Kezdjük az elején: a kormány tényleg egyre kevesebbet költ az oktatási rendszerre mind a GDP arányában, mind a költségvetésen belül. De akkor hová megy a pénz, amit itt megspórol a kormány? Az oktatásból (és nem mellesleg mellette az egészségügyből) való forráskivonás trendjét egy másik kísérte végig az elmúlt hat évben: az, hogy

Ez szépen látszik azon az ábrán, amin 2008-tól 2016-ig összegyűjtöttük, hogy a költségvetési törvényben a teljes büdzsé hány százalékát irányozta elő a kormány az oktatásra, az egészségügyre, a gazdasági szerepvállalására és a saját maga eltartására. 

Az látszik, hogy míg 2009-ben még a költségvetés 11,1, egy évvel később pedig 11,5 százalékát szánta az oktatási rendszerre, addig ez az arány 2015-re 9,7 százalékra csökkent, hogy idén visszakúszhasson 10 százalékra. A legtöbbet 2000 óta 2003-ban és 2005-ben fordított oktatásra a költségvetés, az összes pénz 12,3 és 12,5 százalékát, 2002 után pedig nem költöttek 11 százaléknál kevesebbet a kormányok erre a területre. Egészen 2010-ig. 

Az oktatás mellett az egészségügyre is kevesebb jutott arányaiban az elmúlt években, bár itt nem folyamatos csökkenésről beszélhetünk, az erre szánt összeg aránya a költségvetésen belül az idén elvileg meg is haladja majd azt, amennyi még az Orbán-kormány előtt jutott erre a területre (igaz, ezt egy jó nagy hullámvölgy után). 

Saját maga felé hajlik az állam keze

Amire viszont látványosan többet költ a magyar állam a Fidesz hatalomátvétele óta, az maga a magyar állam fenntartása és az állam gazdasági ügyeinek intézése. Az állami feladatokhoz – vagy ahogy a költségvetésben hívják, az „általános közösségi szolgáltatásokhoz” – olyan dolgok tartoznak, mint

• a törvényhozó és végrehajtó szervek, vagyis a parlament, a kormány és az állami bürokrácia fenntartása,
• a diplomácia költségei,
• és ebben a rubrikában tudja le a költségvetési törvény az alapkutatások finanszírozását is.

Az erre szánt pénz 2008 óta gyakorlatilag helyet cserélt az oktatással: 

miközben tavaly az oktatási rendszer 15 éve a legkisebb súllyal szerepelt a költségvetésben a maga 9,7 százalékával. 

Ráadásul a grafikonon csak az látszik, amennyit a költségvetés tervezésekor gondolt elkölteni magára az állam, a valóságban viszont több évben még több jutott a kormányzatra, és még kevesebb a gyerekekre:

• 2011-ben például a költségvetési előirányzat 9,4 százaléka helyett 13,9 százalékát fordította az államra az állam (mondjuk akkor csak minimálisan az oktatás kárára).
• 2013-ban pedig először 10,5 százalékról 10,7-re módosította a parlament az oktatásra szánt pénz arányát, de végül csak a büdzsé 10,2 százaléka ment erre a célra, míg az állam működésére a tervezett 10,5 százalék helyett 11,6 százalék jutott. 

Nő az állami gazdaság

A másik látványosan növekvő tétel a „gazdasági funkciókra” szánt pénz. Ide tartozik többek között az állami mezőgazdasági vagyonra, erdészetekre, halgazdaságokra, bányászatra és iparra, közlekedésre és távközlésre, valamint a rejtélyes „egyéb" gazdasági fejlesztésekre és funkciókra költött pénz. Erre 2010-ben az államháztartás 13 százaléka ment el, tavaly pedig már alulról súrolta a 19 százalékot.

sokkal gyorsabban, mint ahogy akármilyen más funkció aránya csökkent vagy nőtt volna. 

Az idén a nyáron elfogadott költségvetés szerint viszont oktatásra és egészségügyre többet, a gazdasági funkcióira és saját működésére pedig kevesebbet akar költeni az állam (nem számítva azt, hogy a honvédelem, rendvédelem és közbiztonság a büdzsé nagyobb részét viheti majd el, mint eddig). Viszont, ahogy azt már korábban is láttuk, gyakran előfordul, hogy végül jobban maga felé hajlik az állam keze, mint azt korábban tervezte. Vagyis azt, hogy a tervek mennyire jönnek össze, nehéz megjósolni.