Gazdasági atombombán ücsöröghetünk: az ipari termeléssel úgy vannak hatalmas problémák, hogy közben jelentős reálbér-növekedés megy végbe. Mivel a Magyarországon működő gyártók jelentős része továbbra is munkaerőt tartalékol, a gyenge ipari teljesítmények sorozata egyre közelebb visz minket a törésponthoz. Ahhoz a ponthoz, amikor a vállalatok tömegével döntenek majd úgy, hogy túl költséges számukra a munkaerő tartalékolása – írja az ING az elemzésében. A kormány közben csökkentette a növekedési prognózisát, és azt hangoztatja, hogy nem lesz semmi baj.
„Habár januárban volt némi növekedés az ipari teljesítményben, már akkor jeleztük, hogy az év eleji leállásból való újraindulás ennél dinamikusabb szokott lenni. Ez a gyenge momentum pedig meg is érződött a februári ipari adatokban” – hívta fel a figyelmet elemzésében Virovácz Péter, az ING vezető elemzője. Pénteken derült ki, hogy:
Így a februári adat teljesen lenullázta a januári javulást. Sőt a 2021. év átlagos havi teljesítményéhez viszonyítva az ipari kibocsátás volumene immáron 7,1 százalékos elmaradást mutat. Legutóbb a 2020-as Covid-lezárások idején volt ennyire mélyen az ipari termelés.
Virovácz Péter szerint egyértelműen kijelenthető, hogy a magyar ipar manapság csak akkor képes valamiféle pozitív teljesítményt nyújtani, ha a kisebb súlyú ágazatokban valamilyen egyszeri pozitív megugrás megy végbe. Ugyanis a legfontosabb ágazatok, mint a járműgyártás vagy a villamos berendezések gyártása, továbbra is mélyrepülésben vannak. Viszont idén februárban a feldolgozóipari alágak mindegyikében csökkent a termelés volumene havi összevetésben.
Bár a fogyasztói árak emelkedése a januári magas szint után februárban sem lassított, fontos kiemelni, hogy a belső kereslet talán elkezdett helyreállni: a fogyasztás bővül, a turizmus 2024 után 2025-ben újabb rekordszinten teljesít, és a reálbérek is emelkednek, bár utóbbira később még visszatérünk.
De most érdemes Virovácz Péter elemzéséből kitérni arra, hogy a Magyarországon működő gyártók jelentős része továbbra is munkaerőt tartalékol, a gyenge ipari teljesítmények sorozata egyre közelebb visz minket a törésponthoz.
Ahhoz a ponthoz, amikor a vállalatok tömegével döntenek úgy, hogy egész egyszerűen már nem éri meg számukra a túl költséges a munkaerő tartalékolása.
Ugyanis már a pénteki adatközlésnél jeleztük az Index hasábjain: az okozhat igazi problémát, hogy az ipari termelés most úgy marad el a termelékenységcsökkenéssel karöltve, hogy reálbér-növekedés van. Ez a tankönyvek szerint komoly problémát eredményezhet.
Virovácz Péter szerint kétévnyi lejtmenetet követően egyelőre nem úgy néz ki, hogy 2025 lenne az az év, amikor a magyar ipar kimászik a gödörből. Sőt egyelőre úgy tűnik, hogy a gödör alját sem sikerült elérni. A Donald Trump által okozott világkereskedelmi rendszerváltozás további hatalmas bizonytalanságokat generál. Nem meglepő, hogy az ipari bizalmi indexen belül a foglalkoztatottsági kilátásokra vonatkozó komponens immáron három hónapja negatív tartományban van,
vagyis egyre többen fontolgathatják az elbocsátásokat.
Az ING elemzése szerint a rendelésállományokra vonatkozó megítélés is romlik. „Nem is csoda, hiszen a legutóbbi (januári) részletes ipari adatközlésnél jelezte a KSH, hogy éves bázison 13,6 százalékkal kisebb az összes rendelésállomány, ami ismét csökkenő tendenciát mutat. Ennek a valóságnak továbbra is teljesen ellentmond a friss BMI, ami még mindig az expanziót jelző 50 feletti tartományban van. Így ezen indikátor megbízhatósága továbbra is erősen kérdéses, de talán mondhatjuk azt is, hogy érdemi jelentéssel nem bír” – olvasható Virovácz Péter elemzésében.
A probléma gyökere a német gazdaságon kívül az, hogy gyenge a globális kereslet az iparcikkek iránt. A vámháború előtt sem pörögtek az ipari teljesítmények a készletek feltöltése és a vámok elkerülése érdekében. A készletezési ciklus fordulata még várat magára, és a vámok ezt tovább késleltethetik. „Mindent egybevéve az exportra termelő szektorok kilátásai inkább romlottak az elmúlt időszakban, és amennyiben tényleg felpörög a vámháború, az negatívan érintheti a világkereskedelmet.”
Végezetül az ING az elemzésében annak is hangot adott, hogy itthon egyedi hatásként jelentkezik majd az új kapacitások belépése, ugyanakkor nagyon úgy tűnik, hogy a külső környezet miatt ezek beindulása idénről 2026-ra tolódik. „A belpiacra termelő ipari szektorok abban azért bízhatnak, hogy fennmarad a fogyasztás növekedése, és ez hozhat némi trendszerű bővülést, bár a belföldi rendelésállomány alakulása sem tűnik biztatónak. De még ha lesz is némi fellendülés itt, az exportszektor túlsúlya miatt ez csak csepp lesz az ipari »tengerben«, és összességében az ipar 2025 egészében is érdemben visszahúzhatja a magyar gazdaság teljesítményét.”
Érdemes kitérni a Nemzetgazdasági Minisztérium közleményére is. A kormány szerint a magyar ipari termelés alakulását továbbra is a gyenge külső kereslet befolyásolja. Az Európai Unió versenyképességi problémái, valamint Németország – hazánk legfontosabb gazdasági partnere – két éve tartó recessziója visszafogja a magyar exportot és az ipari kibocsátást. A beszállítói láncokon keresztül jelentkező negatív hatások különösen az autóipart és a gépipart érintik.
A kormány célja, hogy Magyarország ipari kapacitásait a belső és külső kihívások ellenére versenyképesebbé és fenntarthatóbbá tegye. Az ipar számára a külső piacok helyreállása mellett – a Nemzetgazdasági Minisztérium szerint – az olyan nagyszabású beruházások hozhatnak új lendületet, mint a CATL, a BYD, a BMW, a SEMCORP és az EcoPro gyártókapacitásainak bővítése. A kormány emellett elindítja a „100 új gyár” programot is, amely jelentős szerepet játszik az ipar fellendítésében és a gazdaság teljesítményének növelésében.
Az ipari adatok publikálása után Regős Gábor, a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza küldött lapunknak elemzést. Eszerint a nagymértékű visszaesésben szerepet játszik a bázishatás – 2024-ben szökőév volt, és így a munkanapok száma is eggyel több volt a mostaninál, illetve szezonálisan kiigazítva ettől eltekintve is ebben a hónapban láttuk tavaly a legnagyobb termelési értéket. A szökőnaphatás miatt azonban meglepő, hogy a munkanaphatástól megtisztított adat alig tér el a nyerstől, a visszaesés az alapján is 8 százalékos – az exportban a két adat között sokkal jelentősebb volt az eltérés.
A februári termelés mértéke viszont nemcsak éves összehasonlításban aggasztó, hanem az előző hónapokhoz képest is: az október–novemberi szinttől majdnem 4 százalékkal elmarad, azaz az ipar továbbra sem tud kikerülni a válságból, sőt a problémák inkább csak mélyülnek.
Regős Gábor szerint ebben továbbra is a járműgyártásnak és a villamos berendezések (akkumulátorok) gyártásának van szerepe, mely két ágazat különösen alacsony kereslettel szembesül. A KSH is ezt a két ágazatot emelte ki a visszaesés fő okaként, miközben például az élelmiszeripar és a számítógépgyártás jobban teljesítettek.
Mivel a jármű- és akkumulátorgyártás súlya a magyar iparban jelentős, ezért az ipar csak akkor tud növekedési pályára állni, ha ezek teljesítményében is javulás következik be – vagy legalább nem lesz ekkora lejtmenet.
Ebben a Trump által a héten kivetett vámok semmiképpen sem segítenek.
Ugyanakkor a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza szerint azért túlzottan nagy visszaesést sem okoznak – a probléma inkább csak az, hogy itt ismét a járműgyártás lehet az érintett ágazat. A pénteki adat alapján azonban az látszik, hogy az ipar az első negyedévben is visszafogja a gazdasági teljesítményt, és komoly kockázatot jelent az idei növekedésre nézve.
Így nem meglepő, hogy hétfőn bevallotta a kormány: borult a forgatókönyv. Bár az optimizmus töretlen a kabinet részéről, az idei növekedéssel kapcsolatos kilátásokat lerontották: 2025-re már nem 3,4, hanem pusztán 2,5 százalékos növekedést vár a kormány. De legalább a derűlátásuk megmaradt.
(Borítókép: Akos Stiller / Bloomberg / Getty Images)