Semmi szükség nem volt a letelepedési államkötvényekre és még bukott is rajta rendesen a magyar állam, miközben átláthatatlan hátterű közvetítő cégekhez rengeteg közpénz áramlott – így lehet dióhéjban összefoglalni Romhányi Balázs közgazdász tanulmányát, amelyet a Transparency International számára készített a letelepedési államkötvények gazdaságtanáról, és amelyet hétfőn délelőtt mutatott be Budapesten a korrupcióellenes civil szervezet. Romhányi számításai szerint
semmi gazdasági racionalitás nem volt arra, hogy gazdag külföldieknek eladott letelepedési engedélyekkel finanszírozza magát a magyar állam,
még válogathatott is volna az eszközökben, hogy milyen más, egyszerűbb és olcsóbb megoldásokkal teremti elő a letelepedési kötvényekből befolyt 1,8 milliárd eurót. A Transparency szerint így egyértelmű, hogy nem gazdaságpolitikai érdekek, hanem magánérdekek szóltak a kötvények kibocsátása mellett. Az Államadósság Kezelő Központ eközben továbbra is bizonygatja, hogy milyen jó biznisz volt a letelepedési kötvény, a TI konferenciájának résztvevői szerint elég félrevezető módon.
Romhányi Balázs, a Költségvetési Felelősségi Intézet vezetője előadását azzal kezdte, hogy pár ábrán bemutatta, a magyar államnak alig volt szüksége a letelepedési kötvényekre, az ezeken keresztül bevont finanszírozás elenyésző volt ahhoz képest, ami 2013 és 2017 között forint vagy devizaalapú egyéb államkötvényekből folyt be. Sőt, az ÁKK-nak annyira nem volt szüksége a letelepedési kötvényekre, hogy volt olyan év, hogy majdnem tízszer akkora összeget költött kötvények visszavásárlására, mint amennyi a letelepedési kötvényekből jött.
Amellett pedig, hogy nem volt rá szüksége, még drágább is volt, mint kb. bármi más megoldás. Romhányi több számítást is végzett, azt modellezve, hogy mi lett volna, ha
Az első esetben azt vetette össze a számításában Romhányi Balázs, hogy az államkötvények másodlagos piacán milyen hozamokkal lehetett 5 évre szóló (vagyis a letelepedési kötvényekkel azonos futamidejű) államkötvényeket venni, és az hogy viszonyult a letelepedési kötvények hozamához. Ebből az jött ki, hogy bár 2014-ig a piaci kötvények hozamánál alacsonyabb volt a letelepedési kötvények 2,5 százalék körüli hozama, 2014-től viszont a piaci kötvények hozama/kamata folyamatosan esett, a letelepedési kötvényeké pedig 2 százalék körül maradt. Ez számszerűen annyit jelent, hogy
21 milliárd forinttal lett volna olcsóbb piaci kötvényekkel kiváltani a gazdag bevándorlóknak adott papírokat.
Még nagyobb a bukás, ha azzal számol Romhányi, hogy abban az egy évben, amikor a piaci kötvények drágábbak voltak a letelepedési kötvényeknél, akkor az állam a Rogánék által kitalált átláthatatlan konstrukció helyett az EIB-től vesznek fel hitelt, ahogy tette a magyar állam például a múlt héten, majd amikor a piaci hozamok még ennél is kedvezőbbek, akkor kiváltják ezt a hitelt.
az EIB hitel és piaci kötvények konstrukciója óvatos számítások szerint 30 milliárd forinttal lett volna olcsóbb, mint a letelepedési kötvény.
Mindehhez érdemes hozzátenni, hogy a letelepedési kötvények kibocsátása 2016-17-ben pörgött fel igazán, bőven azután, hogy piaci alapon már nem érte meg ezt a programot folytatni. Martin József Péter, a Transparency International magyarországi vezetője szerint ez azt jelenti, hogy már az állam finanszírozásában is a közérdek helyett magánérdekeket követ a kormányzat. Míg ugyanis a letelepedési kötvényekkel ugyanis a magyar állam 21-30 milliárd forintot bukott, a közvetítő cégekhez 60 milliárd forint került, ennyit kerestek a közvetítők az ügyfelekkel kifizettetett költségeken.
Cikkünk megjelenése után pár órával egészen fenomenális közleményben reagált a Transparency International tanumányára a Kormányzati Tájékoztatási Központ, amelyet ugye ugyanaz a Rogán Antal vezet, akinek a fejéből kipattant a letelepedési kötvények ötlete. A közlemény nagyjából az ÁKK-t ismétli, de így indul:
"2012 és 2016 között Magyarországnak vissza kellett fizetnie a Gyurcsány-kormány által felvett IMF-hiteleket. Ezt Soros György is szívesen finanszírozta volna, de Magyarország más utat választott. Lakossági devizakötvényekből és letelepedési kötvényekből fizettük vissza az adósságot. Ez Soros gazdasági érdekeit sértette. Ezért rágalmazzák a Soros által fizetett szervezetek - mint például a Transparency International- a magyar kötvényprogramot."
Az Államadósság Kezelő Központ érdekes módon pont a Transparency tanulmányának bemutatójával egy időben küldött ki egy közleményt a sajtónak arról, hogy a letelepedési kötvény mennyire jó konstrukció volt. Ahogy ebben olvasható: "
A Letelepedési Kötvényprogram egy válságos időszakot követően segítette Magyarország finanszírozását. A kötvényprogram elősegítette a 2010 előtt felvett magas kamatozású IMF hitel visszafizetését, melynek kamata a 2013. májusi törlesztéskor a 4%-ot is meghaladta szemben a Letelepedési Magyar Államkötvény akkori éves 2,53%-os éves kamatával.
Az ÁKK érvelése szerint a letelepedési kötvény kibocsátásának és értékesítésének módja leginkább a Prémium Euró Magyar Állampapírhoz hasonlítható, ezért ennek hozamával érdemes összehasonlítani. Ebből pedig az derül ki, hogy "a Letelepedési Magyar Államkötvény konstrukció 2013-ban 1,62, 2014-ben 0,76, 2015-ben 0,2, 2016-ban és 2017-ben 0,4 százalékponttal volt olcsóbb finanszírozási eszköz az adósságkezelő számára, mint az azonos kibocsátású és lejáratú Prémium Euró Magyar Állampapír". Éppen ezért az ÁKK szerint 9,6 millió eurót spórolt az állam a letelepedési kötvényeken.
A TI konferenciájának résztvevői csak óvatosan reagáltak az ÁKK közleményére. Romhányi Balázs annyit mondott, hogy nem ismeri az ÁKK számítását, az viszont komoly érvelési hiba lenne, ha az ÁKK az elérhető legdrágább finanszírozási konstrukcióhoz, mondjuk az IMF hitelhez hasonlítaná a letelepedési programot (pedig az ÁKK részben ezt teszi). Wiedemann Tamás, a G7 újságírója, aki a Transparencyvel együttműködve próbált kiperelni a programra vonatkozó adatokat az államtól, arra hívta fel a figyelmet, hogy a PEMÁK egy három éves futamidejű állampapír, aminek a konstrukcióját direkt úgy alakították ki, hogy ösztönözze a magyarokat az euró államkötvények vásárlására, ezért ezzel összehasonlítani a letelepedési kötvényeket igazi "almát a körtével" hiba.