedett a teljes gazdaságban az illegális gazdaság aránya. Amellett, hogy az Orbán-kormányok rendre a munkaalapú társadalomra esküsznek – és ennek megfelelően a személyijövedelemadó-csökkentésben gondolkodnak –, az alacsony szja egy magas forgalmi típusú adóval párosítva nagyobb hatékonyságot fejtett ki egy olyan gazdaságban, mint amilyen Magyarország volt a rendszerváltást követően.
Adótörténeti szempontból így érkeztünk meg oda, hogy Magyarországon tagadhatatlanul az egyik legnagyobb európai szinten az áfa. Ugyanakkor ebben a cikkünkben részletesen bemutatjuk, hogy a gazdaságfehérítést követőn szinte lehetetlenné vált a forgalmi típusú adók csökkentése. Pont a Fidesz-kormányok próbálták csökkenteni az áfát, teljesen eredménytelenül.
„Egyre erősebbek azok a hangok, amelyek a 27 százalékos áfa csökkentését kívánják elérni. Nem vonva kétségbe a szándék nemességét – a szegények nyomorának parancsoló enyhítését, a középosztály erősítését – téves, hibás lépésnek tartanám az áfa mérséklését. Ha van olyan adópolitikai döntése a kormánynak, ami összességében helyes, akkor ez éppen az áfa emelése volt, illetve még inkább az általános csökkentés merev elutasítása” – ezt Surányi György volt jegybankelnök írta még 2021-ben, aki nehezen vádolható kormánypárti állásponttal. Pont a volt jegybankelnök emelte ki:
az áfacsökkentés társadalmi szempontból igazságtalan. a magasabb bérből élők többet költenek, így több forgalmi típusú adót fizetnek. Így teljesen meglepő a baloldali ellenzéktől, hogy az áfacsökkentésre esküszik.
De ne rohanjunk ennyire előre. A második Orbán-kormány A megújuló Magyarország adópolitikája – Az adórendszer átalakítása érdekében tett lépések című dokumentumban fogalmazta meg adópolitikájának célját. Az adóterhelés súlypontját a jövedelmeket terhelő adókról egyre inkább a fogyasztást, forgalmat terhelő adókra, illetve a káros externáliákat terhelő adókra helyezték át.
Majd a 2014-től rengetek terméknél áfacsökkentés következett (nagy testű élő és vágott állatok, baromfihús, tej, tojás stb.). A mérsékléseket az Állami Számvevőszék részletesen vizsgálta. Elemzésükben külön kiemelték:
a 2014-2018. közötti időszakban minden évben csökkent az áfa, de az intézkedések hatása nem minden esetben jelent meg a fogyasztói árakban.
„Az árak alakulását a kormányzati intézkedések csak részben befolyásolják, a fogyasztói árakra alapvetően a keresleti, kínálati viszonyok, illetve a termelő, a kereskedő piaci pozíciója van a legnagyobb hatással” – fogalmazott az Állami Számvevőszék az elemzésében. És nemzetközi tanulmányok sora ugyancsak erre a megállapításra jutott, ezeknek a linkjét a cikkünk végén találják. De konkrét példákat is érdemes felhozni az ÁSZ-jelentés alapján:
Nem szeretnénk tovább sorolni az Állami Számvevőszék által részletesen ismertetett, empirikus, kézzelfogható, és az emberek által meg is tapasztalt tényeket. Ennek alapján bizonyíthatóan kijelenthető:
az áfacsökkentéssel az a baj, hogy az árakat jóval kevésbé az adótartam, mint a magánszektor, illetve a keresleti és a kínálati ár találkozása határozza meg.
Ahogy azt korábban megírtuk, ha valamit eladtak szombaton bruttó 120 forintért, 20 forint áfatartalommal, akkor hiába csökkentik vasárnapra 10 forinttal az adót. A kereslet és a kínálat már találkozott 120 forintnál. Miért csökkentené a kereskedő a bruttó árait? Maximum időszakosan, a kereskedelmi verseny miatt esnének az árak, de azok visszakúsznának.
Ráadásul az ellenzéki pártok – meglepő módon közgazdászok is, korábbi gazdasági döntéshozók – ezekkel a kijelentésekkel arról is tanúbizonyságokat tesznek, hogy alapvető fogalmuk sincs arról, hogy jelenleg Magyarországon nagyobb arányban a kínálati oldal határozza meg az árakat, ezért is van infláció, a kiskereskedelmi egységek profitmaximalizálása mellett.
Így az is kijelenthető: a jelenlegi gazdasági környezetben egy áfacsökkentést követően jóval hamarabb visszaépülnének az árak.
Végezetül idézzük pár mondatot még Surányi György korábban már bemutatott cikkéből. A talán mindenki számára mértékadó közgazdász arra jutott, hogy a csökkentés nem jár érdemi jövedelememelkedéssel egyetlen társadalmi rétegnél sem, azonban a költségvetésből kiesik egy jelentős bevétel. Ha például 27 százalékról 25-re csökkenne az áfa, az nagyjából 450-500 milliárd forinttal, a GDP 0,9 százalékával növelné a költségvetési hiányt. De mutatunk egy idézetet is:
Egy pillanatra tételezzük fel azt a teljesen életidegen helyzetet, hogy az áfakulcs csökkenése mégis tartós árcsökkenést hoz. Ebben a valószínűtlen helyzetben jól látszik a nemes szándék ellentmondása. Ha valaki havonta 100 000 forint nettó jövedelemmel rendelkezik, akkor az ő jövedelememelkedése 2 százalékpontos áfaesés után havi 2000 forint. Aki egy nullával többet visz haza, annak a többletjövedelme a tízszerese, azaz havi 20 000 forint, feltéve, hogy mindent elkölt. Vagyis a szándékkal ellentétben nő a jövedelmi és vagyoni különbség, miközben az alacsony jövedelműek helyzete nem javul kézzelfogható mértékben. Ahhoz ennél jóval több kell, miközben a költségvetés már nagyot romlik.
A volt jegybankelnök azt is kiemelte, hogy a magas áfa és általában a magas adókulcs ellenében szokták felhozni az adóelkerülés, illetve -csalás vádját. „Ez az érv általában helytálló. Itt és most ez mégsem áll fenn. A kormány másik helyes döntése az online számlázás kiépítése volt.” Majd végezetül aláhúzta: „A nemes szándék csak a szükséges, de nem elégséges feltétele a helyes döntésnek. Az általános áfacsökkentés – akárcsak a szelektív, egy-egy termékre vagy szolgáltatásra kiterjedő áfaleszállítás – szinte mindig szükségszerűen rosszul céloz.”
Tehát a jelenlegi ellenzék nemcsak olyan intézkedéseket követel, amelyek közgazdaságilag nem arra pontra vezetnek, ahova szeretnék, hanem empirikusan bizonyítható tényekkel mennek szembe.
A nyugdíjasok 70 százaléka inkább választaná az általános 5 százalékos élelmiszeráfát, mint a részükre a kormány által beígért teljes áfa-visszatérítést a zöldség és gyümölcs vásárlása után – derül ki a Medián friss felméréséből, amit a HVG ismertetett. Ennek értelmében a teljes népességben 79-17 százalék arányban nyer a Tisza koncepciója, de a fideszesek körében is népszerűbb Magyar Péter javaslata, azaz az áfacsökkentés. A kutatás egyetlen egy dolgot felejtett el részletezni: nem véletlen, hogy nem lehet adócsökkentésről népszavazást tartani. Teljesen természetesen, ha megkérdezünk egy állampolgárt arról, szeretne-e adócsökkentést, akkor azt mondja, hogy igen. Amennyiben minden adónemről megkérdeznék az állampolgárokat és azt alkalmaznák is, úgy gyaníthatóan nem vagy csak alig kéne adót fizetni, viszont ez államcsődhöz vezetne. Így maga a kérdés is egyfajta a populizmusról tesz tanúbizonyságot.
A cikkünkhöz felhasznált források:
(Borítókép: Németh Kata / Index)