A Víz Koalíció friss tanulmánya szerint óránként 10-11 csőtörés történik az országban, és ez csak a jéghegy csúcsa. Közel 300 évbe telne a teljes hazai ivóvízhálózat felújítása, nem beszélve arról, hogy a szolgáltatók jelentős anyagi nehézségekkel küzdenek.
A Víz Koalíció negyedik alkalommal tette közzé a hazai ivóvíz-szolgáltatás és víziközmű-ágazat helyzetéről készített elemzését.
A 2025. évi Víz Hete programsorozatra ismét elkészült a szolgáltatóktól bekért, közérdekű információkon alapuló tanulmány. Fontos kiemelni, hogy több honlapon példásan követhetők az előírt műszaki adatok, azonban egyes víziközmű-szolgáltatók a mai napig nem tesznek eleget a rendeletben előírt kötelezettségüknek.
A friss tanulmány a szolgáltatók 2023-as évre vonatkozó adatainak elemzésével nem a településekre lebontott részletek bemutatására fókuszál, inkább globális képet kíván megjeleníteni.
Az elemzés egyik fontos kimutatása szerint
2023-ban Magyarország területén összesen 93 969 csőtörés volt, ami átlagosan napi 257 esetet jelent.
Ez a magas szám rávilágít az elöregedett vízhálózat jelentette problémákra és az infrastruktúra sürgős felújításának szükségességére. A csőtörések nem csupán a vízellátásban okoznak zavarokat, hanem jelentős anyagi károkat is eredményeznek a szivárgó víz okozta károk, a javítási munkálatok költségei és az elfolyt vízmennyiség miatt.
A napi 257 csőtörés azt jelenti, hogy szinte minden órában 10-11 újabb meghibásodás történik valahol az országban.
Ez a helyzet komoly kihívást jelent a víziközmű-szolgáltatók számára, akiknek folyamatosan készenlétben kell lenniük a hibaelhárításra. Emellett a lakosságot is érintik a csőtörések okozta kellemetlenségek, mint például a vízhiány, az alacsony víznyomás, a javítások utáni üledékes, piszkos víz a rendszerben, az utcák felbontása és a közlekedési nehézségek.
Az ivóvízhálózat felújításának ütemében nem történt érdemi változás: a Víz Koalíció szerint a 2023-ban felújított vezetékhosszok alapján 280 év kellene ahhoz, hogy a teljes hazai hálózat megújuljon. Fontos lenne ismerni a felújításokra fordított forrásokat, a felújítási stratégiát, a technológiai fejlesztéseket és a szolgáltatók hatékonyságát is. Nem lehet más a cél, mint hogy a felújítási ciklus tovább csökkenjen, és elérje azt a szintet, amely biztosítja a hálózat hosszú távú fenntarthatóságát és a biztonságos ivóvízellátást.
Szintén problémát jelent a hálózati veszteség mértéke, ahogy az előző években, úgy 2023-ban is átlagosan a vízvezetékekbe kerülő 5 liter vízből 1 el sem jut a fogyasztókig. Az országos átlag 20 százalék körül mozog, de néhány területen eléri a 49 százalékot. Ez a szám iszonyúan magas, ugyanis számos európai országban a hálózati veszteség 10 százalék alatt van, ami azt mutatja, hogy Magyarországon jelentős potenciál van a veszteségek csökkentésére. A 20 százalékos átlag mögött az elavult infrastruktúra, a hiányos karbantartás, az esetleges rossz mérőrendszerek és elégtelen beruházások állnak.
A legnagyobb gondot talán az értékesítési veszteség jelenti, amely annak a vízmennyiségnek az arányát mutatja, ami után senki nem fizet. Ebben benne van többek között az a víz is, amelyet nyomáscsökkentés okán engednek ki a csőtörések kezelésekor. A vízszolgáltatók egyébként is jelentős anyagi nehézségekkel küzdenek: miközben egy liter palackozott ásványvíz átlagosan 120 forintba kerül, addig ugyanennyi vezetékes vízért mindössze 30 fillért kell fizetnünk. A rendszerbe kerülő víz 23 százaléka után senki nem fizet, így még kevesebb bevételből kell megoldaniuk a vízszolgáltatás jelenlegi színvonalának fenntartását.
A kormány 2023-ban a lakossági fogyasztókat nem érintő vízdíjak megemelésével próbálta részben orvosolni a helyzetet, ez azonban a szolgáltatók bevételeinek mindössze 2-3 százalékát teszi ki. A tanulmány ismeretében kijelenthető, hogy a víziközmű-szolgáltatással valamit kezdeni kell, mert a szolgáltatók egyre kevésbé urai a helyzetnek a rájuk nehezedő nyomás és a konzervált nehézségek miatt.